Pécsi Ujlap, 1914. június (8. évfolyam, 124-145. szám)

1914-06-03 / 124. szám

VIII. évfolyam — 1241 sz. Szerda i 1914. Junius 3. Az „ÚJ LAP“ melléklete A pesti ,01 LAP* és ,PÉCSI UJLAP1 együttesen »egyed«. P helyben . K 1'80 | Negyedévre vidékre . K 3-90 Egy hóra . K-60 | Egy hóra . . K 1-30 A .PÉCSI UJLAP" külön vidékre küldve 1 hóra K 1— aaa—a—— 1 »v POLITIKAI NAPILAP. f­elelős szerkesztő: TIHANYI JÁNOS. Szer­tesztőség és kiadóhivatal: Dunántúl Nyomda Részvénytársaság Pécs, Lyceum-u­tca 4. szám. , Telefon 222. szám. A felelős szerkeszti telefonszáma: 484. Munkások halljátok meg! Igazunk van-e vagy sem? Mondjatok Ítéletet a szív és lélek gyilkosai felett! A józan, gondolkodó munkássághoz akarok szólani és hozzá néhány tisztelettel­jes kérdést intézni. Rendesen olvasom a „Munkás“ című lapot és állandóan figyelem annak irányát, taktikáját, igazságtalan támadását az embe­rek hite, vallása ellen. Karácsonykor valóságos káromkodást zengett el a megváltás művéről; húsvétkor a természettudomány nevében rugdosta meg a keresztény ember hitét; pünkösd napján pedig nyakatekert frázisokkal csúfolódott, azért, hogy megzavarja azt az ünnepi han­gulatot, amely neki oly idegennek, oly zord­nak tűnik fel. Érthetetlen valami, hogy egy lap, amely a szociálpolitikai közlöny címét veszi fel, és mindenütt az igazságot, a jogot keresi, mé­gis hogyan lehet annyira igazságtalan, any­­nyira jogtalan, hogy amíg a katholikus hit ellen mindig a legvadabb, a legféktelenebb őrülettel támad, addig a mások hitét, a má­sok vallását nem támadja, nem bántja soha­sem. Olvastátok-e már? Avagy olvastatok-e már valamit a „Munkájában, a zsidó hit, az izraelita vallás ellen? Neki rontott-e már ez a szociálpoliti­kai közlöny valaha Mózesnek? Élcelődött, avagy gúnyolódott-e már az égő csipkebokron, az egyptomi csapásokon, a nappali felhőoszlopon, az éjjeli tűzoszlopon, vörös tenger ketté válásán, a csodálatos mannán, a tűz­parancsokon, Kóré csodálatos büntetésén, a frigyszekrényen, Áron kivirág­zott vesszején, a csodálatos vizfakasztáson, a karóra függesztett rézkigyón, Jerikó har­sonáin, Illés próféta hollóján, Náman poklos­­ságán, Jónás cápáján, Nabukodonozor tüzes kemencéjén és sok más ószövetségi csoda és történet felett? Kigunyolta, avagy megrugdosta-e már ez a jogot és igazságot kereső lap a zsidó húsvétot a Pesachot, a zsidó pünkösdöt, a Sabuothot, a sátorok ünnepét, a Khag-Kha­­szukkot, a hosszú napot a Jom-Kipurimot? Támadott-e már valaha zsidó rabbit, kántor, vagy tanítót? Bombázta-e már valaha a zsinagógát, vagy a zsidó iskolát? Avagy egyáltalában ki szokott-e kelni komolyan, következetesen a zsidó kereske­dők rafinériája, svindlije, csalása, csődözé­­se, sikkasztása ellen? Ugyebár ezek ellen soha egy szót, alig egy kukkot mer szólni? De rendszeresen gyalázkodik a katho­likus hit, a keresztény munkásember lelki­­ismerete ellen. És miért van ez így? Miért csúfoltjanak azok a zsidó vezé­rek , akiknek szülei, testvérei gömbölyűre bízták magukat a karácsonyi vásárok, a bér­­málási ajándékok, a húsvéti új ruhák, a bú­­csujárók bevásárlásai révén — éppen a ka­tholikus valláson? , Pécs, június 2-án. Ha a hitet ki akarják irtani, miért nem támadnak a zsidó hit ellen is? Ugyebár tavaly bebizonyítottuk, hogy a pécsi zsidó demokrata- és szabadkőműves vezérek fejenként 80—140 korona zsidó hit­községi adót űzetnek. Amíg tehát ők megtartják a szombatot, a zsidó ünnepet és fizetnek felekezeti adót, addig a félrevezetett munkásság szívében megrugdossák a keresztény hitet, összegá­zolják a krisztusi eszméket és kárörömmel mosolyognak azon balekek felett, akik nekik behódolnak és butául felülnek. Érdekes megfigyelés! Érdekes igazán megfigyelni azt a tand-­­­erektől kikölcsönzött érvelési módot, azt a gothói gründolást, amellyel ők a szigorú tör­ténelmi események felett elsiklanak és ahe­lyett, hogy megcáfolnák ezt, vagy amazt az igazságot, egy két frázist lőnek ki a leve­gőbe és azt hiszik, hogy immár el van pa­­rentálva, egy kétezeréves történelmi igaz­ság. Ők egyszerűen az arcizom minden megrándulása nélkül kijelentik a pünkösdi „Munkás“-ban, hogy: — „Ma már nem történnek természet­feletti csodák.