Pécsi Napló, 1938. április (47. évfolyam, 73-96. szám)
1938-04-01 / 73. szám
2. oldal, PÉCSI NAPLÓ 1938. április 1. Saját készítményű tavaszi ballon és vízmentes kabátok, öltönyök nagy választékban PÁLL ÖDÖN Pécs, Széchenyi tér 18. Csonka-Magyarország legnagyobb mérték szerinti férfiszabó üzeme Takarékosság tagja ként távozása alkalmával hozzánk intézett búcsúsorait, s azokat az elismerő szavakat, amelyekkel működésében a törvényhatósági bizottság és a vármegyei tisztikar megértő támogatásáról és munkájáról megemlékezni méltóztatott. Biztosítjuk Méltóságodat, hogy főispáni működésére mi is mindenkor az elismerés és köszönet érzésével fogunk emlékezni s nem fogjuk elfelejteni azt az értékes támogatást, amellyel vármegyénk közérdekű törekvéseinek előre- vitelében oly készséggel sietett mindig segítségünkre. Méltóztassék meggyőződve lenni, hogy azokat a kapcsolatokat, amelyek Méltóságod és a vármegye között eddigi közigazgatási tevékenysége alatt fennállottak, s amelyekről Méltóságod hozzánk intézett soraiban megemlékezni méltóztatott, mi is szívesen fogjuk ápolni s hisszük, hogy vármegyénk iránti szeretetünkben mindig egyek fogunk maradni. Fogadja Méltóságod kiváló tiszteletünk őszinte nyilvánítását. Kelt Pécsett, 1938. évi március hó 31-én tartott rendkívüli közgyűlésünkből. Baranya vármegye közönsége nevében: ÖLLÉ ISTVÁN vármegyei főjegyző Ezután Öllé István alispánhelyettes-fő-jegyző, Montenuovo Nándor herceg vezetése alatt népes küldöttséget jelölt ki, Basko- Vich Iván főispánnak a közgyűlésre való meghívására. A terembe lépő főispánt hosszantartó taps és lelkes éljenzés fogadta. Ennek elükével a fekete díszmagyarban levő főispán bejelentette kinevezését, majd kinevezési okmányát és az eskümintát átnyújtotta Öllé István alispánhelyettes főjegyzőnek. A kinevezési okmány felolvasása után Virág Ferenc megyéspüspök kivetette az esküt a főispántól, aki ennek megtörténte után elfoglalta székét. A szék elfoglalását követőleg három járási főszolgabíró és a mohácsi polgármester, a közgyűlés tagjai és a jelenlevő vendégek lelkes éljenzése közben háromszor megemelte a székben ülő főispánt, aki ez ősi szokás után megtartotta székfoglaló beszédét. A PÉCSI NAPLÓ REGÉNYE Tarza az aranyvárosban Irta: E. R. BURROUGHS. Fordította: VAS GÁBOR. (13) — Mit vásároltok kívülről és kitől vásároltok? — kérdezte Tarzan. — Sót vásárolunk, mert az nincs nekünk. Acélt is veszünk fegyvereink számára, fekete rabszolgákat és időnkint egyegy fehér asszonyt is, ha fiatal és csinos. Ezeket egy sifta bandától vásároljuk. Emberemlékezet óta ugyanavval a bandával kötünk üzleteket — magyarázta Walthor. — Sifta főnökök és athnei királyok születtek és haltak, de jóbarátságunk ezzel a bandával nem változott. Akkor is őket kerestem, amikor eltévedtem és egy másik banda kerített hatalmába. — Hát Catrine népével sohasem kereskedtek? — kérdezte a majomember. — De igen. Minden évben egy hétig fegyverszünetet tartunk s akkor békében kicseréljük áruinkat. Ők aranyat, élelmiszert és takarmányt adnak cserébe az aszszonyokért, sóért és acélért, amit mi a síitáktól veszünk és a ruháért, bőrért és elefántcsontért, amit magunk állítunk elő. A catrinéiak aranybányászaton kívül harci és cirkuszi oroszlánt tenyésztenek, gyümölcsöt, gabonaneműt, takarmányt termelnek, arany és kisebb mértékben elefántcsont feldolgozással foglalkoznak. Leginkább