Pécsi Napló, 1930. június (39. évfolyam, 123-145. szám)

1930-06-01 / 123. szám

1930. június 1. AMTV Vasárnap, június hó 1. Utoljára! Harry Liedtke és Hans Junkermann Nagysikerű filmoperett. Főszerepben: Harry Liedtke és Hans Junkermann Előadások: 3. y45* 6.Y48 és V210 órakor A délután 3 órait kivéve valamennyi elő-­f­­dás teljes zenekarkisérettel. Kedvező időben az esti előadások a kertben. ? Vasárnap, junius hó 1. ■ *PF PARKMOZI APOLLO Hétfő, junius hó 2. A Paramount Filmgyár gyönyörű kettős újdonsága Farkasok dala Egy spanyol grandezza szerelmi regénye. Főszerepben: Lupe Velez és Gary Cooper. Cirkuszvígjáték. Főszerepben: Mary Brian. PflRKMOZlBflN vasárnap Előadások APOLLÓBAN hétfőn 3, 1 5. 6 V48 és y210 órakor 6, %, és y210 órakor Vasárnap a délután 3 órait kivéve valamennyi előadás zenés, hétfőn a két utolsó elő­­adás teljes zenekarkisérettel. Kedvező időben az esti előadások a kertben Parkmozi hétfő, június 2. szünet alatt­t. — Mit akar itt?... Nem hordja el magát innen?... — hangzott az erélyes rendreutasítás a tolakodó felé, de az nem mozdult, hanem esze­lősen kapkodott kezeivel az angyali jelenség felé. — Hát nem ... Hát nem... Nem ismer... ? — Ki maga ? — fakad ki a lány s kék szemei feketén villogtál­. — Én ?... Én ?... Én ?... Isten ? !... Hát nem. .. ? Zsuzsa ? .... Én va ... — kapkodott levegő után Miklós, de hiába volt, mert elhagyta az ereje, és kicsúszott a hóna alól a mankó és el­vágódott az olajos kavicsokon. Balog Zsuzsa lelkén egy sejtés cikkázott keresztül és a kék szemek fekete villogása fehér örömcsillogássá változott s pillanat alatt az álétt ember mellett termett. Letérdelt melléje és tenye­rébe fogta annak forró arcát s egy sikoltás csalta ki az apát. — Ez Miklós... Apám... Miklós... Gyere apám segits — könyörgött könnyein keresztül a lány és szeretettel emelte örökre elveszettnek hitt vőlegényét a vagonszobába. Vízzel élesztgették, de Miklós nem ébredt és a kétségbeesés fokozódott. Balog orvosért sietett. Addig Zsuzsa minden tudományát előszedte, hogy Miklóst életrekeltse. — Miklósi Miklós! Miklósi... Én vagyok! ...Én, a te Zsuzsád !... Itt vagyok ! A tiéd! Csakis a tiéd !... Kelj fel! Ne hagyj itt ! Iste­nem segíts! — S a minden tagjában reszkető lányban is csak a haj támasztotta dacoló erő tartotta az életet. Sok idő eltelt, mig Miklós magához tért. A lány elfáradva az ejesztgetésbe, az ölébe fektette a fiú fejét és föléje hajolva csókolgatta és köny­­nyeivel öntözte a szerencsétlen fiú sápadt arcát. Miklós lassan felnyitotta szemeit és már józan­ság csillogott azokban. — Kicsi Zsuzsa... — mondta halkan és megeredtek a könnyei, a belsőt megkönnyítő könnyek és ajkaihoz vonta a lány reszkető kezét és harapdálta, csókolta és folyt a könnye, égetve a forró kis kezet. Miklós szenvedett örömében. Hangtalanul fi­gyelte a lányt, aki,mikor az első meglepetésén és ijedtségén túl volt, beszélni kezdett. Elmondott mindent gyorsan. Pethőné halálát. A fogságból érkezett híreket. A saját pusztulásukat és azt, hogy minden reménysége az volt csak, hogy rá­talál Miklósra s nem kell egyedül lennie