Pécsi Napló, 1916. június (25. évfolyam, 118-140. szám)
1916-06-01 / 118. szám
2 Rodzianko a háború folytatásáról, Hága, május 31. (Eredeti távirat.) Az amerikai „United Press” pétervári munkatársa beszélgetést folytatott Rodziankóval, a duma elnökével, a békekötés lehetőségéről. Rodzianko a következőket mondotta : Oroszországban nincs békepárt, az egész duma megegyezik abban, hogy a háborút folytatni kell addig, míg Németország ágyúit sutba nem dobja és míg meg nem hajol a szövetségesek kívánságai előtt. A cártól kezdve az utolsó parasztig mindenki ugyanígy gondolkodik. Nem kell hogy csak az én szavaimból győződjék meg erről, nézzen szét a duma palotájában és beszéljen a duma tagjaival, akik ugyanazt fogják önnek mondani. A parasztok ugyanígy vélekednek és tudják, hogy az egyetlen megoldás, ha addig harcolunk, amíg Németország nem enged. Ha esetleg szövetségeseink készek volnának békét kötni, mint ahogy Németország szeretné, mi akkor is tovább harcolnánk. •Ex Bülow herceg Washingtonban. Bern, május 31. (Eredeti távirat.) Az „Exchange Telegraph” jelenti, hogy Bülow herceg Vilmos császár megbízásából legközelebb Washingtonba megy. Arról is van szó, hogy Bülow lesz Németország nagykövete az Egyesült Államokban. Tizenhét évesek az olasz hadseregben. Lugano, május 31. (Eredeti távirat.) Királyi rendelet jelent meg, amely megengedi, hogy tizenhét éves ifjak is beléphessenek az olasz hadseregbe. Menekülés Milanóban. Lugano, május 31. (Eredeti távirat.) A Corriere jelenti, hogy Déltirolból újabb ezer menekülő érkezett Milanóba. Négyszázat közülök Novarába szállítottak. Legközelebb nagyobb csoportokat Rómába visznek és iskolákban helyezik el. Románia nem köt kereskedelmi szerződést Bulgáriával és Törökországgal. Zürich, május 31. (Eredeti távirat.) A „Secolo”-nak jelentik Bukarestből : A május 25-én tartott román minisztertanács, az „Adeveru!” szerint, elhatározta, hogy nem köt kereskedelmi megegyezést az áruk kicserélésére Törökországgal és Bulgáriával, mert ez a két ország nem rendelkezik olyan anyaggal, amelyre Romániának különös szüksége lenne. Bár Romániának érdekében állott volna, hogy Bulgáriával tranzito megegyezést létesítsen, hogy Szalonikin és Szófián keresztül bizonyos árukat kaphasson, mivel azonban Anglia ebbe nem egyezett bele, abbamaradt a tárgyalás. — Olasz félhivatalos jelentés a visszavonulásról. Bern, május 31. (Eredeti távirat.) A Stefani-ügynökség hosszú cikkben foglalkozik a magyar-osztrák offenzíva következményeivel. Fölsorolja azokat a megerősítéseket, melyeket a monarchia még a békében építtetett, majd így fejezi be a visszavonulást szépíteni kívánó közleményt : — Seregeink nem vonultak vissza, csak visszahujlanak a legnagyobb nyugalomban és csendben. Hogy mégis vesztettünk embereket és ágyukat, annak az a magyarázata, hogy bár nem nagy területen kellett állásainkat hátrább tolni, az út igen hegyes és fárasztó terepen vezetett. Észak-Epirusz Itália bázisa, Athén, május 31. (Eredeti távirat.) Az olasz követ közölte a görög kormánnyal, hogy Észak-Epiruszt operációs bázissá fogják berendezni. Mindamellett barátságtalan szándék nem vezeti Olaszországot Görögországgal szemben. — Giolitti nem volt a királynál ? Turin, május 31. (Eredeti távirat.) A Stampa illetékes helyen szerzett információ alapján jelenti, hogy Giolitti nem volt a fő olasz főhadiszálláson és Viktor Enfánuel nem