Pécsi Napló, 1916. december (25. évfolyam, 269-293. szám)
1916-12-01 / 269. szám
n jelentek meg. A bevezető ima után Piger Zoltán orgonista-kántor gyászdalt adott elő az orgonán, melynek édes-fájó, busborongó melódiája a gyász szomorúságával mély hatást keltett az egybegyült hívek lelkében. Következett Nyáry Pál lelkész költői gondolatokban gazdag s az érző szivek húrjait megrezegtető gyönyörű gyászbeszédes áhitatos imája. Minden szemben ott csillogott a szomorúság igaz gyöngye, a kicsorduló köny, melyet a jóságos király elhunyta fölött sírtak a jámbor fűvek. Az ima után újból megszólalt az orgona s zengett a gyászdal hosszan, fájdalmasan. Végül gyászistentisztelettel záródott a nagy királyról való ünnepélyes megemlékezés. A belvárosi áll. cs. fiúiskola is méltó gyászünnepélyt tartott. Az intézet r. k. vallású tanulói reggel 8 órakor a belvárosi templomban gyászistentiszteletet hallgattak, amelyet Szőnyi Ottó dr. jogakadémiai tanár tartott. Utána a tanulók az iskola nagytermében gyülekeztek, amely ízléssel és gonddal összeállítottdísznövény csoportokkal és az elhunyt király gyászfátyolos mellszobrával volt ékesítve. A tanulók gyászénekeket énekeltek és megfelelő alkalmi költeményeket szavaltak. Az ünnepély legkimagaslóbb pontja Gedeon Sándor int. hitoktató beszéde volt. Igen szép szavakkal méltatta a nagy király emberi és uralkodói erényeit. Az ifjúság nagy figyelemmel és meghatottsággal hallgatta a szép beszédet. Nagyon kedvesen szavalta Vámos Prezsö IV. oszt. tanuló Zichy Géza gr. ,,Fáradt vagyok“ hangulatos költeményét. A csinos gyászdalokat Moussong és Retter áll. tanítók tanították be. A terem díszítése Seszták városi kertes és özv. Mihalovics Antalné tanítónő érdeme. A belvárosi állami elemi leányiskola tanulói a városi plébániatemplomban hallgatott gyászmise után fekete karszalaggal az iskola nagytermében gyűltek egybe, mely a külső gyász jeleit viselte. „Pihenj békén csendes sírodban“ kezdetű gyászdal vezette be az ünnepélyt, majd kisebb-nagyobb leánykák sok átérzéssel és átérzéssel alkalmi költeményeket szavaltak, így: Boksa Bözsike és Miron Erzsike, Schmidt Baby, Katona Gizi, Doktor Márta, Jellasich Magda, Kajdi Rózsika és Varga Ilonka. Az emlékbeszédet German Istvánné, a IV. osztály tanítónője tartotta, ki a figyelmesen hallgató kicsinyek szivét megkapó, közvetlen, bensőségteljes szavakkal beszélt a jóságos, nemes fejedelemről. Sok-sok leányka könnyben úszó szemekkel siratta a jó királyt, kinek dicső emléke bizonyára maradandóan ott fog élni lelkükben. A meghatott kis sereg befejezésül még egy gyászdalt énekelt, majd Nyers Angyalka h. igazgatónő, őszinte megindultság hangján mondott zárószavai után csendesen eloszlottak. A siklósi izraelita hitközség is I. Ferenc József felséges királyunk halála feletti mélységes gyászának kifejezéséül ma d. u. 3 órakor a hitközség imaházában rendezett gyászistentiszteletet, melynek keretében főtisztelendő Junger Mózes dr. rabbi mondott gondolatokban gazdag gyászbeszédet. A gyászistentiszteleten megjelent Siklós más felekezetű közönsége is, ennek élén Vadnai Jenő főszolgabíró, Mohács gyásza. Mohácsról telefonálja tudósítónk: Ferenc József király emléke iránt érzett kegyelettel ülték i meg Mohácson a temetés napjának komor, gyászos ünnepét. Reggel kilenc órakor Keserics Ferenc apátplébános gyászmisét pontifikált. A templomot a város közönsége zsúfolásig megtöltötte. Ezután az állami polgári iskola tartotta meg gyászünnepségét. Délután 3 órakor az összes üzleteket bezárták és megszólalt a templomban a harang, jelezve, hogy temetik a királyt. Délután négy órakor az izraelita hitközség templomában tartották meg a gyászistentiszteletet, melyen a hatóságok is megjelentek. Az istentisztelet a kántor által előadott és Miskolczi Sándorné