Pécsi Napló, 1931. október (40. évfolyam, 221-247. szám)

1931-10-01 / 221. szám

XL. évfolyam. 221. szám. Egyes szám ára 10 fillér. 1931 október 1. Csütörtök ese" P£ ŐSI NAPLÓ Serkesztőség és kiadóhivatal: Munkácsy M. u. 10 Kéziratokat nem adunk vissza. Serkesztőségi tel.: 21-09. Kiadóhivatali tel.: 20-27 FÜGGETLEN POLITIKAI NAPILAP FŐSZERKESZTŐ: LENKEI LAJOS Előfizetési árak házhoz szállítva vagy postán­agy hóra 2 P 50 f, egy negyedévre 7 P 50 f. Egyes szám ára: 14 fillér. — 16 oldalas 24 ШШ Bombát találtak a rottenmanni vasúti állomáson. Graz, szept. 30. (Wo///.) A rottenmanni pálya­udvaron ma r­eggel a fatörzsek és a deszkák között 20 bombát találtak, amelyek 16 és fél cm. hosszú és 35 mm á­tmérőjű­ csövekből állanak. Nagy rob­banó hatású anyaggal vannak megtöltve és mind­két végükön parafával bedugaszolva. Egyik vé­gükre óramű van helyezve, amelyet kartonpapír burkolat fed. A bombák általában hasonlí­tanak azokhoz a bombákhoz, am­in őket a német- és magyar­­országi vasúti merényletek alkalmával használtak. A vizsgálat még nem tudta megállapítani, hogy a bombák honnan származnak, de az a feltevés, hogy vasúti merénylet elkövetésére szánták azokat. Graz, szept. 30. (Bécsi Távirati Iroda.) A rottenmanni csendőrő­rs jelentése szerint a rotten­manni pályaudvaron a farakodók, amikor egy halom bádogot rendeztek 20 robbanó töltényt találtak, amelyeknek származása teljesen isme­retlen. A töltényeket kívülről parafinnal vonták be és így azok jól elálltak. A töltények tartalmát ideiglenesen egy volt dsidástiszt és egy rotten­manni droguista vizsgálták meg. Megállapították, hogy kétségtelenül ammóniumsós robbanóanyag­ról van szó és nem dinamitról. A töltényeket a rottenmanni csendőrőrs őrzi és az tett feljelentést a kerületi kapitányságon, ami­kor az eset tudomására jutott. Kizártnak látszik, hogy a lelet valamely vasúti merénylettel, vagy épen a biatorbágyi vasúti merénylettel állana összefüggésben, mert a robbanó töltények fel­tétlenül hosszú idő óta hevertek a lelet helyén, minthogy a papírdoboz, amelyben voltak, már erősen elmállott. Baranyavármegye törvényhatósági közgyű­lése kulturális, közegészségi és gazdasági szempontból és a történelmi jog alapján tiltakozott az Erzsébet tudományegyetem megszüntetése vagy megcsonkítása ellen. miniszterelnökhöz intézett felirat kiemelkedőbb részei. Pécs, szept. 30. Baranya vármegye törvény-­­ hatóságának e hó 28-i közgyűlése, mint arról hírt­­ adtunk, foglalkozott azokkal a felmerült tervek-­­­kel, melyek az állam súlyos helyzetére történő hivatkozással a Pécsi Erzsébet Tudományegyetem teljes megszüntetésére, vagy egyes fakultásainak leépítésére irányulnak. A törvényhatósági bizottság egyöntetűen fog­­­­lalt állást az egyetem fenntartása mellett s ezt Fischer B­éla alispán által előterjesztett, a kérdést minden oldalról alaposan megvilágító, feliratban hozta gróf Károlyi Gyula miniszterelnök tudo­mására, tiltakozva az egyetem megszüntetése, akár megcsonkítása ellen, arra kérve a miniszter­­elnököt és az összkormányt, hogy minden ilyen törekvést éppen a felhozott indokok alapján a leghatározottabban visszautasítani méltóztassék. Egyetemünk védelme érdekében készült fel­irat azon kiemelkedőbb részleteit, melyek meg­dönthetetlen logikával bizonyítják az egyetem fenntartásának feltétlen szükségét és az ész reflek­torának fényével világítanak rá azokra a kulturális és gazdasági károkra, melyek a megszüntetés, vagy csík­csonkítás nyomán is Baranyát és Pécs vá­rosát jóvátehetetlenül érnék, a következőkben adjuk: Az Erzsébet Tudományegyetem Pozsonynak a békediktátum folytán Csehszlovákiához történt csatolása folytán 1923-ban az akkori nemzetgyűlés rendelkezése folytán helyeztetett Pécs városába. Pécs város és Baranya vármegye akkor még alig ocsúdtak fel az ellenséges szerb megszállás okozta kábultságukból s keresték azokat az eszközöket, amelyek hozzásegítették volna őket a szerb meg­szállók fosztogatásai és a déli területek elvesztése folytán szenvedett súlyos sebeiknek gyógyulásához. Ebben a kritikus helyzetben történt az egyetem Pécsre helyezése s ezzel Pécs városában és Ba­ranya­vármegyében nemcsak az elernyedt szellemi élet kapott új lendületet, hanem anyagi és gazdasági téren is oly áldásos eredmények mutatkoztak, hogy némileg kárpótolva éreztük magunkat azokért a sulyos veszteségekért, amelyeket a szerb megszállás alatt elszenvedtünk s amely bennünket legszebb és