Pécsi Napló, 1909. július (18. évfolyam, 146-172. szám)

1909-07-01 / 146. szám

2 kérelmezésére Novoszel Mátyás letartózta­tása adott okot. A beszélgetés során Meda­­kovics utalt arra, hogy ez a letartóztatás annál végzetesebb, mert precedensül szol­gálhat a mindenkori kormányoknak a kép­viselők zaklatására. Délelőtt tizenegy órakor a Budapesten időző horvát képviselők kö­zül Surmin, Babics-Gyalszky, Lerkovics és Banjanin megjelentek Justh Gyulánál és közölték vele hivatalosan a Ház összehívá­sára irányuló kérelmét. Justh Gyula elnök meghallgatta a kérelmet és rövid tanácsko­zás után abban állapodott meg a horvát képviselőkkel, hogy az összehívási kérelmet írásban holnap adják át neki. Ez az egynapi halasztás arra szolgál, hogy esetleg az in­kriminált cselekmény orvoslásaival tárgyta­lanná tegyék a kérelmet, nehogy az amúgy is bonyolult politikai helyzetet még össze­kuszálják. Medákovics horvát képviselő már ma átadta Justh Gyulának a Ház összehívására vonatkozó kérelmét. Mint éjjeli telefonje­lentésünk tudatja, Justh hétfőre összehívja a képviselőházat. A néppárt értekezlete. A néppárt ma délután hat órakor ér­tekezletet tartott, a­melyen erős szavak hangzottak el a függetlenségi párt, kü­lönösen pedig Justh Gyula ellen, aki­nek viselkedését ház­elnöki tisztével össze­ütközőnek találták. A néppárt két és félórai tanácskozás után határozati javaslatot foga­dott el, amely szerint az általános választói jog megvalósítását követelik, miután a koa­líciós pártok ennek megvalósítására a pak­tumban kötelezték magukat. És ezért a néppárt azon a véleményen van: a koalí­ció nem bontható fel, amíg az általános választói jogot meg nem valósítja. A függetlenségi párt értekezlete. A mai nap legfontosabb mozzanata kétségtelenül a függetlenségi párt délutáni értekezlete volt, amely elé feszült érdeklő­déssel tekintettek a politikai körök. Az érdekességet természetesen nem a Lukács propozíciók feletti tanácskozás adta meg a pártértekezletnek, mert az intézőbizott­ságban már tegnap teljes összhang és egyet­értés volt arra nézve, hogy Lukács ajánlata elfogadhatatlan. Az intéző bizottság egy­hangúlag hozott határozata került határozati javaslat formájában a mai pártértekezlet elé és természetesen elfogadásra talált. Ez előre látható volt, de annál tágabb teret nyitott a találgatások számára a pártértekezlet má­sik tárgya. «A párt fontos belügyeiről lesz szó», így jelölte meg az értekezlet össze­hívójában maga Kossuth Ferenc a tárgyat és csak természetes, hogy ezzel fölcsigázta a válság iránt érdeklődők kíváncsiságát. A találgatások más-más változatban és formá­ban mind abban állapodtak meg, hogy a fontos belügy csakis a pártfegyelem kérdése és a Teleki Árvéd féle aláírási ív ügye lehet.Maga a bankcsoport is tanácskozott az értekezletet megelőzőleg. A délutáni pártértekezlet dolgában dél­elő­tt fontos tanácskozás volt Justh Gyulánál a képviselőház elnöki termében. Tizenegy óra tájban fölkeresték ugyanis Justh Gyulát Batthyány Tivadar gróf, Teleki Arvéd gróf, Holló Lajos, Csizmadia Endre, Búza Barna, Mérey Lajos és mások, akikkel azután Justh Gyula behatóan tanácskozott a délutáni párt­értekezleten tanúsítandó magatartásáról. A Justh Gyulánál tartott tanácskozáson a bank­csoportnak harmincöt tagja vett­ részt és a tanácskozáson történt megállapodások szerint a délutáni pártértekezleten egyöntetű maga­tartást tanúsítanak. A függetlenségi és 48 as párt ma dél­után 5 órakor Kossuth Ferenc elnöklésével értekezletet tartott. Az értekezleten a párt tagjai rendkívül nagy számban vettek részt. Ott voltak az elnöklő Kossuth Ferencen kívül Apponyi Albert gróf és Günther An­tal miniszterek, Désy Zoltán, Meskó