Pécsi Napló, 1916. április (25. évfolyam, 75-99. szám)

1916-04-01 / 75. szám

2 céljáról azonban semmit sem közölhet.Semm­­­mit sem szabad elmulasztani, hogy legyőzzük­­ a nehézségeket. Le fogjuk azonban győzni,­­ mert törhetetlen az akaratunk. A mostani ülésszakban a győzelembe vetett legteljesebb bizalom tükröződik vissza. A győzelem bizo­nyos, olyan békét fogunk elérni, amely vissza­állítja a jogot és megszabadítja a világot a lidércnyomástól, amely túl sokáig szorította. A kért hiteleket erre mind a kétszázötvennyolc szavazattal elfogadták. Páris ú­j katonai kormányzója, Páris, március 31. (Eredeti távirat.) A minisztertanács ülésén Poincaré dekrétu­mot írt alá, amely Dubail tábornokot nevezi ki Páris katonai kormányzójává és a Páris előtt levő seregek főparancsnokává Manoury tábornok helyébe, aki egészségi okokból be­nyújtotta lemondási kérvényét. A birodalmi gyűlés egysége a búvárhajó­­kérdésben. Berlin, március 31. (Eredeti távirat.) A reggeli lapok üdvözlik a birodalmi költség­­vetési bizottság megegyezését a buvárhajó­­kérdésről. A Lokalanzeiger ezt írja : A nyilat­kozatokat kétségkívül a birodalmi plénum­­ban is helyeselni fogják. A semleges államok a nyilatkozatokból ismét láthatják, hogy jogos érdekeiket a németországi mértékadó tényezők mindegyike milyen lelkiismeretesen mérlegeli. — A francia közönség megnyugtatása. Genf, március 31. (Eredeti távirat.) A Havas-ügynökség hivatalos kommünikében megnyugtatja a francia lakosságot, hogy Joffre és Petain tábornokok minden körül­mények között tartani fogják a verduni vo­nalat, a németek térnyerése tehát ne okozzon izgalmat. — Mercier bíboros nem megy Havreba. Rotterdam, március 31. (Eredeti távirat.) A belga kormány kijelenti, hogy semmiféle tárgyalást nem kezdett a Vatikánnal arra nézve, hogy Mercier bíbornok érseki székhe­lyét a belga kormány székhelyére, Havreba helyezzék át. —­­ Az orosz hadsereg tevékenysége lanyhult. Lugano, március 31. (Eredeti távirat.) A Corriere della Sera jelenti Pétervárról, hogy az orosz hadsereg tevékenys­ége a­z utóbbi napokban elanyhult. A németek félelmetes akadályai és az olvadás akadályozza az elő­nyomulást. — Mi történik Oroszországban ? Kopenhága, március 31. (Eredeti távirat) Az orosz lapok nem jönnek napok óta. Azt hiszik, hogy Polivanov hadügyminiszter lemondásával kapcsolatban belső forrongás tört ki Oroszországban. Repülő­bombák az olasz tüzérségi állásokra. Bécs, március .31. (Eredeti távirat.) A sajtóhadiszállásról jelenti a Frei­depblatt haditudósítója : Végre sikerült repülőinknek bombázni a hires olasz ütegeket az Isonzó torkolatánál. Ezek az ütegek nehéz ágyukból állanak s abban a helyzetben voltak, hogy a mi hadállásainkat oldalba kaphatták. Eddig­­elé tengerészeti repülőink hasztalan iparkod­tak az olasz ütegek állását kikut­atni s azok sűrűn kellemetlenkedtek állásainknak, ameny­­­nyiben azokat egészen a Monte dei sei Busiig és Duinóig tűz alá foghatták. Tegnap tenge­részeti repülőgépeink rájuk akadtak és bősé­gesen elárasztották őket bombáikkal. A német bombák pusztításai Szalonikiban. Berlin, március 31. (Eredeti távirat.) Athénból táviratozzék a Vossische Zeitung­nak . Március 30-án, mikor az első hírek jöt­tek a német repülőtámadásról Szaloniki