Pécsi Napló, 1910. január (19. évfolyam, 1-24. szám)

1910-01-01 / 1. szám

­ ISTEN. tar ben Jussuf, Keruan ura szent városból elment falura, gy­a­bor mozlimek közt ilyesmi szégyen, a határ­ pörben igazságot tegyen, már végzett, s indult hazafele; lelke aggódással van tele, ■it lányát, Fatimét, betegen hagyta, ynak esett minap az istenadta, Abu Sherif, a doktor-dervis képe gyen­yorús volt. Nézett a szemébe,­­ hajh, — hiába, ti hatalmasok!­­ abból már aligha olvasott f­szett Omar. Künn, a dzsebel lábán írom koldust talál. — „Innét odább ám, rongyosok!... szól rájuk a kavasz. „Ne bántsad őket. Isten ujja az“ m­ond neki Omar. — „Lelkem mind azt hallá, ivetnek küldi koldusait Alláh, tudja: ezek által mit izén?..“ mielőtt általkenne a vizen, ely Keruan határa, — mindegyiknek d alamizsnát s mond: „Isten, segíts meg!“ 5 mond az egyik néki: „Áldjon Alláh“ másik, ki nem azt az Istent vallá­tól: „Áldjon meg a Jehova!. .“ S imé, harmadik mond: „Gyermekeimé­z alamizsna . . . Krisztus áld­og«érte ! ..“ Omar a túlpartot még el sem érte, Már lát a parton rémült tömeget, Melyből egy hírnök busán integet, S ahogy kiszáll, — az első, mit megért: — „Lányodnak vége. . . .“ Óh, e gyermekért odadta volna kincsét, koronáját.. Alattvalói némán körülállják S Omar hallgat... a könny szivébe foly S csak néma zokogással fuldokol: — „Te­ Krisztus ... és te Jehova .. Te Alláh! .. A mondott áldást egyitek se hallá? Hát nincsen egy is odafenn az égben ? . . Meghalt az Isten, a ki megsegéljen? . . Nincs Alláh, nincs Krisztus, — nincs Jehova ... A hivő hova forduljon ? . . Hova ? .. Ejh !.. ki hivő még e cudar tekén ? . .. Megcsaltak . .. vége ... Már nem hiszek én. Mosé, vagy egyház, — avagy zsinagóga, A szemfényvesztő, csaló papok dolga — Én nem hiszek ...“ S megy gyászosan haza ... Jó kardja most testének támasza. S hogy Keruan kapujáig elér — Ahol tolongó nép küzd kis helyért, Hogy lássa őt — rohanva jő elébe Szolgája, Ahmed ... ragyogó a képe — — „Uram!... Leányod jobban lett... Fölépül!. .. Mint napsugár a bérc borús egéből S Úgy ragyog rá e szó ... Édes vigasz!..­­ „Nem álmodom ? ..“ — „Uram, ez szent igaz!. .. ! És leborul a kapu zord kövére S az égre néz föl ... Név nem jut eszébe, Csak sírva szól: — „Te szent, te jó, — te nagy!. Áldlak, csodállak, Téged — aki vagy! . . .“ VÁRAD! ANTAL: késZÜLTek. Még jó, hogy a —bátraszéki vasút engedménye­­­s vállalkozóit nem tartotta vissza alamenti élet meddősége, mert igy millió munkabér került az el­­ívben a munka nélkül szűkös­­munkások kezébe és végered­­mében ez is kedvező kihatással a pécsi piacra. Nyár múltával vasút révén tán már ölelkezhet Tolna vármegyével, mely eddig­­ oly távol esett. Elkészült a mér­­telesítő és hordójelző hivatal uj­jének tervezése, az aszfaltozáshoz azzá láthat a jövő évben a város fongosra vehető, hog­r ezen év­megkezdhetik a villamos vasut sét, mely eddig a forgalmon ki­esett városrészeket teszi majd íven megközelíthetővé. A jövő év­­tán megindul az építkezés az ál­­főreáliskola épületén, de ehez is­­ állami költségvetés kell. Remé­­ny van arra, hogy a városi kur­­íz és múzeum alapkövét is lerak­­ik, mely városunk kulturális fej­­igének lesz, mértföldjelzője. A pari szakiskola ügye is annyira­­ haladt, hogy ezen évben ennek valósítására is sor kerülhet. Amíg így egyrészt kedvező kiló­nk vannak az új évre és tudomá­­s szerint lényeges lendületet vesz­­ a j­apán építkezés is, ipari téren nálunk. Pedig ezen téren való len­­t is kiválóan fontos lenne, de ezt sorban a pécs—bródi vasúttól □k, melynek építése ezen évben lépést se haladt előre. És ennek is a züllött parlamenti viszon­yak­­kell keresnünk. A vasút építés­e még nem került le a napirend­de a kereskedelemügyi kormányt gondok foglalkoztatták, semhogy ezen előtte kedves, országos szem­pontból oly fontos, reánk pedig élet­föltételt képező vasút létesítéséhez lát­hatott volna. De elkészült a pécsi do­hánygyár és azt az év folyamán fo­kozatosan be fogják népesíteni dolgos kezekkel, melyek ezideig nem juthat­tak nálunk megfelelő keresethez. Vá­rosunk egyéb ipartelepei kivétel nél­kül a fejlődés útján haladtak, de ten­gerek választanak el bennünket azon ipari lendülettől, melyeknek főképen Temesvár, Pozsony