Pécsi Napló, 1931. február (40. évfolyam, 26-48. szám)
1931-02-01 / 26. szám
XL. évfolyam. 26. szám. Egyes szám ára 24 fillér. 1031 február 1. Vasárnap & PÉCSI NAPLÓ Szerkesztőség és kiadóhivatal. Munkácsy M. u. 10. Kéziratokat nem adunk vissza. Szerkesztőségi tel. 21-09. Kiadóhivatali tel. 20-27. FÜGGETLEN POLITIKAI NAPILAP. FŐSZERKESZTŐ: LENKEI LAJOS. Előfizetési árak házhoz szállítva vagy a postán egy hóra 2 P 50 f, egy negyedévre 7 P 50 f. Egyes szám ára: 14 fillér, 16 oldalas 24 fillér Magyarország faellátása és a csehszlovák vámháború. Irta : JÁNOSI ENGEL RÓBERT dr. Quod Deus consunxit, homo non separet ! Amit Isten fűzött egybe, emberkezek szét ne bontsák ! E mondás egészen más térről ered, de alkalmazható azon bánásmódra is, melyet hazánknak Trianonban el kellett szenvednie. A győző hatalmak tudatlansággal párosult rosszindulata, karöltve szomszédaink féktelen hatalmi vágyaival, szóval emberi akaratban rejlő tényezők darabolták szét azon országot, melyet az Isten, amint a természetien megnyilvánul, elszakíthatatlan egységnek teremtett. Minden földrajzi könyv említi, mi is tanultuk az iskolában, hogy Nagymagyarország területe a földrajzi egységnek valóságos iskolapéldája. Több mint 600 folyója ömlik a Dunába és a Tiszába (két kivételre emlékszünk az iskolából, a Poprád és Dunajec folyókra, melyek az északi Kárpátokban eredvén, a Visztulába ömlenek és ezért, mi diákok, nem tudtuk nekik „hűtlenségüket“ megbocsájtani). Nagymagyarország határát alkotó hegyek, hatalmi mas erdeikkel együtt nem voltak egyebek, mint egy természetadta hatalmas ereditmérnylánc, mely legutóbb a világháborúban is fényesen bevált. Még a madarak elvonulási iránya is más a magyar Kárpátokból, mint a Szudétákból: ezt állapítja meg az ornithológia ; az előbbi vidék madarai dél felé vonulnak télre el, az utóbbi vidékről pedig északnyugatnak. Mindezen tényeket az anyatermészet alkotván, azokon Trianon sem változtathat. Szent Vencel koronájának országai magukban véve kb. 80.000 négyzetkilométer területen alkotnak egy földrajzi egységet, azonban az állítólagos cseh-tót „egység“ örve alatt abnormálisan kinyúlnak kelet felé, felölelvén Szlovákia és a rutén felföldnek kb. 60.000 négyzetkilométernyi területét. Franciaország ismeretes tendenciája, hogy a szláv elemeket a németség és magyarság rovására mindenkor erősítse, ez alaktalan csehszlovák állam létrejöttében döntő térnyező volt. Ezen belül azonban Szlovákián úgy politikai, mint gazdasági értelemben , erőszakot követtek el. Ha a térképre tekinttünk, azt látjuk, hogy a Pozsony—zsolnai vonal, vagyis Szlovákia határa Csehország felé mindössze 200 kilométer, holott a magyar határ Pozsony—Komárom—Párkány— Losonc—Kassa—Ungvár vonalán 500 kilo-méternél is hosszabb. Míg tovább Szlovákia nyugati határa főleg hegyvidék, addig déli határa sehol sem természetes ; ilyennek a Duna sem mondható, mert ezt stratégiai kedvezésből ítélték meg a cseheknek határukként. Ilykép Magyarország minden oldalról elvesztette természetes határait, de szomszédaink sem rendelkeznek ilyenekkel. Szlovákia földrajzi fekvésénél és sovány földjeinél fogva, melyek a bennszülött lakosság élelmezésére nem elegendők, évszázados szokás volt, hogy szegényebb lakossága a magyar Alföldre vonult le, részt vett az aratási