Pécsi Napló, 1935. július (44. évfolyam, 147-172. szám)

1935-07-02 / 147. szám

2. oldal Saját készítmény. Vízmentes ballonkabát és öltönyök, valamint minden­nemű férfi szövet és bélés áru nagy választékban páll Ödön Dunántúl legnagyobb férfiszabó üzeme­i.Tér Széchenyi-tér 18. . Takarékossági könyvre 6—7­­, havi hitel. KARAKÁN NEVŰ VITORLÁZÓGÉPÉN ELTŰNT ROTTER LAJOS. Budapest, jul. 1. Rotter Lajos gépészmérnök, ismert vitorlázórepülő a Karakán nevű géppel tegnap délben a Hármas-határhegyről rekord­repülésre indult. Ma délig semmi hír sem jött róla és attól tar­tanak, hogy Rottert baleset érte. Vagy pedig csak valamelyik szomszéd állam terü­letén tudott leszállni. Az ország rendőrsége és csendőrsége is utasítást kapott, hogy igyekezzen Rotter hollétét megállapítani. A TÁBLA IS ÉLETFOGYTIGLANI FEGYH­ÁZRA ítélte Rákosi mátyást. Budapest, júl. 1. A budapesti Ítélőtábla Rá­kosi Mátyás ügyében ma délben hirdetett ítéle­tet. A tábla helybenhagyta a budapesti törvényszék által kiszabott életfogytiglani fegyházbünte­tést. A vizsgálati fogságból a tábla egy évet és 2 hó­napot kitöltöttnek vett. ÁLHÍREK A BÉCSI ALPOLGÁRMESTER ÖNGYILKOSSÁGÁRÓL. Bécs, jul. 1. Bécsben az a hír terjedt el, hogy M­inter alpolgármester, akinek lapját tegnap­előtt a bécsi hatóságok betiltották, öngyilkossá­got követett el. Ma délben illetékes helyen ki­jelentették, hogy Winter helyettes polgármester öngyilkosságá­ról szóló hírek nem felelnek meg a valóság­nak. „PÉCSI NAPLÓ“ REGÉNYE KITTY Irta: KERTÉSZ ERZSÉBET Karácsony vasárnapjára virradó haj­nalban születtem, amikor elcsendesült már az éjféli harangzúgás és a hűvösfényű csil­lagok is aludni tértek. Karácsonyi ajándék­nak állítottam be oda, ahol egyáltalán nem nem vártak. Azaz, nem engem vártak. A nagyszüleim és az apám fiút akartak, az anyám pedig nem akart semmilyen gyere­ket. Anyám tizenhét éves korában ment férjhez apámhoz, aki ekkor már 36 éves volt, egyetemi magántanár, tüdőspecialista és akkor hívták meg ahhoz a szérumgyár­hoz, amely azóta sajátja lett. Anyám ti­zenhét éves, tüneményesen szép és nagyon szegény volt. A régi történet . . . roman­tikus diákszerelem pasztellhátterében ke­gyetlen, zsarnok szülők, akik leányukat szigorral kényszerítik a házasságra. Anyá­­mék egy házban laktak apámmal, ő az első emeleten, két szűk udvari szobában, ahová csak a konyháról vezetett bejárat. Anyám négy polgárit végzett, azután otthon ma­radt, mert annyira nem voltak szegények, vagy erkölcstelenek, hogy a leányukat hi­vatalba járassák. Nagyapám valami válla­latnál volt tisztviselő és nagyanyám vé­gezte a háztartási munkákat, hervadt­ fony­­nyadtan a sok betegeskedéstől. Nagyon sivár lehetett nálunk az élet, vagy csak én képzeltem visszafelé ilyennek... talán volt mégis némi szépség a homályos üvegek mögé szorított, fulladt kis lakásban, hiszen anyám nem kívánkozott el ebből Pécs, július 1. Péter-Pál napján tartotta­­ válogató versenyét az Országos Magyar Dalos­szövetség VII. kerülete, a város közönségének élénk érdeklődése mellett, 11 énekkar részvéte­lével. A válogatóversenyen résztvett dalosegyesü­letek reggel 8 órakor gyülekeztek a belvárosi fiúiskola előtti téren, honnét zászlók alatt a bel­városi