Pécsi Napló, 1931. január (40. évfolyam, 1-25. szám)
1931-01-01 / 1. szám
2. oldal. PÉCSI NAPLÓ A januári rádiónyugtát minden rádióelőfizető saját érdekében olvassa el és szelvényét kitöltve mielőbb küldje be. Rádióamatőr Tanácsadó Budapest, 11a, postafiók 178. Állam és társadalom a takarékosság tükrében. Irta : Csató Pál. Most, amidőn válságok között vergődő gazdasági helyzetünkön egyedül csak munkaalkalmak teremtésével s a még fogyasztóképes egyedek vásárló igyekezetének emelésével enyhíthetünk, gazdasági szempontból káros hatású jelszó dobhatott a köztudatba, melynek következményeit a „takarékoskodás“ jegyében súlyosan megérezte közgazdasági életünk minden ágazata, főleg azonban kereskedelmünk. Gazdasági leromlásunknak sajnos, oly mélypontján vagyunk, hogy az állam és magángazdaság újabb és nagyobb munkaalkalmak teremtésére képtelen, ily körülmények között könnyelműség, s minden komoly megfontolást nélkülözött, a még magukat fenntartó fogyasztóképes egyedeket, a „takarékoskodás“ időszerűtlen és gazdasági életünkre károsan ható jelszavával a fogyasztás lehetőségének gyakorlásától elriasztani. Ha mai gazdasági letörtségünkben a takarékoskodás jelszavának időszerűségét kívánunk adni, úgy ezt elsősorban állami életünk belső és külső berendezésére kell vonatkoztatni és ott érvényesíteni, melynek lelkiismeretes keresztülvitele jelentős összegeket szabadíthat fel a gazdasági élet elmeszesedett vérkeringése számára. Társadalmunknak immár nincs mivel takarékoskodnia, adózó alanyaink a teherbíróképesség teljes csődje előtt állanak, elkövetkezett tehát a huszonnegyedik óra, amikor az államháztartásnak kell a takarékoskodást legszigorúbb kíméletlenséggel végrehajtani oly célból, hogy a már kilátásba helyezett különböző közmunkákon kívül, minden improduktív kiadást megtakarítva a beteg gazdasági élet javára, további munkaalkalmak teremtésére legyen fordítható. Trianon által koldussá tett országunknak úgy belső állami, mint óriási költséget emésztő külképviseleti berendezettségében nem a boldog békeidők integer Magyarországának kereteihez, hanem egy 16 vármegyére zsugorodott, gazdaságilag megnyomorított szegény állam szűkös viszonyaihoz kell alkalmazkodnia. Gazdasági nyomorúságunk kórokozójának időnkénti megállapítására létesült Gazdaságkutató Intézetünknek ilyen és hasonló állami fényűzésbe ölt milliók megtakarítására kell minden eszközzel rámutatni, mert ha valamikor szükségesnek mutatkozott az állami takarékoskodás elvének szigorú keresztülvitele, úgy ennek immár utolsó stádiumához érkeztünk. Aggasztó gazdasági és szociális helyzetünk parancsolólag követeli, hogy az állami fényűzést leépítve, minden megtakarított tétel egyedül és kizárólag életet adó munkaalkalmak létesítésére fordíttassék. Csonkaországunkat tevő 16 vármegyének 4 egyeteme ontja a diplomás emberek nagy számát kultúrfölényünk jegyében, anélkül azonban, hogy azoknak kenyérhez juttatása, gazdasági megerősödésünk révén némileg biztosíttatnék. Szüntessék be azokat az állami támogatás nélkül magukat fenntartani nem tudó intézményeket, melyek súlyos tehertételt képeznek az állam budgetjében, hogy azok a magángazdaság által folytatva s életképessé téve, jelentős gazdasági tényezővé fejlődve, ne csak fogyasztóképességet növeljenek, de hatványozott adójövedelmet is biztosíthassanak az államkincstárnak. Törekedjünk a társadalom fogyasztóképességét munkaalkalmak létesítésével, iparunk és kereskedelmünk támogatásával erősíteni, mert ez szolgálja a mezőgazdaság megerősödését is, hiszen Csonkaországunk mindaddig, amíg a trianoni árok reánehezedik, önerejére van utalva. Ez év júliusában hozta nyilvánosságra az igazságügyminiszter a kormány karteltörvényjavaslatát. Figyelemmel ezen törvényhozási feladat nehézségeire és bizonyos fokig úttörő voltára, a miniszter e javaslatot legszélesebb körben megküldötte észrevételek megtétele végett. Az érdekeltek felismerték a kérdés nagy horderejét és így az utolsó évtizedekben kevés törvényjavaslattal foglalkozott az egész közvélemény behatóbban, mint éppen ezzel. Érdekképviseletek, kiváló jogászok és közgazdászok alapos és mély bírálat tárgyává tették a javaslat eredeti fogalmazását és az igazságügyminiszter indíttatva érezte megát a javaslat alapos átdolgozására. A törvényjavaslat eredeti szövegével az OMKKE választmánya behatóan foglalkozott és e lap hasábjain az OMKE állásfoglalása ismertetve is lett. Miután időközben megjelent a módosított szövegezés és azt a miniszter be is nyújtotta a Háznak, szükségesnek mutatkozik ezen módosítások lényegének ismertetése. Mielőtt még a részletekbe behatolnék, máris előrebocsátom, hogy lényegileg minő változás történt az eredeti szövegezéssel szemben: