Pécsi Napló, 1908. május (17. évfolyam, 101-123. szám)
1908-05-03 / 101. szám
1908. május 3. „Pécsi Napló“ bemagolni ezeket a kisebb és nagyobb önálló jogokkal bíró, de a német császár fönhatósága alatt álló országok neveit. És most, az évvégi vizsgáknál talán épen kapóra jönnek számukra az események, hogy még az újságokban is olvashatják, kik azok a szövetséges fejedelmek, mert 1—2 kivételével valamennyi ott lesz Lehönbrunnban ezen hét folyamán, hogy a Korfuból visszatérő német császár atyai barátja elé vezesse a fejedelmeket. A német császárral együtt ott lesz felesége, Augusta Viktória két gyermekével, azután sorban Luitpold, a bajor régens uralkodó, Frigyes szász király, II. Vilmos Württemberg királya, Frigyes, Baden nagyhercege, Vilmos Ernő, Sachsen-Waimar Eisenach uralkodója, Ágost, oldenburgi nagyherceg, IV. Frigyes Ferenc, Mecklenburg-Schwerin negyhercege, II. Frigyes, Anhalt hercege, IV. Lipót, Lippe, Schaumburg Lippe György Schaumburg-Lippe hercege és ott lesz a három szabad Hansa város (Hamburg, Bréma és Lübeck) képviselője, Burchard J. H dr. hamburgi polgármester, akit ugyanazon jogok illetnek meg, mint a kisebb fejedelemségek suverénjeit. Több fejedelem ezideig nem jelentette be érkezését, mint Hesse nagyhercege, Meiningen nagyhercege és még néhányan, akik a csoportos felvonulásból nem kértek. Az uralkodók testületi tisztelgésénél jelen lesznek a magyar-osztrák monarkia követei Berlinben, Drezdában, Münchenben és Stuttgartban, akiknek megbizatása a kisebb udvarokra is kiterjed. A német uralkodó fejedelmek fogadása intim jellegű lesz és azon a királyi család tagjai nem vesznek részt. A vendégek tiszteletére mintegy hatezer főnyi énekeskar szerenádot rendez a schönbrunni parkban, mely után a vendégek, akik mind csak igen kis kísérettel érkeznek, hamarosan elhagyják Bécset, mivel agg királyunkat fárasztani nem akarják. A vendégek egy része a Burgban száll meg, csakis Luitpold bajor régens a család modenai, a szász király pedig nővérének, néhai Ottó kir. herceg feleségének, Josifa kir. hercegnőnek Argarten palotájában száll meg. A schönbrunni kastély bejárata előtt négy obeliszket állítanak föl, ezeket pálmákkal veszik körül és intensiv világitó lámpákat helyeznek el a pálmák közé. — A Kossuth-bankett. A pécsi Nemzeti Casino választmánya pénteken este megtartott ülésén a Kossuth szobor bizottság felkérésére teljes készséggel átengedte összes férfi lakásában látta magát, inkább szerénységből, mint félelemből azt kivonta, hogy a férfi ne zavartassa magát a megszokott nyugalmában — ő majd elalszik a díványon is. Az újságírónak egy kis neheztelést is kellett színlelni, hogy a leány ellenkezését megváltoztassa. Erdélyi, amilyen gyorsan csak tudta, elkészítette a teát, de amikor bevitte a szobájukba — a leány a végkimerüléstől már helyiségeit a május 10 iki bankettre, melyet Kossuth Ferenc és Szterényi József, valamint az országgyűlés küldöttségének részvételével a pécsi Kossuth szobor bizottsága rendez. A pénteken szétküldött részletes programmban utalás történik már a bankettre, melynek részvételi díját azért kellett oly magasan megállapítani, mivel más megoldás nem kínálkozott, minthogy ezen célra a Nemzeti Casino termét kérje el a bizottság és a bankettnek mindenképen méltónak kell lenni Pécs városához, melynek lakossága túlnyomó részben az értelmi osztályhoz tartozik és a nép szélesebb rétegei részére hozzáférhető bankettet a vendégek