Pécsi Napló, 1932. május (41. évfolyam, 98-120. szám)
1932-05-01 / 98. szám
2. oldal Milyen pályára menjen az érettségizett ifjúság, pályaválasztás nehéz problémájának megoldásáról nyilatkoznak: a város polgármestere, az egyetem rektora, a bankigazgató, a középiskolák igazgatói, az ügyvéd és az orvos. Nemsokára bezárulnak a középiskolák kapui s az érettségizett ifjúság bizonyítvánnyal a kezében, tanácstalanul áll a pályaválasztás útvesztőjében. Az ifjúság pályaválasztásának nehéz problémája szerves összefüggésben van a mai világválsággal, amelynek focusában Magyarország áll. Ma, amikor trianoni határok közé vagyunk kényszerítve, nem csoda, ha mindenütt, úgy is szellemi, mint a kereskedelmi, ipari és gazdasági pályákon túlprodukció van. Igen nehéz, majdnem lehetetlen az ifjúságnak a pályaválasztásra vonatkozólag tanácsot adni. Éppen ezért tartottuk szükségesnek az e tárgyba vágó nyilatkozatokra felkérni azokat ,akiknek szava és véleménye megfelelő súllyal bir a nagy nyilvánosság előtt. NENPTVICH ANDOR dr., kir. tanácsos, Pécs szab. kir. város polgármestere : — Az ifjúság elhelyezkedési problémájának megoldása igen nehéz. Szoros kapcsolatban van a trianoni határokkal, a békerevízióval, a vámunióval s a dunai konföderációval. — Az elszigeteltségben élő ország súlyos gazdasági viszonyainak következtében a társadlom valamennyi osztálya kénytelen volt életstandard- ját nap-nap után a maximumtól a minimumig leredukálni.• A trianoni diktátum minden függő kérdésének elintézése, az ország pénzügyi szuverenitásának visszaszerzése, a tervezett dunai konföderáció sikeres, az országra nézve kedvező keresztülvitele — az egyedüli megoldása a mai ifjúsági problémának is. •— hogy milyen pályára menjen az ifjúság? Nagyon nehéz e kérdésben tanácsot adni. Véleményem szerint az egyetemtől nem lehet eltiltani, mert sokat nem is a diplomaszerzés, hanem a tudomány s a művelődés vágya vonz oda. Viszont, miután a kereskedelmi, ipari, gazdasági élet is teljes pangásban van, ma még érettségivel is éppen olyan nehéz ott, mint szellemi pályán elhelyezkedni. —■ Az egyetlen kiút a mai válságos időkből az lesz, ha a trianoni határok megváltoznak. Akkor felépítjük újra Nagyamagyarországot. Az ország újjáépítésénél szükség lesz tanult, képzett emberekre. Mert csak akkor győzhetjük le a mostani nehéz gazdasági válságot, forrongásban levő problémáival. Akkor kell megmutatnunk, hogy az ország elnyomhatatlan életerejénél fogva a nyugati kultúrába minden téren való tejes bekapcsolódásával bármelyik európai állammal felveheti a versenyt. VISXYA ERVŐ vezérigazgató, kincstári főtanácsos, felsőházi tag : — A jövő legégetőbb problémájától — a világválság megoldásától — várhatjuk az ifjúság lehetetlen elhelyezkedési viszonyainak enyhülését is. — Az elhelyezkedési nehézségeknek és az évekig tartó munkanélküliségnek romboló hatását az ifjúság lelkében, nem szükséges külön kiemelnem. Azt hiszem, az az ifjúság, amely tanulmányai bevégzése után 2-3 évig kénytelen foglalkozás nélkül elhelyezkedésre várni, ha álláshoz is jut, sohasem lesz olyan munkaerő, mint az, amely a múltban az iskolából az önkéntesi év fegyelme után megszakítás nélkül, azonnal elfoglalta helyét a munkaasztalnál. Én mindenben osztom