Pécsi Napló, 1914. február (23. évfolyam, 26-48. szám)
1914-02-01 / 26. szám
1914. február 1. „Pécsi Napló“ hossanak. Ez ugyan a szavazás decentralizálása mellett kevésbbé fontos, mint a múltban, de mindenesetre helyes arra törekedni, hogy egy-egy választókerületben minél inkább homogén elemek kerüljenek össze, lehetőleg olyanok, akik részben eddig is együtt gyakorolták választói jogukat. Már előbb is említtetett, hogy a városi kerületek kisebbek, a vidékiek népesebbek. A kizárólagos városi érdek minél több külön városi kerület alakítását követelné meg, viszont jelentős közérdek az is, hogy "a falusi községek ne maradjanak egészen elszigetelve, s hogy a nagyobb kulturális és gazdasági fejlettséggel rendelkező városok vezető hatását ne nélkülözzék egészen. A javaslat indokolása kiemeli, hogy ebből a szempontból akkor haladunk a középúton, ha a törvényhatósági városok kerületeinek számát jelentékenyen szaporítjuk, a nagyobb rendezett tanácsú városokat — tekintet nélkül a statusquora — külön városi kerületekké tesszük, vagy ilyeneküt meghagyjuk, kivételesen ugyanazon vármegye területén fekvő kisebb r. t. városokat külön városi kerületekké egyesítjük, végül ahol vegyes (városi, falusi) kerületeket alkotunk, lehetőleg ügyeljünk arra, hogy a városhoz csak annyi falusi község csatoltassék, amennyi a városi elem uralkodó helyzetét nem veszélyezteti. Az idegen ajkú állampolgárok által lakott vidékeknek is az igazság mértékével mérve, minden megkülönböztetés nélkül ad a javaslat annyi kerületet, amennyi az illető területet a gazdasági és kulturális fejlődés mértéke szerint megilleti. Az erdélyi részeknek a javaslat aránylag több kerületet juttat, mint amennyi a javaslat kulcsa szerint esnek azokra a törvényhatóságokra, de ezt — szemben a számtani műveletekből levezethető rideg következtetésekkel — Erdély történelmi múltja és mostani jelentősége egyaránt indokolttá teszi. Az új beosztás értelmében Pécs a jövőben két képviselőt fog küldeni a parlamentbe. Baranya vármegyében a választókerületek száma 7-ről 8-ra emelkedik. Az új kerületnek minden valószínűség szerint Villány lesz a székhelye. A Dunántúlon ezenkívül még Moson, Somogy, Tolna, Vas és Zala megyékben és Győr városban lesz egy-egy új választókerület. Fehér, Komárom, Sopron, Veszprém megyékben és Székesfehérvár, Komárom és Sopron városokban a választókerületek száma a régi marad. Érdekes, hogy több helyen redukálódik a kerületek száma, így Győr, Trencsén, Heves, Abaújtorna, Ung, Szilágy, Hunyad, Marostorda, Szeben és Tordaóra-Ámde mi az asszonnyal nyomban elhatároztuk, hogy ebből az örömből juttatunk a feleségem testvéreinek is , akik velünk egy városban laknak, csakhogy a város másmás pontjain , mert hátha azok nem kaptak szegények ? s az nekik fájna, hogy egyedül ettük meg a malacot a feleséggel meg az öt apró gyerekkel, míg róluk talán a néni egészen megfeledkezett ? Tehát megbeszélés szerint én mindjárt, ha mint a feleségem a konyhában három felé vágta a malacot a gyerekek élénk tiltakozása ellenére, bemondás szerint, rendelőmben íróasztalhoz ültem, hogy megköszönjem a néninek a küldeményt. Mert az ilyesmit szeretem azonnal elintézni, írtam pedig, amint itt következik : „Aranyos jó Milli néni! A karácsonyi malacnak meg a benne lévő pulykatölteléknek, amelyet teljes épségben megkaptunk, nagyon megörültünk a feleséggel, meg a gyerekekkel együtt. Nagyon szépen köszönjük, — a feleségem, én és a gyerekek, — az ízlésesnek ígérkező küldeményt. Igazán kedves meglepetés volt és Mili néni jóérzésére vall,.... Itt abba kellett