Pécsi Napló, 1932. január (41. évfolyam, 1-25. szám)

1932-01-01 / 1. szám

1932 január 1. APOLLO se----'■■■...—■ (TELEFON : 20-46) — ... Péntek - szombat - vasárnap, január hó 1-2-3. A budapesti Forum és Radius filmszínhá­zakkal egyidőben­­ BUSTER KEATON a komikusok kirá­lyának első németül beszélő filmje : Ahogy én szeretek, nem szeret úgy senki!... (Buster a Casanova) Az idény megkacagtatóbb vígjáték attrakciója. Főszerepben: Buster Keaton, Paul Morgan, Egon V. Jordan, Marion Lessing. Stan és Pan a teányszöktetők. Kacagtató burleszk. Előadások: ünnep­ és vasárnap 3, 5, 7 és 9 órakor hétköznap...................... ., 7 és 9 órakor feltartóztatni. Puccsokra és forradalmakra nemcsak egyéni,,desperado“-­ hajlamosak, de,,desperado“-sá tett nemzetek is. Ma már tisztán látható, hogy Еифра jövőjé­nek döntő kérdései att­ól függnek, miként fog ki­alakulni e két nagy nemzet közti politikai, gazda­sági és szellemi viszony. Az újév februárjára görnyedve nézi a csontosarcú, komisz embert, aki egész életén át kínozta, verte , hirtelen ágasko­dással kigyullad benne a haragvó indulat. Eszébe jut a Cserepes Gyula szava és most úgy érzi, tes­tén tüzel, ég, sajog minden ütés, amivel ez az em­ber kínozta. Kínozza most is, amíg csak robba­­násnyi élet van benne. Hát egyszer fizetni kell ezért. Most kell fizetni! Ebben az órában, mert reggelre talán örökre le­hunyja a szemét és hiába kiáltoz a megsiketült fülekbe. A rab, akinek a kezéről lehullanak a billincsek, aki megkötözve látja börtönőrét, annak a hangja szilajodik így meg. • — Most én mondom Venedel, hogy: elég vér! Vége a táncnak­­... Gomolyogva, torlódva nyitják meg száját a szavak. A huszonöt év leigázottsága szakadozik, repedezik most, mintha börtönök vasajtaját dön­tené a szél. — Hallod-e Vendel, meggebedsz, én meg ittmaradok. Kéményen még a sok sonka, svártli, én eszem meg. A pallás búzával teli, a jászol elibe végig­ hosszat jószág kötve. Minden az enyém! Dobom rád a hantot, én meg élem világomat. Lehet, hogy a Cserepes Gyulával, lehet, hogy mással... A csontos kéz kinyúlt az ágyból, tapogatózva keresgélte a fal mellé állított megyfabotot. Amikor elérte, rákulcsolódtak a vékony ujjak. — Te... te... mocsok... Nagy ívben fölemelte a botot és a széles len­dületben, betörte vele a falra akasztott Mária-kép üvegét, aztán koppanva ejtette a földre. Az asszony nézte, aztán belerúgott a kampós megyfába. •— Ott a botod. Ütni se tudsz már vele. Baj PAREHIDZI (TELEFON 19­81) Péntekel-keddig, január 1­5-ig il budapesti UFfl és URANIfl film­színházakkal egyidőben. Itz U­FA monumentális alkotása! A filmek filmje! Csak 16 éven felülieknek! Táncol a kongresszus Pazar pompával kiállított filmope­rett, csodás zenével. Rendező: Erik Chare!!. Zene: Werner R Heymann. Főszereplők: Lilian Harvey, Willy '' ' Fritsch, LU Dagover, Conrad Veidt, Otto Wallburg. Színhely : BÖCS, a dal, a tánc, a ked­ély és a szerelem városa. Előadások ünnep­ és vasárnap : 3, 5, 7 és 9 órakor, hétköznap: 5, 7 és 9 órákon kitűzött leszerelési konferenciánál Franciaország­nak döntő szava lévén, csekély a valószínűsége annak, hogy ott Európa számára valami üdvöset produkáljanak majd. Háborús bonyodalmak lehe­tősége elsősorban e két nagy nép között áll fenn , ameddig azonban az ily lehetőségek akár a na­gyok, akár a kicsinyek között kiküszöbölve nincse­­ n van akkor ! Akkor már itt van a halál... Sietn muszáj. Hallod-e még a szavamat ! Nézd meg jó a homlokomon ezt a sebhelyet. Vélekszel-e rá ! A Borzi Farkassal cseréltél lovat, aztán két napig tartott a kocsmai áldomás. Elmentem érted, szép szóval hittalak, te meg hozzámvágtad a poharat. Látod-e a helyét ? Nézd meg, mert számadást kell adni mindenre. Erre is... Látod, itt a bal láb­száramon a kapád vágásának a helye. Amíg oda­­vetál a kasznárt vásárra, döglötten vették el a borgyut a Cifrára. Annak is én voltam az oka. Meg annak is, hogy jég verte a búzát, annak a java is az én fejemön koppant. Mindenért az én­­ testömön kéklett a megyfabot