Pécsi Napló, 1941. október (50. évfolyam, 222-248. szám)
1941-10-01 / 222. szám
1941 október 1. :1М1ШNoШМЯаИPÉCSI NAPLÓ Tel.20-46 Д P О L L О ТсЬ20-46 Szerda-csütörtök, október 1-2. Vidám bohózat egy elragadóan Ibájos, de roppant harcias kislányról 1 ÉDES ELLENFÉL Főszerepben : Szerecsky Zita: Jogot a nőknek! Hajmány Miklós: Vissza a főzőkanálhoz ! Latabár: Enni, vagy nem enni, ez itt a kérdés ! A többi szerepben : Kiss Manyi, Somlay, Mály Gerő, Pethes V I L A G H I R A D Ó. Előadások: 5- 7, 9 órakor. Tel. 28 00 URACSA Tel. 2000 Szerda-c°ütörtfik-péntek, október 1-2-3. Forró levegőjű, látványos francia filmcsemege ! A világhírű néger táncosnő: Josephine Baker különleges filmje: A fekete Vénusz Josephine Baker partnerei : Viviene Romance, Jeand Galland, Albert Prejean. Varázssis vizek városa : BUDAPEST. Érdekes magyar kulturfilm: V. I E А О m I К Ж D о. Előadások: V2S, ‘*47, Ys9 órakor Olasz követek és katonák Pécsről szóló érdekes jelentései a bolognai olasz könyvtárban Beszélgetés Kovács Gyula pécsi gyakorló tanárjelölttel olaszországi élményeiről Pécs, szept. 30. Az elmúlt év őszén az olasz külügyminisztérium külföldi kapcsolatok kulturális osztályának vezetője közölte a magyar közoktatásügyi miniszterrel, hogy 50 ezer lírás olasz ösztöndíjat bocsát öt magyar tanárjelölt rendelkezésére. Pécsről egyetlen gyakorló tanárjelölt, a 27 éves Kovács Gyula kapta meg az olasz ösztöndíjat, amellyel 1940 december havában ment ki Bolognába, ahonnan most, szeptember havában tért vissza Pécsre. Kovács Gyula kilenc hónapot töltött a háborús fasiszta Olaszországban, ahol igen sok érdekes megfigyelést tett. A Széchenyi tér 16. szám alatt lévő Olasz Kulturális Intézetben találkoztam vele, ahol gazdag impresszióiból az alábbi interjú született meg. — Mi a célja az olasz külügyminisztériumnak azzal hogy magyar tanárokat hív meg Bolognába? — volt első kérdésem. — Fel akarják újítani a magyar-olasz kapcsolatokat — mondotta Kovács Gyula. A múltban ugyanis nagyon sok, m magyar diák és tanár tanult Bolognában. Eddig főleg jogászok és orvostanhallgatók voltak a bolognai ösztöndíjasok. Most azonban főleg a bölcsésztanhallgatókat hívják meg évenként. Bolognában ugyanis magyar-olasz tanulmányi központot akarnak létesíteni, illetve kiépíteni. Éppen ezért tervbe vették egy magyar-olasz kollégium építését is, ahol főleg azok nyernek majd elhelyezést, akik a jövőben Magyarországon olasz szakos nyelvtanárok lesznek. — Tanár úr és másik négy magyar társa mivel töltötte el idejét Bolognában? — El kellett járnunk rendszeresen az egyetemre, ahol olasz irodalmi, történeti, művészettörténeti és nyelvészeti előadásokat hallgattunk. A tantárgyak hallgatását teljesen szabadon választhattuk. — És szabad idejükben mit csináltak? — Hogy ne csak Bolognát ismerjük meg, szabadidőnkben kerékpárt béreltük és azzal bejártuk Bologna környékét és a nevezetesebb városéit, mint például: Modena, Ferrara, Ravena, Rimini, San Marino, Verona és a Garda-tó körüli vidéket. Olasz falvakban is megfordultunk. Az utak mindenütt kitűnőek voltak, úgy, hogy élvezet volt kerékpárral kirándulni. Amikor olasz falvakon száguldottunk keresztül, alkalmunk volt megfigyelni az olasz paraszt életét. — Milyen az olasz paraszt élete? — Megállapítottam, hogy az olasz paraszt életnívója sokkal magasabb, mint a magyar paraszté. Csodálatos, hogy mezítlábas olasz földművelőt sehol sem láttam. Egyetlen egyet sem. Az olasz parasztok kerékpárral mennek ki földjüket megművelni. — A másik, ami bámulatos, hogy milyen nagy hozzáértéssel tudják földjüket megművelni. A legkisebb területet is kihasználják. E tájnak fő jellege az, hogy a földek között gyümölcsfák vannak, főleg eperfák és ezekre szőlőt futtatnak fel. — Az olasz paraszt nívós kultúréletet él. Pénteken és szombaton például a parasztok bejöttek mindig Bolognába, ahol színházba, moziba mentek. Itt erősen költekeztek, ami annak a jele, hogy ezen a vidéken az olasz földművesek mind jómódúak. Egyébként otthonában minden földművesnek rádiója van. A rádiót az olasz paraszt nem azért veszi, hogy a szobát ezzel díszítse, hanem rendszeresen hallgat rádiót. — Nagyon érdekes volt megfigyelnem azt, hogy öltözködésük egészen városias, főleg a nők öltözködése. Fia az ember nem nézné a kezüket — amelyen a kemény munka nyomai meglátszanak — nem is tudná megkülönböztetni az olasz falusi nőt a városi nőtől. * — Hogyan fogadják Bolognában a magyarokat? — Nagyon szívélyesen. Ahol csak megtudták, hogy magyarok vagyunk, mindenütt szeretettel üdvözölte bennünket. A magyar-olasz barátság Bolognában nem frázis, hanem élő valóság. Amikor megérkeztünk például Bolognába és az egyik egyetemi tanár bejelentette, hogy megérkeztek a magyarok, olyan egetverő tapssal és lelkessedéssel fogadtak bennünket, hogy szívünk megdobbant és lelkünket jóleső érzés töltötte el.