Pécsi Napló, 1915. április (24. évfolyam, 74-96. szám)

1915-04-01 / 74. szám

2. Svájc és Németország, Frankfurt, március. 31. (Eredeti távirat.) A Frankfurter Zeitungnak jelentik a svájci határról: A svájci Lausanneban és Freiburg­­ban németellenes tüntetések voltak a minap, ami arra bírta a svájci szövetségtanácsot, hogy a kantonok rendőri hatóságait uta­sítsa, ne tűrjenek meg hasonló agitációt, amely Svájc semlegességével ellentétben van. A háború és a jó falusiak. Pécs, 1915. márc. A mi falusi népünk, a mi nagyközön­ségünk érzése és­­ gondolkozása bámulatba ejti a Hatóság vezető embereit és közegeit; nem képesek megérteni, hogy e nehéz idők­ben, a háború borzalmas napjaiban, a­mikor katonáink az életüket áldozzák föl százával, ezrével, tízezrével a hazáért, hogyan lehet­nek a honmaradottak között oly nagy szám­mal az önzők, haszonlesők és ravaszok, a­kik inkább a büntetőtörvény­könyv paragrafu­saiba ütköznek, semhogy nélkülözhető ja­vaikat a haza, a köz javára áldozzák. Nap nap után elszomorító jelenségek merülnek föl, melyek gondolkodóba ejtik a komoly lelkeket, vajjon milyen sors várhat az olyan országra, a­hol az emberek csak önmaguk­nak akarnak élni s másokkal nem törődnek, a kik mindig a kiváltságokat keresik, a kik minden szabály alól kivételt akarnak maguk számára biztosítani s a mihelyt, erélyesebb rendszabályokat alkalmaznak ellenük, a ha­tóság ellen zúdulnak s szidják, mint a bokrot. Egymást érik a rendeletek a gabona megtakarítás és liszt szükséglet biztosítása s föld megmunkálása érdekében. Elrendel­ték a készletek összeírását, elrendelték a rekvirálást s dobszóval hirdették ki, hogy a­ki eltagadja, elrejti készleteit , két hónapig terjedhető elzárással, hatszáz koronáig ter­jedhető pénzbüntetéssel sujtazik. Nagyon téved, a­ki azt tételezi föl, hogy mindenki eleget tett­ hazafias kötelességének, hogy a valóságnak híven jelentette be gabona­kész­leteit. Egyes községek összbejelentéseiből megállapítható, hogy több gabonának kell a faluban lenni, mint a­mennyit bejelentet­tek. Úgy látszik, az egész országban ugyan­így történtek a bejelentések. Ez aztán arra kényszerít­ette a kormányt, hogy újabb ren­deletet bocsátott ki, hogy a­ki most három nap alatt be nem jelenti a valóságnak meg­felelő készletét, az magának tulajdonítsa, ha az elrendelendő házkutatások alkalmá­val a pénzügyőrök a saját szükségletén fölül gabonát, vagy lisztet találnak nála, a kész­letét el fogják kobozni s a törvény teljes szigorát alkalmazzák ellene. Valóban leverő, hogy itt a hazafiakat börtönnel és bitófával kell a hazafiságra kényszeríteni, mert sokan vannak olyanok, a­kik csak addig hazafiak, a­meddig szóval lehet bírni; de mihelyt a vért és életet kell a hazáért áldozni, akkor csak azok mennek a csatasorba, a­kiket erre a törvény, az álta­lános hadkötelezettség kényszerít s vannak, a­kik ezeregy ürügyet találnak ki, hogy a katonai szolgálat alól fölmentessék magu­kat s a honmaradottak közt is sokan vannak, a­kik letagadják, eltitkolják, elrejtik gabona­­készleteiket, lisztjüket, csakhogy ne kelljen maximális árakon a köz szükségleteinek ki­elégítésére bocsátani. Lesz még a maximális árnál maximálisabb is , majd akkor bújnak elő az eldugott készletek, ha ugyan addig a pénzügyőrök elő nem szedik s a gazdát nem dugják a verembe a készlet helyett. Az állam a följelent­őket is jutalmazza. Az érték egy­ötöd része a följelentőé. íme, a magyar gaz­dák önzése a spicli-rendszert is életbe léptette. A posztószállító, bakkancsszállító, liszt-, hús-, bor-, széna-, zab­szállító — tisztelet a becsületes kivételnek — a háborút, ezt a nagy veszedelmet, a­mely az országot, válságos helyzetbe sodorta, gyakran csalással, ha­misítással és a maga javára, megvagyonoso­­dására akarja kihasználni. A­helyett, hogy ki-ki a vagyonát, mindenét