aranyukra és takarmányukra van szükségünk az ő termékeik A nagyszabású beszédet, melynek minden mondatából mély vallásosság, törhetetlen magyarság és a tenniakarás legbecsületesebb szándéka csengett ki, a vármegye és népének őszinte szeretetével együtt, a maga egész terjedelmében a következőkben adjuk: Tekintetes Közgyűlés ! — Midőn a vármegye kormányzatát a Kormányzó Úr Öfőméltóságának és a magyar királyi kormánynak kitüntető bizalma alapján átveszem, átérzem azon nagy kötelességek súlyát, melyeket elődeimnek érdemei örökül hagytak reám. Az ország alkotmányának az 1867. évben történt helyreállítása óta ezen széken ült minden elődömet a vármegye közönségének szeretete, ragaszkodása és bizalma kisért. Törekedni fogok arra, hogy elődeimhez méltó legyek. Kötelességemnek ismerem, hogy a magas kormánynak hatalmas és nemes intencióit a vármegye közönsége előtt világossá tegyem és pedig akkor is, ha esetleg rajtunk kívül álló körülmények okozta hamis látszatok, vagy a rosszakarat ezen munkámat megnehezíteni fogják, de éppen annyira kötelességemnek ismerem azt is, hogy a vármegye helyzetéről és viszonyairól állandóan tájékozva legyek és a vármegye közönségének óhajtásait és szükségleteit a magas kormány elé terjeszteni tudjam. — Működésemben a megértést keresem. Midőn az ország nehéz helyzetében annak úgyszólván minden egyes polgárát azonos célok és azonos ideálok vezérlik, elképzelhetetlennek tartom azt, hogy a közös nagy célok megvalósításának módozataira nézve ne lehessen erős akarattal megértést találni és az egyetértést megteremteni A nemzeti egységet a szívekben és a lelkekben szeretném megvalósítva látni, hogy annak erejével ennek az országnak a népe legyőzhetetlenné váljék. Izzó magyarságot kérek, mely megalkuvást nem ismer, melyben ennek az országnak közül, de leginkább takarmányra, mert anélkül nagy bajba jutnának elefántcsordáink. — Két nép, amelyik ennyire függ egymástól, miért ellenségeskedik egymással? — kérdezte Tarzan. Valthor vállat vont: — Nem tudom, talán mert megszokták. Ha sokat is beszélünk arról, hogy jó lenne a béke, azt hiszem nagyon hiányozna valamennyiünknek a háború mulatsága és izgalma. Fölragyogtak a szemei. — Hű, a rajtaütés — kiáltott föl — az aztán a férfimulatság! A catrinéiak oroszlánjaikkal vadásznak a mi kecskéinkre, birkáinkra, elefántjainkra és miránk magunkra is. Fejeket hordanak maguk előtt trófeák gyanánt és az emberi fejet mindennél többre becsülik. Időnként megkísérlik elrabolni asszonyainkat és ha sikerül nekik, akkor kitör a háború, legalább is ha az elrabolt asszonynak családja elég előkelő. — Viszont hogyha mi vágyunk egy kis szórakozásra, akkor mi törünk arájuk, hogy aranyat, asszonyt raboljunk tőlük, vagy rabszolgákat hajtsunk el, vagy csak egyszerűen, hogy kicsit embert öljünk. A legmulatságosabb aztán, ha sok aranyért eladunk egy nőt valamelyik catrinei férfinak aztán visszaraboljuk. Nos, igazán nem mondhatnám, hogy akár mi, akár a catrineiak nagyon vágyódnánk a béke után. Mialatt Valthor beszélt, a láthatatlan nap mind mélyebbre süllyedt nyugatra; nagy sötét fenyegető felhők rejtették el az északi csúcsokat. — Azt hiszem most indulhatunk — mondotta Valthor — mindjárt besötétedik. Egy záporpatak mosta árokba szálltak alá, úgyhogy most nem láthatták Kérek a magyar nép őserejében bízó rendíthetetlen hitet és fanatikus reményt. A