a nagy küzdelemben. — Bizony csak ez volt a kérésem. Csak ezért imádkoztam. Hogy te megjöjj ... Hogy mellet­tem légy és együtt legyünk... így jobb most már ...Nem vagyok egyedül... — És én sem... És van már kiért élni. Én kicsi Zsuzsám ... — S­eggyé olvadtak egy minden szenvedést és fájdalmat elégető csókban. Köny­­nyeik patakzottak a forróságtól lüktető arcokon s a szó nem jött ajkukra. — De Zsuzsa... így is szeretsz te engem? így, fél lábbal? Igy, roncsoltan? — Te kis csacsi ... Én imádlak... így még jobban... És csakis magadért szeretlek... Jó is, hogy az Isten elvette nekünk is mindenünket, mert­ legalább tudom, hogy csak magamért sze­retsz te is és nem a vagyonomért.... — Szegények vagyunk... De van olyan vagyonunk, mit nem adok semmiért se... Te... Te kis kócos... Te csak a kis kócos vagy nekem — becézte Miklós a lányt. — A kis kócos meghalt... Én nem vagyok az, akinek otthon, a kényelemben ismertél... Én dolgozni tudok és akarok... És most már kettő­zött erővel és kedvvel.. . Miklós mindent, mindent csak érted — mondta Zsuzsa és pihegve bújt a kopottruhájú fiú keblére. — Mégis csak jól van ez így... Néha a sors csapásaival áldás is jár... Én szegény lettem és akkor téged is sújtott, hogy hasonló légy hozzám ...Ne légy gazdag, hanem szegény, akit csak magáért lehet szeretni... Hogy hozzám illő légy... — mondta Miklós és ezer kép éledt fel emlékében pillanatok alatt. Minden szenvedése szemei előtt volt és mikor hitét vesztetten állott saját szemei előtt, elszégyelte magát, de megnyugodott. (Folytatása következik.) Elfogták a Leszámítoló frank tolvaját Budapest, május 3­1. A Leszámítoló Bankban történt rablást Kovács Károly 19 éves asztaloslegény követte el, barátjának Zinóber Józsefnek, a bank tiszt­viselőjének segítségével. Kovácsot elfogták és­­100 pengő hiányában megtalálták a Remete uccai ház padlásán az elrabolt 161 ezer pengét. Zinóber József az itt figyelő detektívek elöl megszökött és most keresik. KÁrpáthy Kamilla lett a honvédség L 1 FŐPARANCSNOKA. Budapest, május 31. N­orb­irz Miklós kormányzó Janky Kocsord lovassági tábornok távozásával megüresedett honvédségi főparancsnoksági méltó­ságot, értesülésünk szerint, a mai napon betöltötte. Főparancsnokká Kárpáthy Kamilla altábornagyot, az eddigi gyalogsági szemlélőt nevezte ki. A ki­nevezés valószínűleg holnap jelenik meg a hon­védelmi közlönyben és az új főparancsnok hétfőn délelőtt veszi át hivatalának vezetését. A JUGOSZLÁV HATÁRON AGYONLŐTTEK A SZERB HATÁRŐRÖK EGY MAGYAR GAZDA­legényt. Budapest, május 31. Egy 18 éves magyar gazdalegényt, aki a határszéli Dályok község ha­tárából jugoszláv területre tévedt, bár az egyik földbirtokos igazolta, jugoszláv határőrök bán­talmazták, majd pedig több lövéssel agyonlőtték. — Zivatarra hajló idő. A Meteorológiai Intézet jelenti: Hazánkban a hőmérséklet a legtöbb he­lyen elérte a 35 fok­ C-t. Kecskeméten 33 fok volt a hőmérséklet. Csapadékot csak Mátészalkáról jelentettek. Budapesten május 31-én délben a hőmérséklet 22 fok­­. Időjóslat: Zivatarra hajló idő a szelek csökkenésével. PÉCSI NAPLÓ 3. oldal.

Next