Pécsi Napló, 1930. február (39. évfolyam, 26-49. szám)
1930-02-01 / 26. szám
2. oldal. A diktátor bukása. Irta : Junger József. Még nem is múlt el az első hónap a harmincas évek decenniumából s már ez az első hónap meghozta Európában a huszas évek folyamán Lissabontól Varsóig kialakult diktatúra-sorozat egyik diktátorának bukását. De csak a diktátorét s nem magát a diktatúráét. Mert nagy kérdés, hogy azzal, hogy Primo de Rivera tábornok helyébe Berenguez tábornok lett Madridban a diktátor, vagy ha jobban tetszik, miniszterelnök, visszaáll-e az alkotmányos rend Spanyolországban ? Jóslásokat mindenesetre nehéz volna felállítani, hiszen egy olyan országról van szó, ahol egy-egy hadtest tisztikarának döntő súlya lehet kormányok életére vagy bukására nézve. Sokkal valószínűbb, hogy csak a diktátor személye cserélődött ki s nem a diktatúra intézménye bukott meg, midőn Primo de Rivera a hadsereg bizalmatlansági szavazata után kénytelen volt helyéről eltávozni. Mint a barcelonai hadtest parancsnoka hajtotta végre 1923 szeptemberében államcsínyét Primo de Rivera, de azért ez az államcsíny aligha sikerült volna, ha a többi hét spanyol hadtestparancsnok nem áll kollégája mellé az alárendelt csapatokkal. Az egész hadsereg bizalmára támaszkodhatott tehát Primo de Ricéra, midőn útrakelt Madrid felé, hogy hazája diktátora legyen. Egész logikus volt tehát, midőn úgy látta, hogy a hadsereg bizalma megrendült irányában, lemondott, hiszen annak a szuronyai szolgáltak pillérekül diktatúrája számára.* Nincs még három hete, hogy 60. esztendejét töltötte be Spanyolország immár exdiktátora s erre bizonyára más születésnapi ajándékot várt a spanyol tisztikartól, mint ezt a bizalmatlansági szavazatot. Különösen a barcelonai hadtest okozott kellemetlen meglepetést. Ennek a hadtestnek az éléről került a diktátori székbe de Rivera s éppen ez a hadtest küldte el először feleletét a diktátor bizalmi kérdésére s ennek a feleletnek az eredménye annyira lesújtotta egykori vezérét, hogy a többi hadtest szavazatát be sem várta — hiszen ezután aligha lehetett kétes az eredmény — s azonnal beadta a lemondását. A katonai diktátorokat mindig valami különös érzékenység fűzi ahhoz a hadtesthez, amellyel a hátuk mögött masíroztak az állam élére. A VII. hadtestet vezette például az 1848— 49. évi szabadságharc során eleinte Görgei Arthur s midőn később az egész magyar hadsereg fővezére. Szerelem ? Írta: Sásdi Sándor. Hetenkint ugyanazt az utat megtettem vonaton abban az időben. Rendszerint olvasnivalót vittem magammal, de alig tekintettem a könyvbe. Szerettem az ablakon kinézni és a háromórás után lassanként ismerősöm lett minden falu, erdő és mezőrészlet. Télen szomorú volt az elém táruló kép. Sárba, hóba temetkező kis faluk, mintha belefulladni készülnének az unalom, a tétlenség szürkeségébe. A kéményekből vékonyan száll a füst, mint a nagyon keserves sóhaj. A legelőn a disznófalka túrja hó alól a soványka eleséget. A kanász-bojtár vedlett gúnyájában összehuzaszkodva mereng az égre. A nap állását vizsgálja. Mégis csak jó, hogy hamar beköszönt az este, terelheti haza a disznókat. Jókat lehet álmodni a ködmen alatt a melegre sütött szobában. Valami gazdag uraság pusztáját is érintette a vonat. Itt még a télen át is elevenség látszott. A sok