a legutóbb Pécsett járt Csávossiy Elemér nézeteit a liberális kapitalizmus nagy hibáiról és keresztényietlen önzéséről, mely főleg abban nyilvánul, hogy mindenki ragaszkodik nemcsak hatalmi köréhez, de jövedelme csorbíthatatlanságához is. Érthető, hogy magas, néha 70 éves korban lévő vezetőállású urak ragaszkodnak pozíciójukhoz, de ez oda Gyermekfénykép - specialista !! Műterem : Pécs, Perczel ucca 21. Telefon 29-75. (Apollo mozival szemben) vezet, hogy az ifjúság a világválság közepette, az indokolt elhelyezkedési nehézségeken felül, még a fent említett okokból sem tud elhelyezkedni és munkaalkalomhoz jutni, amihez nézetem szerint minden egyes dolgozni akaró embernek joga van.■ Az államháztartás keretei a legutóbbi hivatalos nyilatkozatok szerint további leépítésre szorulnak és az állami hivatalokban való elhelyezkedés a közeljövőben szinte lehetetlen. Úgyszintén a gazdasági élet mai helyzete és sivár jövője sem nyújt semmi biztatót az ifjúság elhelyezkedése tekintetében. Nézetem szerint csakhamar sor fog kerülni arra, hogy úgy, amiként néhány évvel ezelőtt — a törvényhozás ,,a földbirtoktulajdon igazságos megosztásáról“ alkotott törvényt, — éppen úgy szükséges lesz egy, a jövedelmek igazságos és arányos megoszlását biztosító törvényt, alkotni. Vagyis nemcsak a földbirtokok és nagybirtokok parcellázását, hanem a nagy és túl nagy jövedelmek megosztását is törvényesen kellene szabályozni, mert azt várni, hogy a nagy közgazdasági és egyéb stallumokban ülő javadalmasok önként mondjanak le jövedelmük felesleges részéről, azt a háború utáni sivár és lelketlen korszakban várni és remélni nem lehet. Mindezekből folyik, hogy azon kérdésre, hogy az ifjúság az egyetemi, vagy az ipari, kereskedelmi pályára készüljön-e, választ nem adhatok, mert a dolgok mai állása mellett az elhelyezkedés mindkét esetben egyformán kilátástalan.HENTZ BÉLA dr. rektor, egyetemi tanár : — Az ifjúságnak a pályaválasztásra vonat- tkozólag igen nehéz tanácsot adni, tekintettel arra. iT JL »PÉCSI NAJPTIÖ« FUEO-ÉfNlIE. Találkozás г szerelemmel. Irta: Bertalan Cornélia, i r. — A főnök úrral szeretnék beszélni, így kezdte, mindig ezzel, igazán nem lett volna semmi értelme, hogy magyarázgasson másnak, mint a főnöknek. Alit a József-köruti üzlet közepén. Nem volt népes a bolt. Két asszony válogatott olcsó gyerekjátékok között, egy másik edényeket nézett, egy férfi a keresztbefutó pult előtt zseblésüket mustrált. — Parancsolja ezt talán ? Erős, mintha drótból volna. Uraságodnak keményszálló haja van. — Pengőbusz. A fiatal férfi a kezébe vette a fésűt, pillanatig tartotta. Akkor megfordult a friss hang irányában. — A főnök úrral magával szeretnék beszélni. Nem gyűjtésről van szó. Vele kell beszélnem. — Méltóztassék körülbelül megjelölni, milyen ügyet jelentsek. — A főnök úrral akarok beszélni, — ismételte makacsul a hang. — Üzleti ügyben, — tette hozzá, hogy az alkalmazott csak tétován mozdult. A hangban üdesége dacára volt valami kemény és követelő. A segéd eltávozott az üzlet belsejébe szolgáló ajtón. A lány most elfordult az ajtó felől. Tekintetét körülhordozta s aszeme összeakadt a férfiéval. Ha nem olyan erősen fegyelmezett, fel kellett volna kiáltania. Ezen a héten negyedszer