fogadta külön kihallgatáson. „Pécsi Napló l9l6. junius 1 Az orosz nép a békét kívánja. Basel, május 31. (Eredeti távirat.) A Basler Anzeiger jelenti : Oroszországban már mindenki belefáradt a háborúba. Figyelemreméltó, hogy a Ruszkoje Szlovot nem akadályozta meg a cenzúra annak a közlésében, hogy az orosz lakosság hangulata a háború gyors befejezését kívánja. Ahová csak fordul az ember, mindenütt arról beszélnek, hogy a háborút be kell fejezni, mert a békére nagy szükség van. Az olasz kamara összeül. Lugano, május 31. (Eredeti távirat.) E hórikán összeül az olasz kamara. A szocialisták heves támadásra készülnek. Ostromállapot Szalonikiban. Athén, május 31. (Eredeti távirat.) Szalonikiben proklamádták az ostromállapotot. Az izgalom a városban óriási. A széttépett Görögország. Szófia, május 31. (Eredeti távirat.) Athénből jelentik : A szalonikii entente hadvezetőség közölte a görög kormánnyal, hogy mindazokat a görög területeket, amelyeken ententecsapatok állanak, hadioperációs területnek tekinti, a görög hatóságok kompetenciája megszűnt és görög nyomtatványok odaszállítása is tilos. — Poincaré szemléje az orosz csapatokon. Genf, május 31. (Eredeti távirat.) Párisból jelentik : Poincaré elnök Izvolszkij orosz nagykövet, Gilinszkij orosz tábornok és a francia hadügyminiszter társaságában megszemlélte a mailly-i táborban az orosz csapatokat. A szemle után táviratot küldött a cárnak. — Wilson békebeszéde. Frankfurt, május 31. (Eredeti távirat.) A Frankfurter Zeitungnak jelentik Newyorkból. Wilson ama kijelentését, hogy Amerika más nemzetekkel közös munkára egyesüljön, a hagyományos amerikai politikával való szakításként fogják fel. A lapok Wilson békebeszédét oktalannak mondják, mert a hadviselők mindkét csoportjának ez idő szerint olyan hadi sikerei vannak, amelyekről nem hajlandók lemondani. — Az olasz ágyuk egyhatoda kezünkbe jutott. Basel, május 31. (Eredeti távirat.) A Baseler Anzeiger jelenti : Az olasz hadsereg ágyúinak egyhatona jutott eddig a győzelmes ellenség kezébe, nem számítva a száznál több gépfegyvert és más hadianyagot, amelyet az osztrák-magyar csapatok zsákmányoltak. A brüsseli nuncius Vilma királynőnél. Hága, május 31. (Eredeti távirat.) Torcelli brüsszeli nuncius ideérkezett és kihallgatáson jelent meg Vilma királynőnél, állítólag a pápa levelét adta át. A mi hős 52-es bakáink, — 2300 kitüntetés. — Megírtuk előző számaink egyikében a mi derék ,19-es honvédeinknek az ellenséggel szemben minden vonalon tanúsított vitéz maguk tartásáért nyert kitüntetések hosszú sorozatát, méltatva a dicső harcosok hősi erényeit; ma a mi hős 52-es bakáink dicsőségéről írunk s számokkal mutatjuk ki, hogy hányan részesültek a mindenkor hírneves ezredben kitüntetésben. Eddig kevésszer jutott hír hozzánk róluk, mert az ezredben nem igen akadt tudósító, aki a hősök haditényeiről lapunknak a közlendőkről többször is írt volna. Most Halasról, az ezred pótzászlóaljának székhelyéről kaptunk rövid tudósítást, melyben hiteles adatok alapján közlik valünk, hogy az 52-es ezredben eddig 2300-an részesültek kitüntetésben. Tekintélyt parancsoló szép szám, mely vitéz katonáink hősi magatartásit napnál fényesebben bizonyítja. A vaskorona rendet 12-en, Ferenc Józsefrend lovagkeresztjét a vitézségi érem szalagján ketten kapták; a másodosztályú vaskeresztet egy tisztjük, a harmadosztályú katonai érdemkeresztet 