László, Mezőssy Béla, Tóth János államtitkárok, Justh Gyula képviselőházi elnök, Batthyány Tivadar gróf, Barabás Béla, Hoitsy Pál, Holló Lajos, Sághy Gyula és Ugrón Gábor a függetlenségi párt alelnökei, Ambrozovich Dezső, Benyovszky Móric gróf baranyavár­­megyei, Dőry Pál, Erreth János pécsi, Gulner Gyula, Kálmán Rudolf, Palugyay Móric és Smialovszky Valér főispánok, Leszkay Gyula háznagy és Pallay Sándor párttitkár. A jegyző­könyvet Halász Lajos vezette. Kossuth Ferenc minisztert, amikor a terembe lépett, perce­kig tartó viharos tapssal fogadták. Valaki elkiáltotta magát, hogy éljen az önálló bank, mire újra percekig tartó tomboló tapsvihar tört ki. Kossuth Ferenc ezután az értekezletet megnyitotta. Leszkay Gyula, mint a pártkör igazgatója terjesztett elő több belügyre vo­natkozó jelentést, amit a párt egyhangúlag tudomásul vett és az elnök indítványára Leszkay Gyulának köszönetet mondott. Kos­suth Ferenc erre a következő beszédet mondotta: — Tisztelt uraim! Rátérve a mai érte­kezlet tárgyára, bejelentem a pártnak, hogy a párttal érintkezésbe lépett Lukács László v. b. t. t., aki bizonyos javaslatokat tett a pártnak. Ezen javaslatokat írásba is foglalta, még­pedig oly módon, hogy elkészítette azt az okmányt, amelyet a párt, hogyha elfo­gadná az ajánlatokat, aláírna. Ezt az ok­mányt fel fogom olvasni.­­Miután a koalíció felbomlott és a 48-as párt képezi a képviselőház többségét, ő felsége ezen többségre támaszkodva kí­vánja a végrehajtó hatalmat gyakorolni. Ennélfogva az új kabinet tagjai a 48 as párt soraiból fognak kineveztetni, de tekintettel arra, hogy több fontos kérdésre nézve ő felsége és a többség felfogása között ez idő szerint még lényeges eltérések van­nak . ő Felsége fenntartja magának azt, hogy a kabinet el­őkét, továbbá a pénzügyi és belügyi miniszt­­ a parlamenti pártokon kívül álló férfiak őzül nevezze ki, (Nagy zaj. Halljuk ! Halj­ak!) akik ennélfogva nem mint pártnak képviselői, hanem mint a ko­rona álláspontját képviselő bizalmi férfiak fognak a kabinetb­e helyet foglalni. Ennek a kabinetnek fő feladata lesz arra törekedni, hogy a korona és a Ház többsége között fennálló nézeteltérések elenyésztessenek és ily módon egy az állami ügyek sikeres vezeté­sére alkalmas állandó jellegű guvernemen­­tális párt alakuljon ki. A többségi párt alulírott bizalmi férfiai helyeselvén az imént megjelölt célt és a koalíció megszűnése dacára is érvényesek­nek ismervén el azokat a megállapodásokat, amelyek a korona és a koalíció között 1906. április havában létrejött paktumban foglaltatnak, hajlandóknak nyilatkoznak pártjuk nevében. a) Szolgáltatni mindazt, ami az ál­lami élet szabályszerű működésének és a monarchia irányában elvállalt törvényes kötelezettségei teljesíthetésének biztosítá­sára szükséges; b) hajlandók a koronával egyetértő­­leg megállapítandó széles alapon meg­alkotni az általános választói jogról szóló törvényt; c) amennyiben az új választási tör­vény alapján létrejövendő képviselőház megalakulása előtt az eddig említetteken kívül a törvényhozás által való megoldása az állam érdekeinek merülne fel, amelynek megoldását az állam érdekeinek megkáro­sítása nélkül elodázni nem lehet, vagy amelyeknek elintézése határidőhöz van kötve, a többségi párt alulírott bizalmi férfiai pártjuk nevében kijelentik, hogy amennyiben ezek végleges rendezése a többségnél elvi, vagy más természetű ne­hézségbe ütköznék, hajlandók az ily kér­déseket ideiglenes törvényhozási intézke­déssel megoldani. Eddig szól az, aminek kötésszerű jel­lege volna a korona és a függetlenségi párt között és amit Lukács László nézete szerint a párt bizalmi férfiainak alá kellene írniok. Ezenkívül egy külön irén a bankkérdésre nézve a következőket kívánná a párt részé­ről (Olvassa.) A bankkérdésben a többség az ön­álló magyar jegybank álláspontján van. Kijelenti azonban a többség, hogy amenyi­­ben nem sikerülne a koronát ezen álláspont helyességéről oly időben meggyőzni, hogy az önálló magyar jegybank 1911 január 1-ére felállítható legyen, hajlandó az oszt­rák-magyar bank szabadalmát a lejárattól számítandó 3 évre meghosszabbítani.