ellen, ellenszenves volt a hangulat Athénben Német­ország ellen, mert az első jelentések túlozták a német repülőbombák által állítólag megölt görög katonák és görög polgárok számát. Venizelosz lapjai pedig még búj­togatták a közvéleményt. Most azonban, a­mikor görög hivatalos jelentések beszámolnak a történtek­ről, egyre nyugodtabb hangulat váltja föl az előbbi izgatottságot. Be van bizonyítva, hogy egyetlen egy görög katona sem halt meg a német repülőbombáktól, csak három katona sebesült meg könnyebben, viszont igaz, hogy a polgáremberek közül tizenöt járt szerencsét­lenül, egy részük meghalt, más részük meg­sebesült, köztük egy zsidó. Nagyon nagy a kár, a­mit a német repülőbombák okoztak az angol és francia táborokban. Legalább kétszázra becsülik a megölt angol és francia katonák számát.Húsz tonna seditet felrobban­tottak a bombák és sok fabarakkot felgyúj­tottak. Tizenhét szerb vasúti kocsi tömve hadianyaggal elpusztult. A városban lévő lőszerraktár a levegőbe repült. A görög nép el van keseredve a­miatt, a­mi különben az entente hadvezetőségének régi szokása, hogy a főhadiszállást és a katonai raktárakat a vá­ros közepén állították fel, mert így akarták óvni a német repülők ellen. Akárhány újság hangoztatja, hogy a német repülők könnyű­szerrel elpusztíthatták volna egész Szalonikit, ha nem volna görög területen s joguk is lett volna hozzá, mert a szövetségesek megerősí­tett várossá alakították át. A kormány lapjai azt ajánlják Venizelosznak és híveinek, hogy a­helyett, hogy a kormányt a Szakunkban szenvedett károk miatt szidják, vonják felelős­ségre azt, a­ki az angolokat és a franciákat Görögország területére bebocsátotta. Lemondott a japán hadügyminiszter. Tokió, március 31. (Eredeti távirat.) Oka tábornok hadügyminiszter lemondott. Utóda Oshim­a tábornok lett.­ ­ Falusi ártatlanság. Irta: Jeskóné Szabó Matild. — A Pécsi Napló eredeti tárcája. — (Befejezés.) (3) És ezek között a lelki harcok között szinte észrevétlenül olyan rejtelmesen fejlett ki szivében az Apáty Gerő iránti szerelem, mint a száraz kóró gyanánt vízbe illesztett s a szemlélő csodálatára kinyiló jerikói rózsa. De mindezek között a benső tusák kö­zött, az az egy érzés volt előtte világos, hogy azt a hőn szerető nemes lelkű embert meg­csalnia nem szabad ! Azért azután ahányszor csak megláto­gatta őket Apáty s a közeli boldog jövőről beszélt, Vera mindig azt mondta neki,, hogy arról a boldogságról ő nem is álmodhat ad­dig, amíg Apátynak életéből el nem mond egy titkot. — Egy titkot a te életedből ? Oh te kis balga falusi ártatlanság. — mondá ilyenkor Apáty nevetve. — Talán­ még mikor libát őriztél a réten, elveszett egynéhány a nyáj­ból s a plébános ur gazdaasszonyának azt hazudtad, hogy elhordta őket a kánya. És bármiként erősködött is a titok el­mondása mellett Vera, Apáty tréfásan ütötte el a dolgot mindig s a nagy rejtélyt csak szorosan az esküvő előtt akarta meghallgatni. Időközben Nagylaky Kázmér végleg elrendezte a vendégfellépés ügyét. Hono­­ráta elkészítette a színpadra szánt gyönyörű ruhát és Vera szán­ára elérkezett az est, amely a k­ertföldkövet képezte életében. A Nagylaky által lekenyerezett kabaré­direktor ügyes ember volt s egy olyan kis darabot választott Vera bemutatójának, a­­mely bő