leggazdagabb délvidéki községeink elvesztésével sújtott. Pécs városát a vármegye mezőgazdasági ter­melése táplálja s igy a vármegye mezőgazdasági termeléssel foglalkozó lakosságának, főleg pedig a kisgazdatársadalomnak is elsőrendű érdeke, hogy közvetlen piacának felvevő képessége meg ne csappanjon. Ez pedig kétségtelenül nagy mértékben bekö­vetkeznék az egyetem megszüntetésével, amikor is az 1300 körüli egyetemi hallgató, úgy­szólván az egész tanszemélyzet, a segédszemélyzet, az egyetemi klinikák betegállománya és személy­zete s a klinikák révén a városban megforduló nagyszámú idegen kapcsolódnék ki a fogyasztás­ból s ezzel pótolhatatlan veszteség érné amúgy is lebízhatatlan gondokkal küzdő mezőgazdasági ter­melőinket, akiknek messze vidéken ma már úgy­szólván egyedül a pécsi piac nyújt módot arra, hogy termelt élelmicikkeinek értékesítésével némi bevételhez jusson. Külön említjük azokat a felbecsülhetetlen előnyöket, amelyek az egyetem orvosi fakultásá­nak működése folytán jelentkeznek. Az orvosi fakultás kiváló tanári kara a legnagyobb kész­séggel és önzetlenséggel állította munkáját a vár­megye közegészségügyiének szolgálatába és hogy a háború és főleg a három éves ellenséges meg­szállás züllött állapotai után ma a vármegye közegészségügye megfelelő színvonalon áll, az jelentős mérvben ezen fakultás kiváló mun­kálkodásénak köszönhető.­­ Hogy a klinikák fenntartása ma mennyire közö­s érdek s hogy azok működése milyen mértékű­­ szükségletet elégít ki, azt legvilágosabban mutatja azon tény, hogy 1929—30-ban 11.520, 1930—31-ben pedig 11.472 volt azoknak a betegeknek száma, kik ott megfordultak . 1930—31-ben a betegfelvételi naplók 239.871 ápolási napot mutatnak ki. Egyetemünk, vagy akár más egyetem meg­szüntetése esetén pillanatnyilag tényleg mutat­koznának az állam javára megtakarítások, azonban anyagi előnyöket feltétlenül lerombolnák azok a káros következmények, amelyeket az egyetem megszüntetése folytán beálló minden irányú for­galomcsökkentés Pécs város és Baranya vármegye gazdasági életében feltétlenül kiváltanának s amelyek az ipar, a kereskedelem, a mezőgazda­ság csökkent kereseti lehetőségei folytán mind­ezen társadalmi osztályoknak az állammal szemben való teljesítőképességét is a legnagyobb mértékben legyengítenék. Ném látunk az államháztartásra nézve számba­­jöhető megtakarítást azon szintén felszínen lévő terv keresztülvitele esetén sem, amely szerint a Pécsi Egyetem bölcsészeti fa­kultása a szege­di s a szegedi egyetem jogi fakul­tása, a pécsi egyetem hasonló fakultásával egyesíttetnék. Beszerzett adataink szerint a pécsi egyetem böl­­csészeti karának fenntartása mindössze 151.224 pengőt igényel, amiből nyugdíjterhek folytán százezer pengő továbbra is fennmaradna s ezenkívül új teherként jelentkeznének azok a kiadások amelyek a jogi kar hallgatóira nézve kötelező s jelenleg a bölcsészeti kar által ellátott filozófiai és történeti előadások beállításával fel­merülnének. De előreláthatólag súlyos anyagi áldozatot követelne az államtól az az esetben nagy mértékben megnövekedő jogi kár elhelyezése is, amely a már j­elenlegi állapot mellett is szükségesnek mutatkozott és el is határozott építkezések még nagyobb mérvű foganatosítását s ezzel az állam további súlyos megterhelését tenné szükségessé. Néhány ezer pengő megtakarítása pedig nem indokolja, hogy egyetemünk egysége meg­bontassák, annak jelentősége kisebbittessék s tanulni vágyó ifjúságunk nagy tömege kényszerittessék tudo­mányának rendes lakóhelyétől messze eső főisko­lán való s igy nagyobb anyagi áldozatot is kívánó kielégítésére. A felirat ezután összegezi azokat a felbecsül­hetetlen kulturális, közegészségügyi és gazdasági előnyöket, amelyeket az egyetem működése Pécs városra, Baranya vármegyére és az egész Dunán­túlra is jelent s szembeállítja azokkal az állami háztartásra pillanatnyilag jelentkező, de káros mellékhatása­i folyt­án felt­ét­­lenül elenyésző anyagi előnyt, ami az egyetem megszüntetésével, illetve megcsonkításával járna. Ezek alapján hisszük, Baranya vármegye tör­vényhatóságának sikerül meggyőzni úgy a miniszter­elnököt, mint az összkorm­­ányt annak­ a felfogásnak tarthatatlanságáról, mely az államháztartás egyen­súlyának helyreállítása érdekében szükségesnek látná egész szellemi és gazdasági berendezkedésünk­kel immár szorosan egybeforrt ért­ékünk, az Erzsébet Tudományegyetem megszüntetését vagy csak megcsortkilását is.

Next