helye... Hát most vége a táncnak, más nótába kezd a cigány.. Ott a megyfabot a fődön, haj ülj le érte. Ha lehetne! De nyomorék vagy, dög vagy, mert az Isten nem ver megyfabottal. A te bajodra nem orvoslás az ecetös borogatás meg a kés élének a nyomogatása... Hiába jelölte meg a homlokomon, a lábszáramon, hiába mocskoltá, kinoztá, én maradok i­s, én ülök ki tavasszal a napra, fekete selembe járok vasárnapi misére, még talán rozmaringot is ne­velek a kertembe, szagos rozmaringot, akit a kalapja mellé tűzhet a Cserepes Gyula • •. — Te... te... — jaj dúlt az ember és meg­­gyúrt szájszélén fölhabosodott a véres nyál. Felült az ágyon, keze nyuladozott a föld felé, a botot kereste, a megyfabotot, hogy utolsót suhintson vele, de elfulladt, rekedtes hörgés borzongatta testét, rángó állal csuklótt egyet-kettőt és feje visszahanyatlott a párnára. Az asszony jódarabig nézte. Két előrenyúj­­tott ujjával óvatosan zárta le a halott szemeket. Aztán odaült az asztal mellé és enni kezdte a meghidegedett vacsorát. nek, addig a bizalmatlanná vált tőke minden kockázatos kölcsönzéstől visszahúzódik, úgy hogy a vérszegény legyőzött államok állandó gazdasági sorvadásra vannak ítélve. E két ország érdekei­nek összeegyeztetése mindkét részről nagy ön­megtagadást igényel, de ez volna az első lépés ahhoz, hogy a világ normális gazdasági és poli­tikai viszonyokhoz térhessen vissza. Az újév küszöbén jól esik hinni, hogy egy­szer véget ér majd a világgazdaságban dúló „bel­lum omnium contra omnes“ ; hogy az újév új szellemet fog hozni és hogy újból kicsillan a világ­­gazdasági egyetemességnek az a tudata, mely Hoover javaslatainak alapgondolata volt. Hazánk helyzete csupán láncszeme a bonyo­lult európai összproblémának. Számunkra az em­lített mentőgondolat akkor válnék valósággá, ha a jelenlegi határokon belüli exportfeleslegeink számára megfelelő külföldi elhelyezési lehetőségek lennének biztosíthatók. Volt külügyminiszterünk, dr. Gratz Gusztáv, nemrég újból felvetette a gondolatot, hogy az oly könnyelműen szétrobban­tott osztrák-magyar monarchia nagyobbik fele —­ legalább gazdasági vonatkozásban — ismét fel­­támasztassék. Ha e törekvések az új évben sikerre vezetnének, úgy ez volna az első lépés a min­denki által várva-várt gazdasági javulás felé. Pécs, 1931 december 31. A leszerelési értekezlet amerikai delegátusai. Washington, dec. 31. A leszerelési értekezletre kiküldendő öt amerikai delegátus nevét ma közöl­ték a Népszövetség titkárságával. Amerika lon­doni nagykövetén, Dawes tábornokon és Hudy Gibson brüsszeli nagyköveten kívül a delegáció­hoz még a következők fognak tartozni: Claude Swanson Virginia demokratapárti szenátora, Nor­man Dawis pénzügyi szakértő és Miss Mary Wooley, Hugh Wilson az Egyesült Államok berni követe, helyettes delegátusként vesz részt az értekezleten. A delegációhoz tíz szakértő tartozik. A delegáció­hoz, amely összesen 17 tagból áll, egy sajtóelőadót is beosztottak. A japánok mennek előre* Tokió, dec. 31. A japán előőrsök Tamon tá­bornok parancsnoksága alatt megszállták Kupang­­fut. Kupangfu igen fontos vasúti csomópont volt, amelyet a japánok ellentállás nélkül foglaltak el, mert a kínaiak Csingcsau irányában visszavonultak. A japánok hír szerint ismét megszállták Nucsvang városát is. Tokió, dec. 31. Jelentik, hogy a japán csapatok tovább folytatják elő­nyomulásukat és a legjobb helyeket is ellenállás nélkül foglalják el, mert a kínai csapatok állandó visszavonulásban vannak. -------­ERNSZT SÁNDOR VISSZATÉR BUDAPESTRE, Galgóc, dec. 31. Ernszt Sándor volt népjóléti miniszter egy újságíróval közölte, hogy a jövő hét elején visszatér Budapestre. A politikai élettől nincs szándéka visszavonulni, továbbra is buzgó katonája marad a viszonyok megjavítására fel­sorakozott frontnak. Központi Szálloda Budapest Baross tér 23 sz. (a Keleti pályaudvarnál) Szolid úri ház Berendezte: LINGEL Bútorgyár. Igazgató : Palkovics Ede. Folyóvíz, fürdő­szobák, telefon, központi fűtés. PÉCSI STAPLÓ 3. oldal.

Next