hagynom az Írást, mert egy betegemhez hívtak. Elég meg sem száradt az írás jó formán a papiroson amikor én már künnt kocogtam a pallón, hogy a város másik végébe menjek, mert engem különösen a város négy, vagy nem tudom én hány végéről keresnek fel leginkább a betegeim, éppen akkor, amikor leveshez ülök délben, vagy hanyos megyékben egy-egy, Háromszékben és Szolnokdobokában két, Alsófehér megyében pedig három kerület megszűnik. Pestpilissoltkiskun megyében a kerületek száma 15- ről 22-re emelkedik. A nagyobb városok közül Pozsony 3, Szabadka 2, Hódmezővásárhely 2, Szeged 3, Kecskemét 2, Kassa 2, Miskolc 2, Nagyvárad 2, Debrecen 3, Arad 2, Temesvár 2, Kolozsvár 2, Marosvásárhely 2, Fiume pedig 1 képviselőt választ. A horvátországi magyar iskolák ellen. Pécs, január 31. Az új magyar-horvát kiegyezés aktái csak nemrég záródtak le. A magyar kormány oly messzemenő engedményeket tett ez alkalommal a horvátoknak, csakhogy végre békét és jóindulatú állapotokat teremtsen a Dráván túl, amiről még a legtúlzóbb horvátok sem igen mertek álmodozni. Megmutatta Tisza István gróf miniszterelnök, hogy a béke érdekében, a magyar-horvát testvériség és barátság kedvéért, a legvégső határokig is elmegy. Ez az előzékeny és udvarias magatartás, amellyel a magyar pénzen épített márvonalakat, szinte Horvátország ölébe dobtuk, nem valami nagy méltánylásra talál a nagy szláv eszmékről ábrándozók körében. Az egyébként mérsékelt hangú és kormánypárti eszéki „Die Drau“ c. újság ma vezető helyen közöl egy cikket, amelyben a hideg objektivitás látszatát keltve, foglalkozik a horvátországi magyar iskolák ügyével. Megállapítja, hogy Horvát-Slavonországok területén kétféle magyar iskola van: a Julián-Egyesület és a máv népiskolái. A Julián Egyesület iskoláival nagyon meg van elégedve a Die Drau. Ezek az iskolák az odaszakadt magyarok — jobbára szegénysorsuak — gyermekeit iskoláztatják. A horvát iskolatörvény hatálya, az országos kormány felügyelete alatt állanak s tiszta magyar pénzen tartják fenn őket. A tanítói kivétel nélkül tudnak horvátul és „büszkék arra, hogy a gyermekek anyanyelvükön kívül horvátul is megtanulnak.“ Máskép áll azonban a helyzet a máv iskoláival. Ezek ellen már szép számmal tud kifogást az eszéki orgánum. Ezek az iskolák roppant veszedelmesek Horvátország szempontjából, mivelhogy magyarosodásra s a magyar uralom fentartására törekszenek. Ezekbe az iskolákba nemcsak magyar gyermekek járnak. A máv.-nál alkalmazott összes horvátok ide kötelesek járatni gyermekeiket. „A magyar vasut., a vonataival összegyűjti a kis állomásokról és őrházakból a gyermeee elmulasztódik s nem zavarnak, mig végig etttem az ebédet, biztosan akkor kell szaladni, a mikor pipára gyújtok. Mig éppen ezen elmélkedem az utcán, elsurranik mellettem, rám vigyorogva, a Kati leány, a cselédem, egy nagy kendőbe belebagyulálva, mely kendő alatt, messziről látszik, hogy visz valamit: — Hová siet maga, Kati ? — szólok utána. — A nagyságáékhoz sietek, — felel a leány, vissza sem fordulva, — viszem a malacot. — No, jól van Kati, csak vigye, — mondom. — Siessen. — Mondja meg a tekintetes asszonyéknak, hogy tisztelem őket. És Kati csak siet, bólogatva, hogy megértette. Én is nyomulok utána, ahogy tudok, — mert ugyancsak messzire kell menni, — s még megkérdem a leányt : — Milyen részeit küldte el a malacnak az asszonya ? — Csak nem a hátulját ? Mert azt szeretem legjobban ! ?... — De ippeg, hogy azt! — szól visszanézve a leány. — Hát aztán melyiknek viszi ? — A Mayerné nagyságának. — Hát a másik része melyik ? — Az eleje. — Hát akkor mehet az eleje Kovácséknak, -- mondom. De össze ne cserélje őket. keket, az iskolába hozza, ahol ebédre levest kapnak s a tanításban ingyen részesülnek.