Pécsi Napló, 1932. szeptember (41. évfolyam, 197-221. szám)

1932-09-01 / 197. szám

2. oldal. Tagadnak a szegedi kommunista­ per vádlottjai. Szeged, aug. 31. A szegedi törvényszék esküdt-­­ széki termében zsúfolásig megtelt padsorok előtt­­ ma délelőtt folytatták a szegedi monstre kom­munista per főtárgyalását. A vádlottak kihallga­tása még mindig tart. Ma elsőnek Zeisler György kötőszövő munkást hallgatták ki, aki kijelentette, hogy nem érzi magát bűnösnek, semmiféle szélső­­séges szervezkedést nem folytattak és a vörös máj­us előkészítése érdekében sem dolgoztak. Arról is vallomást tett, hogy dr. Szepessy Imre orvos, a per egyik vádlottja tartott ugyan előadásokat a munkásoknak, ezek az előadások azonban olyan magas tudományos nívón mozog­tak, hogy a legtöbb hallgató nem is érthette meg. A következő vádlottak, Sz. Nagy József bá­dogos és Szar­ek György egyetemi hallgató ugyan­csak az előadásokról tettek vallomást. Ezután négy fiatalkorú vádlott került sorra, s akik arról beszéltek, hogy a rendőrségen a detek­tívek erőszakkal kényszerítették ki tőlük a vallo­mást, hajukat húzták, gúzsba kötötték őket. Gyö­­mörey elnök ezekre a vallomásokra megjegyzi: „ezeket már ismerjük, valami újat kérünk”. A déli órákban kerül sor Gera Sándor és Gladics József kihallgatására. Az elnök messzemenő intéz­kedéseket foganatosított kihallgatásuk tartamára, mert ez a két vádlott már tegnap is hangos bot­rányt rendezett. Szeged, aug. 31. (MTI.) Szegedi jelentés szerint az ottani kommunista perben a vádlottak igye­keznek menteni szereplésüket. Néhányan azonban terhelő vallomást tettek a kommunista szervezkedés vezetőjére. A bíróság a tárgyalást holnap folytatja. Jfiz irkucki katonai kormányzósági palotától a pécsi jazz-zenekarig. — Pécs, aug. 31. A Vasúti Étterem egyik aszta­­j­­ánál egy karcsút, törékeny, sűrűn lefátyolozott hölgy ül. Tekintetét idegesen járatja végig a ter­men, majd a fali-óra számlapjára téved pillan­tása. Izgatottan dobol ujjaival az asztallapján. Látszik, hogy vár valakit. Néhány perc múlva nyílik az ajtó és egy elegáns hölgy lép be s siető léptekkel halad a lefátyolozott nő asztala felé. Alig foglal helyet s máris elfojtott szóváltás kelet­kezik kettőjük között. Orosz nyelven beszélnek. Később franciául folytatják a vitát. Az egyik pincér elmondja, hogy az asztalnál ülő lefátyolo­zott hölgy Szvetova Marunza, Szvetova Alexander orosz tábornoknak, az irkucki katonai kormányzó­nak leánya. Bemutatkozás után könnyed mozdulattal, hellyel kínál és meglepőn tiszta kiejtéssel, magya­rul szólal meg. Rapszódikus mondatokban meséli el élete történetét, amely olyan izgalmas és fordulatos, mint egy Dekobra-regény. — Édesapám a legelőkelőbb orosz katona­tisztek egyike volt s ötvenéves kora ellenére, a szibériai irkucki kerület katonai kormányzója volt. Máris retiküljébe nyúl és egy tépettszélű papírszeletet vesz ki és féltő gonddal teríti ki az asztalra. Vakult, cirill-betűs írás, hatalmas pecsét­tel az egyik sarkában. — Ez volt édesapám utolsó katonai igazol­ványa — mondja magyarázóig. — Ez itt pedig hitelesített magyar fordítása — mutat egy másik írásra. Majd így folytatja: — Természetesen édesapám felügyelete alá tartoztak a szibériai kormányzóság területén lévő deportáló-telepek és így korán megismertem az orosz politikai harcok vezéreit. Édesapámmal többször meglátogattam a büntető­telepeket és személyesen ismertem meg az orosz szocialista és anarchista vezéreket. A mai kommunista­rezsim nem egy vezéralakja volt lakója az irkucki börtönnek. SZTÁLIN IRKUCKUYN. —• Tizenhét évvel ezelőtt egyik zimankós márciusi napon, egy 30—35 év körüli, beesett­arcú,sápadt embert hoztak bilincsbe verve a kormányzósági