“ — „Mi ismerjük a világegyetem szer­kezetét, működését!“ — „A modern asztronómia elvezet bennünket a világegyetem nagy műhelyének minden zugába.“ — „Mi ismerjük ... az égitestek fejlő­déstörténet az ő növényi és csillagvilágokkal együtt.“ Micsoda merészség! Milyen hallatlan nagyzolás! Úgy beszélnek, — mintha léptük alatt legörnyedne az egek nagy boltozata. — mint­ha szemöldökük egy rántására repednének a felhők. — mintha egy tekintetökre alapostul felfordulnának a tengeri mélyek. — mintha szavakra remegnének a világsarkok. — mint­ha sóhajukra meginognának a hegyeknek alanini — és csodálatos, az égboltozat még nem horpadt be, a felhők nem repedeztek meg, a tengeri mélyek ma Titanicot, holnap Empress of Tr­eland hajót nyelnek el, a vi­lágsarkok szilárdan állanak, a tűzhányó he­gyek megingásakor pedig futnak a gyáva vitézek. Oh ti­naev tudósok, ti pesti héber csilla­gászok! ha oly merészen tagadjátok a cso­dákat, miért nem mentek el Lourdes-be és miért nem veszitek fel Artus 10 ezer frankos, vagy újabban Duplessy 5000 frankos alapít­ványát kamatokkal együtt és miért nem cá­foljátok le az ottan véghezmenő csodás gyó­gyulásokat? Vagy ha savanyu a szellő és mégis oly sok a tudomány és ti ismeritek a világegye­­tem működését, az állatok és növények fejlő­déstörténetét, miért nem magyarázzátok meg a tudós világnak, hogy mi is igazában az a villanyos erő, miben áll valójában az a ko­hézió, az energia megmaradása, a nehézke­dés törvénye, a generáció ekvivolta? Avagy miért nem mondjátok már meg egyszer azt a titkot, hogy miként is lett a szervezetlen lényből szerves lény és a ma­jomból pesti tudós? Miért nem? Ugyebár mert nem tudtok minderre megfelelni? Hiszen egy közönséges „bölényma­got“, egy szem „keserű lóherét", avagy egy szál eleven „sarkantyufüvet" nem tudtok megcsinálni és a "fizamárkózó" hahotára fa­kad a nagy dicsekvés, a nagy gründolis láttára. Hol van az a közönséges tyúk­, vagy verébtojás, az a légben táncoló vékonylábú szúnyog, az a sárban mászkáló kukac, ame­lyet ti, a nagy tudományotokkal létre­hoz­tatok? Ti ismeritek a világegyetem szerkeze­tét, működését? Ti jártatok a nagy természet minden zugában? Ti ismeritek a fejlődéstörténetet? Hát akkor mért nem csináltok bűz­­sze­met, szőllőbogyót, csirketojást és aranyönt­vényt? Miért engeditek az emberiséget tovább kínlódni, kutatni és nyomorogni? Oh jó uraim, szálljatok le arról a bak­ról, nem való, nektek a diadalszekér, a ba­bérkoszorú, é­gsejt, spekuláció, tandleres és zálogház az való az ilyen tudománynak. Ti pedig munkástestvérek ! Ti pedig munkás testvérek, ember éljé­tek meg magatokat és mondjátok meg azok­nak a lélekgyilkos vezéreknek, hogy elég volt már a sok gyalázkodásból, hogy a keresz­tény hit ellen már eleget öltögették a nyel­vüket, de ha az ösztönük nem hagyja nyu­godni őket, úgy hát folytassák istentelen kedvtelésüket a zsidó hiten, a zsidó lelkiis­mereten és hosszú napon, sátorok ünnepén, próbáljanak a „Munkás"-ban már egyszer ezek ellen is cikkezni, majd meglátjuk, hogy mit szólnak a zsidó vezérek, mit szólnak a hithű zsidók az ő vallásuk meggy­alázása ellen. Mutassátok meg, hogy ti is tudtok gondolkodni és hogy nem vagytok gyámol­talan bábjai egy zsidó ügyvédnek! —nyi. A halál önkéntesei. Három öngyilkosság Pécsett. — Saját tudósítónktól. — Pécs, június 2. Az utóbbi időben egyre-másra érik egymást Pécsett az öngyilkosságok, ame­lyeknek hova-tovább állandó rovatot kell nyitnunk, így tegnap és a mai nap folyamán három életunt akarta magától eldobni az éle­tet, akik közül egynek sikerült is borzalmas halált halni, míg a másik kettő a közkórház­ban várja súlyos sérülésekkel az óhajtott ha­lált. A három öngyilkosságról részletes tudó­sításunk a következő. Ma hajnali fél 4 óra tájban az egyik vasúti alkalmazott a Jégszeszgyár­ utcai vas­úti átjárótól nyugatra, mintegy 13 és fél mé­ter távolságban, a vasúti síneken borzalma­san megcsonkított férfi holttestre akadt. Az esetet nyomban bejelentették a rendőrség.

Next