Pécsi Ujlap, 1915. március (9. évfolyam, 49-73. szám)

1915-03-02 / 49. szám

IX. évfolyam — 49. sz. Kedd 1915. Március 2. „Az UJ LAP“ melléklete. A pesti „UJLAP“ és „PÉCSI UJLA­P“ együttesen Negyedévre helyben . K 3*— 1 Negyedévre vidékre . K 4'8— Egy hóra „ . K 1­— | Egy hóra , . K 1-60 A .PÉCSI UJLAP“ külön vidékre küldve 1 hóra K 1 — Felelős szerkesztő: (Fr. WESSELY KÁROLY. Szerkesztőség és kiadóhivatal: 222. Dunántúl Nyomda Részvénytársaság Pécs, Lyceum­ utca 4. szám.­­ Telefon 222. szám. A felelős szerkesztő telefonszáma : 222, Pécs társadalma és a háború. Két kérdést kell ezúttal tisztáznunk. Egyik, hogy mi a pécsi segélyalap célja, mert némelyek az általunk vezetett jóté­konysági mozgalmat oda magyarázták, hogy állandó alapot, illetve tőkét akarunk gyűjt­­ni, melynek csupán kamatai lesznek felhasz­nálva a segítendők javára. Ez a vélemény teljesen téves, amennyiben sem az eddig összegyűjtött, sem a végeredményben össze­gyűlő összeg kamatai nem elégségesek a se­gélyakció céljainak megvalósításához, azok­hoz a tőke kamataival együtt teljes egészé­ben szükséges. De téves azért is, mert a be­folyó szeretetadományokat nemcsak gyűjt­jük és kamatoztatjuk, hanem azokból már hónapok óta rendszeresen és állandóan segélyezünk is, így a hadbavonultak hátrahagyott csa­ládjait, nehogy azok ínséget szenvedjenek, az államsegély folyósításáig kisebb segély­­lyel látjuk el. Ezen pillanatnyi segélyeket a szükség valóságának megállapítása végett a jelentkezés után gyors, de alapos nyomozás előzi meg, nehogy a segítés célját tévesztve a munkakerülést mozdítsa elő. A pillanatnyi segélyeket visszakapjuk, mert azok az ál­lamsegélyből levonásba jönnek. Nem térül­nek vissza és így a segélyalap terhére esnek mindazon általunk folyósított és ugyancsak N e n­d­­­v i­c­h Andor kir. tan., polgármes­ter utalványozására kifizetett segélyek, me­lyeket olyan nélkülözést szenvedők kapnak, akik a segítségre érdemesek és arra ráutal­tak, de államsegélyt bármely okból nem kap­nak, mert például az állam a nem törvényes házasságban élő asszonyról és annak gyer­mekeiről nem gondoskodik, de a jószívű tár­sadalomnak ezeket is szeretetébe kel fogad­nia. Nem térül vissza azon összeg sem, me­lyet arra fordítunk, hogy ősz óta minden reggel 5—600 gyermeknek meleg tejet és friss kenyeret adunk. Ezt a reggeli útravalót nemcsak a hadban levők gyermekeinek adjuk, hanem szívesen nyújtjuk minden jelentkező éhes gyermeknek is. Az elmondottakból kitűnik, hogy már­is több ezer, körülbelül 18—20 ezer koroná­ra volt szükség, hogy a nyomornak útját álljuk, de az elősoroltak és ezen számadatok azt is igazolják, hogy nem a tőkegyűjtés vagy egy állandó alap létesítése a célunk. Mi az otthom maradt polgárság szeretetado­­mányait „pécsi segélyalap“ cím alatt gyűjt­jük és gyümölcsöztetjük s ezen alapot gon­dosan és lelkiismeretesen mindazon célokra teljesen fel fogjuk használni, amelyekre az adományok szánva lettek: a hadbavonul­tak visszamaradottjainak, valamint az eleset­tek árváinak és a rokkanttá lett pécsi kato­nák segítésére. Mivel a kiadások nem állan­dók és még csak hosszabb idő után állapítha­tó meg, hogy belőlük mi térül vissza, ezért pénztárosi jelentésünk mindig csak a gyűjtés eredményét közli, míg a kiadásokat az akció végével fogjuk részletesen ismertetni. Most folyó gyűjtésünk céljai között a pécsi rokkantak háza alapjának megvetését is említettük. Tettük ezt azért, mert a kor­mány az országban több ilyen á­mén-házat tervez. Ezek gondozója a Vörös Kereszt­­ Egylet lesz, melynek pécsi fiókja szívesen­­ hajlandó a háború végével megmaradó tőké­­­ jét a Baranya megye székhelyén létesítendő menedékház céljára átengedni. Ezen körül­mény és a társadalmi támogatás­ elősegítik a szükséges intézmény­ létesülését és a kor­mányt javunkra befolyásolják. A másik ok, mely jelen nyilatkozatun­kat szükségessé tette az egyk gyűjtőívre irt következő kérés: „Csak arra kérem a segély­­bizottságot, hogy a felosztást éppúgy feleke­zeti különbségre való tekintet nélkül végezze, mint ahogy a gyűjtésben is a város minden polgárának ezen különbségre való tekintet nélkül részt kell vennie.