­­ Mikor ezen javaslattal Lukács László hozzám, mint a függetlenségi párt ez idő­­szerinti elnökéhez jött, én javaslatára bi­zonyos észrevételeket tettem, amelyeket szükségeseknek véltem, azután még mikor frissen emlékemben voltak, papirosra tet­tem, azért, mert azt hiszem, hogy szüksé­ges, hogy az utókor előtt is kifejezésre jus­son az, hogy a pártnak ezidőszerinti el­nöke (Hosszan tartó éljenzés és taps.) milyen okadatolással utasította vissza már akkor a maga nevében Lukács László ajánlatát. (Halljuk! Halljuk!) Olvassa : — A parlamenti formán ezen ajánlat elfogadásával nagy sérelem esnék, mert par­lamenten kívül álló egyének töltenék be a legfontosabb miniszteri állásokat. (Úgy van !) Minek következtében a rosszakaratú kri­tika azonnal reá­sütne a kormányra, hogy ez nem más, mint a­ szabadelvű­­ekkel megfejelt hatvanhetes függetlenségi kormány. (Zajos felkiáltások : Úgy is volna !) Továbbá, minthogy csak csekély többséggel rendelkeznék ez a kormány, rá lenne va­lószínűleg szorulva arra, hogy a képviselő­házat feloszlassa és hogy kellő morális erő nélkül vezesse a választásokat. (igaz! Úgy van!) A függetlenségi közvéleménnyel lehe­tetlen volna elhitetni, hogy függetlenségi az a kormány, amelynek elnöke egy ó-szabad­­elvű, bár most pártonkívüli 67-es. (Igaz! Úgy van!) A függetlenségi pártban lehetet­len volna eloszlatni azt az elszomorító hatást, a­melyet az a tény idézne elő, hogy a pártnak három évig tanúsított legkorrektebb magatartása dacára a király oly kevéssé bízik meg benne, hogy ellen­őrzésre három meghitt emberét kívánja ki­rendelni (igaz, ugy van!) Inkább hogy a király­nak e felfogását a nyilvánosság előtt kézzel­foghatóvá tenné az ellenőrzők kiküldetése. (Igaz, úgy van!) A királyi bizalmatlanságnak ilyen nyil­vános jelzése erkölcsi lehetetlenséggé tenné azt, hogy a lemondott kormány független­ségi tagjai az alkotandó kormányban hiva­talt vállaljanak, különben a bizalmatlanság jele nekik is szólna. (Igaz, úgy van !) Az­által, hogy a kabinet bizalmi férfiakból és parlamenti miniszterekből állana, különbség volna téve a miniszterek között a király bizalma szempontjából egyrészt s a parla­ment bizalmából másrészt. Kmety Károly: Igen korrekt közjogi felfogás! Kossuth Ferenc: Amint már említet­tem, a miniszterelnöknek a párt keretén kívül való deszignálása elvenné a kabinet függetlenségi jellegét és az országban szen­dergő a 67-es szervezeteket az a 67-es mi­niszterelnök függetlenségi asszisztenciájával támasztaná fel új életre! (Zajos helyeslés!) A függetlenségi párt tehát maga alá vágná a fát. (Igaz! Helyes! Úgy van!) A bel­ügyi tárcának egy pártonkívüli kezébe adása elvenné a függetlenségi párttól az állami hatalmat, főképpen mert a mi­niszterelnök sem lenne függetlenségi, aki a belügyminiszter ténykedését ellenőriz­hetné és ellensúlyozhatná. (Igaz! ügy van!) Ami a pénzügyi tárca átadását illeti, ezzel az anyagi eszközök mind egy ellenőrző hat­vanhetes kezébe lennének letéve, aki a szintén királyi ellenőrző hatvanhetes mi­niszterelnökkel esetleg összejátszva meg­vonhatná a függetlenségi miniszterektől az alkotás eszközeit, ezzel tétlenségre kény­­szeríthetné és lejárathatná őket, megakadá­­lyozhatna minden olyan alkotást, amilyent „Pécsi Napló“ 1909 július 1.

Next