Pécsi Napló, 1940. április (49. évfolyam, 73-97. szám)

1940-04-02 / 73. szám

4. oldal. P­É­C­S­I NAPLÓ 1940 április 2. Száz remek festmény várja a vevőt Megjelent az „így látjuk Pécset“ második kiadása Pécs, ápr. 1. Az akció, melyet a „Pécsiek a pécsi festőművészekért“ címen indítottunk, egyre szélesebb hullámokat vet, egyre nagyobb méreteket ölt és a közönség növekvő érdeklő­dései kíséri minden momentumát. Elértük azt, hogy Pécsett téma lett a festőművészet, de ezen túlmenve, kelendő portéka is let a festő­művészek alkotása: a kép. A Pécsi Napló akciójába önzetlen Szeretettel kapcsolódott Miklós József mű­kereskedő, aki Király ucca 5 szám alatt lévő helyiségének hatalmas termében, a festők iránti rokonszenvének kifejezésre juttatásaként, helyett adott a pécsi képzőművészek 100 ké­pének és ízléses elrendezéssel olyan tárlatot rendezett, amelyet művészi eseményként kell megemlítenünk. Szükség is volt erre, hiszen neves pécsi festőink mindenhez jobban érte­nek, mint képeik eladásához. Abszolút művészi értékű képeket festenek, szorgalommal, kedv­vel dolgoznak, de nem ismerték a lehetősége­ket, amelyekkel műveiknek vevőt szerezhet­nek. Ezt a lehetőséget nyújtja most Miklós József és ezzel nemcsak festőinknek tesz szol­gálatot, hanem a publikumnak is, mert aki vá­sárolni akar, a város központjában lévő helyen pazar választékot talál egy állandó, együttes tárlat keretében. A Pécsi Napló akciójának keretében megjelentetett „így látjuk Pécset“ album első kiadása — amint azt már megírtuk — utolsó példányig elfogyott. Az új kiadás vásárlását megkezdte a publikum és ezzel nagy mértékben szolgálja hat hivatásos festőművészünk anyagi érdekét, amellett, csekély pénzért olyan 6 met­szet birtokába jut, amely abszolút művészi értékű. A mai napon a következők jegyezték elő az albumot: gróf Zichy Gyula kalocsai érsek — 30.— P dr. Mosonyi Dénes nagyprépost-------10.— P Magyar Dezső kir. tanfelügyelő-------6.— P Geréby Győző gazdasági felügyelő — 6.— P Pécsi Helyőrségi Tiszti Kaszinó-------6.— P dr. Pincsek Zoltán-------------------------6.— P dr. Bíró Jenő —------------------------------6.— P Liptár Lajos-----------------------------------6.—■ P dr. Gáspár Andor-------------------------6.— P Egyetemi Könyvtár------------------------------6.— P Belvárosi Katolikus Kör----------------6.— P dr. Dániel Elemér egy. m. tanár-------6.— P Angszter orgonagyár---------------------6.— P dr. Bokrétás András tanársegéd-------6.— P V. Kis Lajos-----------------------------------6.— P Breyer Imre igazgató---------------------6.— P Önöket is érdekli, hogy a jó öreg­ Mecsekünk mennyire­­divatba jött és Pécs városa ma már az ország egyik legnépszerűbb üdülőhelyének számít. Különösen így ünnepek alkalmából vehető ez észre, amikor is az ország legkülönbözőbb részeiből annyian jönnek Pécsre, hogy mindkét mecseki szálló kiteheti a „Megtelt“ táblát. — Mondja csak hamar, lesz ebben az évben Pécsett nagyobb jelentőségű idegenforgalmi esemény? — Egyelőre nem tudom. A város idegen­­forgalmi hivatala azonban, a Mecsek Egyesület jövő évi félszázados jubileumára való tekintettel, máris megkezdte a Mecsek útjain az új jelzőtáblák elhe­lyezését. — Egyéb idegenforgalmi híre nincsen? —­ Egy negatívumom van. — Nem értjük? Idegenforgalmi negatívum ... ? . — Kodály Zoltán nem töltötte Pécsett a húsvéti ünnepeket. Úgy volt ugyanis, hogy a magyar mu­zsika világszerte csodált büszkesége a húsvéti ünne­peket Pécsett tölti és már szobáról is gondoskodtak részére. Közvetlenül az ünnepek előtt azután érte­sítés érkezett, hogy Kodály megbetegedett és pécsi Utazását kénytelen ennélfogva elhalasztani. — Reméljük is, hogy csak elhalasztani volt kénytelen. Ha előbb nem, hát Pünkösdre várjuk Pécsre a világhírű mestert. — És mindezek után ... —­ Ohó, csak nem akar máris búcsúzni, ilyen könnyen