Pécsi Napló, 1925. november (34. évfolyam, 117-141. szám)

1925-11-01 / 117. szám

1925. 117. szám. Egyes MAK ára 2500 korona Vasárnap, november 1. szerkesztőség és kiadóhivatal^ Munkácsy Mihály ucca 10. ez. Kéziratokat nem adunk vissza. Szerkesztőségi telefon 109. ez. * [Kiadóhivatali telefon 27. ez. FÜGGETLEN POLITIKAI­ NAPILAP '...г ............. .■■■■■ .......... Előfizetési árak házhoz szállítva vagy postán egy hóra 30.003 korona, egy negyed­évre 90.000 korona. Egyes szám ára: 12 oldalas 2000, 16 oldalas 2400 korona. T. b. c.! November 1-én minden évben azon a napon, mikor felkeressü­k halottainkat a temetőben, kiáll a Baranyai Tüdőbete­geket Gondozó Egyesület urnáival az ut­­cára és adományokat kér betegei részére. Jól választotta meg az egyesület ezt a na­pot, mert a temetőbe menők legnagyobb része sajnos olyan halottakhoz siet, akik ennek a betegségnek lettek áldozatai. Ke­zünkben van a ,,Bulettin de Г Union Inter­nationale contre la Tuberculose” szeptemberi száma, amelyben Olaszország, Norvégia s Hollandia tuberkulózis statisztikai kimuta­tását találjuk. Gazdagabb s a miénknél bol­dogabb országokra vonatkozólag, ahol a halálozások kisebb számaránya esik, mint hazánkban, is szörnyű adatokat találunk. Olaszországban 100.000 ember közül meg­halt 1922-ben 1763, tuberkulózisban ezek közül 209. A 209 közül tüdővészben halt meg 158. Norvégiában 100.000 lakos közül egy évben 1773 halt meg. Ezek közül tu­berkulózisban 208 s tüdőtuberkulózisban 171-en haltak meg Hollandiában 996-an haltak meg 100.000 lakos közül. Ezek kö­zül tuberkulózisban hunytak el 104-en s tüdőtuberkulózisban 79-en. Hollandiáé az említett országok között a legjobb statisz­tika. Hollandiában a tuberculózis ellen ki­fejtett társadalmi küzdelem a legbehatóbb. Mi magyarok tudjuk a legjobban, hogy mennyit tudnak tenni a hollandiak idege­nekért, de ezek a számadatok rávilágíta­nak arra, hogy önmagukért is tudnak cse­lekedni. A tuberculózis elleni védekezés min­denkinek egyéni érdeke. Városunknak a tuberculózis ellen védekező egyesülete azon alkalomból, hogy szokásos adománygyűjtő napját tartja, taggyűjtőíveket is bocsájt a közönség rendelkezésére. Lépjünk be ebbe az egyesületbe valamennyien! A csalói apa ne csak önmagát, de feleségét és gyerme­keit is írassa be, munkaadó munkásaival, a főnök alkalmazottaival együtt lépjen az egyesület tagjai közé. Ebben az egyesület­ben osztály­különbség nem létezhet, hiszen a tüdővész sem osz­ályok szerint támad. Tegyünk meg mindent az egyesület köz­egészségügyi céljainak előmozdítására. Ek­kor elérhetjük azt, hogy a tuberculozisnak pusztítási statisztikája, amely Magyar­­országon még Olaszországénál is sokkal rosszabb, a Mecsek alján még Hollandiáé­nál is kedvezőbb lesz, egyaránt; a halál félelmetes kaszája suhin­tása után úgy hullott az élet, mint a sarló Vágása nyomán a búza kalász s vérözönnel áztatta a földet a szélrózsa minden irányában. Végzete-e az emberiségnek, hogy bi­zonyos időközökben vissza-vissza térve, ka­tasztrófa sújt le reá s a körülmények végzet­­szerű­ alakulásai irtózatos véráld­ozatot kö­vetelnek tőle, visszavetve évtizedekkel fej­lődésében a világot ? Végzete-e szeretett hazánknak, hogy bizonyos, a történelem megismétlődéseim­­ korszakában a krónikás