Pécsi Napló, 1915. április (24. évfolyam, 74-96. szám)
1915-04-01 / 74. szám
2. Svájc és Németország, Frankfurt, március. 31. (Eredeti távirat.) A Frankfurter Zeitungnak jelentik a svájci határról: A svájci Lausanneban és Freiburgban németellenes tüntetések voltak a minap, ami arra bírta a svájci szövetségtanácsot, hogy a kantonok rendőri hatóságait utasítsa, ne tűrjenek meg hasonló agitációt, amely Svájc semlegességével ellentétben van. A háború és a jó falusiak. Pécs, 1915. márc. A mi falusi népünk, a mi nagyközönségünk érzése és gondolkozása bámulatba ejti a Hatóság vezető embereit és közegeit; nem képesek megérteni, hogy e nehéz időkben, a háború borzalmas napjaiban, amikor katonáink az életüket áldozzák föl százával, ezrével, tízezrével a hazáért, hogyan lehetnek a honmaradottak között oly nagy számmal az önzők, haszonlesők és ravaszok, akik inkább a büntetőtörvénykönyv paragrafusaiba ütköznek, semhogy nélkülözhető javaikat a haza, a köz javára áldozzák. Nap nap után elszomorító jelenségek merülnek föl, melyek gondolkodóba ejtik a komoly lelkeket, vajjon milyen sors várhat az olyan országra, ahol az emberek csak önmaguknak akarnak élni s másokkal nem törődnek, a kik mindig a kiváltságokat keresik, a kik minden szabály alól kivételt akarnak maguk számára biztosítani s a mihelyt, erélyesebb rendszabályokat alkalmaznak ellenük, a hatóság ellen zúdulnak s szidják, mint a bokrot. Egymást érik a rendeletek a gabona megtakarítás és liszt szükséglet biztosítása s föld megmunkálása érdekében. Elrendelték a készletek összeírását, elrendelték a rekvirálást s dobszóval hirdették ki, hogy aki eltagadja, elrejti készleteit , két hónapig terjedhető elzárással, hatszáz koronáig terjedhető pénzbüntetéssel sujtazik. Nagyon téved, aki azt tételezi föl, hogy mindenki eleget tett hazafias kötelességének, hogy a valóságnak híven jelentette be gabonakészleteit. Egyes községek összbejelentéseiből megállapítható, hogy több gabonának kell a faluban lenni, mint amennyit bejelentettek. Úgy látszik, az egész országban ugyanígy történtek a bejelentések. Ez aztán arra kényszerítette a kormányt, hogy újabb rendeletet bocsátott ki, hogy aki most három nap alatt be nem jelenti a valóságnak megfelelő készletét, az magának tulajdonítsa, ha az elrendelendő házkutatások alkalmával a pénzügyőrök a saját szükségletén fölül gabonát, vagy lisztet találnak nála, a készletét el fogják kobozni s a törvény teljes szigorát alkalmazzák ellene. Valóban leverő, hogy itt a hazafiakat börtönnel és bitófával kell a hazafiságra kényszeríteni, mert sokan vannak olyanok, akik csak addig hazafiak, ameddig szóval lehet bírni; de mihelyt a vért és életet kell a hazáért áldozni, akkor csak azok mennek a csatasorba, akiket erre a törvény, az általános hadkötelezettség kényszerít s vannak, akik ezeregy ürügyet találnak ki, hogy a katonai szolgálat alól fölmentessék magukat s a honmaradottak közt is sokan vannak, akik letagadják, eltitkolják, elrejtik gabonakészleteiket, lisztjüket, csakhogy ne kelljen maximális árakon a köz szükségleteinek kielégítésére bocsátani. Lesz még a maximális árnál maximálisabb is , majd akkor bújnak elő az eldugott készletek, ha ugyan addig a pénzügyőrök elő nem szedik s a gazdát nem dugják a verembe a készlet helyett. Az állam a följelentőket is jutalmazza. Az érték egyötöd része a följelentőé. íme, a magyar gazdák önzése a spicli-rendszert is életbe léptette. A posztószállító, bakkancsszállító, liszt-, hús-, bor-, széna-, zabszállító — tisztelet a becsületes kivételnek — a háborút, ezt a nagy veszedelmet, amely az országot, válságos helyzetbe sodorta, gyakran csalással, hamisítással és a maga javára, megvagyonosodására akarja kihasználni. Ahelyett, hogy ki-ki a vagyonát, mindenét