“ Ezen a megjegyzésre már sokkal rövi­debben válaszolhatunk. Hozzánk még egyetlen adomány sem érkezett avval az óhajjal, hogy ilyen vagy olyan felekezetű polgárnak juttassuk, de az efféle kikötést el sem fogadtuk volna, mert mi nem egyeseknek, hanem a háború mind­azon szerencsétlenjeinek gyűjtünk, akiknek Pécs szab. kir. város az otthonuk, ők vala­­menyien polgártársaink felekezeti kü­lönbség­n­e­­­k is­­ és a pécsi segélybizott­ság, melynek élén a polgárság összessége ál­tal választott polgármester áll, nem tett, nem tesz és nem fog különbséget tenni a polgár és polgár között, így kezdtük a pécsi segély­akciót és így is fogjuk azt befejezni! A segélybizottság, Pécset nem veszélyez­teti a kiéheztetés. Laptársunk a Pécsi Napló jól értesült helyről teszi közzé vasárnapi számában a következőket: Pécsnek egyelőre még a sellyei gőz­malomtól beszerzett lisztből is vannak kész­letei, melyeknek fogytával majd sor kerül a búza és árpa készletek feldolgozására, me­lyeknek megőrlése érdekében kész a megál­lapodás a helyi malmokkal, melyek csakis őrletési díjat kapnak. A városnak idejekorán megvásárolt gabonanemű készlete és az ál­lamtól kapott búzamennyisége (melyet a vá­ros már ki is fizetett) 60 vasúti kocsi lisztnek felel meg és ha ehhez hozzá vesszük a ren­delkezésre álló tengeri lisztet, ez már 100­­ vagyon lisztet jelent, mely addig elegendő lesz, amíg a földmivelésügyi miniszter el­küldheti a Pécs részére biztosított második gabonanemű szállítmányt. A város fogyasz-­­ tási, jövedéki tanácsnoka gondoskodott már eleve, hogy a lisztmennyiség szétosztásánál mintaszerű legyen a rend és minél tökélete­sebbé tételére még Berlinből is meghozatta Tichy Ferenc dr. tanácsos az erre vonatkozó ottani szigorú, de eredményes intézkedése­ket, míg Budapesten ezen tekintetben polgár­­mesterünk holnap személyesen fog tájékozó­dást szerezni a főváros készleteinek szétosz­tásáról. A város által értékesítendő lisztet, miután előzőleg fölveszik a pécsi lisztkészle­teket az egyes magánházakban is, központi­lag fogják kezelni és lisztet csakis mindenki részére megállapított mennyiségben lehet majd a város által kiállított utalványra kapni. A pékek is csak onnét szerezhetik be liszt­szükségletüket, de csak addig, amíg minden­ben alkalmazkodnak az előíráshoz. Fehér lisztet a város aligha fog előállíthatni, mivel­ ezáltal jóval nagyobb mennyiségű kevert liszttel fog rendelkezni a közönség részére és most az a fődolog, hogy az ki ne fogyjon a lisztből. 1 A pékek tehát nálunk is hova to­vább kénytelenek lesznek a fehér kenyér és péksütemény előállítását beszüntetni, amint annak készítését a fővárosban már hetekkel ezelőtt beszüntették. Míg így egyrészt Pécs lakosságát nem fenyegeti a veszély, hogy liszt nélkül marad, az edigi intézkedések arra a reménységre jogosítanak, hogy a pol­gárságnak a város részéről történendő élel­mezésénél mintaszerű lesz a rend, mert senki sem pályázik nálunk arra, hogy ezen fontos élelmezési aktiónál eredeti ötletekkel ked­veskedjék az éhes közönségnek, hanem on­nét veszik a jót és célszerűt, ahol azt megta­lálják. A történt intézkedésekről és a szüksé­­séges teendőkről a város jövedéki hivatala a közönséget kellőképen tájékoztatni fogja, mert a történt intézkedéseknek csak úgy le­het foganatjuk, ha azokról a fogyasztó kö­zönséget idejekorán és világosan tájékoztat­ják, amint ezt a tanács tényleg meg is teszi. HÍREK. A pécsi Oltáregyesület terjesztőseih­öz! Március 4-én, csütörtökön délután 1­3 órakor lesz a terjesztőnők gyűlése a zárda könyvtártermében. A gyűlésen szí­veskedjenek a tagok minél nagyobb szám­ban megjelenni. Pécs, 1915. március 1. Zichy Lujza grófnő elnöknő. — Elhunyt pécsi rendőrbiztos. A pécsi rendőrségnek gyásza van. Ranga János rendőrbiztos ma délelőtt hosszas szenvedés után 53 éves­­korában a városi közkórház­ban elhunyt. Ranga 1862-ben született és előbb mint csendőr működött a közbiztonság terén. Mint a főherceglaki csendőrőrs pa­rancsnoka kitüntetésben is részesült, amire annál is­ inkább rászolgált, mert abban az időben Albrecht, majd Frigyes főherceg gyakran megfordultak ott levő birtokukon, amelynek területén a közbiztonság mindig igen kedvező állapotban volt. Amikor az 1890. évi tífuszjárvány alkalmával Pintér Mátyás a pécsi rendőrség nagy népszerűség­nek örvendő őrmestere elhunyt, a helyére pályázók közül Rangát nevezték ki rendőr­­őrmesternek, aki így közel negyedszázadig szolgált a pécsi rendőrség kötelékében. 1901-ben Kovács Antal távozása után rendőrbiztossá nevezték ki. Mint biztos is, mindig pontos, nagyon megbízható ember volt és bűnügyi nyomozásait rendesen a legnagyobb ügyességgel folytatta le, ame­lyeknek így a rendőrség igen sokat kö­szönhetett. Fáradhatatlan volt mint piaci biztos is. Mintegy két évvel ezelőtt azonban lappangó betegség kezdte ki a hatalmas ter­metű, erős ember fizikumát, s közel másfél

Next