Pécsi Napló, 1909. szeptember (18. évfolyam, 198-222. szám)

1909-09-01 / 198. szám

2 mindjárt ki is utalványozta a 400 korona igazgatói pótlékot és 100 korona lakbér- többletet. A francia nyelv tanítása körül is vál­tozás lesz ezen intézetnél, mivel a vallás- és közoktatásügyi miniszter úgy határozott, hogy ezen nyelv tanítása kötelező, mivel pozitív eredményt a rendelkezésre álló ke­vés időben elérni amúgy se lehet és így azt most mint rendkívüli tantárgyat fogják taní­tani, még pedig heti négy órában. Mivel a francia nyelv jelenlegi tanítónője, özv. Hillebrandné betegségi okból huzamo­sabb szabadságot kért és kapott, az iskolaszék az elnököt fölhatalmazta, hogy Buday Clarisse kisasszonyt nyerje meg, hogy ha elegendő számban jelentkeznek tanítványok, hogy azoknak oktatását az in­tézetben ellássa. Buday Clarisse Grenoble­­ban hallgatott francia tanfolyamokat, e nyelvet tökéletesen bírja és így nagy nye­reség az intézetre, ha a francia nyelvet oktatni fogja. Szieberth Nándor iskolaszéki tag havi két koronában kívánta megállapí­tani a külön tandíjat, de az iskolaszék úgy döntött, hogy a szülőket nem kell megter­helni és így a francia nyelv tanítása díj­talan lesz. Az iskolafelügyelői ügyrendet előzetes tanulmányozás céljából kézbesíteni fogják az iskolaszéki tagoknak és a kir. tanfel­ügyelőnek. Lauber Rezső dr. három rendbeli in­dítványt tett az iskolaszéknek, melyek kö­zül legfontosabb az iskolai előadásoknak 9 órára való áthelyezése. A tanítói testület nem tette magáévá a javaslatot, mivel a szegényebb gyermekek szülei ha reggel munkába mennek, gyermekeiket már el­küldik az iskolába és azok ott két órán át nem maradhatnak tétlenek. Ezen újítás máshol se vált be. A szellőztetés tárgyában tett indítványra a mérnöki hivatal fog szak­­véleményt adni, de az új órarend szerint hetenkint háromszor nem lesz előadás, ezen délutánokat alapos szellőztetésre fogják föl­használni. Az indítvány harmadik része arról szólt, hogy az iskolák leghasználtabb helyén a kis­gyermekek tisztántartására al­kalmazott asszonyok felügyeljenek. Erre nézve kisérletképen a házmesterek feleségeit fogják igénybe venni és ha a kísérlet si­kerrel jár, azokat mérsékelten díjazni fogja a város. A kérdéshez Hamerli Imre, Lieber szabad. Nem lehet, így aztán a rendes élet­mód meghozta a rendes írást, a folytonossá­got, mely önmagát táplálja. — Már pedig nekem úgy tetszik — szólt közbe nagy szerényen az asszonyka — mintha a régebbi dolgaiban több lenne az elevenség, a frisseség, az élet. Nekem leg­alább a régebbi versei jobban tetszenek. — No, hellyel-közel akadtak azok között is jó dolgok — szólt egy öreg vendég. — A kis varróleányról szólók különö­sen szépek voltak; ejnye, hogy is hívták a leányt? — törte a fejét egy harmadik ven­dég, a háziasszony barátnője. — Etelka — adta meg a választ a ház asszonya. És az ünnepelt szemei mintha egy­szerre megteltek volna könnyei, amint me­rően nézett a könyvtár felé. — Hja az «Etelka-dalok«, Istenem, mikor is irtam én azokat! Régi szép idők! — Sóhajtott a költő. — Asszony, keresd elő őket! És a ház asszonya odament a könyv­tárhoz, elővette a férje ura első verses köny­vét és elébe tette az urának: — Olvasd ... Úgy szeretem, ha magad olvasod . . . A fehér holló. Egy társaságbeli gazdag özvegy úri­­asszony, aki már nénikének is beillenék, a múltkoriban vesztette el egyetlen asszony leányát, aki — szerencsétlen