Pécsi Napló, 1915. június (24. évfolyam, 123-146. szám)
1915-06-01 / 123. szám
1915. júniusi „Pécsi Napló” Baranyavármegye gazdasági egyesületének közgyűlése. Pécs, 1915. május 31. A mostani háborúban nemcsak a harctereken folyik az elkeseredett küzdelem, nemcsak a fegyveres erő mérkőzik a győzelemért, hanem a gazdatársadalom is kiveszi részét a termelés munkájával a nehéz küzdelemből, mert amíg hősi elszántsággal és önfeláldozással vívnak seregeink az országunkat veszélyeztető ellenséges hadak egész áradatával, a gazdatársadalomnak feladatát képezi a küzdő seregek ellátásának, élelmezésének biztosítása. Hazafias kötelesség, maga a létföntartás ösztöne parancsolja, hogy az ország minden osztálya megállja helyét és hivatását erkölcsi és anyagi erejének megfeszítésével utolsó lehelletéig híven töltse be. A magyar gazdatársadalom együtt küzd itthon a messze csatatereken harcoló fegyveres erővel; itthon az ekevas, a kasza, kapa a fegyver, a harctéren a Manlicher, a kard, az ágyú, melynek használatával a győzelem kivivására törekszünk s ha minden ember hiven tölti be hivatását, bizhatunk a jövőben, remélhetjük a győzelmet, mely hosszú időre biztosítja a békét s a békés fejlődés áldását. " Baranyavármegye gazdasági egyesületének ma megtartott közgyűlésén a legszentebb hazafias érzés melege lengett át s szinte ünnepi hangulat vett erőt a kedélyeken, oly emelkedett szellemű, hazafias beszéddel nyitotta meg Szily Tamás Baranya vármegye főispánja, az egyesület elnöke a közgyűlést. A tagok, ha nem is oly nagy számmal jelentek meg, mint béke idején, teljesen kielégítőnek mondható az érdeklődés, melyet a vármegye gazdatársadalma tanúsított. A vármegye központi székházának közgyűlési termét benépesítették a benn lévő gazdák. Ott láttuk az egyesület tagjai sorából: Szenge Ferenc alispánt, Jeszenszky Imrét, ifj. Driesz Lajost, Koszits Ákos drt, Visnya Ernőt, Horváth Bélát, Jakabffy Imrét, Forray Valért, Kissfaludy Zsigmondot, Szentkirályi Edét, Somsich Sándort, Vörös Mihályt s a kisgazdák egész csoportját. Az előadói tisztet Förster Jenő egyesületi igazgató és Gebhardt Ferenc egyesületi titkár töltötték be. A közgyűlést Szily Tamás, főispán, egyesületi elnök d. e. 11 órakor nyitotta meg. Lehetetlen — úgymond — hogy ne szálljon a lelkünk azokhoz a gazdatársainkhoz, akik a messze távol harctereken a vérüket ontják hazánkért; érzésben és gondolatban állandóan velük vagyunk s biztosítjuk őket, hogy egy pillanatra se szűnik meg róluk és honmaradottjaikról való lelkiismeretes, szívélyes gondoskodásunk. Nyugodtak lehetnek, hogy míg ők fegyvereikkel küzdenek érettünk, mi itthon a gazdaság terén küzdünk érettük s mindannyiónk jóvoltáért, mindannyiónk megélhetéséért. Megemlékezett az elnök a csatatereken hősi halált szenvedett elhunytakról, a fényes dicsőségben elmúltakról. Aztán fölhívta a gazdaközönséget a szent fogadalom letételére, hogy mindannyian vállvetett erőfeszítéssel munkálkodjunk a termelés terén, hogy a lehető legnagyobb eredményt érhessük el, mert nemcsak magunról kell gondoskodnunk, hanem Ausztria s hű szövetségesünknek a német birodalomnak is segítségére kell lennünk az élelmezés kielégítésében. Nem egyedül a harc dönti el a fegyveres mérkőzést, hanem a gazdasági erő megnyilvánulása is. Gondoskodnunk kell a hadsereg ellátásáról s ezért fogadjuk meg ünnepélyesen, hogy minden tehetségünket fölhasználjuk arra, hogy a haza földjének termését biztosítjuk. A főispán megnyitó beszédét folytonos helyesléssel kisérve lelkesen megéljenezték s a szent fogadalom mélyen meghatotta valamennyijüket, a kik a közgyűlésen megjelentek s bizonyára megihletve, mint az apostolok, viszik magukkal az igét, hogy terjesszék. Következett a napirend második tárgya: az elnöki jelentés az egyesület 1914. évi működéséről. Tekintettel, hogy a jelentés az egyesület hivatalos közlönyében, a Gazdasági Néplapban