Pécsi Napló, 1914. február (23. évfolyam, 26-48. szám)

1914-02-01 / 26. szám

1914. február 1. „Pécsi Napló“ hossanak. Ez ugyan a szavazás decentrali­zálása mellett kevésbbé fontos, mint a múlt­ban, de mindenesetre helyes arra törekedni, hogy egy-egy választókerületben minél in­kább homogén elemek kerüljenek össze, lehe­tőleg olyanok, akik részben eddig is együtt gyakorolták választói jogukat. Már előbb is említtetett, hogy a városi kerületek kisebbek, a vidékiek népesebbek. A kizárólagos városi érdek minél több külön városi kerület alakítását követelné meg, viszont jelentős közérdek az is, hogy "a falusi községek ne maradjanak egészen el­szigetelve, s hogy a nagyobb kulturális és gazdasági fejlettséggel rendelkező városok vezető hatását ne nélkülözzék egészen. A javaslat indokolása kiemeli, hogy ebből a szempontból akkor haladunk a középúton, ha a törvényhatósági városok kerületeinek számát jelentékenyen szaporítjuk, a nagyobb rendezett tanácsú városokat — tekintet nélkül a statusquora — külön városi kerü­letekké tesszük, vagy ilyeneküt meghagyjuk, kivételesen ugyanazon vármegye területén fekvő kisebb r. t. városokat külön városi kerületekké egyesítjük, végül ahol vegyes (városi, falusi) kerületeket alkotunk, lehe­tőleg ügyeljünk arra, hogy a városhoz csak annyi falusi község csatoltassék, amennyi a városi elem uralkodó helyzetét nem ve­szélyezteti. Az idegen ajkú állampolgárok által la­kott vidékeknek is az igazság mértékével mérve, minden megkülönböztetés nélkül ad a javaslat annyi kerületet, amennyi az illető területet a gazdasági és kulturális fejlődés mértéke szerint megilleti. Az erdélyi részek­nek a javaslat aránylag több kerületet jut­tat, mint amennyi a javaslat kulcsa szerint esnek azokra a törvényhatóságokra, de ezt — szemben a számtani műveletekből leve­zethető rideg következtetésekkel — Erdély történelmi múltja és mostani jelentősége egyaránt indokolttá teszi. Az új beosztás értelmében Pécs a jövőben két képviselőt fog küldeni a parlamentbe. Baranya vármegyében a választókerületek száma 7-ről 8-ra emelkedik. Az új kerületnek min­den valószínűség szerint Villány lesz a szék­helye. A Dunántúlon ezenkívül még Moson, Somogy, Tolna, Vas és Zala megyékben és Győr városban lesz egy-egy új választóke­rület. Fehér, Komárom, Sopron, Veszprém megyékben és Székesfehérvár, Komárom és Sopron városokban a választókerületek száma a régi marad. Érdekes, hogy több helyen redukálódik a kerületek száma, így Győr, Trencsén, Heves, Abaújtorna, Ung, Szilágy, Huny­ad, Marostorda, Szeben és Tordaóra-Ámde mi az asszonnyal nyomban elha­tároztuk, hogy ebből az örömből juttatunk a feleségem testvéreinek is , a­kik velünk egy városban laknak, csakhogy a város más­más pontjain , mert hátha azok nem kaptak szegények ? s az nekik fájna, hogy egyedül ettük meg a malacot a feleséggel meg az öt apró gyerekkel, míg róluk talán a néni egé­szen megfeledkezett ? Tehát megbeszélés szerint én mindjárt, h­a mint a feleségem a konyhában három felé vágta a malacot a gyerekek élénk tiltakozása ellenére, bemondás szerint, rendelőmben író­asztalhoz ültem, hogy megköszönjem a néni­nek a küldeményt. Mert az ilyesmit szeretem azonnal elintézni, írtam pedig, a­mint itt következik : „Aranyos jó Milli néni! A karácsonyi malacnak meg a benne lévő pulyka­töltelék­nek, a­melyet teljes épségben megkaptunk, nagyon megörültünk a feleséggel, meg a gye­rekekkel együtt. Nagyon szépen köszönjük, — a feleségem, én és a gyerekek, — az ízlé­sesnek ígérkező küldeményt. Igazán kedves meglepetés volt és Mili néni jóérzésére vall,.... Itt abba kellett hagynom az