találkozott már ezzel az acélkék, sötétpillájú szempárral. Három hete lehet, hogy először látta a szempárt. Akkor nézte meg a műhelyt. Az ablakhoz lépett, hogy letekintsen az udvarra, ahová nyílott. Az ablakkal szembenyíló ajtó küszöbén állt az acélkék szemű férfi. Onnét nézett fel rá. Jól emlékszik, mennyire nyugtalanította az estén ez a szempár, a kérdő, csodálkozó s valahogy különösmód lenyűgöző tekintetével. Aztán mintegy tizenkét nap nem látta. Már kezdte elfelejteni, mikor ismét találkozott vele. Várt a járda szélén. A rendőr leállította ép az átkelést. A kocsi, aminek a volánja elé hajolt a férfi arca, a járda közelében állt. A férfiarc oldalra fordult s érezte, hogy a szemek megismerik. Mély lélekzettel most leeresztette a pilláit, ráparancsolt magára: — Semmi közöm hozzá. Talán nem is ugyanaz. Képzelődöm, mert nyugtalanított. Pont. Felrebbentette a pilláit újra. A kék, keménytekintetű szempár makacsul részegeződött s biztosan tudta, hogy nem képzelődik, s az, hogy újabban ez a szempár többször keresztezte az útját, nem puszta véletlen. A segéd visszajött.• Méltóztassék parancsolni, a főnök úr rendelkezésére áll. A lány felvonta szemöldökét, ösztönösen igazított a bársony sapkája alól előbukó fürtjein, futó tekintetet vetett a férfira, aki kissé meghajolt. Akaratlan bólintott s elindult a segéd után. Üveggel elrekesztett sovosón mentek át. A végén ajtó nyitott. A segéd kinyitotta az ajtót s beengedte a lányt. Megállt az ajtón belül. Egyetlen pillantással rögzítette magjába a két makett fotelyt, az elcsépelt formájú öblös díványt, a kerek asztalt a cigarettadobozzal, az iratszekrénykét a falnál, az íróasztalt a telefonnál s előtte, az elfordítható széken, az erősen őszülő fejű ,cvikkeres főnököt. Nem állt fel. Csak a fejét fordította feléje, valamelyes udvariassággal: — Parancsol asszonyom ? Fejes Katalin, akit asszonyomnak szólított, huszonegy esztendős volt. Középmagas, igen arányos alkatú. A bőre a vörhenyes hajúak izgatóan, lázitóan üde tónusát mutatta. A szeme meleg barna volt, a szája erős rajzu, szabálytalan, de ép ezért valahogy hallatlan mód virító és felkínálkozó. Az a típusú női száj, amely mindig nyitva látszik leheletrésnyire, mert az ajkak olyan alkatúak, hogy belől érnek egymáshoz, mintegy védőn s eltorlaszolón az apró, de éles, harapós, friss étvágyú fogakat. Két nyújtott lépéssel az Íróasztal előtt állt. Kissé biccentett. — Fejes Katalin — mondta. A főnök felállt az asztal mellől, előjött a fozőlyökhöz. — Parancsoljon helyet foglalni. Bosszankodott magában, hogy fel kellett állnia és hellyel kellett kínálnia, holott eltökélte: két percnél több időt nem ad neki. Katalin fesztelenül elhelyezkedett. Nagy lakktarsoly volt nála, kinyitotta s egy kis csomagot vett elő. — Igen praktikus —■ mondta. —■ az a kérdés, csupán, mennyire szorgalmazzák a megismertetését — Miről van szó ? — kérdezte a főnök. Mosolygott : — Tessék kitalálni. — Bocsásson meg asszonyom, nem kedvelem a rébuszokat. — Visszautasító akart lenni, de a vége a mondatnak inkább tréfálkozón hangzott; jókedvre hangoltak a finom kezek, melyek ugyanabban a lázitóan fehér és üde szinben virultak, mint a kabátja kihajtójából elővillanó nyaka. (Folyt, köv.) PÉCSI NAPLÓ 1932 május 1