Pécsi Napló, 1909. július (18. évfolyam, 146-172. szám)
1909-07-01 / 146. szám
2 kérelmezésére Novoszel Mátyás letartóztatása adott okot. A beszélgetés során Medakovics utalt arra, hogy ez a letartóztatás annál végzetesebb, mert precedensül szolgálhat a mindenkori kormányoknak a képviselők zaklatására. Délelőtt tizenegy órakor a Budapesten időző horvát képviselők közül Surmin, Babics-Gyalszky, Lerkovics és Banjanin megjelentek Justh Gyulánál és közölték vele hivatalosan a Ház összehívására irányuló kérelmét. Justh Gyula elnök meghallgatta a kérelmet és rövid tanácskozás után abban állapodott meg a horvát képviselőkkel, hogy az összehívási kérelmet írásban holnap adják át neki. Ez az egynapi halasztás arra szolgál, hogy esetleg az inkriminált cselekmény orvoslásaival tárgytalanná tegyék a kérelmet, nehogy az amúgy is bonyolult politikai helyzetet még összekuszálják. Medákovics horvát képviselő már ma átadta Justh Gyulának a Ház összehívására vonatkozó kérelmét. Mint éjjeli telefonjelentésünk tudatja, Justh hétfőre összehívja a képviselőházat. A néppárt értekezlete. A néppárt ma délután hat órakor értekezletet tartott, amelyen erős szavak hangzottak el a függetlenségi párt, különösen pedig Justh Gyula ellen, akinek viselkedését házelnöki tisztével összeütközőnek találták. A néppárt két és félórai tanácskozás után határozati javaslatot fogadott el, amely szerint az általános választói jog megvalósítását követelik, miután a koalíciós pártok ennek megvalósítására a paktumban kötelezték magukat. És ezért a néppárt azon a véleményen van: a koalíció nem bontható fel, amíg az általános választói jogot meg nem valósítja. A függetlenségi párt értekezlete. A mai nap legfontosabb mozzanata kétségtelenül a függetlenségi párt délutáni értekezlete volt, amely elé feszült érdeklődéssel tekintettek a politikai körök. Az érdekességet természetesen nem a Lukács propozíciók feletti tanácskozás adta meg a pártértekezletnek, mert az intézőbizottságban már tegnap teljes összhang és egyetértés volt arra nézve, hogy Lukács ajánlata elfogadhatatlan. Az intéző bizottság egyhangúlag hozott határozata került határozati javaslat formájában a mai pártértekezlet elé és természetesen elfogadásra talált. Ez előre látható volt, de annál tágabb teret nyitott a találgatások számára a pártértekezlet másik tárgya. «A párt fontos belügyeiről lesz szó», így jelölte meg az értekezlet összehívójában maga Kossuth Ferenc a tárgyat és csak természetes, hogy ezzel fölcsigázta a válság iránt érdeklődők kíváncsiságát. A találgatások más-más változatban és formában mind abban állapodtak meg, hogy a fontos belügy csakis a pártfegyelem kérdése és a Teleki Árvéd féle aláírási ív ügye lehet.Maga a bankcsoport is tanácskozott az értekezletet megelőzőleg. A délutáni pártértekezlet dolgában délelőtt fontos tanácskozás volt Justh Gyulánál a képviselőház elnöki termében. Tizenegy óra tájban fölkeresték ugyanis Justh Gyulát Batthyány Tivadar gróf, Teleki Arvéd gróf, Holló Lajos, Csizmadia Endre, Búza Barna, Mérey Lajos és mások, akikkel azután Justh Gyula behatóan tanácskozott a délutáni pártértekezleten tanúsítandó magatartásáról. A Justh Gyulánál tartott tanácskozáson a bankcsoportnak harmincöt tagja vett részt és a tanácskozáson történt megállapodások szerint a délutáni pártértekezleten egyöntetű magatartást tanúsítanak. A függetlenségi és 48 as párt ma délután 5 órakor Kossuth Ferenc elnöklésével értekezletet tartott. Az értekezleten a párt tagjai rendkívül nagy számban vettek részt. Ott voltak az elnöklő Kossuth Ferencen kívül Apponyi Albert gróf és Günther Antal miniszterek, Désy Zoltán, Meskó