Pécsi Napló, 1905. október (14. évfolyam, 226-251. szám)

1905-10-01 / 226. szám

1905. október 1. retések létesítésétől várjuk, amikor a községek egész sora olcsón és gyorsan juthat el a pécsi piac­ra, ahol csakis a nagyobb kínálat nyomhatja le a mai be­vásárlási árakat. A jóval nagyobb kínálat pedig ismét emelni fogja a város ezen jövedelmeit is és ismét lehetséges lesz normális árakon megélni Pécsett, mert ma még a nyers szőlőt is olcsóbban vá­sárolhatjuk Budapesten, mint Pécsett. .. Nem telt bele ily körülmények között egy óra és le volt tárgyalva a pénzügyi előirányzat a jövő évre. A szakelőadók, akik az ülésen jelen voltak, nem jutottak szóhoz, mert nem volt tőlök mit kér­dezni; a rendes sablonban mozog az egész költségelőirányzat. Száraz, érdek­telen, mint amilyen kietlen, száraz volt az elmúlt nyár, vagy amilyen reményte­len, vigasz nélküli az országos politika képe. A város közgyűlése oly simán fog-e átsiklani a tisztviselők kezelő és szolga­személyzet részére kért drágasági pótlék ügyén; nem tudjuk. Az, aki legheveseb­ben tiltakoznék ez ellen, a pécsi városi tisztviselők legnagyobb jótevője, Littke József, aki nem nyugodott addig, míg napirendre nem tűzték és végre nem haj­tották a városi tisztviselők megfelelő díjazását, bizonyára legerélyesebben tilta­koznék a közönség ezen megterhelése ellen, mert azon ideális czél lebegett szemei előtt, hogy anyagilag biztosíttas­­sék a tisztviselők helyzete, hogy semmi­féle mellékjövedelemre, napidíjra, pót­lékra utalva ne legyenek és anyagi gondok nélkül élhessenek hivatásuknak. Azóta alig néhány év múlt el, Littke József már nem él és nincs senki, aki a városi kép­viselőtestületben örökébe lépett volna. Más idők járnak azóta fölöttünk és ma ott állunk, hogy ismét foglalkoznia kell a közgyűlésnek a tisztviselők anyagi helyzetével. Nem kell attól tartani, hogy meg ne tenné a közgyűlés, amit tiszt­viselői kérnek, mert jóravaló, derék és becsületes tisztikara van a városnak, amit nem mondhat el valamennyi törvényható­ság tisztviselőiről. Ámde nem zárkózunk el annak bevallásától, hogy az a 38.000 korona, melyet most drágasági pótlék czímén kérnek a várostól, nagy összeg, de annak kiutalását az elviselhetetlen drágaság csakugyan indokolttá teszi. — Nem vagyunk hívei az ilyen pótlékoknak, már azért sem, mert abból nehéz a vá­ros más alkalmazottait kizárni, amint látjuk is már, hogy mozgolódnak a pécsi tanítók, hogy részesedjenek ők is a pótlékban. Bár teljesíthető lenne kívánságuk. Ámde nem szeretjük, ha a tisztviselők a képviselőtestületi ta­gok szíves jóakaratát ezen irányban igénybe veszik. És ha a fizetések nem felelnek meg a mai viszonyoknak és nem állanak arányban a más törvény­­hatóságoknál nyújtott tisztviselői fizetések­kel úgy vegyük mielőbb revízió alá a városi szabályzatot, mely megállapítja a tisztviselői fizetéseket és rendezzük a fizetéseket. Nem gondoltunk arra, hogy bekövetkezhetik ily rövid idő múlva a revízió szükségessége, de ha az elkerül­hetetlen, inkább még azzal kívánjuk fog­lalkoztatni a közgyűlést, mint pótlékokkal, melyet ezúttal, meghajolva a szükség kényszerítő parancs­ szava előtt, meg fog a közgyűlés szavazni, de azt kívánnók, ne ismétlődjék