által harmóniámon kisért gyászimával vette kezdetét. Ezután Flesch Ármin dr. főrabbi mondta el magas szárnyalású gyászbeszédét, mely után a közönség elénekelte a Himnuszt és ezzel az ünnepség véget ért. Az izraelita jótékony nőegylet délután rendkívüli közgyűlésben adózott kegyelettel a király emlékének és egyhangú határozattal ötezer koronás alapítványt tett „Ferenc József alapítvány“ címmel, melynek kamatai a megboldogult király halálának mindenkori évfordulóján egy mohácsi illetőségű szegénysorsu iskolás gyermek neveltetésére lesz fordítandó. fleteeniat regnum tuum ... Pécs, 1916. nov. 30. Csikorogva fordult sarkaiban a bécsi kapucinus-atyák klastromában a sötét sírbolt tömör szárnyas kapuja , a sírbolt cementes fülkéje magába fogadta legújabb örök lakóját, boldog emlékű királyunknak , Első , Ferenc Józsefnek porló földi maradványait. Fenkölt, nemes lelke megtért őseihez. Százegy ágyulövés riadó dörgése üdvözölte a bécsi bástyáról, amikor nyolcvanhat esztendő előtt, csöndben forrongó időkben megszületett Ferenc József főherceg és az eseményekben gazdag élet végeztével a korban, gondokban, kevés örömben meggörnyedt uralkodó porhüvelyét milliók siráma, ezer meg ezer ágyú halált osztó golyóinak vészes sivitása, ellenség hörgése kísérte sírjába. A bécsi glacis-n, a Burg tájékán, ki a falvakig, a magyar király székesfővárosának minden zugában, szép Magyarország kicsiny kunyhóiban úgy, mint a márvány palotákban, örvendező arcok helyett borús, könytől ázott tekintetek kísérték végső útjára a királyt. Gyászpompában amit külsőleg kifejteni lehet, azt kifejtette az udvari ceremónia-mester ; a fájdalom és belső gyász zokogásának tompa, artikulálatlan hangzavarát adták a bekötött szivü „halálraváltó” csengők kongása, a férfiak felhörgő fájdalmas jajkiáltása, asszonyok és viruló szüzek görcsös sírása, gyermekek milliói bizonytalan, ödöngő érzéséből fakadó fogvacogása . Az orök halhatatlanság fényes paradicsomába költözött Ferenc József, a magyar király. • Népének atyja, örömeinek, bánatának, fájdalmának, szenvedéseinek mindenkor hű osztályosa volt. A legelső magyar ember volt. Korona nélkül is felség volt. A pátriárka tiszteletet parancsoló fehér aggságában azonképpen, mint régente, mikor szivéhez engedték „tejben-mézben folyó Kánaánjá”-nak, szép Magyarországnak a hűséges szivét , lobogó érzésektől duzzadó ifjúságában, — egyképpen Atyánk és Gondozónk, Barátunk és osztályos társunk volt jóban-roszban. Az örök béke virágos kertjének virulását, virágai kelyhekbe szökkenését nem érte meg a nagy király. Minden szálának gyökerét a gondos kertész szerető aggodalmával ültette, magasztos, nagyérzésű szivének melegével melengette, féltő gondosságával öntözgette. Jött a dér, jött a fagy és a virágos kert helyén kopár anyaföld, vértől duzzadó áradat, száraz avar, siró hantok, zokogó árva fűszálak gyászolják az Urban megtért nagy király élete munkájának sivár romokba öszszeomlását. „Mindent meggondoltam, mindent megfontoltam” — és a Béke uralmáért éjt napot egybeöltve, fáradhatatlanul munkálkodott Uralkodó, szive vérének hullásával kénytelen volt láncairól leoldani a világot lángba és a vérbe, jajba és gyászba bomló Háború vijjogó ördögét. Az Úr imádságának alázatos könyörgése : .. .