pécsi időzésének rövidsége miatt se lehetett rendezni. A bankettre már ma történtek szép számmal jelentkezések Tichy Ferenc dr. helyettesített tanácsnoknál és kívánatos, hogy a jelentkezések határidejének leteltéig, azaz május 6 ának délutáni 5 órájáig legalább a pécsi és vármegyei közönség teljes számban jelentkezzék, mivel később történő jelentkezéseket tekintettel a rendelkezésre álló helyre már alig vehetne a bizottság figyelembe. — Állásavanati előléptetések. A kereskedelemügyi miniszter május 1-ére a már igen sok főhivatalnokát előléptette. Pulszky Garibaldi volt zágrábi üzletvezető a III. fizetési osztály 1. fokozatába, Csermák Ede főfelügyelő, pécsi szőlőbirtokos, a IV. fizetési osztály 1. fokozatába, Fruchtl Ede, a jelenlegi zágrábi üzletvezető a IV. fizetési osztály 2. fokozatába, Vörös Hiador pécsi forgalmi főnök, felügyelő, az V. fizetési osztály 1. fokozatába, Pellett Ignác kaposvári forgalmi főnök, ezen fizetési osztály 2. fokozatába, Hatsik Ignác főmérnök, aki most Pécsett a pécs-bródi állami fővonal tracirozási munkálatait vezeti, a VI. fizetési osztályból az V. fizetési osztály 3. fokozatába, Köti István a VII. fizetési osztályból a VIkba, Pallag Sándor dr. államvasúti segédtitkár titkárrá a VI. fizetési osztályban, Kiss Gyula, a pécsi forgalmi főnökség tisztviselője, ellenőr, egy fizetési osztálylyal előlépett. Marosi Zoltán, volt pécsi joghallgató, már dijnok a központban a VIII. fizetési fokozatban fogalmazóvá neveztetett ki. — A Kossuth-szobrok költségei. Halljuk itt is, ott is, kicsiny a pécsi Kossuthszobor és nem sokat mutat. Igaz, van ennél impozánsabb Kossuth-szobor is az országban, sőt még lesz is, de a mi viszonyainkhoz mért áldozatkészséggel épült ezen szobor és csak ha még egy évtizedig vártunk volna, örült annak, hogy ez a csalódott leány elébe került s nem egy romlott erkölcsű léha ember elé, aki hazug jótékonyságában a leány kényszerű helyzetét embertelenül kihasználta volna. Mig igy elmélkedett, őt magát is elnyomta az álom. Másnap korán délelőtt a képviselőházban volt dolga, amiért nem aludhatott sokáig. Ezért láng álmosan kelt föl s mielőtt elment volna hazulról, néhány sort hagyott hátra az asztalán a leánynak, hogy ha felkel arra az időre, jöjjön el utána egy megjelölt vendéglőbe, ahol együtt fognak ebédelni. Aztán csendben, lassan magára hagyta az alvó nőt.* Amikor a leány felébredt, csodálkozva nézett körül a szobában, amelyben ő egyedül találta magát. Majd hirtelen eszmélni kezdett. Eszébe jutott az éjszakai találkozása egy férfivel, akit ő kétségbeesésében megszólított. Még ott zsongtak a fülében a vigasztalás szavai, amiket a férfi mondott neki, hogy háborgó lelkét lecsendesitse. S amikor mindent gyorsan átgondolt, hirtelen térdre borult az ágy előtt s a hosszú napok szenvedései után lelke fel feltörő örömével, gyűlt volna egybe olyan összeg, melyből hatalmasabb szobor létesülhetett volna. Debrecen most készül kiírni a pályázatot a Kossuth-szoborra, ámde arra 150 000 kor. fog rendelkezésre állani, mely összeghez maga a város 64 000 koronát szavazott meg, 33 000 kor. gyűlt egybe a gazdag Debrecenben társadalmi utón és a város most az 1609. évi költségvetés terhére újabb 40000 koronát szavazott meg. Pécs városa pedig, erejéhez mérten csakis 3000 koronát szavazhatott meg, társadalmi úton pedig 23 000 korona gyűlt egybe. Az egész szoborra tehát csakis 26 000 korona állt rendelkezésre, ebből pedig széles