Pécsi Napló, 1904. február (13. évfolyam, 26-48. szám)

1904-02-02 / 26. szám

. Egyébként semmi baj nem történt, sőt aki ott járt a ragyogó termekben, mind arról beszél, hogy a magyaros vendégszeretet cso­dái keltek életre a miniszterelnöki palotában. S a csodák közt a házi úrnője, Tisza Ilona grófné, a legcsodásabb. Kifogyhatóan a ven­dégei iránt való figyelemben és kedveskedés­ben. Terített asztala pedig versenyzett az ud­vari estélyek drága csemegéivel borított asz­­taláial. Valaki észrevette, hogy ni, a Szeder­kényi Nándor vezetése alatt álló honatyák kö­zül egy sem jelent meg. Szívesen hívták pe­dig őket, aminthogy magyar ember soha sem viszi politikai haragját a fehér asztal mellé. A társas életben nincs köztünk politikai el­lentét. Mégsem jöttek. Obstruáltak. Meg is jegyezték róluk : — Nagyon belejöttek a beszédbe s most már vigadni sem érnek rá. — Vagy, hogy — mondta egy másik — sántít a lelkiismeretük. Hírrovatunk. Pécs, febuár 1. — Előléptetések. Ő Felsége Vadas Jenő főerdőtanácsosi czimmel felruházott erdőtanácsost, Fodor László dr. és Schelle Róbert bányatanácsosokt, valamint Bencze Gergely erdőtanácsost és Sobó Jenő bánya­­tanácsost a selmeczbányai bányászati és erdé­szeti akadémia II. osztályú rendes tanárait I. osztályú rendes tanárokká előléptetve, a VI. fizetési osztályban főerdő-, illetve fő­bányatanácsosokká kinevezte. — Frigyes főherczeg uradalmainak új főkormányzója. Már a legutóbbi hel­­lyei nagy vadászatok alkalmával szó volt arról, hogy ezeknek rendezésével utolsó funk­­czióját végezte Rampelt Adolf lovag, az ur­­almak régi főkormányzója, aki bizalmas embere volt néhai Albrecht főherczegnek. Frigyes kir. herczeg most elfogadta rüden­­steini Rampelt Adolf lovag, udvari tanácsos­nak megrongált egészsége miatt már több­ször előterjesztett nyugdíjazás iránti kérel­mét és őt negyvenhét évet meghaladó hit és kitűnő szolgálatainak elismerése mellett összes uradalmainak főkormányzói állásától f. évi február hó 1-től fogva fölmentvén, nyugdíjazta. Szívesen emlékezünk meg távo­zása alkalmából arról is, hogy Rampelt, aki német származású volt, de megtanult jól ma­gyarul, mindenkor nagy rokonszenvet tanúsí­tott Baranya megye irányában és konkrét esetekben mindig kedvező elintézést hozott fenséges uránál javaslatba. Vilmos császár is ismételten kiváló kegyben részesítette az uradalom ezen régi, kipróbált erejét, aki ki­csiny kezdetből küzdötte föl magát a közel 200 000 holdas főherczegi birtokok főkor­mányzói állásába és kiváló szakértelemmel közreműködött, hogy a bellyei, magyar­óvári és sziléziai birtokokon mintagazdaság létesült, melynek szakértők csudájára jár­hatnak. Maga is szenvedélyes vadász lévén, a bellyei erdőség vadállományának fejlesztésére is nagy gondot fordított. Helyébe Robrer Ferencz kir. tanácsost, a magyaróvári ura­dalomnak eddigi jószágigazgatóját nevezte ki Frigyes kir. herczeg összes uradalmainak főkormányzójává. Az új kormányzó annak előtte a bellyei uradalomban is szolgált gaz­datiszti minőségben. — A pécsi ügyvédi kamara köz­gyűlése. A pécsi ügyvédi kamara vasárnap délelőtt 10 órakor tartotta meg évi rendes közgyűlését. A közgyűlésen Jobszt László dr. elnök­helyettes elnökölt,­­ Pleininger Ferencz kamarai titkár évi jelentésében az elmúlt év történetét írta meg szépen, amely­nek jelentősebb részei időbeli sorrendben a következő események voltak: Szekrény­esi Ferencz dr. pécsi