Pécsi Napló, 1916. március (25. évfolyam, 49-74. szám)
1916-03-01 / 49. szám
2 A központi hatalmak leverhetlenek. Lugano, febr. 29. (Ered. távirat.) Fredatello képviselő egy Velencében tartott feltűnést keltő beszédben kifejtette hogy a központi hatalmak olyannyira óhajtott leveretése a jelen háború során elérhetetlen; talán egy következő háborúban inkább lehetséges lesz. Svédország hatvanezer postacsomagot tartott vissza. Kopenhága, febr. 29. (Ered. távirat.) A Birsevija Vjedomoszti igen heves támadást intéz Svédország ellen abból az alkalomból, hogy egy hónap alatt Angliából egyetlen postacsomagot sem bocsát át Oroszországba. Az angol postahatóságok Svédország magatartása miatt arra készülnek, hogy óriási kerülővel Japánon keresztül juttassák el a postát Oroszországba. A svéd hatóságok Haparandában 58.000 angol és 2000 orosz postacsomagot tartottak vissza. A svéd határt orosz csapatok szállták meg. Stockholm, febr. 29. (Ered. távirat.) Ide érkezett hírek szerint Finnországból a svéd határon végig orosz csapatok szállták meg. Szigorú sürgönycenzúra. Lugano, febr. 29. (Ered. távirat.) A Corriere della Será-nak jelentik Párisból. A francia kormány 24 óra óta visszatart minden külföldre szóló sürgönyt. Venizelosz visszatér ? Athén, febr. 29. (Ered. távirat.) Sarrail tábornok audienciája óta az antánt és Görögország közti viszony lényegesen megjavult. Olyan hírek vannak forgalomban, hogy a kamarát feloszlatják és Zaimis fog megbizatni egy átmeneti kabinet megalakítására, mellyel Venizelosz visszatérését készítené elő. Az antant és Görögország közötti teljes jó viszonyt, az Embros szerint, csakis Franciaországnak az a kívánsága akadályozza meg, hogy az olasz királynak a görög kamarában történt megsértéséért nagyobb elégtételt adjon Görögország. Enver basa fivére elesett. Rotterdam, február 29. (Eredeti távirat.) Londonból jelentik : Maxwell angol tábornok az egyiptomi angol csapatok parancsnoka a következő távirati jelentést küldte : — Szombaton harcba elegyedtünk a törökökkel. Az ellenséget Nuri bej, Enver basa fivére személyesen vezette. A törökök a Barannitől délkeletre lévő erős pozíciókat tartották megszállva. Délafrikai csapataink megtámadták a törökök állását. A támadás sikerrel járt. Nuri bej elessett, helyettese, Gaular pedig megsebesült és fogságunkba került. Rajta kívül még két török tisztet fogtunk el és egy gépfegyvert zsákmányoltunk. Az ellenség kétszáz halottat vesztett. A szerb trónörökös az entente fővárosaiban Páris, febr. 29. (Ered. távirat.) A Havasügynökség jelenti Athénből: Március elején a szerb trónörökös Pasics kíséretében Rómába, Párisba és Londonba megy, hogy az entente-hatalmaknak köszönetet mondjon azokért, amiket Szerbiáért tett. * Az Ung folyóba zuhant egy személyvonat. Ungvár, febr. 29. (Ered. távirat.) Tegnap az ungvárosiankis vasúti vonalon súlyos szerencsétlenség történt. Egy személyvonatot ért a katasztrófa, mely eddig még hivatalosan meg nem állapított okokból a nyílt pályán kisiklott. Két vasúti alkalmazott súlyosan megsebesült; nagy szerencse, hogy a vonat utasai közül senkit sem ért komoly baj. Reggel 9 órakor a Siankiól (Galicia) Uzsokon át Ungvár felé haladó 1. számú személyvonat Bercsényifalva és Perecsény állomás között kisiklott. A gőzmozdony a pálya mellett vezető országútra dűlt, míg a mozgásban lévő vonat súlya a kalauzkocsit ellenkező irányba nyomva, az Ung folyóba fordította. A kalauzkocsiban tartózkodó Gulácsi István vonatvezető és Fenczik Lajos vonatkezelő a ruha „Pécsi Napló“ 1916. március 1. mál következtében megsebesült; különösen Gulácsi sebei súlyosak. A sérült embereket hamarosan kimentették az Ungból. Jelentéktelenebb sérülést szenvedett a mozdonyvezető és a sűtő is. A vonat többi része is kisiklott, a kocsik nagy össze-visszaságban ugráltak le a sínekről. Az ilyen nyílt pályán való kisiklás a legveszedelmesebb természetű baleset s kiszámíthatatlan katasztrófát idézhet elő. Hogy ez most elmaradt, annak valószínű egyedüli oka csak az, hogy a vonat nem haladt sebesen. A magyar föld ereje. Pécs, február 29. h.y. A központi hatalmak haderejét leverni lehetetlen. Ezt írják a semleges államok sajtójában. Sőt az ellenséges államok lapjaiban is kifejezésre jut gyakran ez a fölfogás. A muszka Szaszanov a dumában azt mondta, hogy nem is gondolnak ők arra, hogy bennünket megsemmisítsenek, csak meggyengíteni, elerőtleníteni akarnak, hogy a háború után ne legyünk Európa békéjére, az emberiség boldogulására veszedelmesek. A franciák se bizakodnak a fegyver győzelmében; nekik is az a véleményük, hogy a mi hős katonáinkat, jól fölszerelt