irodába. Az őrök egyike elmondta, hogy a legveszedelmesebb kommunista forradal­márt, Sztálin­t hozták, akit az Ob­rahana — az orosz politikai titkosrendőrség — csak hosszas nyomozás után tudott ártalmatlanná tenni. Én. Г A PÉCSI NAPLÓ REGÉNYE fltlinilllllllllMlllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllrMlllllllllllllllllllllJIIhllllll NÁSZINDULÓ iimnninitininiiiiniiniiiiiininiiimminmiimniiMiiiiiHiiiinMiiiiuiiiniitmvity IRTA: KOMOR A­N­D­R­ÁS till f 11111111111111­11111IIII1111111II II­I­­ 111111111111111111111 i 11 ■ 11111111 ■ III H11II H 11HI n 11111 f 11 ■ Ct+rifht Ьу РяяЛффч. 24 Szóval, a kuglófnak programmon kellett lennie, mellette Fáni néni épenséggel nem meg­vetendő, csak épp a mindenen felülálló kuglóf kíséretében másodrangra szoruló kávéjának is,­ mert ebben is lehet egészen rendkívülit produ­kálni,­ persze, ehhez is Fáni nénivel vetekedő háziasszonyi tehetségnek kell lenni, hogy tudjuk, milyen apró szemcsésre kell darálni a kávészemet, a kávé, víz és frank minő titokzatos aránya te­remti meg az utánozhatatlan, különös zamatot, amely itt az asztalon a gőzölgő csészékből már előre langyos kellemességbe bóditja a körülülőket. Meg kellett lennie aztán az uzsonnának azért is, mert csak kuglóros kávé közben s utána a lelke­ken elhatalmasodó elomló állapotban kerülhetnek illő otthonossággal megbeszélésre bizonyos dolgok. Mert voltak bizonyos dolgok, amelyeknek elinté­zését tovább halogatni nem lehetett. Itt mindjárt a rokoni látogatások kérdése. Két korty kávé között Fáni néni terelte erre a szót : — Hát Fenyves Lajoséknál voltatok-e már? Még idő sem volt válaszolni s már Rezsin hangja hallatszott : — Igen, és Adél is irt, hogy nagyon tur­kálja, hogy feléje se néztek. Azért, mert ő sze­gény ... Bátortalanul, vékonyka hangján most Frida szólt közbe: — Hát igen, Ernő, hisz én megértem, hogy ha az embernek annyi­ dolga van... Mégis egy kicsi időt talán szakíthatnál magadnak. — A családi érzés, az az első —­ mondta Vilmos. És még valamit akart mondani, de az utolsó pillanatban, úgy lát­szik, fontosabbnak tar­totta a beszédnél a kávét. Lehajolt a csésze fölé s elégedetten jókorát hörpintett. — Családi érzés ? — jelentkezett újra Re­zsin. — Amikor mindenki csak azzal jön, hogy Ernő, úgy látszik, nem akar tudni róla és hogy ezt igazán nem várta volna Vilmácskától... — Hallgass, Rezsin — próbál csituítani Ka­milla, de hasztalan. Rezsin annál élesebben pat­tan fel: — Nem hallgatok! Utóvégre magunk között megmondhatja az ember... Végül is Fáni néni tekintélyére van szükség: — Aber, Ruhe, meine Kinder! Nur keine Aufregung. Nem történt semmi baj. Egyfelől belátták, hogy egy ember, akinek annyi a hivatali elfog­laltsága, nem mérhető a családi érzés megszokott mértékével, másfelől elhangzott a szép ígéret, hogy persze sor kerül a rokonok meglátogatására, csak szűnjék kissé a munka, elmennek, egész biztos, rövidesen el fognak menni. Az sem ho­zott bajt, amikor Vilmos olyasmit kezdett fejte­getni, hogy Ernő fizetéséből sokkal jobban ki lehetne jönni, sőt még félre is kéne tenni belőle. Csak persze,helyes beosztás,helyes beosztás. Este, vacsora közben, Frédi bácsi torkán megakadt egy kis csont. Mindenki köréje szaladt, ki a hátát ütötte, ki vizet nyújtott, csak Ernő maradt tét­lenül a helyén. De ez sem idézett elő semmi bajt. Kamilla adta ezt a vacsorát. Mert hisz az a rend, hogy a hazalátogató fiatal párt kiosszák az egész család között. Kitűnő volt a vacsora s Kamilla egy sértődött s Vilmos egy lekicsinylő tekintetén kívül nem történt baj azzal sem, hogy Ernő a finom ételekhez hozzá sem nyúlt, teli van, nincs étvágya, mondta, s nem kér egyebet, mint két lágytojást. Nem, dehogy is történt baj, még csak Most a saját életének folyására terelődik a beszélgetés.