Pécsi Napló, 1908. május (17. évfolyam, 101-123. szám)
1908-05-03 / 101. szám
s séggel nem emelkedtek úgy, mint amilyen mérvben megdrágult a legnélkülözhetetlenebb élelem. Mert mindenekfölött figyelembe veendő, hogy a legutolsó adókivetés óta lényegesen megdrágult minden, ami a megélhetéshez kell és ez az adókulcs leszállítását tenné minden vonalon indokolttá. Adóemelésről itt tehát szó sem lehet. Elég jövedelem áll a kincstárnak rendelkezésre, mely önmagától is emelkedik, ilyen első helyen is a hátbéradó és más hasonló jövedelmek, melyek a több szükséglet egy részét amúgy is behozzák; küszöbön van az adóreform, mely a megadóztatást új alapokra fogja fektetni, melynek vége amúgy is csak adóemelés lesz; a szeszadónak ötven százalékkal való emelése is a legközelebbi jövő kérdése, a kis és középemberek kímélete tehát lehetséges, a vagyonos embereket pedig amúgy is a legkülönbözőbb címeken terheli meg az adó, lényeges változást tehát ott se eredményezhet az adókivető bizottság. Akinek azonban védekeznie kell az adó súlyának elviselhetetlen része ellen, az maga az érdekelt adóalany: az adózó polgár. Mindenki meg fogja tudni, mert mi is külön figyelmeztetni fogjuk erre a polgárságot, mikor vetik ki adóját. Ne legyen senki közönyös saját adója iránt és mindjárt az első stádiumban iparkodjék igazát megkeresni. Rendesen az a baj, hogy a polgárság nem keresi föl az adókivető bizottságot, melynek csak egy kötelessége lehet: az igazság kiderítése. Nem engedhető meg, hogy akinek 10.000 korona jövedelme van, 1000 korona jövedelem után fizessen adót. Másrészt akinek 1000 korona jövedelemből családjával együtt kell megélni, azt nem szabad erejét meghaladó megadóztatással sanyargatni. Senki ne röstelje az adókivető bizottság előtt igazat keresni, mivel olyan adókivetést szeretnénk Pécsett és vármegyeszerte látni, mely kielégíti a mindig éhes kincstárt is, mely látkozás egészen elkábitotta s amikor a leány elsuttogta, ellehelte könyörgését. Erdélyi úgy érezte, hogy valami erős, eddig soha sem érzett érzés mélyen belemarkolt a szivébe. Az élet ilyen megdöbbentő pillanataiban a legerősebb lelkű férfi is megremeg, összeszoritja a szivét, hirtelen erős érzésroham lepi meg, a szemeiben a hirtelen föllángoló emberszeretetnek fénye gyűl ki s a felébredt keserűség egyszerre vasmarokkal sajtolja ki belőlünk a fájdalom érzetét. A leány beszéde alatt úgy állott ott Erdélyi, egy helyben, mindenről, még a dermesztő hidegről is megfeledkezve, mint akinek hirtelen megmerevednek a lábai és nem tud elmenni onnan. De amikor a leányt odadúlni látta a vasredőnyhöz, hirtelen hozzáugrott, mert azt hitte, hogy a leány a következő percben össze fog esni. Azután erősen karonfogta őt s ebben a megzavart hangulataiban úgy, ahogy a lelkéből fakadt az érzés, gyorsan beszélni kezdett a leánynak: — Szegény gyermek !. . . Ugye fáradt, fázik nagyon, menjünk, siessünk, nincs messze ide a lakásom . . . hogyne . . . örömmel túlgyenge, szegény várostól nem sokat várhat, de amely minél inkább elviselhetővé teszi az adófizetés kellemetlen és fájó kötelességét az egész polgárságra. 1 . A képviselőház bizottságai a következőkép alakultak meg: A bankbizottság: elnök Batthyány Tivadar gróf, jegyző Éber Antal, előadó Holló Lajos. Földmivelésügyi bizottság: elnök Papp Elek, jegyző Just János. Igazságügyi bizottság: elnök Holló Lajos, jegyző Heinrich Antal. Kérvényi bizottság : elnök Hrabovszky Guido, jegyző Moskovicz Iván. Közigazgatási bizottság: elnök Hammersberg László, jegyző Horváth József (marosújvári). Munkásügyi bizottság: elnök Kacskovics Gáza, jegyző Török Ferenc Összeférhetetlenségi állandó bizottság: elnök Gál Sándor, jegyző Heliebronth Géza. Véderő bizottság: elnök Thaly Kálmán, jegyző Bakonyi Samu. Vízügyi bizottság: elnök Karácsony Jenő gróf, jegyző Szabó Károly. A képviselőház tanácskozó osztályai: I. osztály: elnök Baloghy Ernő, jegyző Kecskeméthy István. II. osztály: elnök Szentiványi Árpád, jegyző Csóti Géza. IV. osztály: elnök Bernáth Béla, jegyző Csizmazia Endre. V. osztály: elnök Barabás Béla, jegyző Baross János. IX. osztály: elnök Fenyvesi Soma, jegyző Szász József. Az itt fel nem említett többi osztályok és bizottságok még nem alakultak meg. „Pécsi Napló“ 1 Paolo, május 2. Emlékezés egy halottról. — Jellavich Károly duó Koller Julia. — Meghalt... — milyen sokat rejt magában ez a rövid szó ... — Mennnyi könny, milyen megrendítő fájdalommal sújtja azokat, akiknek szivében mély sebet ütött, amint önkénytelenül felsóhajtunk : nincs többé! . . Némelyek zokognak, fájdalmuk enyhül, de csak az Isten