Írást, mert egy betegemhez hívtak. Elég meg sem száradt az írás jó formán a papiroson a­mikor én már künnt kocogtam a pallón, hogy a város másik végébe menjek, mert engem különösen a város négy, vagy nem tudom én hány végé­ről keresnek fel leginkább a betegeim, éppen akkor, a­mikor leveshez ülök délben, vagy ha­nyos megyékben egy-egy, Háromszékben és Szolnokdobokában két, Alsófehér megyében pedig három kerület megszűnik. Pestpilis­­soltkiskun megyében a kerületek száma 15- ről 22-re emelkedik. A nagyobb városok közül Pozsony 3, Szabadka 2, Hódmező­vásárhely 2, Szeged 3, Kecskemét 2, Kassa 2, Miskolc 2, Nagyvárad 2, Debrecen 3, Arad 2, Temesvár 2, Kolozsvár 2, Marosvásárhely 2, Fiume pedig 1 képviselőt választ. A horvátországi magyar iskolák ellen. Pécs, január 31. Az új magyar-horvát kiegyezés aktái csak nemrég záródtak le. A magyar kormány oly messzemenő engedményeket tett ez alka­lommal a horvátoknak, csakhogy végre bé­két és jóindulatú állapotokat teremtsen a Dráván túl, amiről még a legtúlzóbb horvá­­tok sem igen mertek álmodozni. Megmu­tatta Tisza István gróf miniszterelnök, hogy a béke érdekében, a magyar-horvát testvéri­ség és barátság kedvéért, a legvégső hatá­rokig is elmegy. Ez az előzékeny és udvarias magatartás, amellyel a magyar pénzen épített már­­­vonalakat, szinte Horvát­ország ölébe dobtuk, nem valami nagy mél­tánylásra talál a nagy szláv eszmékről áb­­rándozók körében. Az egyébként mérsékelt hangú és kor­mánypárti eszéki „Die Drau“ c. újság ma vezető helyen közöl egy cikket, amelyben a hideg objektivitás látszatát keltve, fog­lalkozik a horvátországi magyar iskolák ügyével. Megállapítja, hogy Horvát-Slavon­­országok területén kétféle magyar iskola van: a Julián-Egyesület és a máv­ nép­iskolái. A Julián­ Egyesület iskoláival nagyon meg van elégedve a Die Drau. Ezek az iskolák az odaszakadt magyarok — jobbára szegénysorsuak — gyermekeit iskoláztat­ják. A horvát iskolatörvény hatálya, az országos kormány felügyelete alatt állanak s tiszta magyar pénzen tartják fenn őket. A tanítói ki­vét­el nélkül tudnak horvátul és „büszkék arra, hogy a gyermekek anya­nyelvükön kívül horvátul is megtanulnak.“ Máskép áll azonban a helyzet a máv­ iskoláival. Ezek ellen már szép számmal tud kifogást az eszéki orgánum. Ezek az iskolák roppant veszedelmesek Horvátország szempontjából, mivelhogy magyarosodásra s a magyar uralom fentartására törekszenek. Ezekbe az iskolákba nemcsak magyar gyer­mekek járnak. A máv.-nál alkalmazott összes horvátok ide kötelesek járatni gyermekeiket. „A magyar vasut., a vonataival összegyűjti a kis állomásokról és őrházakból a gyerme­ee elmulasztódik s nem zavarnak, mig végig etttem az ebédet, biztosan akkor kell szaladni, a mikor pipára gyújtok. Mig éppen ezen elmélkedem az utcán, elsurranik mellettem, rám vigyorogva, a Kati leány, a cselédem, egy nagy kendőbe bele­­bagyulálva, mely kendő alatt, messziről lát­szik, hogy visz valamit: — Hová siet maga, Kati ? — szólok utána. — A nagyságáékhoz sietek, — felel a leány, vissza sem fordulva, — viszem a ma­lacot. — No, jól van Kati, csak vigye, — mon­dom. — Siessen. — Mondja meg a tekintetes asszonyéknak, hogy tisztelem őket. És Kati csak siet, bólogatva, hogy meg­értette. Én is nyomulok utána, a­hogy tudok, — mert ugyancsak messzire kell menni, — s még megkérdem a leányt : — Milyen részeit küldte el a malacnak az asszonya ? — Csak nem a hátulját ? Mert azt szeretem legjobban ! ?... — De ippeg, hogy azt! — szól vissza­nézve a leány. — Hát aztán melyiknek viszi ? — A Mayerné nagyságának. — Hát a másik része melyik ? — Az eleje. — Hát akkor mehet az eleje Kovácsék­­nak, -- mondom. De össze ne cserélje őket. keket, az iskolába hozza, ahol ebédre levest kapnak s a tanításban ingyen részesülnek.