konvenciós cseléd nem heverészhet az istállóágyon. Az ökröket se hizlalhatják hiába. Trágyát hordtak a hóval takart földre, kosarakban cepelték a bevermelt répát és emeletesre tornyozott szekéren az alomnak való szalmát. Talán két percig tartott, míg a puszta mellett elsiklott a vonat. Ezalatt azt is megfigyeltem, hogy a cselédházak, górék, istállók és magtárak között iskola is van. Rendes, fehér épület. Az ajtaja fölött ovális bádogtábla. Csak úgy körülbelül sejtettem, hogy a magyar címert tartó két szárnyas angyal lehet rajta és a szokványos felírás : „Rom. kath. elemi népiskola.” Egyszer a tanitókisasszonyt is megláttam. Csak a tanitókisasszony lehetett. Sovány kis madárarca volt, konytba tűzött barna haja és kerek nagy szeme úgy bámult a vonatra, mint valami elérhetetlen csodára. A kezében szakajtó volt és körötte baromfiak hemzsegtek. Bizonyosan eleséget szórt nekik, összecsukott kezében ott volt a buza-ocsa. Talán nem is tudja, hogy azt szorongatja. Csak bámul könnyesre fényesedett szemmel a vonat után. Sajnáltam őt. Elképzeltem, hogy öreg édesanyjával él az Istentől elrugaszkodott pusztán. Vesződik a béres gyerekekkel, este a lámpa mellett szerelmi regényeket olvas és vár, bizonyosan vár valakire, aki megváltja a magányosságból. Néha az ablakban láttam meg fejét. Nagy, barna kontyát, soványka kis arcát és a csodát váró szemét. Kora tavasszal a ház előtti kertben láttam. Fonnyadt, mérgesarcú béresasszonyok ásták, gereblyézték a veteményes ágyúsokat. Ő ott guggolt közöttük és színes papírzacskókból szórta a magot a feketén csillanó földbe. Csak, amikor a vonat lármáját hallotta, akkor ugrott fel. Félrebillent feje, mint a szomorú gólyáé és a gyorsan elillanó kocsikról kapkodva szedett tekintete valami látnivalót. — Annuska lehet a neve — azt gondoltam ezen a kora-tavaszi délutánon. Arra is gondoltam, hogy jó volna egyszer leszállni a vonatból, megsimogatni a barna haját és a fülébe súgni valamit, amitől elmúlik a szomorúsága. Persze, ilyeneket csak gondol az ember. Megtenni úgy se lehetne. Húsvét tájon fehér kötényben láttam Annuskát. Mintha vidámabb lett volna. Valami pajzán, settengő mosoly húzódott meg a száj szögletén. Bizonyosan szépet álmodott. Lehetséges az is, hogy levelet kapott valahonnan. Talán a télen is ezt a levelet várta már ? Olyasmit éreztem, ami nagyon hasonlít a féltékenységhez. Már nemcsak a vonatban, de odahaza is Annuskára gondoltam. Bajos volna eltagadni: a bukott diktátornak vannak érdemei. Az alatt a hetedfél év alatt is, amíg kormányozott, de még előbbről is. Északkeleti Spanyolország, Catalonia tartománya, a maga külön múltjával, tradícióival s nyelvével:— a világháborút követő években igen erős hajlandóságot árult el, hogy az ibériai félsziget független országai számát kettőről háromra emelje. 