munkálatokban és ezzel biztosította kenyérszükségletét. Északmagyarország közgazdasági ellenszolgáltatása — nem tekintve természeti kincseit, ásványait, gyógyforrásait, stb. — főleg abban állt, hogy az Alföldnek és Budapestnek fa-ellátásában döntő szerepet vitt. Szlovákia ma külföld lévén, az onnan jövő fa-küldemények statisztikailag feldolgoztatnak és e behozatalról a Központi Statisztikai Hivatal 1930. év első kilenc hónapját illetőleg a következőket mondja : fűrészelt és faragott fenyőfát behoztunk kb. 12.000 vagonnal ,kb. 240.000 m/m, tűzifát kb. 30.000 vagonnalkb. 600.000 utm. Szlovákia tehát faimportáló államaink közül fűrészelt fenyőfában első, tűzifában pedig második helyen áll. Emellett az általános gazdasági krízis folyományaként Csonkamagyarország fafogyasztása tavaly már tetemesen megcsökkent, úgy, hogy 1928. és 1929. években a fabehozatal számai a fentiekkel szemben 30—50%-kal magasabbak. Ezenfelül sok ezer vágón fenyőgömbfát importáltunk Szlovákiából; ezek részben belföldi fűrészeken lettek feldolgozva, részben pedig bányászati célokra felhasználva. Végül talpfákból, karókból, faszén-ből, stb. voltak tetemes behozatalok, me-lyeknek számszerű adataira itt ki nem térühetünk. A december 16.-val kitört vámháború folyamán a többi között a fűrészelt és faragott fenyőfák, tűzifa, gömbfa (bányafa kivételével) stb. csak minisztériumi engedéllyelhozható be Csehszlovákiából. Továbbá dec. 24-én jelent meg a kormányrendelet, mely szerint az import-tűzifa után 10.000 kg-ként 580 vám fizetendő. Csonkamagyarország évi szükséglete kb. 200.000 vágón, belföldi termelése kb. 60■“—70.000 vágón lévén, kb. 140.000 vagont kell az utódállamokból behoznia ; borzasztó hadisarc ez ! A magyar kormányrendelet főleg Szlovákiában okozott nagy izgalmat, hol állítólag kb. 200.000 vágón tűzifa van, mely földrajzi fekvésénél fogva, főleg hazánkba gravitál. Ugyanez áll a biharmegyei és a Maros folyó mentén levő nagy termelésekre ; ha mindezek elvesztik természetes vevőiket Csonkamagyarországon, ez súlyos kárt jelentene az utódállamokra. Ezért a csehek az exportált tűzifa fuvarát már 30%-kal mérsékelték, a kiviteli illetékeket leszállítják, stb. Mindez azonban nem pótolja a gazdasági élet normális körforgását. A vám folytán a magyar tűzifa-termelés mely főleg cser- és tölgyfából áll, fokozott jelentőséget nyer a belföld ellátásánál. Akarva-nem akarva le fog majd szokni a közönség a bükkhasábfa kizárólagos felhasználásáról, lévén ez oly fényűzés, melyet elszegényedett hazánk magának meg nem engedhet ; a bükkfa helyett be kell majd érni kevésbé kedvelt, bár kb. egyenértékű választékokkal. A Dunántúlról ma már szállítanak tűzifát oly alföldi vidékekre is, melyek eddig azt főleg importálták. Szeged, Hódmezővásárhely, Békéscsaba, stb. vidéke kéri ugyan a kormánytól, hogy vámmentesen hozhasson be tűzifát, ez a kívánság azonban aligha lesz teljesíthető, részben valutáris okokból, részben azért, nehogy precedens teremtessék. A belföldi fenyőanyag-piac, melynek tavaszi kilátásai úgyis eléggé soványak, nyugodtabban tekint a fejlemények elé, mint a szlovákiai termelők tehetik. Erdély, Jugoszlávia, Ausztria mind fenyőt exportáló államok, nagy készletekkel rendelkeznek, tehát aligha fogják az alkalmat elszalasztani Az országos nyomorenyhítő akció