Pécsi Ujlap, 1915. február (9. évfolyam, 26-48. szám)

1915-02-02 / 26. szám

A pesti „UJLAP“ és „PÉCSI UJLAP“ együttesen Negyedévre helyben . K 3‘— I Negyedévre vidékre . K 4-80 Egy bér. . . K 1­— | Egy bóra . . K 1-80 A .PÉCSI UJLAP* külön vidékre küldve 1 hóra K 1 — POLITIKAI NAPILAP. Felelős szerkesztő: IFJ. WESSELY KÁROLY, Szerkesztőség és kiadóhivatal: 222. Dunántúl Nyomda Részvénytársaság Pécs, Lyceura­ utca 4. szám. : Telefon 222. szám. A felelős szerkesztő telefonszáma: 222. Hl ••••••••• Most is: Sem rovás, sem panasz, hanem kérés. Hanem most a megszólítás nem ez: Polgármester Úr! Hanem ez: a Pécsi Úrlap olvasóihoz. Tehát polgárok, polgárnők, munká­sok, munkásnők, tekintetes, nagyságos, méltóságos urak, iparos urak, kereskedő urak, hivatalnokok, tisztelendők és fötisz­­telendők (a nagyságosok is), tisztviselők, szolgák, köreinknek vezetői és tagurai, keresztényszocialisták, kongreganis­ták ... legalább azok, akik ezt a lapot já­ratjátok és olvassátok: elvbarátaink, és elvtársaink hozzátok szólunk. Azt kértük tegnap a polgármester­től, értesítsen bennünket saját lapunk á­-f~ ...okta a lapok által Pécs város közönség tál mindarról, amiről egyébként értesíteni vé­gét. Sőt többet kértünk, azt, hogy az olyan közérdekű tanácskozásokra, amelyeken a polgárság és a munkásság részvétét a szoros értelembe vett hivatalos közegeken kívül szívesen látja, minket is meghívjon. Meghallgatja-e kérésünket, vagy elhall­gatja, vagy visszautasítja, nem tudjuk. Nem akarunk a dolgok fejleményeinek eléje vágni. Egyet azonban tudunk, ne­künk arra készen kell lennünk, hogy a köz­ügyek irányításába befolyunk. Nem sza­bad tehetetlen kapkodással, irányítás nél­küli széthúzással elforgácsoltatnunk azo­kat az erőket, amiket kihasználhatunk. A magunk erői ezek és a magunk esze és ér­dekei szerint kell a köz szolgálatába be­kapcsolnunk. A háborús világ ugyan ak­ciók kifejtésére nem alkalmas, mégis meg­állapítjuk a következőket. Két hibát követ el a polgárság, főleg a kispolgárság és a keresztényszocia­lista felfogású munkásság közéleti visel­kedésében. Az egyik, ha a közéletből nem akarná kivenni a részét s erre nem szer­vezkedne. A másik, ha mozgalomban nem ismerné föl legjobb tanácsadóit, érdekei­nek leghűségesebb képviselőit. A polgármesterhez, azután később a város közéletének minden rendű és ran­gú vezetőihez ... a nagy politikában is. . . csak úgy találjuk meg az utat, ha megta­láljuk ugyanazt egymás szívéhez és eszé­hez is. Hála az elődök, hála a püspök, hála néhány erős akaratú nagy lélek iparkodá­sainak, nem járunk már úttalan utakon, csapások, irányítás és erőforrások nélkül. Pécsett ugyan a történelmi kifejlődés a ke­­resztényérzésű közéleti tényezőket, főleg a szervezeteket nem forrasztották lélek­ben, vezetőségben és öntudatos cselekvés­ben annyira össze, mint az a nagy és gyors sikerű cselekvésre óhajtandó volna, de ami meg nem történt tegnap, megtör­ténhetik holnap. És már­is van az egysé­ges, hatékony cselekvésnek olyan eszköze s irányí­téka, amely a jövő hatékony köz­életi érvényesülésének hatalmas biztosí­téka. Ez a sajtó. Nem frázis az, hanem igazság, hogy a sajtó nagyhatalom. Mert nincs senki­nek közülünk messzebb hordó szava, mint a sajtónak. Nincsen senkinek közületek ak­kora személyes bátorsága, annyira sza­bad, független és gyors állásfoglalása, mint a sajtónak. A sajtó épen azért, mert a nyilvánosság fegyvere, félelmetes a ha­talomnak, erős eszköze az erőtlennek. Ér­tesít, vitatkozik, kritizál, meggyőz és lel­keket irányít. Azonban a sajtónak is csak akkor van ez a nagy hatalma, ha igazsá­gai és törekvései közönségének lelkében gyökereznek. Más szóval, ha a sajtó iga­zán a közönségéé és az olvasó közönség igazán a sajtójáé. Más szóval a hazug, vagy gyökérnélküli sajtó hamarosan el­­csenevészik — főleg az új sajtótörvény tisztultabb levegőjében. Miért mondjuk mi ezt? Mi magunkat mindenha egynek éreztük közönségünk­kel. Mi soha tudva valótlant nem írtunk, nem írunk és nem fogunk írni. Soha önzet­­lenebbü­l nem alapítottak