Pécsi Napló, 1939. március (48. évfolyam, 49-74. szám)

1939-03-01 / 49. szám

t . ..il 1939. március 1. Szerda XLVIII. évfolyam. 49. szám. v. könyvi Viiva. Arat 2 fill. PÉCSI NAPLÓ SBserkesztőség és kiadóhivatal, Munkácsy u. 10. Kéziratokat nem adunk vissza. Sark. tel.: 21-09. — Kiadóhivatali tel.: 20-27. FÜGGETLEN POLITIKAI NAPILAPI Előfizetési árak házhoz szállítva vagy postán egy hónapra 2 P 50 f, egy negyedévre 7 P 50 f. Egyes szám ára 12 fillér, — 16 oldalas 20 fillér. A gyümölcs Évekkel ezelőtt megkezdődött Magyarországon az a propaganda, amelynek célja a gyümölcstermesztés előmozdítása volt. Nemcsak szavakkal folyt ez a propaganda, hanem cselekedetek is szolgálatába szegődtek. Vegyük csak számításba a mi megyénket. Baranyában olcsó pénzért, szinte fiellérekért kaptak nemes gyümölcsfát a gazdák, azzal a tendenciával, hogy felébresszék bennük a hajlamot a nemes, a piaci esetleg exportképes gyümölcs termesztésére. Maga a megye járt elől jó példával. Több egy évtizedénél, amikor az országutak mellett sorakozó sudáregyenes jegenyék fejsze alá kerültek, akkor sajnálattal értesültünk a nyárfák halálraítéléséről, de megvigasztalódtunk, amikor — néhány esztendővel később — megláttuk az első szilvákat kékleni és az almákat pirosodni a megyét behálózó országutak mentén. Azóta bőtermésű fává terebélyesedtek a csemeték és hathatós propagálói lettek a gyümölcs intenzívebb termesztésének. Az a sajnálatos, hogy a szavakkal és cselekedetekkel folyó agitáció még mindig nem érte el a kellő eredményt. A városok közelében levő községek, amelyeknek lakói- éppen a közelség révén — jobban reagálnak a haladás minden megnyilvánulására, hajlandóknak mutatkoztak kertjeikben, földjeiken hajlékot adni az újfajta gyümölcsfák sorának. A baj csak a megye távoleső, hegyek mögött megbúvó falvaiban mutatkozik. Ott még ma is azt az aprószemű cseresznyét, kőkemény körtét, ízetlen almát termelik, amely fajtát apáik és öregapáik honosították meg. Idegenkednek az új fajtáktól, különösen idegenkednek attól, hogy földjükből nagyobb darabot hasítsanak ki gyümölcstermesztés céljára. Holott, ezt példák bizonyítják, nincs az a termény, amely több hasznot hozna, mint a gyümölcs. Természetesen csak akkor, ha a fát kellőleg kezelik. És itt tapintunk reá a baj tulajdonképpeni gyökerére. A magyar gazda sajnálja a pénzt a tavaszi, az őszi fapermetezésre, komolytalannak, pepecselés-szerűnek találja a nyesést, törzs körülásását, öntözését. A községek vezetőire, a kis falvak tanítóira vár a feladat hogy, közvetlen beszélgetések, vagy előadások kapcsán, reámutassanak az egyéni érdekre, amit a gyümölcstermesztés jelent. Meg kell szabadítani a polgárembert az előítélettől, amely visszariasztja attól, hogy a dédapja idejében ültetett vackort termő körtefát kivágja s helyébe azt a fát ültesse, melynek hozama pénzt, csengő aranyat jelent. A maradiság kínai fala mögött meghúzódó falvakban a nemes gyümölcs ismeretlen. Az elhanyagolt fák annyit teremnek csak, hogy kóstolóba jut belőle a gyerekeknek, ellenben gyakori látvány a pécsi piacon, hogy a baromfit árusító asszony, amikor kosara kiürült, cseresznyét vagy körtét vásárol a kofánál. Ha azt kérded: „Maguknál nem terem, nénikém?“, ezt a választ hallhatod: — Hogyan teremne, amikor a fája is kipusztul. Nem érünk mi reá, bajlódni a gyümölccsel, örülünk, ha a földön, istállóban elvégezhetjük a munkát... Súlyos kifogások a zsidójavaslat ellen Makray Lajos és Eckhardt Tibor kemény bírálata Budapest, febr. 28. A Ház mai ülését 10 óra 4 perckor nyitotta meg Szinyei-Merse Jenő elnök. A kormány részéről Tasnádi-Nagy András igazságügyminiszter volt jelen. A mai ülésen folytatták a zsidókról szóló törvényjavaslat általános vitáját. Makray Lajos (kereszténypárti) volt az első felszólaló, aki a következőket mondta: — Mindenekelőtt be kell jelentenem, hogy a törvényjavaslattal szemben való állásfoglalást pártom nem tette pártkérdéssé. Ilyenformán amit elmondandó vagyok, az az én egyéni felfogásomat és meggyőződésemet tükrözi