férjhezmene­­telére pár évi távollétet számítva — állan­dóan nála lakott. A nénike, aki szinte el­képzelhetetlen volt a leánya nélkül, nagyon Az orvosok kongresszusa. (Harmadik nap.) — Saját tudósítónk távirata. — Budapest, augusztus 31. A mai délelőtt ismét a szakosztályok ülésével kezdődött. Valamennyi szakosztály ülést tartott s mindegyik 9 órakor délelőtt kezdődött. A munkarend beosztása volt a tárgya az értekezletnek, amelyen sokszoros felszólalások történtek. A portugál király távirata. A délelőtt folyamán érkezett Müller Kálmán dr. főrendiházi taghoz, mint a XVI. nemzetközi kongresszus elnökéhez I. Mánuel portugál király távirata, melynek szószerinti szövege ez: Elnök úr! Szívesen köszönöm az oly szeretetreméltó sürgönyt és kérem legyen szíves ő császári és apostoli királyi felsége legmagasabb védnöksége alatt Budapesten ülésező XVI. nemzetközi kongresszus tag­jainak köszönetemet kifejezni a vendég­­szeretet elismeréséért, amelyet forrón sze­retett és gyászolt apám I. don Carlos ki­rály a XV. orvosi kongresszusnak nyújtott. I. Manuel: Immunitás. Röviddel fél 10 óra előtt plenáris ülés volt a Nemzet Múzeum épületében. Igen nagy fontosságú kérdés volt napirenden: az immunitás. Az orvosi tudományt régóta fog­lalkoztatja már a különböző betegségek ellen való immunitás kérdése. Ezen a téren óriási eredményeket ért el már a tudomány. A veszettség ellen való beoltások, a szérumok egész sorozata, a himlőoltások mind erre a térre tartoznak. Ma délelőtt Heim dr. erlan­­geni egyetemi professzor kezdte meg szak­előadását. Védőanyagok forrásainak meg­nyitásáról beszélt. Az előadásnak igen sok hallgatója volt. Még igen sokan fognak hoz­zászólni ehhez a kérdéshez, amelynek tár­gyalása talán csak a holnapi napon ér véget, nagyon megsínylette a nem várt csapást, mert a cseléden kívül nem maradt senki hozzátartozója. Sirva fogadta a részvétláto­gatókat, akik a temetés után is még vigasz­taló szavaikkal sűrűen felkeresték, de a nénike vigasztalhatatlan maradt. Ajánlották neki, hogy vegyen magá­hoz valakit a családból, valami szegé­nyebb leányt, aki valósággal jótéte­ményképpen veheti, hogy olyan helyen lehet, mint a nénike úri otthona, sőt ha beválik és a nénike megszereti, akár leányává is fogadhatja. Így még­sem lenne a nénike soha sem egyedül; sőt talán még örömei is lehetnének, ha a leányt szépen férjhez adhatná s hozzájuk menne lakni, vagy otthonát velük megosztaná. A gazdag özvegyasszony szemeiben könycseppek jelentek meg: — De honnét vegyek én olyan leányt, istenem ? — szólt reszkető hangon — ki jönne én hozzám, amikor — mind csak gaz­dag rokonaim vannak ? . .. Bizony, ritka az ilyen magára maradt gazdag asszony. Ritka, mint a fehér holló. Délután Basfo­rds H. angol professzor a rákról tartott értekezletet. Este nyolc órakor a hölgybizottság es­télye volt a városligeti mezőgazdasági mú­zeumban. A mai napot a «Reichsdeutscher Bierband» zárta be. Mü­ller Kálmán dr. egészsége. A tudományos világnak igen nagy örö­mére Müller Kálmán főrendiházi tag, a mostani nemzetközi orvosi kongresszus el­nöke teljesen visszanyerte egészségét. A megnyitás napján tudvalevőleg oly­annyira rosszul érezte volt magát, hogy nem jelen­hetett meg a megnyitás ünnepi aktusánál. Az összes itt időző idegen orvosok s a ma­gyar tudományos világ minden képviselője a legnagyobb részvéttel viseltetett a beteg elnök iránt. Ma már teljesen elmúlt az