a haza oltárára áldozná, nagyon sokan a haza oltáráról lopják le az ezüst gyertyatartókat. Igen sokan a háborút vagyonszerzési alkalomnak tekintik s mint minden háborúban, ebben az élethaláltusában is lesznek olyan hazafiak, akik a háborúból vagyont szereznek, meggazdagosznak. Azért kell százaknak, ezreknek, tízezreknek elvérezni, hogy itthon egyesek milliomosokká lehessenek! A hazafias érzés, a hazafias becsület kívánja, hogy mily katonáink a harctéren küzdenek és hősi halált halnak a hazáért, mi honmaradottak minden áldozatot hozzunk meg értük, érettünk harcolókért, s a hazáért, a közért, melyet most az államhatalom tőlünk joggal követel s ezt az áldozatot, önzetlenül, lelkiismeretesen, tiszta becsületérzéssel hozzuk meg. ” A gödrei paraszt azt mondja a Hegyháton, hogy ő csak annyit termel a földjén, amennyire a saját, és családja részére szüksége van. A piacra nem termel. Hadd pihenjen a föld. S hozzáteszi: „Minek dolgoztam ? Két hét alatt egy pár ló eladásán ezer koronát nyertem. Ennyit, ha összes földemet megművelem, akkor se keresek. Csak nem ment el az eszem, hogy másokért dolgozzam.“... Németbóly nagyközségben ezerkétszáz ember jelentette be liszt igényét. Hát lehet ez, hogy ebben a gazdag faluban ennyi ember gabona és liszt nélkül maradt?... Számos községben eladta a gazda a lovait jó pénzért, csak azért, hogy kikerülhesse a hadiszolgáltatást, hogy ne kelljen élelmezési vonatokkal, fuvarosokkal elmennie a harctérre... Neki nincs lova, mert vagy pénzen eladta, van azonban jó nagy csomó öreg bankója a ládafiában s majd megmunkáltatja a földjeit az alispán, a főszolgabíró, a nótárius, vagy a községi biró közmunkaerővel, hogy parlagon ne maradjon. . . Mi városiak esszük a kevert lisztből készült ízetlen hadikenyeret, mert „muszáj”, mert nincs magunknak lisztünk; a falusi polgár, akinek otthon saját fehér búzalisztje, sütőkemencéje van, eszi a kakastejjel sütött kalács-kenyeret. És ha a városi embernek van is tiszta búzalisztje, akkor is keveri kukoricaliszttel, burgonyával, árpával, szecskával a kenyerét, mert tiszteletben tartja az államhatalom rendeletét, mert hazafiasan érez és gondolkodik. Igaz, hogy nehéz megérteni, hogy miért takarékoskodtam én a liszttel azok számára, akiknek azért nincs lisztjük, mert elették, elitták, elherdálták a liszt árát s nincs lisztjük. Én, aki minden nélkülözhetőt megvontam magamtól, dolgoztam éjjel-nappal, hogy meglegyen a tiszta búzakenyerem s meg is van ; kénytelen vagyok azokkal együtt kevert lisztből készített kenyeret enni, akik világéletükben mindig lopták a napot, elitták, elheredálták a fehér búzalisztre valót. És azok a szegények, akik önhibájukon kívül jutottak nyomorba, vagy olyan szűkös helyzetbe, hogy nem szerezhettek be akkora lisztkészletet, amekkora kell nekik az új termésig, azok egyenek kevert kenyeret, vagy olyant, amilyen jut nekik. Nagyon szép a testvériség , és kenyéregyenlőség, csakhogy akkor, ha az egész ország közönsége nem a börtönnel és bitófával való örökös ijesztgetéssel, hanem őszinte hazafias érzésből, lelki meggyőződésből tartja be. Nagyon szomorú az, amikor mindig a börtönt és akasztófát kell az emberek előtt emlegetni. Az ország minden polgárának vetekedve kell a hazafiasság terén elüljárni s minden hatósági intézkedést, rendelkezést teljes bizalommal, megnyugvással kell fogadni, teljesíteni, mert csak igy lehet az ország fönnállását biztosítani. Minden polgári erényeken, erkölcsökön, kötelességteljesítésen és törvénytiszteleten alapul. A jelen nehéz idők próbára tették az ország népeit. A választó víz már sok salakot, piszkot választott el a szinaranytól, majd a háború végén meglátjuk: milyen sorsot érdemelt hazánk népe ?... „Pécsi Napló“ 1915. április 1. „Szeretetadományként a