Pécsi Napló, 1915. június (24. évfolyam, 123-146. szám)

1915-06-01 / 123. szám

1915. június­i „Pécsi Napló” Baranyavármegye gazdasági egyesületének közgyűlése. Pécs, 1915. május 31. A mostani háborúban nemcsak a harc­tereken folyik az elkeseredett küzdelem, nemcsak a fegyveres erő mérkőzik a győze­lemért, hanem a gazdatársadalom is kiveszi részét a termelés munkájával a nehéz küz­delemből, mert a­míg hősi elszántsággal és önfeláldozással vívnak seregeink az orszá­gunkat veszélyeztető ellenséges hadak egész áradatával, a gazdatársadalomnak felada­tát képezi a küzdő seregek ellátásának, élel­mezésének biztosítása. Hazafias kötelesség, maga a létföntartás ösztöne parancsolja, hogy az ország minden osztálya megállja helyét és hivatását erkölcsi és anyagi ere­jének megfeszítésével utolsó lehelletéig híven töltse be. A magyar gazdatársadalom együtt küzd itthon a messze csatatereken harcoló fegyveres erővel; itthon az ekevas, a kasza, kapa a fegyver, a harctéren a Manlicher, a kard, az ágyú, melynek használatával a győzelem kivivására törekszünk s ha min­den ember hiven tölti be hivatását, bizha­tunk a jövőben, remélhetjük a győzelmet, mely hosszú időre biztosítja a békét s a bé­kés fejlődés áldását. " Baranyavármegye gazdasági egyesüle­tének ma megtartott közgyűlésén a legszen­tebb hazafias érzés melege lengett át s szinte ünnepi hangulat vett erőt a kedélyeken, oly emelkedett szellemű, hazafias beszéddel nyitotta meg Szily Tamás Baranya vármegye főispánja, az egyesület elnöke a közgyűlést. A tagok, ha nem is oly nagy számmal jelen­tek meg, mint béke idején, teljesen kielé­gítőnek mondható az érdeklődés, melyet a vármegye gazdatársadalma tanúsított. A vár­megye központi székházának közgyűlési ter­mét benépesítették a benn lévő gazdák. Ott láttuk az egyesület tagjai sorából: Szenge Ferenc alispánt, Jeszenszky Imrét, ifj. Driesz Lajost, Koszits Ákos drt, Visnya Ernőt, Horváth Bélát, Jakabffy Imrét, Forray Va­lért, Kissfaludy Zsigmondot, Szentkirályi Edét, Somsich Sándort, Vörös Mihályt s a kisgazdák egész csoportját. Az előadói tisz­tet Förster Jenő egyesületi igazgató és Geb­hardt Ferenc egyesületi titkár töltötték be. A közgyűlést Szily Tamás, főispán, egye­sületi elnök d. e. 11 órakor nyitotta meg. Lehetetlen — úgymond — hogy ne szálljon a lelkünk azokhoz a gazdatársainkhoz, a­kik a messze távol harctereken a vérüket ontják hazánkért; érzésben és gondolatban állan­dóan velük vagyunk s biztosítjuk őket, hogy egy pillanatra se szűnik meg róluk és hon­maradottjaikról való lelkiismeretes, szívélyes gondoskodásunk. Nyugodtak lehetnek, hogy míg ők fegyvereikkel küzdenek érettünk, mi itthon a gazdaság terén küzdünk éret­tük s mindannyiónk jóvoltáért, mindannyi­­ónk megélhetéséért. Megemlékezett az elnök a csatatereken hősi halált szenvedett elhuny­takról, a fényes dicsőségben elmúltakról. Aztán fölhívta a gazdaközönséget a szent fogadalom letételére, hogy mindannyian váll­vetett erőfeszítéssel munkálkodjunk a ter­melés terén, hogy a lehető legnagyobb ered­ményt érhessük el, mert nemcsak magun­­ról kell gondoskodnunk, hanem Ausztria s hű szövetségesünknek a német birodalom­nak is segítségére kell lennünk az élelmezés kielégítésében. Nem egyedül a harc dönti el a fegyveres mérkőzést, hanem a gazdasági erő megnyilvánulása is. Gondoskodnunk kell a hadsereg ellátásáról s ezért fogadjuk meg ünnepélyesen, hogy minden tehetségünket fölhasználjuk arra, hogy a haza földjének termését biztosítjuk. A főispán megnyitó beszédét folytonos helyesléssel kisérve lelkesen megéljenezték s a szent fogadalom mélyen meghatotta valamennyijüket, a kik a közgyűlésen meg­jelentek s bizonyára megihletve, mint az apostolok, viszik magukkal az igét, hogy terjesszék. Következett a napirend második tárgya: az elnöki jelentés az egyesület 1914. évi mű­ködéséről. Tekintettel, hogy a jelentés az egyesület hivatalos közlönyében, a Gaz­dasági Néplapban