a haza oltárára áldozná, nagyon sokan a haza oltáráról­­ lopják le az ezüst gyertyatartókat. Igen sokan a háborút vagyonszerzési alkalomnak tekintik s mint minden háborúban, ebben az élethalál­tusában is lesznek olyan haza­fiak, a­kik a háborúból vagyont szereznek, meggazdagosznak. Azért kell százaknak, ez­reknek, tízezreknek elvérezni, hogy itt­hon egyesek milliomosokká lehessenek! A hazafias érzés, a hazafias becsület kívánja, hogy mily katonáink a harctéren küzdenek és hősi halált halnak a hazáért, mi honmaradottak minden áldozatot hozzunk meg értük, éret­tünk harcolókért, s a hazáért, a közért, me­lyet most az államhatalom tőlünk joggal követel s ezt az áldozatot, önzetlenül, lelki­ismeretesen, tiszta becsületérzéssel hozzuk meg. ” A gödrei paraszt azt mondja a Hegy­háton, hogy ő csak annyit termel a földjén, a­mennyire a saját, és családja részére szük­sége van. A piacra nem termel. Hadd pihen­jen a föld. S hozzáteszi: „Minek dolgoztam ? Két hét alatt egy pár ló eladásán ezer koronát nyertem. Ennyit, ha összes földemet meg­művelem, akkor se keresek. Csak nem ment el az eszem, hogy másokért dolgozzam.­“... Németbóly nagyközségben ezerkétszáz ember jelentette be liszt igényét. Hát lehet ez, hogy ebben a gazdag faluban ennyi ember gabona és liszt nélkül maradt?... Számos község­ben eladta a gazda a lovait jó pénzért, csak azért, hogy kikerülhesse a hadiszolgáltatást, hogy ne kelljen élelmezési vonatokkal, fuva­rosokkal elmennie a harctérre... Neki nincs lova, mert vagy pénzen eladta, van azonban jó nagy csomó öreg bankója a ládafiában s majd megmunkáltatja a földjeit az alispán, a főszolgabíró, a nótárius, vagy a községi biró közmunkaerővel, hogy parlagon ne ma­radjon. . . Mi városiak esszük a kevert liszt­ből készült ízetlen hadikenyeret, mert „mu­száj”, mert nincs magunknak lisztünk; a falusi polgár, a­kinek otthon saját fehér búzalisztje, sütőkemencéje van, eszi a kakas­tejjel sütött kalács-kenyeret. És ha a városi embernek van is tiszta búzalisztje, akkor is keveri kukoricaliszttel, burgonyával, árpá­val, szecskával a kenyerét, mert tiszteletben tartja az államhatalom rendeletét, mert haza­fiasan érez és gondolkodik. Igaz, hogy nehéz megérteni, hogy miért takarékoskodtam én a liszttel azok számára, a­kiknek azért nincs lisztjük, mert elették, elitták, elherdálták a liszt árát s nincs liszt­jük. Én, aki minden nélkülözhetőt meg­vontam magamtól, dolgoztam éjjel-nappal, hogy meglegyen a tiszta búzakenyerem s meg is van ; kénytelen vagyok azokkal együtt kevert lisztből készített kenyeret enni, a­kik világéletükben mindig lopták a napot, el­itták, elheredálták a fehér búzalisztre valót.­ És azok a szegények, a­kik önhibájukon kívül jutottak nyomorba, vagy olyan szű­kös helyzetbe, hogy nem szerezhettek be akkora lisztkészletet, a­mekkora kell nekik az új termésig, azok egyenek kevert kenye­ret, vagy olyant, a­milyen jut nekik. Nagyon szép a testvériség , és kenyéregyenlőség, csak­hogy akkor, ha az egész ország közönsége nem a börtönnel és bitófával való örökös ijesztgetéssel, hanem őszinte hazafias érzés­ből, lelki meggyőződésből tartja be. Nagyon szomorú az, a­mikor mindig a börtönt és akasztófát kell az emberek előtt emlegetni. Az ország minden polgárának vetekedve kell a hazafiasság terén elüljárni s minden hatósági intézkedést, rendelkezést teljes bizalommal, megnyugvással kell fo­gadni, teljesíteni, mert csak igy lehet az ország fönnállását biztosítani. Minden pol­gári erényeken, erkölcsökön, kötelességteljesíté­­sen és törvénytiszteleten alapul. A jelen nehéz idők próbára tették az ország népeit. A választó víz már sok sala­kot, piszkot választott el a szinaranytól, majd a háború végén meglátjuk: milyen sorsot érdemelt hazánk népe ?... „Pécsi Napló“ 1915. április 1. „Szeretetadományként a táborban is