hadseregünket leverni lehetetlen , de gazdaságilag, azt hiszik, hogy legyőzhetnek, hogy kiéheztetnek bennünket, pedig hát ebben a hiedelmükben is szörnyen csalatkoznak, ha országaink honlévő népei ugyan olyan hősies kitartással küzdenek a munkatéren, mint ahogy harcosaink vívnak a csatatereken. Az angol találta ki a kiéheztetés harcmodorát, mert tudja, hogy a német is, a magyar is nagyon szereti a gyomrát. Elzártak bennünket a nagy világtól, nincs behozatal, tisztán a saját termésünkre vagyunk utalva. A kézi és igás munkaerő túlnyomó része hadrakelt, a honmaradottak majd nem lesznek képesek a hazai földet megművelni s egy szép napon kifogyva az élelemből, lerakjuk a fegyvert, hogy ellenségeink zeneszóval vonulhassanak be s föloszthassák szépen maguk közt országainkat, amelyekért annyi, deannyi vért és életet áldoztunk. Nem, ennek nem szabad megtörténnie s bízva a magyar föld erejében, erős hitünk, szent meggyőződésünk, hogy gazdasági téren is megvívjuk a harcot s miénk lesz a dicső győzelem. A német is megállja a helyét csudálatot, bámulatot keltve az egész világban s török és bolgár testvéreink is lépést tartanak velünk. Semmi okunk sincs az aggodalomra , a kiéheztetés taktikája nem fog beválni. Vitézül küzd a tűzvonalban diadalhoz szokott hős hadseregünk. Mögötte vonulnak föl a tartalékok, az élelmezési oszlopok, ezek mögött a saját erejét a termőföld erejébe merített mezőgazdasági munka. Ha a fegyveres erő acélfalát az ellenség áttöri, elvész az ország; ha a földnek éltető ereje elapad, ha a földet művelő munka elernyed, összeomlik a fegyveres acéllal. Ezek azok a nagy tényezők, amelyek a mostani Világküzdelmet irányítják. A hős harcos, a mezei munkás és a termőföld. A hadigyőzelem már a miénknek mondható, de hogy a békekötésre is rákényszeríthesük ádáz ellenségeinket, a ravasz, a számító és cselvető kufárokat, ez attól függ, hogy a harcolók ércfalán innen mi hogyan dolgozunk. A győzelem kérdése a hadseregről áthárul a honmaradott munkás népre, akik a front mögött küzdenek. A siker immár attól függ, hogy képesek vagyunk-e megfeszített szorgalommal megteremteni közgazdasági törekvéseinkben az erőteljes és egységes működést. Amint a hadműveleteknél a vezérlet figyelme kiterjed minden egyes harcosra és az a nagy mozgó hadierő száz kilométerek szélességében elágazó frontjain úgy mozdul, úgy halad, úgy küzd, mint egy egységes óriás, egységesen kell szervezkednünk itthon is, hogy a dolog, a termelő munka egységesen, fönnakadás nélkül, megfeszített erővel zavartalanul folyhassék. Amint a tűzvonalban feszülnek az izmok l áthatja harcosainkat a csudás lelkesedés, úgy kell nekünk itthon a gazdaság minden ágazatában erőnk megfeszítésével, hazafias lelkesedéssel fáradnunk, küzdenünk, mert csak így győzhetünk. Ellenségeink a fegyveres sikerek reményéből kiábrándulva, többé nem áhitozzák a harctéri diadal cserkoszorúját. Orozva akarnak minket legyőzni, tűzhelyeink körül akarják megküzdeni a döntő harcot, ők arról álmodoznak, hogy ha majd az éhhalál pusztít közöttünk, az éhenhalt ország csontmezőin kibontott és diadalmasan lobogtatott zászlókkal, fütty- és nótaszóval vonulnak be országainkba, hogy a kiéheztetett, kipusztított népek örökét maguk közt fölosszák. Hogy ez be ne következhessék, ezért kell nekünk a küzdelmet nemcsak a csatamezőkép, hanem saját verejtékes munkánk talaján is megvívni. Ebben a küzdelemben két erős fegyverünk van : az egyik a takarékosság, másik a munka. A takarékosság betartása, a mi jóléthez szokott népünkre talán még a munkánál is nehezebb feladatot ró , mert szeretjük a munkát, meg is szoktuk, de a koplalástól, nélkülözéstől irtózunk. Aki többet fogyaszt, mint amenynyit az élet szüksége okvetlenül megkövetel, az nemcsak pazarol, de meglopja azt is, aki már a szükségesekben is hiányt szenved. Aki kalácsot eszik, elvonja a szegény felebarátjának a kenyerét. Aki tejszínhabos kávét fogyaszt, elvonja a gyermektől az éltető tejet. Minden élelmiszerrel takarékoskodni kell, de a ruházkodással is. Minden cifrálkodással föl kell hagynunk, mert csak a rima az ma fényűzést és cifrálkodást, amikor az ország fele gyászban jár. Az a dáma, aki Svájcon át csempészi haza a párisi rongyot, bűnt követ el hazája ellen s méltó a megvetésre. De a szórakozásban is takarékoskodnunk kell. Bűnös könnyelműség most vigadni, amikor több könnyes, mint mosolygó szemmel találkozunk. A takarékosságon kívül a legerősebb fegyverünk a munka. A föld, az istenáldotta termőtalaj munkáskézre vár , de a legtöbb munkáskéz most nem földművelő szerszámot fog, hanem gyilkoló fegyvert szorongat. Arra pedig gon-