“ A máv iskoláinak fentartási költségeit 8-12 részben, a horvát büdzsé viseli s a horvát gyermekeket ott mégis magyarosítják. A horvát kormánynak ezekre az iskolákra sémi ingerenciája nincs, a tanítóik noha kötelezve vannak a horvát nyelv elsajátítására, legnagyobbrészt nem tesznek eleget eme kötelezettségüknek. A szerb-horvát koalíció tehát, úgy értesül a Die Drau, a magyar országgyűlésen, amikor az összes horvát delegátusok jelen lesznek, szóvá fogja tenni ezeket a sérelmeket s követelni fogja, hogy a horvát-slavonországi máv iskolákat egy bizonyos időn belül megszüntessék. Végül még megjegyzi a cikkíró, hogy ezzel saját presztízsének tartozik a horvát-szerb koalíció, s hallgatása egyértelmű volna a horvát jog feladásával. Íme tehát, a magyar kormány engedékenységére vérszemet kaptak a Dráván túl. Nem érik be azokkal a vívmányokkal amit kaptak, hanem még messzebb mennek s el akarják tüntetni az összes nyomokat, mikből arra lehetne következtetni, hogy a magyar államnak is van valami köze Horvátországhoz. Ilyen körülmények között az ember méltán esik gondolkozóba, vájjon melyik politika helyesebb, a horvátokkal szemben a vaskéz, vagy az engedékenység politikája ? Ez esetben a „vagyeázel “ fogja szembetalálni magát a szerb-horvát koá’zo. Tisza Istvános már eleve visszautasította a horvát úszók túlmerész óhajait. A gyermek és a mozi. (Kivonat Ember János kir. tanfelügyelőnek a pécsi tanítóegyletben elhangzott beszédéből) Miután a projectographia szociális életünkre hatást gyakorló erejénél fogva rendkívül nagy befolyást gyakorol, etnikai szempontból, a tanítóság is kötelezve érzi magát e kérdéssel közelebbről foglalkozni. A mozi vásznáról társadalmi életünkre szétáradó erkölcsi behatások ma már nevelő tényezők alakjában kezdenek előtérbe lépni. A mozgó színházak varázshatalmuknál fogva a befolyásuk alá jutott közönségben szinte extázisszerű érdeklődést tudnak kelteni, s eme érdeklődésben nyilvánul aztán meg az az etnikai hatóerő, mely ezen intézménynek a tömegre oly intenzív befolyó képességet kölcsönöz. E nagyfokú érdeklődés lélektani oka elsősorban abban a rendkívül élénk mozgásban, cselekvésben keresendő, mely a mozit az — Dehogy is... így feleselünk, még közben néhány jót, mig a leány mind messzebb hagy el, hogy már nem illik egymáshoz kiabálnunk. Én magam is befordulok a sarkon egy másik irányba s úgy magamban váltig dicsérem a feleségemet, hogy milyen jó szive van neki, milyen szép érzésekkel, finom lélekkel áldotta meg az Isten a derék teremtést: még egy kis malacot sem tud elfogyasztani úgy, hogy abból a testvéreinek ne juttasson. Azonnal gondolt reájuk is, Trucsira, meg Vicusra, akik különben meg is érdemlik, hogy az ember szeresse őket, mert nagyon jó lelkű népség : a Mayerék (Vicusék) is, meg a Kovácsék (Trucsiék) is. Ahogy eljövök a betegemtől (szerencsére megint nem volt semmi baj !) megint csak az én feleségem, Macám, jár az eszemben s örülök, hogy Trucsit, meg Vicust ismét megörvendeztethette a jóasszony valamivel, ami saját magának is örömet szerzett. Marad azért talán még a gyerekeknek is elég ennivaló odahaza. De hopp ! Ki jön itt velem szemben ?... Hát persze, hogy Kovácsné !... A Trucsika ! — Trucsika, Trucsika.. .Jó napot aranyos Trucsika ! — üdvözlöm, kérdezősködöm, úgy, hogy alig jut tőlem szóhoz az asszonyka. De mégis mindjárt megtudok annyit, hogy az asszonyka nálunk járt. Ők is kaptak