Pécsi Napló, 1916. április (25. évfolyam, 75-99. szám)
1916-04-01 / 75. szám
2 céljáról azonban semmit sem közölhet.Semmmit sem szabad elmulasztani, hogy legyőzzük a nehézségeket. Le fogjuk azonban győzni, mert törhetetlen az akaratunk. A mostani ülésszakban a győzelembe vetett legteljesebb bizalom tükröződik vissza. A győzelem bizonyos, olyan békét fogunk elérni, amely visszaállítja a jogot és megszabadítja a világot a lidércnyomástól, amely túl sokáig szorította. A kért hiteleket erre mind a kétszázötvennyolc szavazattal elfogadták. Páris új katonai kormányzója, Páris, március 31. (Eredeti távirat.) A minisztertanács ülésén Poincaré dekrétumot írt alá, amely Dubail tábornokot nevezi ki Páris katonai kormányzójává és a Páris előtt levő seregek főparancsnokává Manoury tábornok helyébe, aki egészségi okokból benyújtotta lemondási kérvényét. A birodalmi gyűlés egysége a búvárhajókérdésben. Berlin, március 31. (Eredeti távirat.) A reggeli lapok üdvözlik a birodalmi költségvetési bizottság megegyezését a buvárhajókérdésről. A Lokalanzeiger ezt írja : A nyilatkozatokat kétségkívül a birodalmi plénumban is helyeselni fogják. A semleges államok a nyilatkozatokból ismét láthatják, hogy jogos érdekeiket a németországi mértékadó tényezők mindegyike milyen lelkiismeretesen mérlegeli. — A francia közönség megnyugtatása. Genf, március 31. (Eredeti távirat.) A Havas-ügynökség hivatalos kommünikében megnyugtatja a francia lakosságot, hogy Joffre és Petain tábornokok minden körülmények között tartani fogják a verduni vonalat, a németek térnyerése tehát ne okozzon izgalmat. — Mercier bíboros nem megy Havreba. Rotterdam, március 31. (Eredeti távirat.) A belga kormány kijelenti, hogy semmiféle tárgyalást nem kezdett a Vatikánnal arra nézve, hogy Mercier bíbornok érseki székhelyét a belga kormány székhelyére, Havreba helyezzék át. — Az orosz hadsereg tevékenysége lanyhult. Lugano, március 31. (Eredeti távirat.) A Corriere della Sera jelenti Pétervárról, hogy az orosz hadsereg tevékenysége az utóbbi napokban elanyhult. A németek félelmetes akadályai és az olvadás akadályozza az előnyomulást. — Mi történik Oroszországban ? Kopenhága, március 31. (Eredeti távirat) Az orosz lapok nem jönnek napok óta. Azt hiszik, hogy Polivanov hadügyminiszter lemondásával kapcsolatban belső forrongás tört ki Oroszországban. Repülőbombák az olasz tüzérségi állásokra. Bécs, március .31. (Eredeti távirat.) A sajtóhadiszállásról jelenti a Freidepblatt haditudósítója : Végre sikerült repülőinknek bombázni a hires olasz ütegeket az Isonzó torkolatánál. Ezek az ütegek nehéz ágyukból állanak s abban a helyzetben voltak, hogy a mi hadállásainkat oldalba kaphatták. Eddigelé tengerészeti repülőink hasztalan iparkodtak az olasz ütegek állását kikutatni s azok sűrűn kellemetlenkedtek állásainknak, amenynyiben azokat egészen a Monte dei sei Busiig és Duinóig tűz alá foghatták. Tegnap tengerészeti repülőgépeink rájuk akadtak és bőségesen elárasztották őket bombáikkal. A német bombák pusztításai Szalonikiban. Berlin, március 31. (Eredeti távirat.) Athénból táviratozzék a Vossische Zeitungnak . Március 30-án, mikor az első hírek jöttek a német repülőtámadásról Szaloniki ellen, ellenszenves volt a hangulat Athénben Németország ellen, mert az első jelentések túlozták a német repülőbombák által állítólag megölt görög katonák és görög polgárok számát. Venizelosz lapjai pedig még bújtogatták a közvéleményt. Most azonban, amikor görög hivatalos jelentések beszámolnak a történtekről, egyre nyugodtabb hangulat váltja föl az előbbi izgatottságot. Be van bizonyítva, hogy egyetlen egy görög katona sem halt meg a német repülőbombáktól, csak három katona sebesült meg könnyebben, viszont igaz, hogy a polgáremberek közül tizenöt járt szerencsétlenül, egy részük meghalt, más részük megsebesült, köztük egy zsidó. Nagyon nagy a kár, amit a német repülőbombák okoztak az angol és francia táborokban. Legalább kétszázra becsülik a megölt angol és francia katonák számát.Húsz tonna seditet felrobbantottak a bombák és sok fabarakkot felgyújtottak. Tizenhét szerb vasúti kocsi tömve hadianyaggal elpusztult. A városban lévő lőszerraktár a levegőbe repült. A görög nép el van keseredve amiatt, ami különben az entente hadvezetőségének régi szokása, hogy a főhadiszállást és a katonai raktárakat a város közepén állították fel, mert így akarták óvni a német repülők ellen. Akárhány újság hangoztatja, hogy a német repülők könnyűszerrel elpusztíthatták volna egész Szalonikit, ha nem volna görög területen s joguk is lett volna hozzá, mert a szövetségesek megerősített várossá alakították át. A kormány lapjai azt ajánlják Venizelosznak és híveinek, hogy ahelyett, hogy a kormányt a Szakunkban szenvedett károk miatt szidják, vonják felelősségre azt, aki az angolokat és a franciákat