70-en, ezüst érdemérmet 17-en, bronzérmet 103-an, arany koronás érdemkeresztet 9-en, arany érdemkeresztet egy, ezüst koronás érdemkeresztet 24-en, ezüst érdemkeresztet 15-en, lelkészi érdemkeresztet egy lelkész, legfelső dicsérő elismerésben 20-an részesültek, arany vitézségi érmet 9-en, első osztályú ezüst vitézségi érmet 194-en, másodosztályú ezüst vitézségi érmet 671-en, bronz vitézségi érmet 1151-en kaptak. A számok hangosan beszélnek. A dicsőség mezején a mi 52-es katonáink is aratták a babért. Az ellenség ismeri bakáinkat és retteg a karjuk, öklük erejétől. Mindig fénye, dísze volt az 52-es ezred derék hadseregünknek s az ezred története a hőstettek hosszú sorozatával ékeskedik. Amint büszke önérzettel tapasztaljuk, a mi hős fiaink a világháborúban is ott vannak a legelsők közt s újabb dicsőséggel gazdagítják régi hírnevüket. Mire jó a fényűzés? Aki a magyar napilapokat csak valamelyes figyelemmel kiséri, bizonyára észrevette, hol egyik, hol a másik lapban a női fényűzés ostorozását. Komoly férfiak, akik máskor az ilyesmivel nem törődtek, ma cikkeket írnak és felháborodva szellőztetik a női divat ferdeségeit, és a rövid, de azért sok szövetet igénylő szoknyákkal még a női erkölcsöket is megtámadva látják. Sajnos, sok tekintetben igazuk van, mert soha sem volt talán a nagy drágaság dacára olyan divathajszoló láz, mint manapság. Nem gondolják a magyar hölgyek, mily lealázó reánk nézve ez a sok gúny, ez a sok divat elleni szellőztetés. Reánk, magyar asszonyokra, akiket oly dicső, mindent feláldozni tudó nagyasszonyokra emlékeztetnek a múlt idők ! S akit a múltak példája nem hat át, miért nem keresi a szívét ? mert bizonyára, akinek telik divatos ruhákra, megteheti, hogy karton ruhácskát viselve, a fölösleget nemesen fölhasználva sok szenvedő és nélkülöző könnyeit törülheti le. Nemakar kihívás ez részemről lenni, csak egy nagyon szerény és méltányos kérés, hogy ne engedjük mi magyar asszonyok ezt a szégyent rajtunk száradni. Tegyük túl magunkat az üreslelkűek véleményén, akik fennakadnak azon, ha nem divatos a ruha, vagy ha nem selyemből való. S vegyük föl a hazai karton és festő ruhácskákat. Sokkal méltóbb ez hozzánk mármikor édes hazánk oly sok sebtől vérzik. És mikor férjeink s fiainkat hívja a haza, meg kell mutatnunk, hogy a magyar asszony tud dacolni az egész világ véleményével is, „ha kell”. Mi, a középosztály asszonyai ne kívánjuk utánozni a drága ruhákkal a főúri hölgyeket, hanem igenis a nemes, önfeláldozó hölgyek százait, akik gyöngéd kézzel ápolják fiainkat. Ez legyen a tükör és ha ezt mérlegelni bírjuk, bizonyára nem fognak bemnünket gúnyolni, hanem ki fogják érdemelni ebben a nehéz napokban a magyar honleányok dicső glóriáját. Az én szerény véleményem szerint a magyar hölgyeket széppé és lebilincselővé teszi a nemes egyszerűség is. És ha azon törekedünk, hogy a mostani nehéz viszonyok között megtanulunk harcolni és dolgozni, inkább mint divatos ruhákra gondolni, nem fognak nevetni hiúságszülte emberi gyengéinken. S ha az Isten hazavezérli mieinket, nem kell pirulnunk, hogy nem álltuk meg a helyünket, amíg ők véreztek. Mutassuk meg, ha nem haltak ki a hős nagyapák méltó utódai, nem veszett ki még a régi Nagyasszonyokat követő igazi magyar nő sem. Mecsekszabolcs, május végén. Draskóczy Ferencné. 17 legkisebb adomány is enyhíti a háború áldozatainak nyomorát! JT pécsi segélybizottság.