Pécsi Napló, 1932. szeptember (41. évfolyam, 197-221. szám)
1932-09-01 / 197. szám
2. oldal. Tagadnak a szegedi kommunista per vádlottjai. Szeged, aug. 31. A szegedi törvényszék esküdt- széki termében zsúfolásig megtelt padsorok előtt ma délelőtt folytatták a szegedi monstre kommunista per főtárgyalását. A vádlottak kihallgatása még mindig tart. Ma elsőnek Zeisler György kötőszövő munkást hallgatták ki, aki kijelentette, hogy nem érzi magát bűnösnek, semmiféle szélsőséges szervezkedést nem folytattak és a vörös május előkészítése érdekében sem dolgoztak. Arról is vallomást tett, hogy dr. Szepessy Imre orvos, a per egyik vádlottja tartott ugyan előadásokat a munkásoknak, ezek az előadások azonban olyan magas tudományos nívón mozogtak, hogy a legtöbb hallgató nem is érthette meg. A következő vádlottak, Sz. Nagy József bádogos és Szarek György egyetemi hallgató ugyancsak az előadásokról tettek vallomást. Ezután négy fiatalkorú vádlott került sorra, s akik arról beszéltek, hogy a rendőrségen a detektívek erőszakkal kényszerítették ki tőlük a vallomást, hajukat húzták, gúzsba kötötték őket. Gyömörey elnök ezekre a vallomásokra megjegyzi: „ezeket már ismerjük, valami újat kérünk”. A déli órákban kerül sor Gera Sándor és Gladics József kihallgatására. Az elnök messzemenő intézkedéseket foganatosított kihallgatásuk tartamára, mert ez a két vádlott már tegnap is hangos botrányt rendezett. Szeged, aug. 31. (MTI.) Szegedi jelentés szerint az ottani kommunista perben a vádlottak igyekeznek menteni szereplésüket. Néhányan azonban terhelő vallomást tettek a kommunista szervezkedés vezetőjére. A bíróság a tárgyalást holnap folytatja. Jfiz irkucki katonai kormányzósági palotától a pécsi jazz-zenekarig. — Pécs, aug. 31. A Vasúti Étterem egyik asztajánál egy karcsút, törékeny, sűrűn lefátyolozott hölgy ül. Tekintetét idegesen járatja végig a termen, majd a fali-óra számlapjára téved pillantása. Izgatottan dobol ujjaival az asztallapján. Látszik, hogy vár valakit. Néhány perc múlva nyílik az ajtó és egy elegáns hölgy lép be s siető léptekkel halad a lefátyolozott nő asztala felé. Alig foglal helyet s máris elfojtott szóváltás keletkezik kettőjük között. Orosz nyelven beszélnek. Később franciául folytatják a vitát. Az egyik pincér elmondja, hogy az asztalnál ülő lefátyolozott hölgy Szvetova Marunza, Szvetova Alexander orosz tábornoknak, az irkucki katonai kormányzónak leánya. Bemutatkozás után könnyed mozdulattal, hellyel kínál és meglepőn tiszta kiejtéssel, magyarul szólal meg. Rapszódikus mondatokban meséli el élete történetét, amely olyan izgalmas és fordulatos, mint egy Dekobra-regény. — Édesapám a legelőkelőbb orosz katonatisztek egyike volt s ötvenéves kora ellenére, a szibériai irkucki kerület katonai kormányzója volt. Máris retiküljébe nyúl és egy tépettszélű papírszeletet vesz ki és féltő gonddal teríti ki az asztalra. Vakult, cirill-betűs írás, hatalmas pecséttel az egyik sarkában. — Ez volt édesapám utolsó katonai igazolványa — mondja magyarázóig. — Ez itt pedig hitelesített magyar fordítása — mutat egy másik írásra. Majd így folytatja: — Természetesen édesapám felügyelete alá tartoztak a szibériai kormányzóság területén lévő deportáló-telepek és így korán megismertem az orosz politikai harcok vezéreit. Édesapámmal többször meglátogattam a büntetőtelepeket és személyesen ismertem meg az orosz szocialista és anarchista vezéreket. A mai kommunistarezsim nem egy vezéralakja volt lakója az irkucki börtönnek. SZTÁLIN IRKUCKUYN. —• Tizenhét évvel ezelőtt egyik zimankós márciusi napon, egy 30—35 év körüli, beesettarcú,sápadt embert hoztak bilincsbe verve a kormányzósági