talapzattal, mellékalakokkal bíró, nagyméretű szobrot létesíteni nem lehet. A pécsi Kossuth szobor megfelel a mi anyagi helyzetünknek, nem hivalkodik, nem pöffeszkedik, mert a város közönsége 100 000 koronát nem adhatott ezen célra. De lelkesedés, Kossut Lajos iránt való rajongás tekintetében egyik törvényhatóság se tehetett túl Pécsen. És elvégre nem a szobor nagysága teszi, hanem az intenció, mely annak létesítését vezérelte, az pedig a legtisztább és legnemesebb hazafias forrásból fakadt. — Május elseje. A munkásság nemzetközi ünnepén szünettel ünnepelt Pécsett is a szociáldemokrata munkásság. A legtöbb ipari műhelyben szünetelt a munka, a gyárakban megálltak a gépek és szünetelt az üzem a Dunagőzhajózási társaság bányaműveiben is. De egészben nyugodt, méltóságos lefolyású volt az ünnep, minden rendzavarás, incidens nélkül, méltóan a szervezett munkásság öntudatos küzdelméhez. A délelőtt folyamán kisebb csoportokban rendeztek tüntető sétákat, délután folyt le aztán a hivatalos ünneplés. A Korona-vendéglő előtti téren szakmák szerint gyülekeztek a munkások, akik már 2 órakor megtöltötték a térséget és fél 3 óra felé érkeztek meg hatalmas tömegben a bányászok két zenekarral. Vagy ötszáz nő vezette a menetet, amelyben mintegy háromezer egyén vett részt. A bányatelepek falvai tehát teljes számban megjelentek. De óriási számban jelent meg a pécsi ipari munkásság is, úgy hogy körülbelül 9—10000 ember vett részt a felvonulásban, mely mintegy másfélórai menet után érkezett fel a Tettyére. Vörös lobogót vittek a menet élén, közben jelzőtáblákat, melyek az általános titkos választói jogot, a korlátlan sajtószabadságot, a pap, birtok szekularizációját sürgették. A mari könyek között, most először rabegett el egy imát, amelynek minden szava egy tiszta lélek szűzi imájának szava volt. Aztán gyorsan öltözködni kezdett. A gondolatait, a legutóbbi napok folytonosságát kezdte összeszedegetni s amikor a megelőző éjszaka történetéhez jutott, egy idegen férfihez való kényszerű fordulásra gondolt, mélyen elpirult, de amikor a maga érintetlensége s a férfi jellemes viselkedése eszébe jutott, az arca egyszerre felderült, nagy fekete szemeivel belemosolygott a szoba haris levegőjébe, amelynek ablakait át a hideg januári nap sugarai hosszú fénycsóvákban telepedtek rá a bútorokra. Már készen volt az öltözködéssel, amikor a férfi íróasztalán észrevette a neki szóló üzenetet. Gyorsan átfutotta a sorokat, egy önkéntelen mozdulattal hirtelen a szivéhez szorította s aztán mégegyszer körülnézvén magán, lesietett az utcára, hogy felkeresse a megmentóját. És amikor odaért az étkezőbe, ahol az újságíró már várta őt, nem törődve a közönség kiváncsi tekintetével, odasietett hozzá s mielőtt a férfi megakadályozhatta volna — gyorsan megcsókolta a kezét , elaludt.* Erdélyi megilletődve állott ott egy ideig a szobájában. Fiatal életében először volt ilyen megrázó esemény résztvevője s most, amikor ennek a korán viharvert léleknek mély, szabályos lélegzetvételét figyelte, az alvásában is meg-megremegő testű vonaglását látta, föl föltörő sóhajait hallotta, a leány elhagyottsága nagy érzéseket, finom lélekhangulatokat ébresztett fel benne s elhatározta, hogy ezt a védtelen leányt minden alacsony támadás ellen meg fogja védeni. Bár még nem tudta, hogy kit fogadott be magához, hogy milyen okok miatt került a leány abba a helyzetbe, amelyben vele menő véletlenségből találkozott, de 3