megjelent, fölolvasottnak tekintették s helyesléssel tudomásul vették. Vörös Mihály az elnöki jelentés tudomásulvételével indítványozta, hogy az elnöklő főispán megnyitó beszédét egész terjedelmében, szószerinti szövegével örökítsék meg jegyzőkönyvükben, mert a hazafias, remek beszéd méltó a megörökítésre. Az indítvány egyhangú s lelkes helyesléssel határozattá vált. A pénztári jelentés szerint a múlt évi zárszámadás mérlege 86, 846 kor. 06 fill. bevétellel s 83,297 kor. 21 fillér kiadással zárulva 3048 kor. 85 fillér maradványt tüntet föl. A számvizsgáló bizottság helyesnek találva a zárszámadást, a közgyűlés a pénztárosnak megadta a szokásos fölmentvényt. A folyó évi költségvetést 26,814 kor. bevétellel és 24,243 kor. kiadással irányozták elő. Eszerint 2571 kor. fölösleg mutatkozik. Az indítványok során az elnökség megbízásából Förster Jenő az egyesület igazgatója indítványt tett, hogy az idei termés értékesítése érdekében foglaljon az egyesület állást s határozatát küldje be a magyar gazdaegyesületek országos szövetségének s a földművelésügyi kormányhoz írjon föl. Indítványát emelkedett hangú hazafias beszéddel vezette be s ismertette a helyzetet, melyből azt a konzekvenciát vonta le, hogy a gazdasági érdek azt kívánja, hogy a kormány július és augusztus hónapokra állítsa helyre a szabad forgalmat. Kívánatos a szabad forgalom megnyitása, hogy a gazdaközönség igyekezzék minél hamarabb kimunkálni az új gabonatermést, amelyre égető szükség van. Ha az állam föntartja a maximális árakat és lefoglalja az új termést, akkor nem ösztönzi semmi a gazdákat, hogy siessenek az új gabonával a piacra, mert hiszen ráérnek. Az összes szükségleteket az ország semmiképpen se képes fedezni s igy a gazdaközönség a maximális árak föntartása mellett annak a veszélynek lenne kitéve, hogy a maximális árakon túladott gabonája fogytán a maximális áraknál magasabb áron lenne kénytelen importálni. Hosszabb fejtegetés után a közgyűlés az indítványt elfogadva elhatározta, hogy fölér a földművelésügyi kormányhoz s kéri, hogy július és augusztus hónapokra tegye szabaddá a forgalmat s amennyiben később szükségét látja, újra állapítsa meg a maximális árakat s rendelje el a rekvirálást. Kéri továbbá, hogy a kormány a rekvirálás technikai részét bízza a közigazgatási hatóságokra s a kereskedelmi részét e műveletnek a vidéki kereskedelem bevonásával eszközöltesse. E határozat meghozatala után Szily Tamás elnök lelkes beszédet intézett a gazdákhoz buzdítván őket a hadikölcsön jegyzésére ; ugymond, Baranya vármegye gazdái, akik az állatállomány fejlettsége s jó értékesítése folytán más vármegyék fölött állanak, kétszeres anyagi erővel eszközölhetik a legszentebb hazafias célt szolgáló kölcsön jegyzést. Beszédét helyesléssel fogadták s lelkes éljenzéssel nyert befejezést a közgyűlés. A gazdák a tett szent fogadalommal hagyták el a vármegye üléstermét s a gazdasági munka eszközeivel fognak küzdeni, hogy elősegítsék harcoló szegeink fegyvereinek győzelmét. ütegek, köztük a legnehezebb kalibernek is, fenyegették az ellenséget. A vakondok földalatti lakásához hasonló árkokban és gödrökben letelepedve, a hétszeres sáncépítmény nyújtotta védelem alatt várt a támadásra az orosz gyalogság. A szabad természet élén nagyszabásúan és rendszeresen végzett ezen erődítési munkálatok hetekig készültek s úgy látszott, hogy az oly nagy lendülettel megkezdett osztrák-magyar offenziva itt leküzdhetetlen akadályra talál. Először a mi ütegeink szólaltak meg. Tábori ütegeink a beásott gyalogság és a gondosan elrejtett orosz tüzérség ellenében nem sokra jutottak, de rövidesen megkezdték a munkát a nehéz Haubitzaink és hathatós lövedék-záporukkal alaposan feltúrták az ellenséges vakondvárat. A Magieramagaslat régi külsejét egészen megváltoztatták, fákat lőttek szét és sodortak el, csúcsokat és ormokat robbantottak széjjel, a fensíkon