irodába. Az őrök egyike elmondta, hogy a legveszedelmesebb kommunista forradalmárt, Sztálint hozták, akit az Obrahana — az orosz politikai titkosrendőrség — csak hosszas nyomozás után tudott ártalmatlanná tenni. Én. Г A PÉCSI NAPLÓ REGÉNYE fltlinilllllllllMlllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllrMlllllllllllllllllllllJIIhllllll NÁSZINDULÓ iimnninitininiiiiniiniiiiiininiiimminmiimniiMiiiiiHiiiinMiiiiuiiiniitmvity IRTA: KOMOR ANDRÁS till f 1111111111111111111IIII1111111II III 111111111111111111111 i 11 ■ 11111111 ■ III H11II H 11HI n 11111 f 11 ■ Ct+rifht Ьу РяяЛффч. 24 Szóval, a kuglófnak programmon kellett lennie, mellette Fáni néni épenséggel nem megvetendő, csak épp a mindenen felülálló kuglóf kíséretében másodrangra szoruló kávéjának is, mert ebben is lehet egészen rendkívülit produkálni, persze, ehhez is Fáni nénivel vetekedő háziasszonyi tehetségnek kell lenni, hogy tudjuk, milyen apró szemcsésre kell darálni a kávészemet, a kávé, víz és frank minő titokzatos aránya teremti meg az utánozhatatlan, különös zamatot, amely itt az asztalon a gőzölgő csészékből már előre langyos kellemességbe bóditja a körülülőket. Meg kellett lennie aztán az uzsonnának azért is, mert csak kuglóros kávé közben s utána a lelkeken elhatalmasodó elomló állapotban kerülhetnek illő otthonossággal megbeszélésre bizonyos dolgok. Mert voltak bizonyos dolgok, amelyeknek elintézését tovább halogatni nem lehetett. Itt mindjárt a rokoni látogatások kérdése. Két korty kávé között Fáni néni terelte erre a szót : — Hát Fenyves Lajoséknál voltatok-e már? Még idő sem volt válaszolni s már Rezsin hangja hallatszott : — Igen, és Adél is irt, hogy nagyon turkálja, hogy feléje se néztek. Azért, mert ő szegény ... Bátortalanul, vékonyka hangján most Frida szólt közbe: — Hát igen, Ernő, hisz én megértem, hogy ha az embernek annyi dolga van... Mégis egy kicsi időt talán szakíthatnál magadnak. — A családi érzés, az az első — mondta Vilmos. És még valamit akart mondani, de az utolsó pillanatban, úgy látszik, fontosabbnak tartotta a beszédnél a kávét. Lehajolt a csésze fölé s elégedetten jókorát hörpintett. — Családi érzés ? — jelentkezett újra Rezsin. — Amikor mindenki csak azzal jön, hogy Ernő, úgy látszik, nem akar tudni róla és hogy ezt igazán nem várta volna Vilmácskától... — Hallgass, Rezsin — próbál csituítani Kamilla, de hasztalan. Rezsin annál élesebben pattan fel: — Nem hallgatok! Utóvégre magunk között megmondhatja az ember... Végül is Fáni néni tekintélyére van szükség: — Aber, Ruhe, meine Kinder! Nur keine Aufregung. Nem történt semmi baj. Egyfelől belátták, hogy egy ember, akinek annyi a hivatali elfoglaltsága, nem mérhető a családi érzés megszokott mértékével, másfelől elhangzott a szép ígéret, hogy persze sor kerül a rokonok meglátogatására, csak szűnjék kissé a munka, elmennek, egész biztos, rövidesen el fognak menni. Az sem hozott bajt, amikor Vilmos olyasmit kezdett fejtegetni, hogy Ernő fizetéséből sokkal jobban ki lehetne jönni, sőt még félre is kéne tenni belőle. Csak persze,helyes beosztás,helyes beosztás. Este, vacsora közben, Frédi bácsi torkán megakadt egy kis csont. Mindenki köréje szaladt, ki a hátát ütötte, ki vizet nyújtott, csak Ernő maradt tétlenül a helyén. De ez sem idézett elő semmi bajt. Kamilla adta ezt a vacsorát. Mert hisz az a rend, hogy a hazalátogató fiatal párt kiosszák az egész család között. Kitűnő volt a vacsora s Kamilla egy sértődött s Vilmos egy lekicsinylő tekintetén kívül nem történt baj azzal sem, hogy Ernő a finom ételekhez hozzá sem nyúlt, teli van, nincs étvágya, mondta, s nem kér egyebet, mint két lágytojást. Nem, dehogy is történt baj, még csak Most a saját életének folyására terelődik a beszélgetés.