minden intézkedési jogot az új javaslat összpontosít a miniszter kezében ! Ezért nehéz is állást foglalni e tárgyban — a törvény lehet kitűnő és lehet teljesen erőtlen — aszerint, hogy éppen ki ül a közgazdasági miniszter bársonyszékében. A javaslat ugyanis valóban nagy gonddal és kitűnő jogászi elmééllel van megszerkesztve, úgyhogy kétségkívül tartalmaz olyan eszközöket, amelyekkel a miniszter, ha akarja, érvényre tudja juttatni a közérdek szempontjait. Olyan tehát a magyar kormány törvénytervezete, mint egy fegyver, amely mellett egy sorozat legkülönbözőbb kaliberű löveg fekszik: van amely csak riasztásra való, nagyot szól, de ártalmatlan ; van aztán mellette holmi apró sörét, amely csak a kisebb vadakat tudja ártalmatlanná tenni, a veszedelmesebb, nagyobb állat az ilyet fel se veszi; de el kell ismernünk, hogy van közte tényleg éles töltés is ! Minden attól függ, hogy az, aki a fegyvert kezeli — vagyis a közgazdasági miniszter — mivel tölti meg a puskáját, ha a kartelekkel kell megbirkóznia. Objektív akarok lenni és elismerem, hogy Németországban ugyanez történt szintén, a kormány önmagát ruházta fel a legteljesebb hatalommal, tette ezt pedig azzal a kimondott célzattal, hogy le fogja törni a kartelek hatalmát. Ne zárassanak ki a gazdasági élet legális funkcionáriusai külkereskedelmi viszonylatban sem a piacszerzés, üzletkötés és realizálás munkájának lehetőségéből, hogy e téren is magtarthassa az állam legbiztosabb adóbázisát. Gazdasági leromlásunk enyhítését és oly törekvések vihetik előbbre, melyek elsősorban az államháztartás kebelében érvénysítik a takarékosság elvét, s ennek nyom adódó lehetőség alapján enyhítik a közszociális terheket, viszont minden rendezésre álló eszközzel segítik elő, az életfogyasztási lehetőséget jelentő munka mák megteremtését. Nem gyengíteni, de ellenállóképest tenni gazdasági életünk minden tényt hogy az állami szolgáltatások terhe ,d fennmaradásukért még küzdő adóalanyok — az állam jól felfogott érdekében — e válságos időkön átsegítessenek. Ugyanis az idén nyáron kibocsátott szükségrendelet az addig hatályban álló kartelrendeletet (Verordnung gegen Missbrauch wirtschaftlicher Machtstellung v. 2. Nov. 1923) akként egészítette ki, hogy minden intézkedési jog, amely addig a Kartellgerichtet illette, ettől fogva az összkormány hatáskörébe tartozzék. A német kormány keresztül akarta vinni az árak letörésére irányított akcióját és nem sokat tűnődött azon, hogy helyes-e ilyen óriási hatalmat a mindenkori változó kormányok kezébe adni? Nem is alkotmányjogi, elméleti meggondolások azok, amelyek miatt bizalmatlansággal kell fogadnunk, hogy a kartelek egész ellenőrzése és szabályozása a minisztérium belső ügye lett. De egészen új szellemnek kellene a bürokrácia ódon rendszerét áthatni ahhoz, hogy gyakorlati eredményt várhassunk e törvénytől. Addig, amíg a miniszterelnök nyilatkozatából, tehát ugyancsak hiteles forrásból, legutóbb is azt halljuk, hogy egy minisztériumban 150.000 elintézetlen akta tudott összegyűlni, nem nagyon tudunk lelkesedni a minisztériumi elintézések mindenhatóságáért. Vagy ha arra gondolunk, hogy Sándor Pál két és fél évvel ezelőtt adta át a Ház színe előtt az akkori kereskedelmi miniszternek a szén- és vaskartel túlzott áraira vonatkozó adatokat és még mind a mai napig semmiféle lépés nem történt, akkor csak a legnagyobb nyugtalansággal tudunk a kartelpanaszok sorsára gondolni. Áttérve mármost a miniszteri hatáskör legaggályosabb kiterjesztésére, arra kell rámutatnom, hogy az eredeti javaslat szerint a kartelbíróság elé két típusú panasz kerülhetett. Az egyik az volt, amelyet a miniszter utasítására a kincstár jogügyi igazgatósága terjesztett eléje, a másik, amit a „jó erkölcsökbe vagy a közrendbe ütköző kartelek” ellen az érdekelt magánfelek — a karteltag és kartelen kívüli vállalkozó — nyújthattak be. Vagyis a büntetőjogból kölcsönkért fogalmak alkalmazásával a kartel ellen az eljárás megindulhatott közvádra és magánvádra. Ezzel szemben az új javaslat csak közvádat ismer , a kartelbíróságnak csak egy felperese lehet a miniszter által utasított jogügyi igazgatóság. Mit jelent ez ? Azt, hogy minden egyes panasz a minisztériumhoz intézendő, és ha az illető előadó úgy akarja, akkor semmiféle lépést nem tesz folyamatba. Valamely bíróságnak pozitív vagy negatív irányban el kell dönteni minden eléje kerülő kérdést és indokolási kötelezettség terheli, hogy miért tartja alaptalannak a A kartelek ellenőrzése a módosított javaslat szerint a minisztérium belső ügye lett. MIT HOZ A MÓDOSÍTÓT!A KARTELJAVASLAT. • Írta : Kelemen Sándor dr. 1931. január 1. f* Richard Talmadge nagyszerű bravúrfilmje C” az álarca legközelebb a Parkmomban