ügyvéd halála. — Ujfa­­lussy Imre szekszárdi ügyvéd visszavonulása. Ujfalussy 42 évi ügyvédi gyakorlat után a magánéletbe vonult vissza. — A kamara megsürgette az ügyvédi rendtartás reformját. — Megkritizálta a belügyminiszternek a köz­­igazgatás egyszerűsítésére vonatkozó törvény­nek a községi és közjegyzők részére kiadott ügyviteli szabályzatoknak azt a részét, a­mely a jegyzőket a magánmunkálatok végzésére felhatalmazza. Ez a felhatalmazás az ügyvédi kar anyagi érdekeit támadta meg és ez ellen orvoslást keresnek most országszerte az ügy­védek. Az évi jelentés ismerteti a perrend­tartási javaslatnak­­a képviselőház igazság­ügyi bizottsága által készített szabályzatát és ennek kapcsán sürgetik, hogy a pécsi törvényszék az ország délnyugati részére vonatkozólag bányabírósági hatáskörrel ruháztassék fel.­­ Az országos ügyvédi nyugdíjintézet kérdésében a budapesti ügy­védi kamara törvényjavaslatot készített és ezt az igazságügyminiszterhez beterjesztette. Hát küzdeni fog, hát győzedelmes­kedni fog. A teremben csak két petróleumos lámpa ég. Egy a menyezet közepéről lóg le, a má­sik ott áll Molnár asztalán. Olyan rideg, ki­etlen ebben a csöndességben. A korcsmáros előkászolódik a rácsozat mögül s lassan sorra fölgyújtja a lámpásokat. Nyolczra jár az óra, ilyenkor néhány munkás idevetődik már. Annál inkább, mert ma délután korábban mentek el, hogy estére korábban itt lehesse­nek. Molnár beszédet ígért nekik s azt egyik sem szeretné elmulasztani. Az ajtó nyikorogva tárul föl, néhány legény lép be. Jó estét kívánnak Molnárnak s csöndesen meghúzódnak a padokon. Az ajtónyikorgás gyakrabban s mindig rövidebb időközökben ismétlődik. Mindig többen és sűrűbben jönnek. Valamennyin a k®mor­­ságnak bizonyos árnyalata látszik. Az arcz­­vonásról az unalom rikoltoz már. A karok fáradtabbak, mint a munka idején volt, a test petyhüdt Sorra leülnek az asztalok mellé. Beszédbe ereszkednek egymással, meghány­ják vetik a helyzetet. Egy nehánya már pedzi a munkába állás gondolatát. A lármásabbja, a hevesebbvérü elhallgattatja. — Csak próbáld megl Találkozunk ak­kor és a találkozást te bánod meg. S a békés lesüti a tekin­­etet -il hallgat A miniszter ezt most véleményezés végett az összes kamaráknak megküldte.­­ Az évi jelentés után a zárszámadások bemutatására került a sor. A kamara múlt évi kiadásai 7184 kor. 20 fil.-t tettek ki Bevételei 7393 k. 80 fil.-t. Az ügyvédi segélyalap tőke­állománya az elmúlt évben 21.783 kor. 82 fill. volt. Az Erreth-alapítvány tőkéje 2488 kor. 04 fill. A külön­ alap összege 480 kor. 04 fill. Ezen alapokból az elmúlt évben segélyezésre for­dítottak 717 koronát. — Az 1904. év költség­­vetési előirányzatát a következőkép állapítot­ták meg: Kiadás lesz 7038 kor. 93 fillér. Bevétel 7607 kor. 60 fill. — Az indítványok során Flóris Endre dr. pécsi ügyvéd ama régebben beadott indítványával foglalkozott a közgyűlés, amely arra c­éloz, hogy a csődtömeg - gondnoki kinevezések körül ta­pasztalható visszaélések megszüntetésére a kamara lépéseket tegyen. A közgyűlés el­határozta, hogy előbb beszerzi a budapesti ügyvédi kamarától annak az ankétnak a munkálatait, a­melyet az igazságügyi minisz­térium kebelében ugyan e tárgyra vonatko­zólag tartani fognak. — Városi közgyűlés. Folyó hó 3-án (szerdán) délután 4 órakor rendkívüli köz­gyűlést tart Pécs törvényhatósága a követ­kező tárgysorozattal: Igazoló választmány jelentése az 