• Tizenegyéves kislány voltam 1919-ben, amikor a kommunista rezsim uralomra jutott. Az új kormány első dolga volt a büntetőtelep lakóit kiszabadtani. Ettől a naptól kezdve a fegyencek rémuralma köszöntött be, ötvenesszázas csoportokban terelték a polgárokat, tisztviselőket, katonatiszteket és a parasztokat a börtönökbe, ahonnan nem volt visszatérés. Válogatott kínzásokkal tették el láb alól a szerencsétlen embereket. Irkuck városában hetekig tombolt és orgiákat ült a kloáka söpredéke. Nem volt előttük szent semmi sem. Arca megvonaglilt, szeme könybelábbrd, amikor az átélt borzalmakról beszél. — Természetesen — folytatja — családunk fejére vérdíj volt kitűzve és a kommunista vérebek életre-halálra kerestek. Már az első napon olyasmi sem érzett, a levegőnek az a kis fülledtsége, amiből arra lehetne következtetni, hogy Ernő viselkedését valaki is ildomtalanságnak vette, vagy ha mégis megütközött volna valaki rajta,az legföljebb egy percig tartott, azóta gondtalan beszélgetés közben elfelejtődött egészen, vagy ha nem is felejtették el végkép, de senki se gondolt rá. Szóval, az este a képzelhető legkedélyesebb hangulatban telt el. Legföljebb Ernő, igen, Ernő körül nem volt még minden rendjén. De vele meg mi volt ? Gondolatok csak érzések, meg szóval az emberen belül maradó dolgok. S hozzá még egészen bizonytalan gondolatok és határozatlan érzések, nem, nem, ez igazán nem az, amit bajnak lehetne mondani. Az, hogy nem csak most itt Kamillánál, de az egész idő alatt, az egész két nap alatt valahogy magától távolinak érezte az embereket. Ennek is csak az a nyomás, vagy múlni nem akaró duruzsolás volt az oka. Ezen át mintha valahonnan távolról érkeztek volna hozzá a hangok, fátyolozottan, elferdülve és idegenül, és az arcok is elmosódottak hatottak, valahogy megváltoztak, csupa ismeretlen vonás tűnt elő rajtuk. Valami káprázatszerű állapot volt ez s Ernőnek többször szinte el kellett mosolyodnia, ahogy magában ilyeneket mondott: „No, no! most meg nem akarom megismerni Frédi bácsit... Ejnye! mi van velem, hogy már a kedves mama hangját is idegennek érzem ?” Volt aztán egy nagyon furcsa gondolata is. Ahogy ült, egyszerre mintha asztalostól, székestől hátracsúsztak volna mind a többiek, az egész család, messzire, még messzibbre — anélkül, hogy a növekvő távolsággal kisebbedtek volna , és még jobban távolodtak, már valóságos szakadék választotta el őket. Tudta, hogy ez csak valami részeg és fantasztikus érzés, hogy ez nem igaz, mégis ugyanakkor az az érzése támadt, hogy ki kell nyújtania a karját, hogy fel kell állnia,hogy PÉCSI NAPLÓ 1932 szeptember 1 PARKMOZIBAN az előadások hétköznap órakor kezdődnek. mint mit sem sejtő kislány, beszélgetni kezdtem a szomorú tekintetű sápadt emberrel, aki halkan felelt a hozzáintézett kérdésekre. Nem nézett ki belőle a veszedelmes forradalmár, aki ma Oroszország véreskezű vezére. Amikor idáig ér szeme eltéved, cigarettára gyújt és így folytatja : KUTJEPOW táibonnok. — Édesatyám legmeghittebb barátja a Párisban tragikus véget ért Kutjepov tábornok, akit a cseka emberei elraboltak és páratlan kegyetlenséggel meggyilkoltak. Kutjepow tábornok gyakran volt vendége az irkucki kormányzósági palotának. Sokszor ültetett térdére a joviális öregúr, aki mindig azt jósolgatta, hogy egy valóságos nagyherceg fog feleségül venni. A jóslat azonban, amint a mellékelt ábra mutatja, nem tejesedett be. Legutóbb 1917-ben találkoztam vele. Azóta a forradalom szele elsodort bennünket s atyai barátom sorsáról csak a lapokból értesültem. MENEKÜLÉS KÍNÁN ÉS JAPÁNON KERESZTÜL.