plébánia templomba vonultak. Itt Kele­men Andor dr. szentszéki tanácsos, plébános ünnepi misét mondott. Mise alatt a Karének Egye­sület énekelt, Vadas Gábor karnagy vezénylése alatt. Kilenc órakor a Széchenyi téren állottak fel a dalosegyesületek, ahol zászlóik megkoszorú­zása után Borsy Jenő, az Országos Dalosszövet­ség alelnöke üdvözölte őket megkapó erejű, poé­­tikus szép beszéddel. Innét a színházba vonultak a dalosok, ahol fél 10 órakor kezdetét vette a válogatóverseny. A válogatóverseny zsűrijében Siklós Albert, a Zeneművészeti Főiskola tanára, Szeghő Sándor országos karnagy, dr. Török Zoltán zeneszerző foglaltak helyet. Az óvási bizottság tagjai voltak: Borsy Jenő alelnök, dr. Berze-Nagy János kér. alelenök és Lajos Gyula kér. művész­bizottsági elnök. A válogatóversenyen részt vettek, a szegénységből és dacosan, könnyhullatá­­sokkal szegült ellen a szülői akaratnak, hogy apa felesége legyen. Apa már akkor is teljesen a munkájá­nak élt és éppen ezért gondolta, hogy jól választ, ha anyát veszi feleségül . . . egy­szerű, szerény szülők gyermeke és olyan lebilincselően szép még így is, szegényes ruháiban, olyan természetesen kecses, fi­nom minden mozdulata, hogy nagy intelli­gencia lehet benne. Ezt apám csak megfon­tolás után állapíthatta meg, mert udvarolni nem járt anyához, egyetlen egyszer volt a nagyszüleim lakásában, amikor bejelentette nagyapámnak, hogy ismeri Ilonka kisasz­­szonyt, egyszer beszélt is vele a lépcsőház­ban és elvenné feleségül. Nagyapa hebegve, zavarodottan, majdnem kezet csókolt apá­nak. Apa egyáltalán nem gondolt arra, hogy Ilonka kisasszony „nemet” mondhat és eszébe sem jutott Ilonka kisasszonyt megkérdezni. Egyszerűen megkérte nagy­apát, hogy jöjjenek el hozzá másnap este eljegyzési vacsorára. A vacsoráról majd ő gondoskodik. Egy nap alatt kellett meg­győzni anyámat, hogy milyen végtelen sze­rencse érte és a szülői szeretet mindenre kiterjedő gondoskodásával levelet írni an­nak a tehetséges festőművésznövendéknek, akivel hajfürt, emlékkönyv, préselt virág, örök­ hűség viszonylatban voltak. Akkori­ban gáz még nem volt bevezetve abba a házba, csak a gyufaoldat és a maróság-szerű öngyilkossági eszközök álltak volna anya rendelkezésére. De ő egyiket sem akarta. Már akkor, 17 éves korában, abban a pilla­natban, amikor az élet először jött el abban a formában, hogy komoly feladat elé állí­totta , döntött. Döntött, hogy az összetört leányálmokért, hogy az eladott szépségéért 1. Kezdők csoportjában: Pécsi Levente Dal-­­ és Zeneegyesület. 2. Könnyű népdalcsoportban: Harkányi Dal­egyesület, „Jövőnk“ Keresztény Szocialista Mun­kások Dalkara, Pécsi Hárfa Dal- és Zeneegyesü­let, Vásárosszentgáli Polgári Dalkör. 3. Nehéz népdalcsoportban: Pécsi Dohánygyári Munkások Dalkara, Somogyi Turul Egyesület Bányász Dalkara, Szekszárdi Dalárda. 4. Künnyü műdalcsoportban: Mecsekszabolcsi Bányatelepi Polgári Lövészegylet „Jószerencsét“ Dalköre, Pécsi Bőrgyári Dalárda. 