vissza, bár nem hiszem, hogy pártom valamelyik tagja ne azonosítaná magát azokkal a gondolatokkal, amelyeket kifejtek. Tartozom azzal a vallomással, hogy hosszú szónoki pályafutásom alatt alig voltam olyan súlyos helyzetben, mint ebben a pillanatban, amikor ehhez a törvényjavaslathoz hozzászólok. Akikre ez a törvényjavaslat vonatkozik, azokra ez a kérdés valósággal élet és halál kérdése. Nem állok itt szemben egy fajjal vagy egy népcsoporttal. Ezek absztrakciók. Én az emberrel állok szemben, aki végig elszenvedi ezt a javaslatot, akikre vonatkozik ez a javaslat, aki végiggondolja és végigküzdi ezt a javaslatot. Valóban a legnagyobbra fokozódott lelkiismeretre és felelősségérzetre van itt szükség, le kell hántani magunkról minden zavaró érzést. Különösen le kell hántanunk magunkról az ellenszenvnek vagy a gyűlöletnek érzését. Ez a törvényjavaslat nem azért készült, hogy büntessen és megtoroljon, hanem azért, hogy a magyar keresztény társadalmat megmentse és emelje. Nem a gyűlölet szólt ebből a javaslatból és minden idokoló ereje a keresztény magyar társadalom iránt való szeretet. Minden egyes ténykedésnek, akár az egyén, akár az állam, akár a társadalom felemelésére, megtisztítására vagy megmentésére vonatkozzék is, a mozgató és lendítő ereje egyesegyedül és kizárólag a szeretet. A gyűlölet nem inspirálhat és nem irányíthat. — Gyűlöletből éppen elég volt. Mai kuszáti életünk voltaképpen a vezető erővé feltolakodott gyűlöletnek keserves és szerencsétlen konzekvenciája. Azokat a mély sebeket, amelyeket ez a gyűlölet vágott ezen a világon és az emberiségen, nem lehet gyűlölettel meggyógyítani. Betegséget nem lehet betegséggel gyógyítani. A halált csak az élet eleven erőivel lehet legyőzni. Igazságtalanságot nem lehet igazságtalansággal reparálni. Nem az fogja megmenteni ezt a világot és ezt az emberiséget, aki a gyűlölet vágtató paripáján jön, hanem az, aki újra megtanítja ezt a világot és ezt az emberiséget a szeretetre. Le kell fejtenünk magunkról az elfogultságot, fel kell emelkednünk az elvi magasságokba. Fel kell mennünk a nemzet egyetemes érdekeinek magaslatára. Ezután áttért a törvényjavaslat részletes bírálatára. Makray Lajos kijelentette, hogy szerinte van zsidókérdés és miután van, meg kell oldani, majd így folytatta: " Téves lenne az az álláspont, amely szemet huny az előtt, hogy a zsidókérdés megoldatlansága rendkívüli veszedelmeket rejt magában, amely veszedelmek következményeit végeredményben elsősorban a zsidóság szenvedné el. Nagy tévedés volna, ha valaki azt gondolná, hogy ez a kérdés azért tér minduntalan vissza, mert a keresztény társadalomban valami megfejthetetlen gonoszság, irigység dolgozik... Fábián Béla: Ezt senki sem képzeli! Makray Lajos: ...Vagy pedig azért, mert a mai helyzetben a keresztény társadalom azért szorult háttérbe a gazdasági pályákon, mert tudatlan, vagy nem akar dolgozni és amikor látja a másik oldalon a felhalmozott javakat, akkor a pogrom eszközeivel akarja magát kárpótolni. Ezek felszínes értékítéletek. Makray Lajos ezután a keresztény és zsidó szellem közötti különbséget fejtegette. Kijelentette, hogy nem akar általánosítani, de szerinte a zsidóságnak van egy része, amely elkülöníti magát, idegen test a keresztény társadalomban. — A zsidókérdés felvetésének olyan oka is van, amely speciálisan a mi magyar viszonyainkra vonatkozik. Ez az, hogy a liberális korszak recepciós politikája nyakló nélkül asszimilálta vagy akarta asszimilálni a gettós zsidó- A legfontosabb: megtanítani a parasztot arra, hogy a gyümölcstermesztés nem harmadrendű, a gyümölcstermesztés nem divatos jelszó, amit a pantallós urak találtak ki, hanem komoly mezőgazdasági ténykedés; annyira komoly, hogy egyes vidékeket híressé tett, jólétet, gondtalanságot varázsolt arra a portára, amelynek lakói azelőtt csak panaszkodni tudtak. A baranyai mezők nemcsak a székácsi búzát és a tizenkétsoros kukoricát termik meg, hanem a ranett-almát, az Esperenkörtét és a többi nemes gyümölcsfajtát is. Tessék kipróbálni!.