a pótlék kérése, mert vég­eredményében, hit meg is szavazza azt a közgyűlés, az mégis csak kegy és a tisztviselői függetlenség érdeke kívánja azt, hogy a tisztviselő még saját törvény­­hatóságától se kérjen és ne fogadjon el semmiféle kegyet. Amikor ezt mondjuk, csakis a legnagyobb rokonszenv vezet­­ tisztviselőink iránt és azon tudat, hogy a baj általános, a kívánság jogosultji el­teljesítésével más helyen is támadhatnak hasonlóan jogos kívánságok és ezt a tör­­vény­ hatóságnak, melynek megfelelő anyagi eszközök rendelkezésére nem állanak, lehetőleg el kell kerülni. Ezért az 1906. évi költségelőirányzat kapcsán alig látunk magunk előtt más új programmpontot, mint a tisztviselői fizetések revízióját, melynél azonban óvatosan kerülni kell majd a túlterhelt közönség újabb meg­terhelését, durvák voltak, később a bűnbánó lelkiisme­ret mérlegelése előtt csak apró botlásoknak tűnnek már fel. Az idő hosszabbra nyultá­­val pedig ezek a kis tévedések is teljesen hibátlan cselekedetekké tisztulnak. Az önámitás csalékony mérlegén sze­gény Dömötörné is addig egyengette férjével szemben elkövetett hibáit, a­míg végre nem látott bennük hibát. A­mit pedig ő maga hitt, az csak természetes, hogy másokkal is el akarta hitetni. Annál nagyobb volt tehát elkeseredése a Máté leányok iránt, minél jobban érezte belsejében, hogy azoknak igazuk volt. A Máté leányok a gazdag özvegy köz­vetlen szomszédságában laktak. A nagy ház mellett egy kis két ablakos szobában vonul­tak meg, amelyben állandóan berregett a varrógép, mert fehérneműt kellett varrniok az üzletek és a megrendelők számára, hogy megélhessenek. A­míg Dömötör a szerencsés üzletek révén meggazdagodott, addig az ő atyjuk a balsors által sújtva tönkre ment. Máté Teri és Klára valaha szép napo­kat éltek és ép úgy mulattak a fényes bálo­kon, mint azok a barátnőik, a­kik most nagyságos asszony korukban már nem igen ismerték meg őket. Legfeljebb kegyes leeresz­kedéssel varrattak náluk csipkével és drága hímzéssel díszített fehérneműt. A nővérek eleinte sokat szenvedtek a megalázódások miatt, a­melyeket egy pár gőgös régi barátnőjük által kellett elszenved­niük. De később a munka küzdelme meg­edzette őket. Tudták, hogy nincsen senkijük akire támaszkodhatnának s hogy az elmúlt napok emlékébe való kapaszkodás mitsem segít többé rajtuk. Azért kibékültek sorsuk­kal és csöndes megadással tűrve a kímélet­len gőg tűszulásait, ernyedetlen szorgalom­mal dolgoztak tovább. Sajnos azonban, hogy minden szorgal­muk és törekvésük daczára nem voltak elég óvatosak, mert a meggondolatlanul kimon­dott szóval, habár az igazat mondták is ki vele, mégis kellemetlenséget hoztak másra. Mikor a két leány meghallotta, hogy a hít, melyet az özvegyre mondtak, milyen nagy port vert fel a városban, nagyon meg­bánták együgyű fecsegésüket Szívesen kér­tek volna Dömötörnétől bocsánatot, de job­ban meggondolva a dolgot, arra a meggyő­ződésre jutottak, hogy ezzel az özvegy rom­ba­­dőlt renoméját már úgy se hozhatják többé helyre. Mert a becsület megjavított foltján mindig annál­ ujabb repedést szokott a kár­öröm felfedezni, úgy hogy az a sok javitga­tás daczára a kis szakadásból czafrangos rongygyá válik idővel. Dömötörné