mérlege harminchét ezer ötszáz ember veszi igénybe az étkeztetést. Budapest, jan. 31. Illetékes helyről a következőkben tájékoztatták a Magyar Távirati Irodát a népjóléti miniszter vezetése alatt álló nyomorenyhítő akció eddigi működéséről : Minden vármegyében és minden városban megalakult a nyomorenyhítő akció intézősége, ugyanígy a kisebb községekben is igen sok helyen. A főváros területén fokozott mértékben folyik jelenleg is az akció. Összesen 17.600 gyermeket étkeztetnek ,részint a fővárosi, részint az állami és magániskolákban, valamint az óvodákban is. A felnőttek számára hasonló akció folyik. Az 1-től a X-ik kerületi elöljáróságokban 12.000 ily gondoskodás történt. Különféle más intézmények 2592 esetben, az állami munkaközvetíő hivatal pedig 308 esetben gondoskodik a szegények étkeztetéséről. Ezenkívül 5000 ember számára ad ingyen ebédet, oly módon, hogy az illetők, akik azt igénybe veszik, egész hétre 160 pengőt fizetnek, így tehát összesen a fővárosban 37.500 egyén veszi igénybe az étkeztetési akciót. Az Országos Stefánia Szövetség intézetei által különösen azoknak az anyáknak, akiknek csecsemőik vannak, 5000 személy részére osztatott ki ingyen tejet. Ezenkívül még 600 olyan csecsemőt táplálnak, akiket az anyja maga táplálni nem tud. A kormányzónő ő főméltósága 14 ezer gyermeket látott el ruhaneművel. Az akciót főkép az iskolanővér intézmény végzi. 15.000 gyermek részére osztottak ki részint új cipőt, részint pedig a régieket megtalpaltatták. A Máltai lovagrend 15.000 kg. kenyeret osztott szét. Ezenkívül van 13 melegedő szoba, ahol levest és kenyeret osztanak ki. A középosztályhoz tartozó leányokat és asszonyokat háziiparban foglalkoztatják, akik kórházak, szegényházak és árvaházak részére készítenek fehérneműeket. A kormányzónő őlőméltósága szétosztatott 450 vagon fát, továbbá 80.000 kg. lisztet és 8.000 kg. zsírt. Négyezer család részesült ebben a jótéteményben. Kiosztásra került még 100 vagon szén, 56 vagon burgonya, továbbá 2500 kg. vadhús és 1200 liter bornak megfelelő értékű zsír és hús. Ezenkívül a kerületi elöljáróságok még 60 millió pengővel rendelkeznek. A főváros területén összesen 114.600 ember segélyeztetett különböző módon. Hasonló segélyezést folytat a népjóléti minisztérium az ország valamennyi vármegyéjében, különösen a határszéli vármegyékben, ahol nagyobb ínség mutatkozik, így különösen azokon a területeken, ahol a nyáron nagy aszály volt. Mindazonáltal leginkább Budapest vidéke az a hely, ahol különösen szükség van nagyobb szabású segítségre. A minisztérium különösen segélyezi Pest, Békés, Csongrád, Csanád, Borsod, Gömör és Jásznagykunszolnok vármegyéket, de segélyezi a többi vármegyéket is. A városok közül a legnagyobb tevékenységet Győr fejtette ki, azonban itt az igények még mindig nagyok. A minisztérium szétosztatott 2700 gyermekruhát, 5000 pár cipőt, ezer férfiruhát 1500 férficipőt, 600 bakkancsot és igen sok élelmiszert. Újabban szétosztatott 135 vagon szenet. Saját lakástelepein több helyen állandó étkeztetőket tart fenn. A városok közül abban főképpen Szentest, Komáromot, Makót és Szombathelyet segélyezte. Az akciót a téli hónapokban tovább fogja folytatni és arra kéri az ország tehetős osztályait, hogy törekvésében nagylelkűen támogassák. Lapunk mai száma 16 oldal