lapot és soha eszményibb lelkesedéssel nem szerkesztet­tek újságot, mint ahogyan mi csináljuk ezt a kis lapot. Látjuk, hogy iparkodásaink­nak nagyszerű számszerű eredményei vannak. Azt is tudjuk, hogy közönségünk velünk együtt érez kereszténységünkben, mérsékletünkben ... de azt akarjuk, hogy velünk tartson küzdelmeinkben is. Gon­dolkozzék, tegyen-vegyen, velünk együtt irányítson. Érleljen eszméket, értesítsen tényekről, hiányokról, visszaélésekről. Ki amint tudja és gondolja. Szerkesztőségi levélszekrényünk, telefonunk (222) és időnk s jó­magunk is mindenha rendelke­zésére állunk olvasóinknak és elvbaráta­inknak. A mi dolgunk lesz azután akkor, úgy és ott kihasználni, félretenni, elhall­gatni vagy feldolgozni értesüléseinket, amint azt a köz érdekei, a mi nagy ke­resztény restauráló munkánkban, az igaz­ság és szeretet elvei megkívánják. Más szóval, együttérzés és tevé­kenység kell. És mi fogadjuk és érezzük, hogy megteremtjük azt. Sőt már meg is teremtettük. Csak tovább kell dolgozni rajta. Ezért mondottuk el mindezeket ba­rátainknak. Nem akar ez sem rovás, sem panasz, hanem kérés lenni. Szereljük fel a sebesült har­cosok Pius internátusi kórházát! általános szentségimá­­dás a békéért. Pécs, február 1. XV. Benedek pápa, aki trónraléptének első percétől fogva vérző szívvel­ látja a világháború rombolását, elrendelte, hogy február 7-én vagyis Hatvanad-vasárnapon Európának összes székesegyházaiban, szer­zetesi és plébániai templomaiban szentség­­imádás tartassék a mielőbbi béke kikönyör­­géséért. Zichy Gyula gróf megyéspüspök most kiadott körlevele szerint jövő vasár­napon reggel a konventuális, vagy plébániai mise után az Oltáriszentséget imádásra te­szik ki. Utána következik az 50. zsoltár a békéért való könyörgéssel. Az Oltáriszentség egész napon át nyilvános imádásra kitéve marad és kívánatos, hogy az imádásban arányos beosztással mindenki, még a gyer­mekek is részt vesznek. Este szentségbetétei alkalmával a rózsafüzér elmondása után kö­vetkezik a pápa által most szerkesztett imádság, majd a mindenszentek litániája a békéért való szokásos imádsággal. A Szent­atya teljes búcsút engedélyez mindazoknak, akik gyónás és áldozás után a reggeli vagy esti ájtatosságon résztvesznek. XV. Benedek pápa imádságának hivatalos magyar szö­vege a körlevél szerint a következő: A háború borzalmai között, mely né­peket s nemzeteket dúl fel, a Jézus, a te szeretettől áradó szivedhez, mint leg­főbb menedékünkhöz folyamodunk, Tő­led, az irgalmak Istenétől kérjük esedezve e rettentő csapás megszűnését; Tőled, a békesség királyától kérjük sürgető imá­val a várva-várt békét. Szentséges Szivedből Te árasz­tottad a világra a szeretetek hogy minden egyenetlenség megszűnvén, egyedül a szeretet uralkodjék az emberek között; míg e földön időztél, a Te szived dobo­gott a leggyengédebb részvéttől az em­beri nyomorúságok iránt. Ó! induljon meg a te szived most is ebben az órában, mely nagyon súlyosan nehezedik reány a gyászos gyűlölködések és a rettenetes öldöklések miatt! Légy irgalommal a sok édes­anya iránt, akik fiaik sorsa miatt aggódnak­­gyötrődnek, szánd meg a sok apavesztett árvát és családot, könyörülj a mélyen sújtott Európán, melyet annyi pusztulás szorongat. Ihlesd meg az uralkodókat és a népe­ket a szelídség gondolataival, simítsd el az egyenetlenségeket, melyek a nemze­teket dúlják, hajlítsd az embereket ismét kölcsönös békülékenységre, Te, aki szent véred árán avattad őket testvérekké. És miként egykoron Péter apostolnak kö­nyörgő kiáltására: „Ments meg Uram minket, mert elveszünk“, kegyesen felet­tél s lecsend­esitetted a háborgó tengert, ép igy ma is birodalnas imádságainkra felelj kegyelnesen lecsendesitőleg, hogy a háborgó világba visszatérjenek ismét a nyugalom é­s a várva-várt béke. És Tje is szentséges Szűz Anyánk, mint más rettenetes megpróbáltatások idején is tetted, segíts, oltalmazz, ments meg min­ket! Ámen. Az imádság magyar, német, vagy hor­­vát szövege darabonkint 2 fillérért kapható a Dunántúl könyvkereskedésben.

Next