elkeseredett hangulatában egy tekintetre se méltatta uj selyemruháját, melyet a város legügyesebb varrónője készí­tett számára; teljes közönynyel akasztotta az öblös szekrénybe s ablaka mellé ülve órákig nézett át a szomszéd leányok udvarába. Ez az udvar egy csöndes szűk helyecske volt. Nehány virágágy díszelgett benne és egy nagy szederfa, a mely sötét lombjait az egyik ház falától a más házig hajtogatta. Az udvar állandó csöndjét csak egy kis kanári vidám csattogása elevenítette fel. A leányok annyira szerették dalos kedvenczüket, hogy nyaranta mindig a ház falára függesztették ki kalitkáját, hadd helyettesítse előtte az az erdő zöldjét a lombos eperfa. Egy alkonyathoz midőn Dömötörné szokott haragos kedvében tekintett át a Máté leányok udvarába újra erőt vett fekén a vágy, hogy bár csak valami érzékeny fáj­dalmat okozhatna a két nővérnek. A kielé­gített bosszú talán vissza­adná némileg ke­délye egyensúlyát. A­mig­e forrongó gondolatai között révedezve tekintett a kalitkában csicserdő kis madárra, egyszerre csak az ablak pár­kányára ugrott czirmos macskája s a ké­nyeztetett kedvenczek hízelgésével dörgölőd­­zött hozzá. Az özvegynek csak a kezét kellett kinyúj­tania, hogy elérje a kalitkát s most macskája Pécsi Napló“ 3 A baranyai tejszövetkezetek, Béva, szeptember 30. Az országnak egyetlenegy vármegyéje sincs olyan, mely a tejgazdaság terén rövid másfél évtized alatt akkora haladást ért el, mint Baranya, a­hol a tejszövetkezetek száma ma már meghaladja a százat. A­mióta a szövetkezeti szellem össze­hozta a kisgazdákat s az egyesülés biztosí­totta a tej és tejtermékek kedvező értékesí­tését, azóta a szarvasmarha állomány örven­detesen gyarapodott, ami gazdaságilag rend­kívül örvendetes e vármegyére, mert a kis­gazdák főjövedelmi forrását a jövőben hatá­rozottan az állattenyésztés képezi. A baranyai tejszövetkezetek Pécsett megtartott vaj versenyére, a központi szövet­ség megalakítására s a délutáni gazdagyű­­lésre tömegesen jöttek be városunkba a baranyai kisgazdák, akik dicséretes érdeklő­dést tanúsítottak a gazdasági érdekek elő­mozdítása iránt. Baranya vármegye gazdasági egyesüle­tét, annak derék elnökét, Országh Lajost és fáradhatatlan buzgalmú titkárát, Förster Jenőt illeti meg az érdem elismerése, mint 1905! Tavasz és nyár.!?Mi! Reklámozik kék. Színes suhogó re­k­lám­­ a fit méterenként írt 1.35 Fekete „ „ „ Irt 95, 1.35, 1.50 Japáni mosóselyem „ írt —.85 Liberty Sublime minden szink. „ „­­ .78 Louisienne brillante ,. ., —.95 Fekete ruhaselymei méterenként 85 krtól följebb. Menyasszonyi ruhaselymek mtrenként 78 „ „ ÚJDONSÁGOK: ■­­ ....... Volle Grenadine 1 Voile de Soie [ a legszebb színekben Popeline brillante ) mindhárom 120 c­entiméter szélességű. Dus választék gyönyörű skót­ selymekben. — Tra­vers csikós és koczkás Tafk­a-Riche ruhára és blúzra 120 cm. széles Badlum és preppe brillante min­den szinben. — Louis XV. jellegű chipé és Mille­fleurs-selymek. — Gyönyörű csipke-, gyöngy­ös vásznon hímzett­ ruhák. Irish csipkék és 1 '■ . _— vászonhimzések. . ■ Legújabb! Fekete Rolltafft 50 cm. frt 1.90. stb.­­——— 64 Mintákat kívánatra készséggel küldünk. SZÉNÁST, HOFFMANN ÉS Budapest, Bécsi­ utcza 4. sz.

Next