ajkaira a költő szavai tolulnak: „És elhullanak legjobb­jaink a hosszú harc alatt.” Szomorú sorscsapás-e ezen a véráztatta honon, hogy a mai napon megemlékezve a háborús éveknek minden gyászáról, en­nek a rémes kataklizmának annyi eszten­dőkön keresztül máig tartó szenvedéséről, nem­ a változhatatlanban megnyugodott lé­lekkel léphetünk a sirok elé, mert a szere­tet és béke helyett még mindig gyűlölet és bosszuállás uralja a sziveket. S a­midőn gyászoljuk azokat, a­kik éltüket és vérü­ket áldozták egy boldogabb s szebb jövőért, aggódó szivünk remegve tekint a bizony­talanságba, s elszorult kebellel fordítjuk szeneinket a szélrózsa négy irányába, ti törzsnek rablómódra levágott négy része felé. Ha van isteni igazságszolgáltatás s a népek s nemzetek sorsát érdem szerint in­tézi a Gondviselés, úgy annak a honnak Véráldozataiból olyan feltámadásnak kell ki­hajtani, amelynek nyomán a Kárpátoktól az Adriáig s a Lajta vizétől Erdély havasáig testvérként egyesülhet ismét minden ma­gyar, Szent Istvánnak szaba­d, független, boldog országán belül. A mohácsi vésznél : ,,a sirt hol nemzet sülyedt el, népek veszik körül” s bár „az­­ emberek millióinak szemében gyászkönny „­ül” újra van feltámadása a hazának. A szabadságharc leveretése után is, néma gyásszal veszi körül a nemzet a hő­sök sírjait s ezeknek porából is szebb és boldogabb jövő sarjadzott ki. Ma ismét a sirok előtt ontjuk fájdal­mas könnyeink özönét s szivünkben szent hittel, igaz bizodalommal csendül meg az imaszerű fohász : „az nem lehet, hogy an­­­nyi szív hiába ont a vért ?” Esztendők he­roikus küzdelme künn a végeken, fagyban, hóban egyaránt; idebenn szótlan megadás s tűrés nélkülözésben s szenvedésben egy­formán, nem lehetnek olyan áldozatok a haza oltárán, amelyből továbbra is keserv s fájdalom sarjadzék ki. Ezeknek a síroknak, ezeknek az áldo­zatoknak kell megváltani ezt a hont ; ebből a nagy temetőből kell feltámadni azoknak az időknek, a­melyek után a haza legna­gyobb fiai sóvárogva vágytak. Ezekért az időkért a nemzet legjavát ád­ozta s a ha­lottak napja után, mely még gyászban, mélységes bánatban találja sziveinket, nem jöhet más, mint az igazi feltámadás. Fel­támadás, a mely végre megváltja a szen­vedésben letölt, elgyötört népét ennek az országnak, hogy cserébe hozza a sötétség helyett a napfényt, az elrabolt területek szolgasága helyett azok szabadságát; a csü­ggedés helyett a reményt ; a gyász he­lyébe az örömet; levéve vállairól a kétség­beesésnek, gúzsbakötöttségnek keserű óráit. S ti hősök, a kik csendesen alusztak a sírnak néma ölén, ha jő a feltámadás igaz hajnala s halljatok millió s miliős ajakról a szent zsolozsmát, a melynek dörgő szó­zata megrázza a lök­et, a melyben pihen­tek, tudjátok meg: egy nemzet kegyelete őrzi emléketek mindaddig, a mig a magyar­­ szív r­obog. Morva­i Izsó. Emlékezzünk! Százezrek jeltelen sírjánál, s gondolat­ban azokénál, a­kiket a nagy háború alatt a Marne partjára, a Piave tájékára, vagy Szibéria jégmezőire vetett a Végzet keze, álljon meg pár pillanatra a fájdalmas ke­gyelet. Halottak napja ! Hogy zarándokolt el valaha ezen a fájdalomtól megszentelt na­pon mindenki, a kinek valakijét örökre magába fogadta az édes Anyaföld. Hogy tette le a honfiúi kegyelet a megemlékezés koszorúját nagyjai sírjára, a kiknek : „em­léke a sir­ből ül m, rád, tettekre intve az utódokat.” Fény, pompa s virágerdő övezte körül a sírokat s a fájdalomnak, kegyelet­nek könnyei áztatták azokat. Azóta rémesen megszaporodtak a sírok ; irtóztató áldozatot követelt a dúló vérözön, szülőtől, testvértől, hitvestől, gyer­ektől A nemzetgyűlés 13 hősi halottja emlékének szentelte szombati ülését „MA VAX HETEDIK ÉVFORDULÓJA A GYÁSZOS NAPNAK...