1903. évi deczember hó 6-án a III-ik választó kerületben bizottsági tagul megválasztott Csukás Zoltán igazolásáról. Tanácsi előterjesztés az elmegyógyintézet berendezési tárgyainak szállítására vonat­kozó vállalkozási feltételek ; az elmegyógy­intézetnél szükségelt lakatos munkálatoknak Bäcker Alajos és társáról Mestrits Jenő és Kindl Ferencz czégre leendő átruházása; a basamalomi dűlőben fúrt artézi kút által el­foglalt szántóföldnek megszerzése; általános pénztárvizsgálat eredményéről. Oklevelek ki­hirdetése. — Vidéki labdarugó bajnokság. A labdarugó sport nemcsak Budapesten, hanem az ország minden részében oly len­dületet vett, hogy a vidéki csapatoknak is alkalmuk legyen a budapesti labdarugó-sport nívóját elérni E végből a Magyar Labdarú­gók Szövetsége — angol mintára — az or­szágot football-kerületekre osztja fel, mely kerületeknek évenkint bajnokságot rendez. Az­ egyes kerületek kebelébe tartozó csapa­tok egyszer mérkőznek egymással és a győz­tes a kerületi bajnokság győztese ezimét A terem egyre népesedik s ezzel a zsi­bongó munkáshaddal barátságos képet ölt.. Már amint a kidolgozott, sápadt, sovány és kopott, meg­tépett ruháju munkásnép barát­ságossá tehet egy termet. Leányok is van­nak s ahol a szoknya villan, ott nyomban hangosabb a társaság. Egy kis dévajkodás nem maradhat el. Leány és legény komoran meg nem­ ülhet egymás mellett, ha még oly rossz is a sorsuk. Molnár Mihály asztalához két megter­mett, szlínos tipikás telepszik. A sztrájk ve­zetésében részesei Molnárnak. Velük érint­kezik legtöbbet. A tömeg közül kívülük sze­mélyesen­­nem ismer mást. Arczról minden­kit megismer, de nevét egynek sem tudja. Amikor megérkezett a központból, a vonat­nál ők ketten, Balog Gábor és Szabó Károly fogadták, a munkások legértelmesebbjei. — Jó estét Molnár úr — úgy köszön­tik, kezet fognak vele és leülnek az asztal mellé, vele szemben.­­ Az odakomfordált korcsmárostól bort kérnek s mig az üveg ott nem áll az aszta­lon s jó nagyot nem húznak belőle, egyikük sem szól, de aztán megoldódik a nyelvük. — Czudar ember ez a Steinhard — kezdi Balog. Mindig rossz szívvel volt irá­nyunkban, jó szót ritkán vesztegetett ránk. T rogy enn­yire megrögzött lélek la- A tanyán. — A­­Pécsi Napló­ eredeti tárczája. — Irta: Országi Jószef. A nagy, tágas, füstösfalu teremben nem volt más, csak Molnár Mihály. Ott ült a kályhától jobbra a harmadik asztalnál, mely ott terpeszkedett el b­omba állványával a rácsozatos söntés mellett. Egy ív fehér pa­piros feküdt az asztalon Molnár előtt, melyen néhány sor írás futott keresztül. Erre a pa­­pirra jegyezte föl Molnár beszédét, csak váz­­latosan, néhány pontban. A részleteket az agyában fogalmazta meg. Majd ha fönn áll az emelvényen, akkor fonódik egyik gondo­lat a másikba. Akkor elmond mindent, ami eddig történt, és a bérharcz kezdetét, a gyá­ros makacskodását, akkor mint a tűzfáva­l■oly a gyújtó, égető beszéd. Ma remekelni akar, a fölül akarja múlni önmagát, ma érzi, hogy ioitó hadjárat előtt áll. A tömegben van­nak kételkedők, akik nem bíznak a harcz szerencsés kimenetelében, akik már — igaz, csak suttyomban — arra gondolnak, hogy jó volna megkezdeni a munkát, mert a gyá­ros nem enged. Aztán őt is gyanús szem­­m­al nézik néhányan. És ez a kelevér hamar belopódzik az amúgyis könnyen gyanúra fajló munkás gondolkodásába. Nem igen érik meg másban, még magában sem. „Pécsi Napló“ 1904. február 2.

Next