alkalmat nyújtott neki, a nézőket bájos táncával és kedvesen trillázó énekével elragadni. Mikor az előadás véget ért, a két sze­relmes férfi egészen megfeledkezett róla, hogy ők tulajdonképen vetélytársak és együtt rohantak Vera öltözőjébe, hogy az elért siker után elhalmozzák szerencsekivána­­taikkal. Apáty Gerő meg se engedte Verának, hogy átöltözzön, de úgy a­mint volt, a csil­logó színpadi ruhájára adta a drága prémes felöltőt s karjára fűzve a boldogság lázában égő leányt, levezette kocsijához. Honorátával eleinte azt tervezték, hogy az előadás után fényes vacsora keretében nagyobb társaságot gyűjtenek maguk köré. De Apáty Gerő bizonyos kis titkos tervet tartogatott erre az estére és azért keresztül vitte, hogy csak a bizalmas négyes körük­ben maradjanak. Honoráta sejtette ezt a titkos tervet s szinte remegett nagy izgatottságában, hogy várjon milyen érzelmeket vált majd ki a meglepetés Nagylaky Kázmérból. Mert m­ind a négyük között Nagylaky volt a legvidámabb és a leggondtalanabb. Ettől az estétől nem várt ő semmi komoly fordulatot. Egyszerű vizsgának tekintette, melyben nekik a pártfogóknak kötelessé­gük volt a kitűnően vizsgázott növendéket mentői több örömben és dicséretben része­síteni.­­ Mikor Vera Apáty karján a fényárban úszó ebédlőbe lépett, ahol Honoráta Nagy­­lakyval srár várt reájuk, Apáty egy forró szorítással szivéhez vonta a Vera kezét és azt súgta neki, hogy most még a vacsora előtt menyasszonya gyanánt mutatja be nagynénjének és Nagylakynak. Vera azonban e boldogító szavak hal­lattára egész ijedten maradt állva a küszö­bön. A szive mintegy vasmarék érintésére hirtelen összeszorult s a szép est rövid gyö­nyöre után egyszerre oly kétségbeesés fogta el, mint azon a boldogtalan emlékű napon, midőn faluja határánál omló könnyek kö­zött fogta át a keresztre feszitett Jézus lábát. — Ne még, ne még ! — suttogá kérle­­lően. — Először el kell mondanom a titkot, amelyet eddig nem akart meghallgatni. — Most se akarom meghallani, ráérsz majd elmondani mulattatásomra az esküvő után, mondá vidáman Apáty s ezzel a remegő Verát nénjéhez és Nagylakyhoz ve­zetve, szives beleegyezésüket kérte, hogy a mai estén megülhesse, eljegyzését az ő sze­retett mennyasszonyával, Mező Verával. Honoráta unokaöccse nyilatkozatára egy pillanatig ügyesen szinészkedett s adta a meg­lepett és zavarban levő nénikét. Végre azon­ban, mint aki jól tudja, hogy milyen határo­zott akaratú emberrel van dolga, egy sokat­ „Pécsi Napló“ 1916. április 1. Az oroszok a román határon megerősítették állásaikat. Bukarest, március 31. (Eredeti távirat.) Az oroszok nagy előkészületeket tesznek Besszarábia déli részén, nevezetesen a román határon. A határvédő csapatok naponta új megerősítéseket kapnak. Ismailba számos gyalogos- és kozákezred érkezett, a Reni — Csatal—Iszmail­­- Vilkav erődítési vonalon pe­­­dig a Duna mentén a­­tengerig naponta min­denféle erődítési művet építenek. Iszmail régi várát modern stílusban újraépítették és ez ma támadás­­esetében Dél-Besszarábia védelmére a lev­ősebb támaszpont. Figye­­lemreméltó,­­ ezek az összes előkészületek védelmi jelegűek. A dunai hadiflottát is két új torpedónaszáddal és két tengeralattjáró hajóval erősítették meg, a­melyek Rennben állomásoznak.

Next