“ — KRISTÁLY ALAKJAI A MAGYARSÁGNAK : TISZA ISTVÁN ÉS NÁVAY LAJOS. Budapest, okt. 31. A nemzetgyűlés női ünnepi ülésének megfelelően már az ülés megkezdése előtt jóval ünnepi hangulat uralkodott a parlament épületében. A szociáldemokrata párt tegnap esti határozatához képest távolmaradt a mai üléstől, ünnepi csendben nyitotta meg 11 óra után néhány perccel a nemzetgyűlés ülését Szcitovszky Béla elnök. Szcitovszky Béla elnök : Halottak emléké­nek szenteltük mai ülésünket, hogy kegyelet érzésével nemzetünk életéért küzdő hősök és vértanuk emlékének áldozzunk. Ma van hetedik évfordulója a gyászos napnka, amelyet kitörölni szeretnénk a történelemből, amelyen vértanuságot szenvedett Tisza István és őt követte nemsokára elődje a képviselőház elnöki székében, Návaiy Lajos. Őrizzük emléküket kegyelettel és hazánk iránti kötelességünknek hit teljesítésével. A le­leplezés tartamára ülésünket felfüggesztem. A kormány tagjai, valamint a képviselők a házelnökség vezetésével ezután átvonulnak a delegációs terem előtti folyosóra, ahol, miután elhelyezkedtek, Huszár Károly lép fel a jobb­oldali emléktábla előtti emelvényre és elmondja ünnepi beszédét. A magyar országgyűlés két házának, a tör­vényhozás tisztviselői és alkalmazottak 13 hősi halottjának emlékét ércbe öntötték. Megint 13 vértanúja van a magyar nemzetnek, akiknek életét ádáz csatákban vette el az ellenség. Miután lehullott a lepel, a Tisza István és Návay Lajos emlékét megörökítő emléktábla előtt mondja el beszédét Zsitvay Tibor . Nyugat és kelet határmesgyéjén ezer éve áll rendületlenül a magyar nemzet. Bensőjét vulka­nikus erő, kelet és nyugat örökre csatázó szellemei feszítik. A titáni erő egyesüléséből születtek meg a kristály jellemek ragyogó kristály alakjai a magyarságnak, Tisza István és Návay Lajos. Tisza István és Návay Lajos egy helyről jöttek, az önzetlenség és kötelesség tudás és hazafias ön­­feláldozás legtermékenyebb bölcsőjétől, A tör­ténelmi magyar középosztályból. Egyszerűbb volt, a magyar nemzet egyetemes nagy érdekeinek meg­mentése és egy végzetük lett, a meg nem értés, vértanú halál. Zsitvay Tibor beszéde után a Budai Dalárda a Himnuszt énekelte el és ezzel a lélekemelő ünnepség véget ért. A Ház legközelebbi ülését november 3-án, kedden délelőtt 11 órakor tartja és ezen folytatja a pengőérték megállapításáról szóló törvényjavas­lat tárgyalását. Az ülés 142 órakor végződött. csáky Károly a gávai KERÜLET EGYETLEN JELÖLTJE. Nyíregyháza, okt. 31. A gávai kerületben a választók száma 6760 és Csáky Károly honvédelmi miniszter részére 5044 választó írta alá az ajánlási ívet. Miután ellenjelöltje nincs, a választási biztos délután 1 órakor a jelölést lezárta és így Csáky Károly gróf az egyetlen jelöltje a gávai kerületnek. Lapunk mai száma melléklettel együtt 24 oldal.

Next