nem szabadul meg ... — Hát mire kiváncsiak még? Kérdezzenek! — Nem tudja véletlenül, hogy ki volt az az ele­gáns hölgy és a társaságban levő úriember, akik a színház egyik múlt heti előadásán olyan lelkesen tapsoltak Jurik Julcsinak? — Már hogyne tudnám. Jurik Julcsi édestestvére, Jurik Ica és újdonsült férje ura, Vidacs Antal, a mis­kolci villanytelep helyettes igazgatója. Jurik Ica a jelenleg Kaposvárott szereplő Unger-féle staggione­­nak tagja — néhány évvel ezelőtt Julcsival együtt Pécsett is vendégszerepelt — előreláthatólag azon­ban már nem sokáig. Tudomásom szerint ugyanis­­visszavonul a színpadtól. — Színházról lévén szó, hát Tolnayéktól is el­búcsúzhattunk már? — Bizony, két hónap hamar eltelik... Kardoss Géza, a soronkövetkező staggione igazgatója, az el­múlt héten már Pécsett járt és megtette a szezon­­kezdéssel kapcsolatos intézkedéseket. Vele egyidő­­­ben tartózkodott Pécsett Tihanyi Béla, az Országos Színészegyesület elnöke, Unger István, a jelenlegi kaposvári igazgató, akivel együtt jött Pécsre fele­sége, Kovács Terus, az országos nevű, kitűnő komika, aki az Üdülőszálló vendége lesz néhány hétig, azon­kívül Galetta Ferenc, a Szekszárdon működő ván­dortársulat igazgatója. Tihanyi Bélát hivatalos köte­lessége, a Fodor Oszkár-féle felszerelés elárverezé­sének ellenőrzése, hozta Pécsre, Unger és Galetta viszont vásárolni szerettek volna az árverésen. Kedden este, a Leányvásár előadása alkalmából­­ Tolnay igazgató irodájában együtt volt az egész­­ társaság. Tolnay Bandi, a kétségkívül a legkeveseb­bet szereplő vidéki színigazgató, amint kollégám­ vé­­­­gignézett, hangosan felnevetett.­­ — Mi lenne, ha ma este felváltva játszanánk i­­ Tomot? — fordult a jelenlevőkhöz. — Hiszen Kar­ I­­­dols kivételével valamennyien játszottuk a szerepet...­­ — Mindenki nevetett, csak Kardoss Géza nem, s­­ aki a Tolnay staggione utolsó pécsi színlapját olvas­­i­a gáttá éppen. Különös figyelemmel a színlap befeje­­j­e­zését, Tolnay igazgató következő búcsúsorait: „Most, amidőn befejezem pécsi színidényemet,­­ hogy a magyar szót és dalt a határon túlra viszem, s nem mulaszthatom el hálás köszönetet mondani a­­ város vezetőségének, hatóságainak, sajtójának és a­­ kedves színházbajáró közönségnek, azért a lelkes,­­ odaadó támogatságért, melyben részesített. Kérem , tartsanak meg szeretetükben és ugyanolyan szere­­­­tettel pártolják az utánam következő Kardoss Géza­­ kollégámat, aki április 5-én kezdi meg szezonját.“ — Bandi, Bandi — fordult Kardoss szemrehányó­­ tekintettel Tolnayhoz —­ eddig azt hittem, hogy jó­­ barátom vagy ... — Az imént a Fodor-féle árverésről is mon­dott valamit. Ezzel kapcsolatban érdekes dol­got hallottunk. Értesülésünk szerint ugyanis az ósze­resek az általuk 62 pengőért megvásárolt színházi ruhatárat még azon melegében 180 pengőért eladták Rácz budapesti jelmezkölcsönzőnek, aki a közleke­dési nehézségek következtében elkésve érkezett az árverésre. Igaz a hír? — Annyira igaz, hogy a jelmezek nincsenek is már a raktárban. Rácz valamennyit elszállította már Budapestre. — Mi a Tolnayék következő állomása? — Szeged, ahol Tolnay igazgató április hó 4-én a „Cigánybáró“ előadásával kezdi meg előadásait, majd tíz nappal azután már olyan szenzációval szol­gál az elkényeztetett ízlésű tiszaparti metropolis kö­zönségének, amilyenhez hasonlóban még a szabad­téri játékok városának is kevésben volt része. A „Bohémélet“ április 15-iki szegedi előadására leszer­ződtette ugyanis többek között Tatjana Menottit, a milánói Scala világhírű énekesnőjét és Pataky Kálmánt. A napokban aláírt szerződés szerint Tat­­­jana Menottinak Tolnay igazgató egy szereplésért­­ 1200 pengőt fizet és fedezi útiköltségét Milánótól­­ Szegedig és visza és szegedi tartózkodásának összes­­ költségeit. Ennél költségesebb színházi vendégjátékot nyilvánvalóan nem