és bocsásd meg a mi vétkeinket, amiket mi is megbocsájtunk az ellenünk vetetteknek... imádság maradt. Az ellenség olyan nagyot vétett, hogy csak ítélet szólhat bűnei miatt fölötte : Istennél a kegyelem ! Künn, a véres harcok mezőin dörgenek az ágyuk, csattognak a fegyverek. Millió gyermeke hazánknak hősi mellét szegzi az ellenségnek. Vérük omlásával, egetverő nagy erejével hazánk szeretetének, vitják katonák seregei a csatákat és a bécsi Burgtól a kapucinus atyák sötét kriptájáig fekete gyász húzódik végig: áradata felségeknek, fenségeknek, méltóságoknak, esetlen népnek és mindannyiok lelkében gyász és fájdalom honol. De ott dereng a Remény büszke fényé- nek első sugárkévéje is.A halott Ember koporsója mögött az ifjúság duzzadó erejében, nagy és fényes jövőt ígérő másik Ember halad. E percben meghajtott fejjel, mely büszkén fog felemelkedni a széles vállak között. Érzi és tudja, hogy Ő a király, kinek Atlaszként a vállain kell emelnie a mi világunkat ; aki tudja, hogy a kopár, véráztatta feleken a Béke országát, a Béke nagy virágos kertjét kell újfent megteremtenie... Mi együtt gyászolunk a gyászolókkal ; mi együtt reménykedünk a reménykedőkkel; mi gyönge suttogásunk beleolvad a népek millióinak áhitatos zsolozsmájába, mely Ferenc József királyt utolsó utján elkísérte : az örök világosság fényeskedjék Neki ! És együtt rivalg fel a mi ujjongó zsoltárunk a népek millióinak ujjongsásával : Áldott ki jön az Urnák nevében ! És utána belső elmélyedéssel imádkozzuk az Ur imáját: Jöjjön el a Te országod ! Az örök Béke viruló, örvendő országa ! —napre. „Pécsi Napló“ 1916. december 1. Temetik a királyt. — Saját tudósítónk telefonjelentése. — Bécs, november 30. Ma délután fél egy órakor a magyarosztrák hadseregnek a különböző harctereken levő összes ágyúi egy-egy lövést adtak le. Ennek a tömegágyúszónak a szalvéjával búcsúzott el győzelmes hadseregünk és honvédségünk a legfőbb Hadúrtól , Ferenc József királytól, akinek holttestét abban a percben hozták le a Burg gyászterméből a lépcső előtt álló nyolclovas díszgyászkocsira, mely elvitte utolsó útjára a királyt. Bécs város lakossága ma korábban kelt a szokottnál. Aki még tehette, sietett a Burg kápolnájához, hogy még egyszer láthassa legalább a koporsót, mely magába zárta a a jó öreg királyt. A nyirkos téli nap kora reggelétől délelőtt tíz óráig még ezrek és ezrek zarándokoltak a várkápolna felé, demár csak kevés embernek jutott alkalma, hogy elvonulhasson a ravatal előtt. Pont tíz órakor bezárták a kápolna főbejáró ajtaját és megkezdték az előkészületeket az Uralkodó temetésére. A gyászmenet elindul. Délben, tizenkettő után félórával megálloit a 8 lótól vontatott gyászkocsi a Burg főlépcsőháza előtt. Pár pillanat múlva Nepaljek főszertartásmester jelent meg a lépcső feljáratnál és közvetlen mögötte a Ferenc József király holttestét tartalmazó érckoporsót nyolc udvari lakás hozta vállain, majd elhelyezték a gyászkocsin. Elindulás előtt Seidl udvari püspök beszentelte a holttestet, a szertartásmester jelt adott és elindult a gyászmenet. A Burg udvara és a Burgring mindkét oldalán zsúfolt tömegben állott a közönség, mely előtt sorfalat képezett a harctérről hazarendelt katonaság és a rendőrség. A gyászkocsi előtt lovasosztag lépdelt, mögötte lámpást vivő lovasok, udvari hintákban a király udvartartásának tagjai. Ezeket követte a halottaskocsi, mely mögött az udvari személyzet haladt zárt kocsikban. Azon az útvonalon, melyen a fejedelmi halott koporsóját vivő gyászkocsi és kísérete elhaladt, a Grabenen és a Szent István téren méltóságos nyugalommal, fegyelmezetten a gyász érzésétől, tömegekben állott a közönség az a része, melynek ezeken az útvonalon való tartózkodásra igazolványa volt. Lassan haladt a beláthatatlan hosszú menet a Szent István templom felé. A város összes templomaiban zúgtak a harangok; egész Bécs városa mély megindulással osztozott abban a nagy gyászban, mely az egész Magyar-Osztrák monarkiát érte. A külső perifériákról bejöttek ezrével az emberek, hogy legalább közelebb legyenek az öreg „Kaiser“ végtisztesség-tételéhez. A temetés a Szent István templomban. Károly király, Zita királyasszony, Lajos bajor király, a bajor királyné, a szász király, a bolgár király, a német trónörökös, a török trónörökös, a svéd trónörökös, a spanyol