megjelent, fölolvasottnak tekintették s helyesléssel tudomásul vették. Vörös Mihály az elnöki jelentés tudomásul­vételével indítványozta, hogy az elnöklő főispán megnyitó beszédét egész terjedel­mében, szószerinti szövegével örökítsék meg jegyzőkönyvükben, mert a hazafias, remek beszéd méltó a megörökítésre. Az indítvány egyhangú s lelkes helyesléssel határozattá vált. A pénztári jelentés szerint a múlt évi zárszámadás mérlege 86, 846 kor. 06 fill. bevétellel s 83,297 kor. 21 fillér kiadással zárulva 3048 kor. 85 fillér maradványt tün­tet föl. A számvizsgáló bizottság helyesnek találva a zárszámadást, a közgyűlés a pénz­tárosnak megadta a szokásos fölmentvényt. A folyó évi költségvetést 26,814 kor. bevétellel és 24,243 kor. kiadással irányozták elő. Eszerint 2571 kor. fölösleg mutatkozik. Az indítványok során az elnökség meg­bízásából Förster Jenő az egyesület igazga­tója indítványt tett, hogy az idei termés értékesítése érdekében foglaljon az egyesület állást s határozatát küldje be a magyar gazda­egyesületek országos szövetségének s a föld­művelésügyi kormányhoz írjon föl. Indítvá­nyát emelkedett hangú hazafias beszéddel vezette be s ismertette a helyzetet, melyből azt a konzekvenciát vonta le, hogy a gaz­dasági érdek azt kívánja, hogy a kormány július és augusztus hónapokra állítsa helyre a szabad forgalmat. Kívánatos a szabad for­galom megnyitása, hogy a gazdaközönség igyekezzék minél hamarabb kimunkálni az új gabonatermést, a­melyre égető szükség van. Ha az állam föntartja a maximális árakat és lefoglalja az új termést, akkor nem ösztönzi semmi a gazdákat, hogy siessenek az új gabonával a piacra, mert hiszen rá­érnek. Az összes szükségleteket az ország semmiképpen se képes fedezni s igy a gazda­közönség a maximális árak föntartása mel­lett annak a veszélynek lenne kitéve, hogy a maximális árakon túladott gabonája fogy­tán a maximális áraknál magasabb áron lenne kénytelen importálni. Hosszabb fej­tegetés után a közgyűlés az indítványt el­fogadva elhatározta, hogy fölér a földmű­velésügyi kormányhoz s kéri, hogy július és augusztus hónapokra tegye szabaddá a for­galmat s a­mennyiben később szükségét látja, újra állapítsa meg a maximális árakat s ren­delje el a rekvirálást. Kéri továbbá, hogy a kor­mány a rekvirálás technikai részét bízza a köz­igazgatási hatóságokra s a kereskedelmi részét e műveletnek a vidéki kereskedelem bevonásával eszközöltesse. E határozat meghozatala után Szily Tamás elnök lelkes beszédet intézett a gaz­dákhoz buzdítván őket a hadikölcsön jegy­zésére ; ugymond, Baranya vármegye gaz­dái, a­kik az állatállomány fejlettsége s jó értékesítése folytán más vármegyék fölött állanak, kétszeres anyagi erővel eszközölhe­tik a legszentebb hazafias célt szolgáló köl­csön jegyzést. Beszédét helyesléssel fogadták s lelkes éljenzéssel nyert befejezést a közgyűlés. A gazdák a tett szent fogadalommal hagyták el a vármegye üléstermét s a gazdasági munka eszközeivel fognak küzdeni, hogy elősegít­sék harcoló szegeink fegyvereinek győzelmét. ütegek, köztük a legnehezebb kalibernek is, fenyegették az ellenséget. A vakondok földalatti lakásához hasonló árkokban és gödrökben letelepedve, a hétszeres sánc­­építmény nyújtotta védelem alatt várt a támadásra az orosz gyalogság. A szabad természet élén nagyszabásúan és rendszere­sen végzett ezen erődítési munkálatok hete­kig készültek s úgy látszott, hogy az oly nagy lendülettel megkezdett osztrák-magyar offen­­ziva itt leküzdhetetlen akadályra talál. Először a mi ütegeink szólaltak meg. Tábori ütegeink a beásott gyalogság és a gondosan elrejtett orosz tüzérség ellenében nem sokra jutottak, de rövidesen megkezd­ték a munkát a nehéz Haubitzaink és hat­hatós lövedék-záporukkal alaposan feltúr­ták az ellenséges vakondvárat. A Magiera­­magaslat régi külsejét egészen megváltoz­tatták, fákat lőttek szét és sodortak el, csú­csokat és ormokat robbantottak széjjel, a fensíkon mély tölcséreket