Görögország területére bebocsátotta. Lemondott a japán hadügyminiszter. Tokió, március 31. (Eredeti távirat.) Oka tábornok hadügyminiszter lemondott. Utóda Oshima tábornok lett. Falusi ártatlanság. Irta: Jeskóné Szabó Matild. — A Pécsi Napló eredeti tárcája. — (Befejezés.) (3) És ezek között a lelki harcok között szinte észrevétlenül olyan rejtelmesen fejlett ki szivében az Apáty Gerő iránti szerelem, mint a száraz kóró gyanánt vízbe illesztett s a szemlélő csodálatára kinyiló jerikói rózsa. De mindezek között a benső tusák között, az az egy érzés volt előtte világos, hogy azt a hőn szerető nemes lelkű embert megcsalnia nem szabad ! Azért azután ahányszor csak meglátogatta őket Apáty s a közeli boldog jövőről beszélt, Vera mindig azt mondta neki,, hogy arról a boldogságról ő nem is álmodhat addig, amíg Apátynak életéből el nem mond egy titkot. — Egy titkot a te életedből ? Oh te kis balga falusi ártatlanság. — mondá ilyenkor Apáty nevetve. — Talán még mikor libát őriztél a réten, elveszett egynéhány a nyájból s a plébános ur gazdaasszonyának azt hazudtad, hogy elhordta őket a kánya. És bármiként erősködött is a titok elmondása mellett Vera, Apáty tréfásan ütötte el a dolgot mindig s a nagy rejtélyt csak szorosan az esküvő előtt akarta meghallgatni. Időközben Nagylaky Kázmér végleg elrendezte a vendégfellépés ügyét. Honoráta elkészítette a színpadra szánt gyönyörű ruhát és Vera szánára elérkezett az est, amely a kertföldkövet képezte életében. A Nagylaky által lekenyerezett kabarédirektor ügyes ember volt s egy olyan kis darabot választott Vera bemutatójának, amely bő alkalmat nyújtott neki, a nézőket bájos táncával és kedvesen trillázó énekével elragadni. Mikor az előadás véget ért, a két szerelmes férfi egészen megfeledkezett róla, hogy ők tulajdonképen vetélytársak és együtt rohantak Vera öltözőjébe, hogy az elért siker után elhalmozzák szerencsekivánataikkal. Apáty Gerő meg se engedte Verának, hogy átöltözzön, de úgy amint volt, a csillogó színpadi ruhájára adta a drága prémes felöltőt s karjára fűzve a boldogság lázában égő leányt, levezette kocsijához. Honorátával eleinte azt tervezték, hogy az előadás után fényes vacsora keretében nagyobb társaságot gyűjtenek maguk köré. De Apáty Gerő bizonyos kis titkos tervet tartogatott erre az estére és azért keresztül vitte, hogy csak a bizalmas négyes körükben maradjanak. Honoráta sejtette ezt a titkos tervet s szinte remegett nagy izgatottságában, hogy várjon milyen érzelmeket vált majd ki a meglepetés Nagylaky Kázmérból. Mert mind a négyük között Nagylaky volt a legvidámabb és a leggondtalanabb. Ettől az estétől nem várt ő semmi komoly fordulatot. Egyszerű vizsgának tekintette, melyben nekik a pártfogóknak kötelességük volt a kitűnően vizsgázott növendéket mentői több örömben és dicséretben részesíteni. Mikor Vera Apáty karján a fényárban úszó ebédlőbe lépett, ahol Honoráta Nagylakyval srár várt reájuk, Apáty egy forró szorítással szivéhez vonta a Vera kezét és azt súgta neki, hogy most még a vacsora előtt menyasszonya gyanánt mutatja be nagynénjének és Nagylakynak. Vera azonban e boldogító szavak hallattára egész ijedten maradt állva a küszöbön. A szive mintegy vasmarék érintésére hirtelen összeszorult s a szép est rövid gyönyöre után egyszerre oly kétségbeesés fogta el, mint azon a boldogtalan emlékű napon, midőn faluja határánál omló könnyek között fogta át a keresztre feszitett Jézus lábát. — Ne még, ne még ! — suttogá kérlelően. — Először el kell mondanom a titkot, amelyet eddig nem akart meghallgatni. — Most se akarom meghallani, ráérsz majd elmondani mulattatásomra az esküvő után, mondá vidáman Apáty s ezzel a remegő Verát nénjéhez és Nagylakyhoz vezetve, szives beleegyezésüket kérte, hogy a mai estén megülhesse, eljegyzését az ő szeretett mennyasszonyával, Mező Verával. Honoráta unokaöccse nyilatkozatára egy pillanatig ügyesen szinészkedett s adta a meglepett és zavarban levő nénikét. Végre azonban, mint aki jól tudja, hogy milyen határozott akaratú emberrel van dolga, egy sokat „Pécsi Napló“ 1916. április 1. Az oroszok a román határon megerősítették állásaikat. Bukarest, március 31. (Eredeti távirat.) Az oroszok nagy előkészületeket tesznek Besszarábia déli részén, nevezetesen a román határon. A határvédő csapatok naponta új megerősítéseket kapnak. Ismailba számos gyalogos- és kozákezred érkezett, a Reni — Csatal—Iszmail- Vilkav erődítési vonalon pedig a Duna mentén atengerig naponta mindenféle erődítési művet építenek. Iszmail régi várát modern stílusban újraépítették és ez ma támadásesetében Dél-Besszarábia védelmére a levősebb támaszpont. Figyelemreméltó, ezek az összes előkészületek védelmi jelegűek. A dunai hadiflottát is két új torpedónaszáddal és két tengeralattjáró hajóval erősítették meg, amelyek Rennben állomásoznak.