5. Nehéz vegyeskari csoportban: Pécsi Dalárda. A Borsy Jenő kerületi vándordíj csoportban a válogatóversenyben résztvett dalosegyesületek versenyeztek. A versenyre szépen megtelt a színház néző­tere közönséggel, mely lelkes tapssal jutalmazta az egyes dalosegyesületek teljesítményét. A verseny után, háromnegyed 12 órai kez­dettel évi rendes közgyűlését tartotta a pécsi kerület. A közgyűlésen a negyven tagegyesület közül csak húsz képviseltette magát. A közgyűlésen Borsy Jenő elnökölt. A kerület elmúlt évi tevékenységéről Kiss Zoltán kér, fő­sokkal többet fog fizetni az, aki ezt tőle megveszi ... És sima, fehér ruhácskájában, ezüstszőke, fürtös hajában kék szalaggal, sima mosolygással ült az asztalfőn a vőle­génye mellett. A vőlegénye mellett . . . aki­vel csak egyszer beszélt a lépcsőházban. Ott is csak annyit, hogy „most már jobban van az édesanyja, kisasszony . . .” Mert apát hívták egyszer egy riadt éjjelen, ami­kor nagyanyám nagyon rosszul lett. Igen tanár úr, köszönöm, felelte anya, már job­ban van. Jó estét kisasszony ! mondta még apám és már be is ment a fehérlakkos, fé­nyes rézkilincsű ajtón, a lakásába, anya pedig tovább surrant könnyű lépteivel le a ház elé, ahol a szerelme várta. Apának fiatal korában szakálla volt, szép, fekete kör­­szakálla, aranykeretes szemüvege és már akkor is fárasztotta minden felesleges mon­dat. Az ő számára pedig minden felesleges volt, ami nem a tudománnyal volt össze­függésben. Az eljegyzési vacsorán nagyon kínosan érezte magát. Nem az ő köre volt az ijedt szemle, remegő boldogságú ember. A menyasszony pedig, szótlanul ült, de a szót­lansága nem hasonlított semmiben a szülők megilletődött szótlanságához. Ez már elszánt konok szótlanság volt a szakállas vőlegény ellen. Az úgynevezett mátkaság három hétig tartott. Ez alatt a három hét alatt anyának kötelessége volt minden nap lemenni ebé­delni a vőlegényhez anyja kíséretében. Az esküvő csak polgári volt, mert apám már áttért a református hitre, de anyámtól nem követelte ezt. Egyáltalán nagyom keveset kérdezősködött anyámtól, vagy kért tőle valamit. Meg sem csókolta őt az esküvő napjáig. (Folyt, köv.) PELS I­M VPLO 11)35 július 2 Bécsből hazajövet súlyos motorbicikli baleset érte Jt Marty János dr. rendőr fogalmazót Pécs, július 1. Péter és Pál napján súlyos motorbicikli baleset érte a pécsi rendőrség egyik közszeretetben álló fogalmazóját, Marty János dr-t. A részletek a következők : Marty János dr. pénteken este Bécsből indult motorbiciklijén hazafelé. Éjjel fél 3-kor a somogy­­megyei Marcali község határába ért, amikor egy parasztszekér haladt előtte. Marty dr. előzni akarta a kocsit, azonban a félhomályban nem vette észre, hogy az út szélén hatalmas kőrakás fek­szik, biciklijével teljes sebességgel nekirohant ennek, úgy, hogy a kerékpár felborult és Marty dr. széles ívben esett az úttestre. Közel félóráig feküdt az országúton eszmé­letlen állapotban, amikor egy budapesti autó haladt arra és észrevette az erősen vérző embert. Felvette kocsijára és bevitte Marcaliba, a kórházba, ahol azonnal kezelés alá vették. Ma, a déli órákban a pécsi rendőrségtől felhívták telefonon a marcali­i kórházat, ahol azt a felvilágosítást adták, hogy Marly dr. álla­pota súlyos ugyan, de nem életveszélyes. A Somogyi Jurul Egyesület Bányász­­jas­­kara nyerte a Borsy Jenő kerületi vándordíját tizenegy énekkar vett részt a kerületi válogató­ versenyen 1tt közgyűlésen 20 tagegyesület képviseltette magát

Next