kívánják“. A húsvéti finomliszt kiosztása. Pécs, márc. 31. Illetékes helyről arról értesítenek ben­nünket, hogy a város hatósága által a közön­ség részére külön a húsvéti ünnepekre be­­­­szerzett finom tésztalisztnek vásárlására jogo­sító utalványok kiadása mai, csütörtöki napon fog megkezdetni. Az utalványokat annál az utalványkiosztó bizottságnál lehet meg­szerezni, amelyeknél később a heti lisztutal­­ványok lesznek beszerzendők. A bizottságok irodái a következő helye­ken lesznek: az I. kerületi a kir. tábla épü­letében, a volt Gies-féle bolthelyiségben; a II. kerületi a Széchenyi-téren, a volt Kob­­rák-féle ideiglenes bolthelyiségben; a III. kerületi a kir. ítélőtábla épületében levő tanhelyiségben-­ a IV. kerületi a Szigeti­­országút 7. sz. alatt a Cserta-féle házban; az V. kerületi Deák-utca 1. sz. alatt, Fodor ügyvéd házában, a VI. kerületi Deák-utca 1. sz. alatt, Fodor ügyvéd házában levő bolthelyiségben, a VII. kerületi Kossuth­­utca 7. sz. alatt, Erreth Lajos dr. házában a kaputól nyugatra, a VIII. kerületi Felső Malom­ utca 9. sz. alatt a Krautszak-féle házban ; a IX. kerületi a Színház-téren, a városi bérházban levő bolthelyiségben; a X. kerületi a Kossuth Lajos­ utcában, a Stadlinger-féle házban levő bolthelyiségben, a XI. kerületi a Kossuth-utca 7. sz. alatt, Erreth Lajos dr. házában, a 2. számú bolt­helyiségben. Az egyes kerületi utalványkiosztó bizott­ságok működésének körébe a városnak kö­vetkező utcái tartoznak: Az I. kerülethez: az Inczédy Dénes, Széchenyi-tér, Irgalmasok, Klimó, Radonai, Scitovszky-tér, Kardos Kálmán, Káptalan, Szepesi, Vörösmarty, Apáca, Ferenciek, Győr, Hunyady, Zrínyi, Dischka Győző, Eötvös, Deák, Citrom,­­Teréz, Jókai-tér, Kaposvári, Kálvária-utcák s a Kórház-tér. A II. kerülethez: a Sörház, Felsőmalom, Papnövelde, Megye, Anna, József, Mária, Nagy Flórián, Kisflórián, Bástya, János, Mór, Király, Perczel, Munkácsy, Tímár, Gábor, Bercsényi, Fürdő, Kisfaludy, Városháza, Lyceum-utcák, Hal-tér, Majláth-tér, Bolt­­ivköz, Papnövelde köz, Plébánia köz. A III. kerülethez, a Kaposvári-utcától a megyei árvaházig fekvő szőlőhegyek, Pet­rezselyem, Kinizsi, Mecsek, Nyír, Vilmos, Miklós, György-utcák, Frühweiszvölgy, Ár­pád, Damjanich, Sánc, Tábor, Báthory, Attila, Radnics, Kisgyüd-utcák és a Bárányút. A IV. kerülethez: az Alajos, Garai-utcák, Halas-telep, Kaszárnya, Kiskirály-utca, Me­­gyeri-út, Mezőszél-utca, Mozdonyvezető-te­lep, Petőfi-utca, Szigeti országút és Vitéz­utca. Az V. kerülethez: a Xavér, Makár, Ró­kus­alja, Tavasz, Nyár, Kismakár, Pacsirta, Rókus, Kisrókus, Kiskereszt, Bálics, őz, Tábornok, Hadapród-utcák, Rácváros-telep, Bem-utca s a megyei árvaháztól nyugatra és északra elterülő szőlőhegyek. A VI. kerülethez: a Malom, Arany Já­­nos-u., Árpádi út, Bajnok, Battyányi, Báró Bánffy Dezső, Czindery, Dohány, Fehérváry, Gizella-utcák, Höffler bőrgyár, Imre, Indó­­ház-u., Irányi Dániel-tér, Jánosi Engel Adolf­­utca, Közvágóhíd, Légszeszgyár, Majláth­­utca, Málomi-út, Máv. műhely, Nefelejts­­utca, Postavölgy, Rákóczy-út, Ráth-utca, Ráth ipartelep, Reál-isk.-utca, Rét,utca- Sá­tortábor, Siklósi, Szabadság-utcák, Weisz­­telep, Visnyatelep, Zsinkó István-utcák. A VII. kerülethez: az Antal, Ferenc, Hatház, István, Klapka, Mandula, Mátyás Flórián, Mihály, Mindszent, Nyúl, Ó-temető, Péter, Alsó-Putorla, Szikla, Szőlő-u., Szőlő­köz, Tetty-u., Tettye-tér,­­Virág-u., Zidina­­környék s Zöldfa-utca. A VIII. kerülethez: a Ágoston-utcza, Barátúr-környék, F.-Havi-Boldogasszony, F.­­Puturla-u., Gáspár-környék, Hegyalja-u., Haviboldogasszony-dűlő, Kispiricsizma, Kis­­boldogasszony-u., Mecsekszabolcsi-ut (Ri­gó­derszabolcstól — Jánoskutig), Pécsbányatelepi út, Szőlőhegyek (Tettyétől—Szamárkutig), Zerge-utca. A IX. kerülethez: az Alsóhavi-utca, Ágoston-köz, Ágoston-tér, Ágoston, Csillag,

Next