“ A máv­ iskoláinak fentartási költségeit 8-12 részben, a horvát büdzsé viseli s a horvát gyermekeket ott mégis magyarosít­ják. A horvát kormánynak ezekre az isko­lákra sémi ingerenciája nincs, a tanítóik noha kötelezve vannak a horvát nyelv elsa­játítására, legnagyobbrészt nem tesznek ele­get eme kötelezettségüknek. A szerb-horvát koalíció tehát, úgy ér­tesül a Die Drau, a magyar országgyűlésen, amikor az összes horvát delegátusok jelen lesznek, szóvá fogja tenni ezeket a sérelme­ket s követelni fogja, hogy a h­orvát-slavon­­országi máv­ iskolákat egy bizonyos időn belül megszüntessék. Végül még megjegyzi a cikk­író, hogy ezzel saját presztízsének tartozik a horvát-szerb koalíció, s hallgatása egy­értelmű volna a horvát jog feladásával. Íme tehát, a magyar kormány engedé­kenységére vérszemet kaptak a Dráván túl. Nem érik be azokkal a vívmányokkal amit kaptak, hanem még messzebb mennek s el akarják tüntetni az összes nyomokat, mik­ből arra lehetne következtetni, hogy a ma­gyar államnak is van valami köze Horvát­országhoz. Ilyen körülmények között az ember méltán esik gondolkozóba, vájjon melyik politika helyesebb, a horvátokkal szemben a vaskéz, vagy az engedékenység politikája ? Ez esetben a „vagyeázel “ fogja szembe­találni magát a szerb-horvát koá’zo. Tisza István­­­os már eleve visszautasította a horvá­t úszók túlmerész óhajait. A gyermek és a mozi. (Kivonat Ember János kir. tanfelügyelőnek a pécsi tanít­óegyletben elhangzott beszédéből) Miután a projectographia szociális éle­tünkre hatást gyakorló erejénél fogva rend­kívül nagy befolyást gyakorol, etnikai szem­pontból, a tanítóság is kötelezve érzi magát e kérdéssel közelebbről foglalkozni. A mozi vásznáról társadalmi életünkre szétáradó erkölcsi behatások ma már nevelő tényezők alakjában kezdenek előtérbe lépni. A mozgó színházak varázshatalmuknál fogva a befolyásuk alá jutott közönségben szinte extázisszerű érdeklődést tudnak kelteni, s eme érdeklődésben nyilvánul aztán meg az az etnikai hatóerő, mely ezen intézménynek a tömegre oly intenzív befolyó képességet köl­csönöz. E nagyfokú érdeklődés lélektani oka el­sősorban abban a rendkívül élénk mozgásban, cselekvésben keresendő, mely a mozit az — Dehogy is... így feleselünk, még közben néhány jót, mig a leány mind messzebb hagy el, hogy már nem illik egymáshoz kiabálnunk. Én magam is befordulok a sarkon egy másik irányba s úgy magamban váltig dicsé­rem a feleségemet, hogy milyen jó szive van neki, milyen szép érzésekkel, finom lélekkel áldotta meg az Isten a derék teremtést: még egy kis malacot sem tud elfogyasztani úgy, hogy abból a testvéreinek ne juttasson. Azon­nal gondolt reájuk is, Trucsira, meg Vicusra, a­kik különben meg is érdemlik, hogy az ember szeresse őket, mert nagyon jó lelkű népség : a Mayerék (Vicusék) is, meg a Ko­vácsék (Trucsiék) is.­ ­ A­hogy eljövök a betegemtől (szerencsére megint nem volt semmi baj !) megint csak az én feleségem, Macám, jár az eszemben s örü­lök, hogy Trucsit, meg Vicust ismét megör­vendeztethette a jó­asszony valamivel, a­mi saját magának is­ örömet szerzett. Marad azért talán még a gyerekeknek is elég enni­való odahaza. De hopp ! Ki jön itt velem szemben ?... Hát persze, hogy Kovácsné !... A Trucsika ! — Trucsika, Trucsika.. .Jó napot ara­nyos Trucsika ! — üdvözlöm, kérdezősködöm, úgy, hogy alig jut tőlem szóhoz az asszonyka. De mégis mindjárt megtudok annyit, hogy az asszonyka nálunk járt. Ők is kaptak

Next