akaratában való megnyugvás, nyújtja gyógyító balzsamát. — Eltávozott jestzem a kívánságát, szegény, szenvedő leány. Az újságíró nagy emberbarát volt, jó érzésű, emelkedett gondolkozású férfi, aki a családi neveléséből, a végzett tanulmányai után sok finom érzéssel lépett be az életbe, az önállóság útjára, ahol az ő részéről is hamar megkezdődtek a csendes, majd hangosabb küzdelmek, az emberek érzéketlenségével, részvétlenségével, romlottságával és elvetemültségével folytatott harcok, amelyek az évek folyamán melankolikussá, lemondóvá tették őt a nagy, nemes, szent emberi ideálokért folytatott meddő küzdelmei után. De az érzései tisztán megmaradtak s ezek a sokat járt, a sokat látott, művelődött férfi megállapodott gondolkozásának, az önmegismerésnek rostáján át a férfilélek kialakult szép vonásaivá, jó tulajdonságaivá váltak. A leány az után, amíg siettek haza, nem beszélt semmit, csak néha ejtett ki egy egy halk „köszönöm“ szót, amikor a férfi vigasztalni igyekezett őt. Vékony, elgyötört testével félve simult az újságíróhoz, aki őt a karjával vezette s a lelkében az érzések, az agyában a gondolatok nagy forradalma tombolhatott, mert időközönként meg-megremegett s mély sóhajok törtek ki belőle. Amikor hazaértek, a leány szinte lerogyott a székre, amit mellé emelt a férfi. Több napon át tartott kényszerű nyomorgása, az elhagyott szülői háznak folyton kísértő emléke, a megcsalattatásának gondolata, ártatlanságának tudata, ezernyi sajgó fájdalom a lelkében, a testében, s most mindezekhez az a gondolat, hogy azért a kényszerű éjszakai szállásért talán a becsületét is fel kell áldozni, majd megőrjítették őt ! Az újságíró a vele született s belenevelt gyengédsége, tapintatossága s részvéte érzéseivel a nőt magára hagyta s a lakása kis előszobájában gyorsan hozzáfogott a tea elkészítéséhez, hogy váratlan vendégét megkínálja vele. Legénylakásában semmi fényűzés nem volt, csak a szükséges bútorok, szekrény, ágy, dívány, mosdó, fogas és három szék. Még néhány eredeti festmény és rajz, művészbarátainak adományai, egy csomó könyv, különféle lapszámok, egy halom kéziratpapiros, tintatartó és virágváza az asztalán, — ennyiből állott az ő intérieurje. A leányt, aki láthatóan küzdött magával, csak nehezen tudta rávenni arra, hogy foglalja el a lakás egyetlen ágyát, abban a kényszerű helyzetben, amelyben most a 1908 május 3. örökre, — a válás fájdalmát csak azok érzik, akiket itt hagyott. A halál könyörtelenül letarolta, habár igénytelen, de áldásdús életét. Mély tisztelet és megilletődéssel ejtjük ki e szót: megszűnt élni! . . Habár a seb gyógyíthatatlannak látszik, tiszta, erényes életére visszatekintve, hivatását betöltötte, megbarátkozunk e gondolattal. Rövid, múlandó az élet, az elmúlás közös sorsa mindenkinek . . . Egyszerűség, ez ifjúság vallásosság, jellemezték. Báttaszéken született 1846-ban. Szülei gondos nevelése után a „Notre Dame“ ok zárdájában nyert képeztetést. Korán férjhez ment s mint igazi nő, nem a nagyvilág örömeiben, hanem családja körében találta magát legjobban. Elsősorban mint anya, mint feleség, mint honleány és háziaszszony áldásosan töltötte be rövid élte pályáját. K808 magasztosabb kép az egészséges vidám unokáktól körülövezett nagyanyáénál ? így láttam utoljára. Keveseknek jut osztályrészül, habár kötelességét híven teljesíti az illető, hogy a halál eszméjétől ne rettegjen! Da hiába minden, a természet rendje ellen nincs földi hatalom, a föld forog tovább, a párkák a mythologia szerint fonják az élet fonalát és szakítják ... — nekünk fájdalmunkban csak egy marad vigaszul e földön: — „A kérész . . .“ Szabolcs Balkany, április végén. Schöner Sarolta. — Kényelmes a módszer tanulásra. Mindenképen furcsa fölvonulásnak lesz Bécs színhelye május 7 én. A gondolat maga annyira eredeti, ötletes, hogy ilyen csakis Vilmos császártól tellett, akinek gondolatvilága mindenben elüt attól a gondolkozástól, melylyel a trónokon rendesen találkozni szoktunk. A német uralkodó fejedelmeknek az ő vezetése alatt a mi királyunknál, 60 éves császárjubileuma alkalmából való tisztelgés a maga nemében egyedül álló hódolat, amilyenben béke idejében békés körülmények között idegen fejedelem még nem részesült. Május 6 án és 7-án érkeznek Bécsbe a német uralkodó fejedelmek, akik a német császár szuverenitása alatt állanak és akik nem is olyan régen még mind külön külön éltek országaikkal, amíg Bismarck vasraarokkal össze nem kalapácsolta a német birodalmat annyira, hogy legtöbb jogukat az egységnek feláldozták a német uralkodók. Az iskolás diákoknak mindig igen sok dolgot adott