László, Mezőssy Béla, Tóth János államtitkárok, Justh Gyula képviselőházi elnök, Batthyány Tivadar gróf, Barabás Béla, Hoitsy Pál, Holló Lajos, Sághy Gyula és Ugrón Gábor a függetlenségi párt alelnökei, Ambrozovich Dezső, Benyovszky Móric gróf baranyavármegyei, Dőry Pál, Erreth János pécsi, Gulner Gyula, Kálmán Rudolf, Palugyay Móric és Smialovszky Valér főispánok, Leszkay Gyula háznagy és Pallay Sándor párttitkár. A jegyzőkönyvet Halász Lajos vezette. Kossuth Ferenc minisztert, amikor a terembe lépett, percekig tartó viharos tapssal fogadták. Valaki elkiáltotta magát, hogy éljen az önálló bank, mire újra percekig tartó tomboló tapsvihar tört ki. Kossuth Ferenc ezután az értekezletet megnyitotta. Leszkay Gyula, mint a pártkör igazgatója terjesztett elő több belügyre vonatkozó jelentést, amit a párt egyhangúlag tudomásul vett és az elnök indítványára Leszkay Gyulának köszönetet mondott. Kossuth Ferenc erre a következő beszédet mondotta: — Tisztelt uraim! Rátérve a mai értekezlet tárgyára, bejelentem a pártnak, hogy a párttal érintkezésbe lépett Lukács László v. b. t. t., aki bizonyos javaslatokat tett a pártnak. Ezen javaslatokat írásba is foglalta, mégpedig oly módon, hogy elkészítette azt az okmányt, amelyet a párt, hogyha elfogadná az ajánlatokat, aláírna. Ezt az okmányt fel fogom olvasni.Miután a koalíció felbomlott és a 48-as párt képezi a képviselőház többségét, ő felsége ezen többségre támaszkodva kívánja a végrehajtó hatalmat gyakorolni. Ennélfogva az új kabinet tagjai a 48 as párt soraiból fognak kineveztetni, de tekintettel arra, hogy több fontos kérdésre nézve ő felsége és a többség felfogása között ez idő szerint még lényeges eltérések vannak . ő Felsége fenntartja magának azt, hogy a kabinet előkét, továbbá a pénzügyi és belügyi miniszt a parlamenti pártokon kívül álló férfiak őzül nevezze ki, (Nagy zaj. Halljuk ! Haljak!) akik ennélfogva nem mint pártnak képviselői, hanem mint a korona álláspontját képviselő bizalmi férfiak fognak a kabinetbe helyet foglalni. Ennek a kabinetnek fő feladata lesz arra törekedni, hogy a korona és a Ház többsége között fennálló nézeteltérések elenyésztessenek és ily módon egy az állami ügyek sikeres vezetésére alkalmas állandó jellegű guvernementális párt alakuljon ki. A többségi párt alulírott bizalmi férfiai helyeselvén az imént megjelölt célt és a koalíció megszűnése dacára is érvényeseknek ismervén el azokat a megállapodásokat, amelyek a korona és a koalíció között 1906. április havában létrejött paktumban foglaltatnak, hajlandóknak nyilatkoznak pártjuk nevében. a) Szolgáltatni mindazt, ami az állami élet szabályszerű működésének és a monarchia irányában elvállalt törvényes kötelezettségei teljesíthetésének biztosítására szükséges; b) hajlandók a koronával egyetértőleg megállapítandó széles alapon megalkotni az általános választói jogról szóló törvényt; c) amennyiben az új választási törvény alapján létrejövendő képviselőház megalakulása előtt az eddig említetteken kívül a törvényhozás által való megoldása az állam érdekeinek merülne fel, amelynek megoldását az állam érdekeinek megkárosítása nélkül elodázni nem lehet, vagy amelyeknek elintézése határidőhöz van kötve, a többségi párt alulírott bizalmi férfiai pártjuk nevében kijelentik, hogy amennyiben ezek végleges rendezése a többségnél elvi, vagy más természetű nehézségbe ütköznék, hajlandók az ily kérdéseket ideiglenes törvényhozási intézkedéssel megoldani. Eddig szól az, aminek kötésszerű jellege volna a korona és a függetlenségi párt között és amit Lukács László nézete szerint a párt bizalmi férfiainak alá kellene írniok. Ezenkívül egy külön