— Mit tudnak tanár úr Bolognában a magyar irodalomról, magyar kultúráról az olaszok? — Nagyon sokat. Megfigyeltem az elárusító bódékat és az olasz könyvkereskedések kirakatait. Megállapítottam, hogy a külföldi irodalomnak több mint a felét, magyar írók művei teszik ki. Főleg Herczeg Ferenc, Zilahy Lajos, Körmendy, újabban pedig Nyirő József és Tamási Áron munkái a legnépszerűbbek Olaszországban. Eddig Nyirő Józsefnek „Az én népem“ című munkáját és egy gyűjteményes novelláskötetét, Tamási Áronnak pedig az Ábel-trilógiáját fordították le olasz nyelvre. Az olasz közönség szívesen olvassa a magyar írók munkáit. Nemcsak olvassa, hanem szereti is őket. — Pécsről esett-e szó Bolognában? — Csak akkor,amikor a szerbek Pécsre bombákat dobtak le. Akkor az olasz lapok oldalakat írtak erről a galád merényletről és szimpatikusan kommentálták a magyar csapatoknak a baranyai háromszögbe való bevonulását. — A bolognai könyvtárban Pécsről nem talált tanár úr semmiféle könyvet? — De igen. Amint az olasz könyveket bújtam, ráakadtam egy „Sanuto diarii“ című könyvre, amely világkrónikákat tartalmaz. Ebben a könyvben Pécsre vonatkozó leveleket találtam, amelyeket külföldi olasz követek és katonák írtak. Ezeket mint jelentéseket küldték haza. Ezekben a mohácsi vésszel kapcsolatban pécsi történelmi események is szerepelnek a törökök előrenyomulásáról. Pécset szép fekvésű, csinos városnak írják le. Megírják benne azt is, hogy a törökök itt mindent elpusztítottak, felégettek, az embereket pedig elhurcolták magukkal. A törökök Pécsről azután folytatták útjukat a Dunántúl falvai felé, ahol tovább pusztítottak. — Volt-e tanár úrnak valamilyen érdekes magyar vonatkozású epizódban része Itáliában? — Volt, mégpedig Bolognától 50 kilométernyire Romagna központi városában Luganoban. Itt ugyanis olasz műkedvelők a színházban előadták Fodor László „Érettségi“ című színdarabját. Erre meghívott két olasz egyetemi hallgató kollégánk és így mi is megnéztük ezt az előadást. A színház annyira megtelt és a darab olyannyira tetszett a közönségnek, hogy a műkedvelők a nagy lelkesedésen és tetszésnyilvánításon felbuzdulva, a darabbal körútra is elindultak. Magában Lugano városában ötször adták elő a színdarabot. Az előadás után Brahms ötödik és hatodik magyar táncát mutatták be, magyar ruhában. Ebből azt látni, hogy Olaszországban a magyar irodalom nemcsak a nagyobb, hanemmár a kissebb városokig is eljutott. — Olasz középiskolákat nem látogattak meg tanár úrék az olasz pedagógiai módszerek elsajátítására? — De igen. Bolognában a „Galvani“-gimnáziumban voltunk, ahol az olasz irodalmi, történelmi és latin órákon vettünk részt. Itt láttuk, hogy milyen nagy a különbség az olasz és a magyar pedagógiai és oktatási rendszer , között. — A fiúk fegyelmezettsége nem olyan merev, mint nálunk. Az egyéniségük jobban felszabadul és a tanár és a diák között a viszony közvetlenebb. Távol áll tőlem még a gondolata is annak, hogy azt állítsam, a magyar diák egyénisége el van nyomva, csak azt állítom, hogy az olasz diák egyénisége valahogyan jobban kidomborodik, jobban, érvényesül, szabadabban nyilatkozhatik meg. — Ami pedig a feleltetést illeti náluk — lehet, hogy a háborús viszonyok miatt — sokkal kevesebb időt vesz el az órából, mint nálunk. Az olasz tanár többet magyaráz, mint feleltet. — A tananyaguk hatalmas. Nagyon vaskos tankönyvet használnak, úgy hogy a diákok a tanulás szempontjából jobban meg vannak terhelve, mint nálunk. Főleg a filozófiára és a művészettörténetre fektetnek nagy súlyt az olaszok. — Ami feltűnt nekem még az, hogy a nyilvános könyvtárakban nemcsak egyetemi hallgatókat, hanem főleg középiskolás diákokat lehet találni, akik itt olvasnak, tanulnak és hangyaszorgalommal jegyzeteket készítenek. — Milyen a háborús hangulat Olaszországban? — Nappal nem látni semmit. Alig lehet észrevenni, hogy háború van. Az egyetemi élet, a forgalom és a szórakozóhelyek mit sem árulnak el a háborúból. Minden normális életet mutat. Ez mindenkinek feltűnik, aki Olaszországba érkezik. — Csak este lehet látni valamit a háborús Olaszországból, amikor megkezdődik az elsötétítés. — Ilyenkor a városból csak apró fénypontokat lehet látni. Az óvóhelyeket pedig piros lámpafények jelzik. — A közlekedés éjszaka is teljesen tökéletes. Még a járdáknak is egyik oldalán jobbra és a másik oldalán balra mennek. Ez már anynyira beleidegződött az olasz közönségbe, hogy még nappal is betartja ezt a rendet. 3. oldal.