vájtak, fedezéke­ket tettek tönkre. Néhány nap, sőt már néhány óra múlva olyan volt a magaslat, mintha borzalmas orkán söpörte volna vé­gig mindent összezúzva. De az oroszok na­gyon mélyre ásták volt be magukat, a hegy minden résében és bármily csekély mélye­­désszerű helyén jól elrejtőztek és minden megsemmisített, vagy szétugrasztott század helyett két újat küldtek tűzbe. Lehetetlen­­­­nek látszott ezt a természetes és mestersé­ges várat annyira összelőni, hogy rohamot lehessen kezdeni és a leghősiesebb támadá­sainkat mindenkor félbe kellett hagynunk, még folyton zuhogott és szakadt a föld ezer rejtekhelyéből a tűzeső, a megmaradt ütegek patakban ontották az ólmot és a vasat a me­redeken kapaszkodó előtérre. Már elhatá­roztuk, hogy a 30 és feles mozsarainkat hozatjuk ide, a­melyek eddig mindent szerte­­zúztak, nincs az a fedezék, mely ezeknek ellenállhatott volna, acélt, betont és követ egyaránt semmivé tettek. Már ezt az utolsó súlyos csapást szerveztük, a­mikor a csele­kedet vakmerőségénél fogva a mieink előtt is valószínűtlennek tetsző az a csodálatos hír érkezett, hogy másfél zászlóalj rohammal vette be az éjjel a félelmetes csúcsot. Másfél zászlóalj ! Ámde a tiroliak vol­tak, az első osztrák honvédlövészezredbeliek Kulka Rezső kapitányuk vezetése alatt. Vitézi tetteiket jól ismerték már mindenütt, nálunk is, az ellenségnél is. Lemberg kiürí­tésekor utolsókként hagyták el a várost, a grodeki csatatérről is utolsókól ők távoz­tak maguk előtt terelve egy csapat orosz foglyot. Minden veszélyes helyzetben ők tették támadásukkal szabaddá az utat, vagy utóvédként ők fedezték az elvonulást. Ám most megadatott nekik, a­mi után már any­­nyira vágyakoztak, hogy valamely hasonlít­hatatlanul vitézi cselekedetet elsőkkül hajt­sanak végre. Példátlanul merész volt ez a roham­támadás, de azért éppenséggel nem meg­gondolatlan, mert Kulka kapitány ismerte minden egyes emberének értékét és derék titok­aival nem válallkozott vesztett ügyre. Inkább saját élete veszélyeztetésével ku­tatta át a terepet és kémlelte ki a támadás sikerrel leginkább kecsegtető lehetőségeit. Az ellenséges állások közvetlen közelében kúszott a Magiéra meredékes oldalán és a foglyok, meg a kémek híreit saját megfigye­léseivel hasonlította össze. Csak minekutána a rajtaütés tervét alaposan meggondolta és kidolgozta, október 18-án maga elé szó­lította bátor tiroli lövészeit, felvilágosította őket szándékáról és az ellenség közelében egy medenceszerű mélyedésben rejtette el őket. Magának a támadásnak idejét alko­nyatra tűzte ki, a­mikor még elég világos van ugyan a sziklán, meredek ösvényen való felkapaszkodásra, de az esthomály már lehe­tetlenné teszi az ellenségnek a pontos cél­zást. Türelmetlenül várakoztak a derék legé­nyek, erősen megmarkolva feltűzött szuro­­nyó fegyvereiket, igaz tiroliak módjára ők a hegyalját nem kedvelték, csak a csúcson akartak lenni, a­melyen tele tüdővel szív­hatják magukba az üde levegőt és szabadon tekinthetnek a messzeségbe, így számlálták magukban az órát, mig végre elkergethetik az oroszokat a hegy tetejéről. A Magiéra magaslat bevétele. — A hadügyminisztérium sajtóosztályából. — A száz meg száz magaslat közül, a me­lyek Galicia síkságait átszelik, Ausztria- Magyarország történetében egyiknek, a Ma­giéra magaslatnak neve örök időkre emlé­kezetes marad, mert megostromlása a had­­történelem legdicsőbb fegyvertényeinek egyi­ke. Minden átmenet nélkül, kőgátként emel­kedik ki ez a hegyhát a lapályból, meredek, erdős terep, a­melyet az oroszok október hó­rma napjaiban bevehetetlen bástyává erősítettek meg. Mély sáncárkokat ástak, sodrony akadályokat vontak elébek, sok helyütt röpítőaknákat fektettek le, a farkas­vermeknek és sövénygátaknak egész rend­szerét létesítették. A fedezékeket egymás­fölé emeletszerűen ásták, gépfegyvereket nagy számmal helyeztek el bennök, a fensikon fönn pedig az erdős terepben elrejtve az orosz .

Next