és Győr városok­ban megfigyelői lehetünk. De ezen té­ren se hagyott még el a remény, hogy jobb idők fognak beköetkezni és a lezáruló mérleg elég ée­vező adatai duzzasztják vitorláinkat, melyek ked­vező szeleket várnak, hogy a legjobb reménységekkel evezzünk át az új esztendőbe. Ha azoknak csak egy része megy is teljesülésbe, máris meg le­szünk elégedve, mert a múltból me­ríthetünk erőt a kitartásra, az uj mun­kára, melynek jutalma el nem marad­hat, hogy megelégedett polgárság lakja évezredes múltra visszapillantó váro­sunkat. "WH „Pécsi Napló“ 1910 Az a bizonyos „bank“. írta: Lengyel Zoltán orsz. képviselő. A bankkérdést a tavasz óta úgy állít­ják a magyar közönség elé, mint a függet­lenségi politika sarkpontját, amelynek eldől­­tétől függ az, ha előre megyünk-e, vagy 44iptr­t0s elveinkig, vagy n­égy emlkmegálló tilt­otaa an­nak, talaján. Van lépne sok igazság is, de még több a huncutság. Ezért kell világos­ságot deríteni rá! Elsőbben is a politikának ma sem ez, sem ezelőtt nem volt ez a sarkpontja. A bankkérdés nem volt kérdés 1906 ban, még most sem az. Ha pedig kérdés, akkor csak is azokra nézve az, akik az önálló bank elvi álláspontját vallják magukénak. Ellenben a vákts­lm­asók kérdése mindnyájum kötelező mHpr Elfogadta a nemzet e király egyenesen. Magukévá tették kormány és pártok kivétel nélkül. A bécsi békekötés­nek ez volt egyetlen indokolása. Ez hát a kérdés politikailag. De alkotmányjogilag is, a nemzet szempontjából is ez az a nagy­kérdés, melyen eldől az, hogy magyar ma­rad-e az ország s lesz-e a függetlenségi po­litikának valaha jövője. Mert íme, feltéve, hogy az önálló bank felállíttatik, de a vá­lasztási reform olyan lesz, mely feldarabolja az országot, kétessé teszi a magyarság ural­mát és leszállítja a parlament színvonalát és ellenállóképességét: mi haszonnal jár az országra ? Olyan volna, mintha valakinek sikerül egy szép parádés fogatot vásárolni, de azért, aztán koldusbotra jut és elárvere­zik a birtokát. Ne engedje magát tehát senki se félre­vezettetni a jelszavak által. Ügyeljünk a választási reformra és e szerint döntse e ki ki, hogy hova csatlakozik. Ha ez jól si­kerül, a jövő parlamentje minden egyebe kivívhat még; ha egyszer e téren csatát vesztettünk, nincs aki azt helyre hozza se bankkal, se anélkül. Ámde maga a bankkérdés is egészen más, mint ahogy hirdetik. Bank nekünk nem azért kell, hogy legyen. Hiszen van most is. Hanem azért kell, hogy pénzügyi helyzetünk jobb legyen, mint ma. Aki pedig a kérdést alapjában ismeri és nem kortes szempontok szerint kezeli, annak azt kell mondania, hogy ez a cél elérhető a közös bank alapján is és viszont elrontható a önálló bankkal is. Az nem kérdéses, hogy az önálló bank­hoz j­ogunk van, az sem lehet vitás, hogy a többség akarja is. Még az sem, hogy ezért mindnyájan harcolni vagyunk hajlandók De az sem kérdéses, hogy egy készfizető önálló bank felállítható és föntartható is. A kérdés azonban nem ezeken a pontokon sarkallik. " A kérdés első lényeges pontja a hitel­­viszonyok javítása. Nekünk szükségünk van a világpiac jóindulatára, mert máskép meg nem élhetünk. Nem hívhatjuk ki magunk­ ellen az uralkodóház, az osztrákok és egész hatalmi kör harcát, mert akkor pénzviszonyaink teljes romlása követk. Már most e részben is a dolog / János herceg. — Irta: Studnyánszky Endre. — 1. Csáktornyai Erzsike, a pécsi püspök várnagyának hajadon leánya ott serénykedett kertészkedett a székesegyház sötét fala mellett meghúzódó kertecskében. Pünkösi szombatjának alkonyadtán volt. Megtáncol a lenyugvó pirosas napsugár a székesegyhá gerincén, négy vaskos szegelet tornyán , az Erzsike leány két hosszú fekete haj fonadékán, amely úgy csillogott, kékest játszott, mint az edzett acél. Teli kelyhi pünkösdi rózsák bíbora bólogott körülötte de nem a kevélykedő, tinálkozó pünkös rózsákat szedegette csokorba. Ott hajlong egyik virágágynál, amelynek gondosan lisz­togatott barna homokján féltucat gyönyör,a hollandi tulipán ékeskedett. Ernuszt Zsig­­mond püspök uram kedveskedett velük Erzsike nevenapjára. Zsigmond püspök rezidenciája üresen állott. Az aranyszívű püspök hosszú hetei óta Budavárát lakta. A palota boltozatú termeiben csupán Csáktornyai Kelemen rótt

Next