rendeztek még magyar vidéki színházban. — Mint csemegét közlöm végül, hogy Tolnay igazgató az elmúlt héten érdekes ajánlatot kapott. Kérdést intéztek ugyanis hozzá, hogy hajlandó-e, megfelelő időben természetesen, egy nagyszabású magyar zenés film főszerepét eljátszani. A tárgyalá­sok folyamatban vannak még, miután azonban Tol­nay igazgató nem idegenkedik attól, hogy mint film­ színész debütáljon, könnyen lehetséges, hogy a staggione-évad befejezése után pihenőre a „Hunnia“ filmgyárba fog bevonulni. — És ezek után — de most már visszavonhatat­lanul — búcsúzok. A mielőbbi viszontlátásra! (-?­) A Nemzeti Munkaközpont propaganda-estje Pécs, április 1. Mintegy 300—350 főből álló közönség sereglett össze és vett részt a bár hosszú, de lebilincselő és mindvégig nemesen szórakoztató estén. R­á­z­s­ó János dr. meg­emlékezett a Munkaközpont megalapítójáról, néhai Gömbös Gyuláról, majd ismertette vitéz Marton Béla orsz. elnök önzetlen munkálkodá­sát, a Munkaközpont célkitűzéseiről tartott frappáns megnyitót, mely előkészítője volt az est emelkedett hangulatának. Somogyi Ferenc dr. országgyűlési kép­viselő tartotta az ünnepi beszédet a közönség lelkes ünneplése mellett. Derűs bevezetése után azt fejtegette, hogy az új magyar élet felé a rend, a fegyelem, hivatásérzet és a be­csületes munka vezet el. Nem lehet tovább folytatni az individuális liberális politikát. A rend és fegyelem mellett a magyar törekvé­seket Krisztus-hittel kell átitatni. Minden ma­gyart elkötelez a közösség szolgálata s szinte naponkint kell a kérdést feltennünk: kis mun­kám, hogyan illik bele a magyar jövő szent szolgálatába? Az új magyar élet munkástól, munkaadótól megkívánja a becsületes, áldoza­tos munkát. Ez a követelmény meggyőződés­ként éljen bennünk, hogy a harcot, a nagy ma­gyar jövő harcát dicsőségesen megharcolhas­suk. A Dohánygyári Dalárda találón összeválo­gatott darabjainak precíz elődása a hosszú mű­sor alatt szinte felvillanyozta a közönséget. Szentirmay nótaszerző remek formával előadott nótázása annyira tetszett, hogy a köz­kívánatra előadott régebbi nótáit a közönség együtt dal­ta a szerzővel és nagy tapsvihar ho­norálta a Munkaközpont kedvelt nótaszerzőjét. A parasztköltők mindnyájan igyekeztek nemes érzéseket belevinni költeményeik tartal­mába. Nyelvezetük nemes egyszerűsége hű kifejezője volt érzéseiknek. Darabos János, Vörös Vince, Kocsis József, Balog Já­nos, Sértő Ferenc és G­y­a­n­ó Sándor pa­rasztköltők verseikkel szép emlékeket hagytak a szívekben. Imponáló volt Nyers József joghallgató fellépése, aki áhítatot keltő, vallásos költemé­nyeivel tűnt ki, melyeknek mindegyikében a magasztos Isten-hit tükröződik vissza. A Munkaközpont filmjeiről kellene leg­többet írnunk, de ez szinte lehetetlen. Minden magyarnak látni kellene a nemzetvédelem és „Szabadidő-mozgalom“ nemes szórakozást nyújtó tanulmányút filmjeit, melyeken a baráti államok országaiban résztvett magyar munká­sok szerepelnek, hogy megismerhessük azt a nagy kultúrmunkát, melyet csaknem önerejé­ből végez a Nemzeti Munkaközpont. A filme­ket Orosz Imre a „Becsüld a munkát szabad­idő szervezeti vezető titkára vezette be érde­kes ismertetéssel. Az est tiszta jövedelméből könyvtárt ala­pított a pécsi kerület, amelynek gyarapítása önkéntes könyvajánlás révén folyamatban van. BUDAPESTRE ÉRKEZIK A JUGOSZLÁV FÖLDMŰVELÉSÜGYI MINISZTER Belgrád, április 1. Cubrilovics Brankó föld­művelésügyi miniszter szerdán Budapestre ér­kezik. — Az olasz világkiállítás előkészületei. A Tükör áprilisi száma írja: Két év múlva, 1942 április 21-én, a fasizmus uralomra jutásának huszadik évében nyílik meg a római világkiállí­tás. Az előkészítő munkák több mint három éve megindultak és az épületek jórésze már fel­épült. A római világkiállítás Mussolini szavai szerint a munka, a kultúra és a béke szemléje lesz.

Next