irén a bankkérdésre nézve a következőket kívánná a párt részéről (Olvassa.) A bankkérdésben a többség az önálló magyar jegybank álláspontján van. Kijelenti azonban a többség, hogy amenyiben nem sikerülne a koronát ezen álláspont helyességéről oly időben meggyőzni, hogy az önálló magyar jegybank 1911 január 1-ére felállítható legyen, hajlandó az osztrák-magyar bank szabadalmát a lejárattól számítandó 3 évre meghosszabbítani. Mikor ezen javaslattal Lukács László hozzám, mint a függetlenségi párt ez időszerinti elnökéhez jött, én javaslatára bizonyos észrevételeket tettem, amelyeket szükségeseknek véltem, azután még mikor frissen emlékemben voltak, papirosra tettem, azért, mert azt hiszem, hogy szükséges, hogy az utókor előtt is kifejezésre jusson az, hogy a pártnak ezidőszerinti elnöke (Hosszan tartó éljenzés és taps.) milyen okadatolással utasította vissza már akkor a maga nevében Lukács László ajánlatát. (Halljuk! Halljuk!) Olvassa : — A parlamenti formán ezen ajánlat elfogadásával nagy sérelem esnék, mert parlamenten kívül álló egyének töltenék be a legfontosabb miniszteri állásokat. (Úgy van !) Minek következtében a rosszakaratú kritika azonnal reásütne a kormányra, hogy ez nem más, mint a szabadelvűekkel megfejelt hatvanhetes függetlenségi kormány. (Zajos felkiáltások : Úgy is volna !) Továbbá, minthogy csak csekély többséggel rendelkeznék ez a kormány, rá lenne valószínűleg szorulva arra, hogy a képviselőházat feloszlassa és hogy kellő morális erő nélkül vezesse a választásokat. (igaz! Úgy van!) A függetlenségi közvéleménnyel lehetetlen volna elhitetni, hogy függetlenségi az a kormány, amelynek elnöke egy ó-szabadelvű, bár most pártonkívüli 67-es. (Igaz! Úgy van!) A függetlenségi pártban lehetetlen volna eloszlatni azt az elszomorító hatást, amelyet az a tény idézne elő, hogy a pártnak három évig tanúsított legkorrektebb magatartása dacára a király oly kevéssé bízik meg benne, hogy ellenőrzésre három meghitt emberét kívánja kirendelni (igaz, ugy van!) Inkább hogy a királynak e felfogását a nyilvánosság előtt kézzelfoghatóvá tenné az ellenőrzők kiküldetése. (Igaz, úgy van!) A királyi bizalmatlanságnak ilyen nyilvános jelzése erkölcsi lehetetlenséggé tenné azt, hogy a lemondott kormány függetlenségi tagjai az alkotandó kormányban hivatalt vállaljanak, különben a bizalmatlanság jele nekik is szólna. (Igaz, úgy van !) Azáltal, hogy a kabinet bizalmi férfiakból és parlamenti miniszterekből állana, különbség volna téve a miniszterek között a király bizalma szempontjából egyrészt s a parlament bizalmából másrészt. Kmety Károly: Igen korrekt közjogi felfogás! Kossuth Ferenc: Amint már említettem, a miniszterelnöknek a párt keretén kívül való deszignálása elvenné a kabinet függetlenségi jellegét és az országban szendergő a 67-es szervezeteket az a 67-es miniszterelnök függetlenségi asszisztenciájával támasztaná fel új életre! (Zajos helyeslés!) A függetlenségi párt tehát maga alá vágná a fát. (Igaz! Helyes! Úgy van!) A belügyi tárcának egy pártonkívüli kezébe adása elvenné a függetlenségi párttól az állami hatalmat, főképpen mert a miniszterelnök sem lenne függetlenségi, aki a belügyminiszter ténykedését ellenőrizhetné és ellensúlyozhatná. (Igaz! ügy van!) Ami a pénzügyi tárca átadását illeti, ezzel az anyagi eszközök mind egy ellenőrző hatvanhetes kezébe lennének letéve, aki a szintén királyi ellenőrző hatvanhetes miniszterelnökkel esetleg összejátszva megvonhatná a függetlenségi miniszterektől az alkotás eszközeit, ezzel tétlenségre kényszeríthetné és lejárathatná őket, megakadályozhatna minden olyan alkotást, amilyent „Pécsi Napló“ 1909 július 1.