lelkek mélyében gyökerező, az ősöktől öröklött erkölcs, higgadt megfontolás, bölcs önmérséklet, szorgalom és kitartás a falu népének olyan kiváló tulajdonságai, melyekre biztonságosan lehet építeni mindaddig, míg meglesz ennek a népnek az ereje ahhoz, hogy a fejlődés és a haladás ornamentikáit kizárólag csak a saját énjére engedje felépíteni. És én bízom abban, hogy a mi népünk ősei hitéhez, ősei erkölcséhez és ősei hagyományaihoz minden körülmények között ragaszkodni fog. Kéreli keresztény világ Catrine városát. A nagy viharfellegeken 1 villám szaladt végig, amelyet menydörgés követett; a völgy felső vége fölött már kitört a vihar s a hatalmas eső elrejtette előlük a dombokat is. Mikor aláértek a síkságra, és fölöttük tombolt a vihar és az árkot, amelyben leszálltak őrjöngő zuhatag töltötte meg. Leszállt az éjszaka is, teljes sötétség borította be őket, amelyet csak a villám fénye világított meg időnként. A menydörgés fülsiketítő volt. Az eső pedig oly sűrűn hullott alá, hogy úgy érezték, mintha a tengerben fürödnének. A legijesztőbb vihar volt ez, amely életükben érte őket. Ilyen körülmények között beszélgetni nem lehetett. Csak a villám fényénél tudhatták folytatni útjukat a völgy füves talaján az arany város irányában, ahol meg akarták találni az utat a harcosok szorosa felé és aztán magába Thenar völgyébe. Most már meglátták a város fényeit, amelyek az ablakokon át kiszűrődtek és egy pillanat múlva kiértek az útra s már mentek északnak, az irtózatos viharban. Micsoda vihar! Minél tovább mentek, annál hatalmasabb lett; minden lépésükért küzködniök kellett a széllel, amely gyakran visszapenderítette őket. Meg kellett minden izmukat feszíteni, a viharisten herkulesi ereje ellen, mintha csak rájuk haragudott volna ez a vihar, hogy szembe mernek vele szállni. Hirtelen, mintha ez lett volna utolsó kísérlete arra, hogy legyőzze őket, óriási villám cikkázott az égen végig, amely néhány pillanatra megvilágította az egész völgyet; a menydörgés úgy robbant, mint még egyszer sem azelőtt és olyan víztömeg zúdult a nyakukba, hogy mind a ketten a földre estek. (Folyt. köv.) A szívek és lelkek egységét szeretném megvalósulva látni, mondotta székfoglalójában az új főispán minden rendű és rangú polgára egybe forr, amint egybeforrva volt egy ezredéven át. — Megértem azt, hogy a külföld nem ismeri a mi viszonyainkat, mert hiszen a különféle nemzetiségeknek a magyar alkotmány őseréjén kijegecesedett egyenjogúsága az egész világon egyedül áll. Szent István király kora óta nem volt a magyar történelemnek olyan időszaka még átmenetileg sem, mely az ország lakosságát bármi tekintetben is nemzetiségek szerint osztályozta volna. Ezt azonban tudnia kell és éreznie kell minden magyarnak. Midőn tehát a nemzetiségi izgatások piszkos fegyveréhez is hozzányúlni merészelnek azok, kiknek a magyar lelkek egyensúlyának a helyreállítása fáj, elsősorban és főképpen az izgatásokban idekelt nemzetiségektől leszármazó, de szívben és lélekben magyarrá lett testvéreinktől várjuk si és várom el azt, hogy midőn a magyar egységet rajtuk keresztül akarják támadni és megtörni, a századok nagy közösségein kiépült magyarságukról tanúságot tegyenek, a konkolyhintőket soraikból kivessék és a nagy magyar egységnek békés és háborítatlan fenntartásáért az első vonalban küzdjenek. A HIT, ERKÖLCS ÉS HAGYOMÁNY SZENT HÁRMASÁRÓL