1713-ig, a spanyol örökösödési háború végéig meglehetősen széles autonómiája volt a többi spanyol tarto- I mányok között Cataloniának, sokkalta szélesebb, s mint azt az államegység megengedheti. Igaz, hogy annak idején, midőn a XV. században a Pyreneusfélsziget kis országocskáiból kialakult az egységes Spanyolország, ehhez az egységes birodalomhoz csak személyes kötelékek fűzték oda Cataloniát. V. Fülöp, az első Bourbon a spanyol trónon, törölte el Catalonia kiváltságait, de a catalánok azóta sem szűntek meg régi jogaikat követelni s különösen 1918 után lángolt fel nagy erővel a szeparatista mozgalom. Néhány spanyol kormány már kénytelen volt a szeparatizmus folytonos erősödése miatt lemondani, midőn 1921-ben Primo de Rivera tábornokot nevezték ki barcelonai hadtestparancsnokká s ezzel együtt Catalonia főkapitányává. Ekkor már hajszálon függött a tartomány harmadfélmillió lakosságának elszakadása. Egy év múlva azonban jelentéktelenebbé lett a szeparatizmus, mint valaha.Az új főkapitány erős kézzel elnyomott minden függetlenségi törekvést. E kérdés megoldásával kétségkívül igen nagy szolgálatot tett hazájának Estrella márkija, ezt a címet viseli ugyanis évszázadok óta a Primo de Rivera család, azonban a catalán probléma csak egyike volt ama súlyos Egy kis szívfájdalommal láttam ezután, hogy a tanítókisasszony arcán kezd otthonossá lenni a vidámság. Fájt az, hogy nincs már rászorulva a vigasztalásra. Most már gondolni se lehet arra, hogy egyszer leszálljak miatta a vonatból. Erre bizony nincs már szükség, mert anélkül is elmúlt a szomorúsága. Talán újabb levelet kapott, de lehet, hogy csak megálmodta , eljön az a valaki, akiért szomorú volt a szeme. Haragudtam rá, nagyon haragudtam Annuskára. Úgy éreztem becsapott. Léprecsalt a szomorú kis arcával, a szemével, a fehér köténykéjével és most nevet rajtam. A hajában piros szegfűt visel, fodros-csipkés a ruhája mostanában és már azt se hiszem el, hogy valaha is eszébe jutna fölvenni a buza-ocsa szakajtót és eleséget szórni a baromfinak. Azt se hiszem el, hogy szerelmi regényt olvas esténként a lámpás mellett. Ahelyett ábrándozik és boldogan nevetgél magában. Gondol valakire. Úgy látszik az a valaki, akiért még a télen könnyesen csillogó volt a szeme, nem akart tovább váratni magára. Javában forrósodott már ekkor a nyár. A pusztán dohogott, lármázott a cséplőgép. Négyfogatú ökrök hordták a búzás zsákokat a magtárba. A gabonaasztagon hancúroztak a kévedobáló lányok, legények. Annuska ott ült a kertben. Kerek kis asztalnál. Mellette ingujjban egy cigányképű, hetykebajuszú férfi. Szép ember volt. Nem csoda, ha Annuska észre se vette a vonatot. Csak a férfit nézte, aki már húsvét előtt megírhatta (vagy csak álmodta róla), hogy el fog jönni. Fogták egymás kezét. A nagy cseresznyefán átszűrődött az augusztusi nap, odaesett Annuska arcára, amelyen aranyszínűvé gyújtotta a boldogságot. Lehunytam a szememet. Már a legelő mellett robogott a vonat, amikor kinyitottam. A kanászbojtár most is a nap állását vizslatta az égen. A disznók jólakottan heverésztek a tegnapi eső pocsolyájában. PÉCSI NAPLÓ Noé Bárkája holnaptól kezdve a PAREHOZIBAN sőt végül Magyarország diktátora lett, mindig ilye legbiztosabb támaszául. Ugy látszik Primo de különös tekintettel volt régi hadtestére. Ezt mint Rivera is ilyen viszonyban volt a barcelonai haddig lehetőleg kímélte, tisztikara véleményére nagy testtel, mint Görgei a magyar forradalom VII. súlyt helyezett, ennek a kötelékéből választotta hadtestével s ezért hagyta el olyan hirtelen a ki bizalmasait s ezt a hadtestet tekintette szeméhelyét, azok bizalmatlansági szavazata után. . -------------------------- ———— RAMON NOVARRO ! A POGÁNYI EXOTIKUS FILMREGÉNY A DÉLI TENGER MESÉS SZIGETVILÁGÁBÓL 1930. február 1.