mély tölcséreket vájtak, fedezékeket tettek tönkre. Néhány nap, sőt már néhány óra múlva olyan volt a magaslat, mintha borzalmas orkán söpörte volna végig mindent összezúzva. De az oroszok nagyon mélyre ásták volt be magukat, a hegy minden résében és bármily csekély mélyedésszerű helyén jól elrejtőztek és minden megsemmisített, vagy szétugrasztott század helyett két újat küldtek tűzbe. Lehetetlennek látszott ezt a természetes és mesterséges várat annyira összelőni, hogy rohamot lehessen kezdeni és a leghősiesebb támadásainkat mindenkor félbe kellett hagynunk, még folyton zuhogott és szakadt a föld ezer rejtekhelyéből a tűzeső, a megmaradt ütegek patakban ontották az ólmot és a vasat a meredeken kapaszkodó előtérre. Már elhatároztuk, hogy a 30 és feles mozsarainkat hozatjuk ide, amelyek eddig mindent szertezúztak, nincs az a fedezék, mely ezeknek ellenállhatott volna, acélt, betont és követ egyaránt semmivé tettek. Már ezt az utolsó súlyos csapást szerveztük, amikor a cselekedet vakmerőségénél fogva a mieink előtt is valószínűtlennek tetsző az a csodálatos hír érkezett, hogy másfél zászlóalj rohammal vette be az éjjel a félelmetes csúcsot. Másfél zászlóalj ! Ámde a tiroliak voltak, az első osztrák honvédlövészezredbeliek Kulka Rezső kapitányuk vezetése alatt. Vitézi tetteiket jól ismerték már mindenütt, nálunk is, az ellenségnél is. Lemberg kiürítésekor utolsókként hagyták el a várost, a grodeki csatatérről is utolsókól ők távoztak maguk előtt terelve egy csapat orosz foglyot. Minden veszélyes helyzetben ők tették támadásukkal szabaddá az utat, vagy utóvédként ők fedezték az elvonulást. Ám most megadatott nekik, ami után már anynyira vágyakoztak, hogy valamely hasonlíthatatlanul vitézi cselekedetet elsőkkül hajtsanak végre. Példátlanul merész volt ez a rohamtámadás, de azért éppenséggel nem meggondolatlan, mert Kulka kapitány ismerte minden egyes emberének értékét és derék titokaival nem válallkozott vesztett ügyre. Inkább saját élete veszélyeztetésével kutatta át a terepet és kémlelte ki a támadás sikerrel leginkább kecsegtető lehetőségeit. Az ellenséges állások közvetlen közelében kúszott a Magiéra meredékes oldalán és a foglyok, meg a kémek híreit saját megfigyeléseivel hasonlította össze. Csak minekutána a rajtaütés tervét alaposan meggondolta és kidolgozta, október 18-án maga elé szólította bátor tiroli lövészeit, felvilágosította őket szándékáról és az ellenség közelében egy medenceszerű mélyedésben rejtette el őket. Magának a támadásnak idejét alkonyatra tűzte ki, amikor még elég világos van ugyan a sziklán, meredek ösvényen való felkapaszkodásra, de az esthomály már lehetetlenné teszi az ellenségnek a pontos célzást. Türelmetlenül várakoztak a derék legények, erősen megmarkolva feltűzött szuronyó fegyvereiket, igaz tiroliak módjára ők a hegyalját nem kedvelték, csak a csúcson akartak lenni, amelyen tele tüdővel szívhatják magukba az üde levegőt és szabadon tekinthetnek a messzeségbe, így számlálták magukban az órát, mig végre elkergethetik az oroszokat a hegy tetejéről. A Magiéra magaslat bevétele. — A hadügyminisztérium sajtóosztályából. — A száz meg száz magaslat közül, a melyek Galicia síkságait átszelik, Ausztria- Magyarország történetében egyiknek, a Magiéra magaslatnak neve örök időkre emlékezetes marad, mert megostromlása a hadtörténelem legdicsőbb fegyvertényeinek egyike. Minden átmenet nélkül, kőgátként emelkedik ki ez a hegyhát a lapályból, meredek, erdős terep, amelyet az oroszok október hórma napjaiban bevehetetlen bástyává erősítettek meg. Mély sáncárkokat ástak, sodrony akadályokat vontak elébek, sok helyütt röpítőaknákat fektettek le, a farkasvermeknek és sövénygátaknak egész rendszerét létesítették. A fedezékeket egymásfölé emeletszerűen ásták, gépfegyvereket nagy számmal helyeztek el bennök, a fensikon fönn pedig az erdős terepben elrejtve az orosz .