táborban is kívánják“. A húsvéti finomliszt kiosztása. Pécs, márc. 31. Illetékes helyről arról értesítenek bennünket, hogy a város hatósága által a közönség részére külön a húsvéti ünnepekre beszerzett finom tésztalisztnek vásárlására jogosító utalványok kiadása mai, csütörtöki napon fog megkezdetni. Az utalványokat annál az utalványkiosztó bizottságnál lehet megszerezni, amelyeknél később a heti lisztutalványok lesznek beszerzendők. A bizottságok irodái a következő helyeken lesznek: az I. kerületi a kir. tábla épületében, a volt Gies-féle bolthelyiségben; a II. kerületi a Széchenyi-téren, a volt Kobrák-féle ideiglenes bolthelyiségben; a III. kerületi a kir. ítélőtábla épületében levő tanhelyiségben- a IV. kerületi a Szigetiországút 7. sz. alatt a Cserta-féle házban; az V. kerületi Deák-utca 1. sz. alatt, Fodor ügyvéd házában, a VI. kerületi Deák-utca 1. sz. alatt, Fodor ügyvéd házában levő bolthelyiségben, a VII. kerületi Kossuthutca 7. sz. alatt, Erreth Lajos dr. házában a kaputól nyugatra, a VIII. kerületi Felső Malom utca 9. sz. alatt a Krautszak-féle házban ; a IX. kerületi a Színház-téren, a városi bérházban levő bolthelyiségben; a X. kerületi a Kossuth Lajos utcában, a Stadlinger-féle házban levő bolthelyiségben, a XI. kerületi a Kossuth-utca 7. sz. alatt, Erreth Lajos dr. házában, a 2. számú bolthelyiségben. Az egyes kerületi utalványkiosztó bizottságok működésének körébe a városnak következő utcái tartoznak: Az I. kerülethez: az Inczédy Dénes, Széchenyi-tér, Irgalmasok, Klimó, Radonai, Scitovszky-tér, Kardos Kálmán, Káptalan, Szepesi, Vörösmarty, Apáca, Ferenciek, Győr, Hunyady, Zrínyi, Dischka Győző, Eötvös, Deák, Citrom,Teréz, Jókai-tér, Kaposvári, Kálvária-utcák s a Kórház-tér. A II. kerülethez: a Sörház, Felsőmalom, Papnövelde, Megye, Anna, József, Mária, Nagy Flórián, Kisflórián, Bástya, János, Mór, Király, Perczel, Munkácsy, Tímár, Gábor, Bercsényi, Fürdő, Kisfaludy, Városháza, Lyceum-utcák, Hal-tér, Majláth-tér, Boltivköz, Papnövelde köz, Plébánia köz. A III. kerülethez, a Kaposvári-utcától a megyei árvaházig fekvő szőlőhegyek, Petrezselyem, Kinizsi, Mecsek, Nyír, Vilmos, Miklós, György-utcák, Frühweiszvölgy, Árpád, Damjanich, Sánc, Tábor, Báthory, Attila, Radnics, Kisgyüd-utcák és a Bárányút. A IV. kerülethez: az Alajos, Garai-utcák, Halas-telep, Kaszárnya, Kiskirály-utca, Megyeri-út, Mezőszél-utca, Mozdonyvezető-telep, Petőfi-utca, Szigeti országút és Vitézutca. Az V. kerülethez: a Xavér, Makár, Rókusalja, Tavasz, Nyár, Kismakár, Pacsirta, Rókus, Kisrókus, Kiskereszt, Bálics, őz, Tábornok, Hadapród-utcák, Rácváros-telep, Bem-utca s a megyei árvaháztól nyugatra és északra elterülő szőlőhegyek. A VI. kerülethez: a Malom, Arany János-u., Árpádi út, Bajnok, Battyányi, Báró Bánffy Dezső, Czindery, Dohány, Fehérváry, Gizella-utcák, Höffler bőrgyár, Imre, Indóház-u., Irányi Dániel-tér, Jánosi Engel Adolfutca, Közvágóhíd, Légszeszgyár, Majláthutca, Málomi-út, Máv. műhely, Nefelejtsutca, Postavölgy, Rákóczy-út, Ráth-utca, Ráth ipartelep, Reál-isk.-utca, Rét,utca- Sátortábor, Siklósi, Szabadság-utcák, Weisztelep, Visnyatelep, Zsinkó István-utcák. A VII. kerülethez: az Antal, Ferenc, Hatház, István, Klapka, Mandula, Mátyás Flórián, Mihály, Mindszent, Nyúl, Ó-temető, Péter, Alsó-Putorla, Szikla, Szőlő-u., Szőlőköz, Tetty-u., Tettye-tér,Virág-u., Zidinakörnyék s Zöldfa-utca. A VIII. kerülethez: a Ágoston-utcza, Barátúr-környék, F.-Havi-Boldogasszony, F.Puturla-u., Gáspár-környék, Hegyalja-u., Haviboldogasszony-dűlő, Kispiricsizma, Kisboldogasszony-u., Mecsekszabolcsi-ut (Rigóderszabolcstól — Jánoskutig), Pécsbányatelepi út, Szőlőhegyek (Tettyétől—Szamárkutig), Zerge-utca. A IX. kerülethez: az Alsóhavi-utca, Ágoston-köz, Ágoston-tér, Ágoston, Csillag,