­­• Tizenegyéves kislány voltam 1919-ben, amikor a kommunista­ rezsim uralomra jutott. Az új kormány első dolga volt a büntető­telep lakóit kiszabad­tani. Ettől a naptól kezdve a fegyencek rémuralma köszöntött be, ötvenes­százas csoportokban terelték a polgárokat, tiszt­viselőket, katonatiszteket és a parasztokat a bör­tönökbe, ahonnan nem volt visszatérés. Váloga­tott kínzásokkal tették el láb alól a szerencsétlen embereket. Irkuck városában hetekig tombolt és orgiákat ült a kloáka söpredéke. Nem volt előttük szent semmi sem. Arca megvonaglilt, szeme könybelábbr­d, ami­kor az átélt borzalmakról beszél. — Természetesen — folytatja — családunk fejére vérdíj volt kitűzve és a kommunista vér­ebek életre-halálra kerestek. Már az első napon olyasmi sem érzett, a levegőnek az a kis fülledt­sége, amiből arra lehetne következtetni, hogy Ernő viselkedését valaki is ildomtalanságnak vette, vagy ha mégis megütközött volna valaki rajta,az legföljebb egy percig tartott, azóta gond­talan beszélgetés közben elfelejtődött egészen, vagy ha nem is felejtették el végkép, de senki se gondolt rá. Szóval, az este a képzelhető leg­kedélyesebb hangulatban telt el. Legföljebb Ernő, igen, Ernő körül nem volt még minden rendjén. De vele meg mi volt ? Gon­dolatok csak érzések, meg szóval­ az emberen belül maradó dolgok. S hozzá még egészen bizony­talan gondolatok és határozatlan érzések,­­ nem, nem, ez igazán nem az, amit bajnak lehetne mon­dani. Az, hogy nem csak most itt Kamillánál, de az egész idő alatt, az egész két nap alatt vala­hogy magától távolinak érezte az embereket. En­nek is csak az a nyomás, vagy­ múlni nem akaró duruzsolás volt az oka. Ezen át mintha vala­honnan távolról érkeztek volna hozzá a hangok, fátyolozottan, elferdülve és idegenül, és az arcok is elmosódott­ak hatottak, valahogy megváltoz­tak, csupa ismeret­len vonás tűnt elő rajtuk. Valami káprázatszerű állapot volt ez s Ernőnek többször szinte el kellett mosolyodnia, ahogy magában ilyeneket mondott: „No, no! most meg nem akarom megismerni Frédi bácsit... Ejnye! mi van velem, hogy már a kedves mama hangját is idegennek érzem ?” Volt aztán egy nagyon furcsa gondolata is. Ahogy ült, egyszerre mintha asztalostól, székes­től hátracsúsztak volna mind a többiek, az egész család, messzire, még messzibbre — anélkül, hogy a növekvő távolsággal kisebbedtek volna , és még jobban távolodtak, már valóságos szakadék választotta el őket. Tudta, hogy ez csak valami­­ részeg és fant­aszt­ikus érzés, hogy ez nem igaz, mégis ugyanakkor az az érzése támadt, hogy ki kell nyújtania a karját, hogy fel kell állnia,hogy PÉCSI NAPLÓ 1932 szeptember 1 PARKMOZIBAN az előadások hétköznap órakor kezdődnek. mint mit sem sejtő kislány, beszélgetni kezdtem a szomorú tekintetű sápadt emberrel, aki halkan felelt a hozzáintézett kérdésekre. Nem nézett ki belőle a veszedelmes forradalmár, aki ma Orosz­ország véreskezű vezére. Amikor idáig ér szeme eltéved, cigarettára gyújt és így folytatja : KUTJEPOW táibon­nok. — Édesatyám legmeghittebb barátja a Páris­­ban tragikus véget ért Kutjepov­ tábornok, akit a cseka emberei elraboltak és páratlan kegyetlen­séggel meggyilkoltak. Kutjepow tábornok gyakran volt vendége az irkucki kormányzósági palotának. Sokszor ültetett térdére a joviális öreg­úr, aki mindig azt jósolgatta, hogy egy valóságos nagy­herceg fog feleségül venni. A jóslat azonban, amint a mellékelt ábra mutatja, nem te­jesedett be. Legutóbb 1917-ben találkoztam vele. Azóta a forradalom szele elsodort bennünket s atyai barátom sorsáról csak a lapokból értesültem. MENEKÜLÉS KÍNÁN ÉS JAPÁNON KERESZTÜL.

Next