in­­diszpozició. A tudós orvos megjelent a po­litechnikai épületben s mindenki örvendve üdvözölte. Szerencsére oly előrelátással s oly nagy körültekintéssel rendezte be a kongresszust, hogy annak ügymenetét nem zavarta meg az elnök gyengélkedése. Tisztelgés a polgármesternél. Bacelli volt olasz kultuszminiszter, aki az orvoskongresszuson a kormányát képvi­seli, ma délben meglátogatta Bárczy István polgármestert. Szabadkőművesek munkája. A XVI. nemzetközi orvoskongresszus szabadkőműves tagjai tiszteletére Magyar­­ország Szimbolikus Nagypáholya hétfőn este díszmunkát rendezett, melyen igen számos és igen előkelő tagjai a kongresszusnak részt vettek. Képviselve volt itt minden nemzet: németek, franciák, olaszok, ango­lok, törökök, portugálok stb. A munkán a magyar szabadkőművesség múltját, történe­tét, törekvéseit, alkotásait és jövő céljait is­mertették meg a külföldiekkel német, fran­cia és angol nyelven tartott előadásokban. A megjelent külföldiek lelkes hangon em­lékeztek meg Magyarországról, mely az em­beri haladásnak, a fölvilágosodottságnak, a liberalizmusnak és a progresszió nagy esz­méinek mindenkor megbízható földje volt. A díszmunkán csaknem ezren vettek részt, a magyar szabadkőművesség előkelősége kö­zött különösen nagy számmal voltak jelen a magyar orvosi kar kitűnőségei, akiknek a kongresszuson is vezető szerep jutott, «hagyaték» sem az enyém, sem az övé» hanem magáé a harangöntőé, aki azóta szintén meghalt s most csak a saját szavait akarom visszaadni — a kegyeletnek. Az én munkám benne csupán az észre­­vevés. A kicsi történet ez. Egy jókedvű társaságban éjfél felé (a­mikor már ilyesmivel elő lehet hozakodni) egy jelenlevő fiatal költő verskötetére írtak alá egy ivén és fizettek elő. Az iv kézről kézre járt s a társaság minden egyes tagja aláírta, mert a versektől eltekintve a fiatal jelen volt hasznos szolgálatokat tett a «közérdek» terén s ez a csekélység figye­lemképpen némi viszonzásképpen szolgált a javukra íródott és közzétett szép újság­cikkekért. (Bizony nem is magukért a ver­sekért szóródtak le a megkopasztó­­ koro­nák!) Amikor ez az ív a harangöntőhöz került, a jeles városatya bosszankodva va­karta meg a tarkóját: — Hát aztán mit csináljak én ezzel a könyvvel ? — kérdezte, egyenesen a poétá­hoz fordulva. (Tudott dolog volt, hogy az öreg soha sem vesz könyvet.) — Nem muszáj ezt elolvasni bátyám, csak írd alá, meg fizesd is ki mindjárt, az a fő — felelt neki visszakötődve a költő. — De a fenébe! — vágott vissza a harangöntő — hogy én megöntsem a ha­rangot, aztán ne halljam a hangját, olyan nincs! Elolvasom kutya és hallani fogod a bírálatomat! És nagy dühösen aláírta az ivet. „Pécsi Napló“ 1909 szeptember 1. György dr., Nendtvich Andor polgármester, Nemes Vilmos dr. és Szieberth Nándor szólottak hozzá, aki a gyermekek elpuhítá­­sában veszélyt lát. A vita vége az, hogy marad minden a régiben. Kisebb javítási munkálatok engedélyezése után az iskola­széki ülés 5 órakor véget ért. A költő és a harangöntő. Bevallva a bűnömet, én ezt az apró históriát már egyszer másra ruháztam által. És hogy most vissza­veszem, nem szép do­log tőlem. De könnyebbségemre szolgál, hogy annak, akivel megirattam, még életé­ben megmondtam,­hogy meg fogom magam írni, mert ahogy megiródott, nekem sehogy sem tetszett. Bocsássa meg nekem ezt az azóta megboldogult kollega és jóbarát, de a dolog tulajdonképpen úgy van, hogy ez a

Next