Pécsi Ujlap, 1915. június (9. évfolyam, 124-147. szám)

1915-06-01 / 124. szám

IX. évfolyam — 124. sz. Kedd 1 915. Junius I. „Az UJ LAP“ melléklete. A pesti „UJLAP“ és „PÉCSI UJLAP“ együttesen Negyedévre helyben . K 3­— I Negyedévre vidékre . K 4-80 Egy hóra . . K 1­— I Egy hóra . . K 1-60 A „PÉCSI UJLAP“ külön vidékre küldve 1 hóra K 1 — POLITIKAI NAPILAP. Felelős szerkesztő: LINDER ERNŐ. Szerkesztőség és kiadóhivatal: 222. Dunántúl Nyomda Részvénytársaság Pécs, Lyceum­otem 4. szám.­­ Telefon 222. szám. A felelős szerkesztő telefonszáma ..650. Pécs társadalmának szive. — A segélybizottság 60. jelentése. — E lap, melynek szerkesztősége és tech­nikai személyzete ólombetűkből­ fűz össze bennünket a város közönségével, a sorokba szedett ólombetűkkel minden héten elviszi a közönség szívéig azt a kérésünket, hogy ne hagyja elpusztulni és nyomorogni a harcban levő pécsi polgárok családjait, gondoljon min­denki a megbénult katonákra és a szemük vi­lágát vesztettekre, akik nem fogják soha töb­bé viszontlátni övéiket és ennek a városnak jól ismert falait , akikről csupán azok a mi szeretetünk éreztetheti, hogy ismét itthon vannak, azok pedig, akik a messzeségben vi­­rágtal­an és jeltelen sírok halmai alatt alusz­­szák örök álmukat, csak akkor fognak békén pihenni, ha mind­nyájunk lelke érzi, hogy ár­váik a mi családunk tagjaivá lettek. Már nagyon nagy ideje, hogy a torna­­csarnokban tartott egyik népgyűlésen H­o­ck Jánosnak ez a gyönyörű mondása hangzott el: „Az Úristen nem azért adta az emberi­ségnek az ólmot, hogy puskagolyót készít­sen belőle, hanem betűt, mely a szeretetet hirdesse.“ Az idő óriás kerekén sok eszten­dőnek kellett leperegnie, hogy az a szép mon­dás ismét eszünkbe jusson. Az ólomkolosszus kettévált és most az egész világon önmagá­val vív irtózatos harcit. A csatákban a pusz­tító és gyilkoló puskagolyó, itthon az emberek békéjét kérő és a szeretet munkájára szólító nyomdabetű. Az utóbbié lesz a győzelem, mert nincsen az a vihar, mely el nem fáradna és el nem ülne. Ma a helyi sajtó segítségével 60. jelen­tésünket adjuk közre. Ez a jelentés az ólombetűk egy újabb nagy győzelméről szá­mol be, mikor azt az örvendetes tényt adja hírül, hogy a háború pécsi áldozatainak pénze az elmúlt hétről a mostanira több mint tízezer koronával gyarapodott. Isten áldása legyen azokon, akiknek ezt köszönhetjük! Ha minden adomány egyformán kedves és értékes is előttünk, mert lehet-e cseké­lyebbre értékelnünk annak a kis diáknak a Talmud-vizsgán jutalmul nyert 3 koronáját, ki azt nyomban a vak katonák segélyalap­jára ajándékozza, a tehetőseknek százakra menő segélyadományánál, mégis kimutatá­sunk nevei és számai között, a­hol a közlés rendjét mindi­g a véletlenre bízzuk, ma első helyen közöljük Erreth Lajos dr. kir. taná­csos, ny. közkórházi igazgató nagy adomá­nyát, melyet néhai bátyja emlékére küldött hozzánk a hadrakeltek visszamaradottjai s a háború sebesültjei és betegei számára. őket, a nagylelkű adományozót és azt a kiváló férfiút, akinek emlékét ő a szeretet tettével ily módon kívánja megörökíteni, mindig az egész város becsülése és tisztelete kísérte életük és polgári pályájuk egész út­ján s most azon kevesek is, akik őket nem ismerték, megtanulták őket szeretni és be­csülni. A szerető jó fivér hű maradt hivatá­sához. Nem a maga fájdalmával törődik, ha­nem szenvedő polgártársainak nagy tömegé­hez siet, hogy a sajgó sebek gyógyításával a szenvedés jaj­szavát csitítsa el. Sok ember köszöni neki életbenmaradását és most sok a mindennapi kenyerét is. Erreth Lajos dr. és Erreth János nevét a háború szerencsétlen­jeivel együtt a város polgársága is mindig hálásan fogja ajkára venni. A bennünket célunkhoz közelebb vivő második nagy adomány, mely a vállalat igazgatóságának és Justus Mihály alelnök nemes elhatározásából a pécsi segélyalapé lett, annak dacára, hogy az országos moz­galom az ellenkezőt kívánta, az Apolló Pro­­jectograph Részvénytársaságé. Ez a vállalat a háború alatt az adományoknak most már ezrekre rugó összegét kürzötte hozzánk azon elvből kiindulva, hogy helyi vállalat a helyi segélymozgamat támogassa. Tovább a pécsi 19. honvédgyalogezred 1. pótszázadának ajándéka következik. Nem parancsra, hanem Demeczky Miklós száza­dos lelkesedést gyújtó felhívására a laktanya asztalán elhelyezett négy perselyünket a le­génység három nap alatt színig töltötte meg összetakarított pénzével és az így begyűlt 731 , 01 fillért avval az üzenettel küldte el a pécsi segélyalap céljaira, hogy még folytatja a gyűjtést. A dicsőség honmentő és véres útjára induló katonáink nemes tettéhez hasonlóan szép özv. Gyenis Jánosné cselekedete. Ez a derék magyar úriasszony­ is kölcsönt adott a hazának. Adott, de nem ham­até­rt, mert azt a világtalanná lett katonáknak adta.. Az ő ajándéka uj gondolatot hoz és követésre ér­demes példaadást, mert most minden erőnk és mind­en tehetségünk legyen azoké, akik szeretetteljes szivek támogatására szorulnak. A segélybizottság. A Mária Gyudi Férfizarándoklat. Míg az ország szívében a király képvi­selője, a kormány, a tábornoki kar s a köz­hatóságok jelenlétében, többször százezernyi tömeg és ájtatos hívő jelenlétében hordozták körül vasárnap a nemzet szívét megdobban­tó, kitartásra és lelki erőkre feszítő imádság­gal a szent jobbot. Pécsett ugyanakkor há­romszáz férfi, nagyobbára kispolgár és ke­resztény munkás zarándokolt ki a kies, ked­ves Mária Eyűdre, hogy 7-szer rója le férfi­zarándoklat alakjában kegyelete adóját a Magyarok Nagyasszonya iránt, a zarándoklat nemzeti küzdelmeink révén, legalább befo­lyásában, alkalmi színezetet is nyert. Pécsett a zarándoklathoz csatlakozó s azon, mint privát ember, részt vevő szép számú tör­vényhatósági bizottsági tagokon kívül né­hány tagot láttunk az urak Mária Kongregá­ciójából dr. J­a­b­­­o­n­k­a­y Gábor Pius gim­náziumi igazgatóval élén, azután részt vett abban megyés püspökünk Zichy Gyula gróf, dr. M­o­s­o­n­y­i Dénes irodaigazgató, d­r. Mérő József sz.­széki jegyző, dr. Igaz Béla kanonok, Szuly János püspöki ügyész, B­a­t­e­r János katholikus köri tit­kár, F­ó­n­a­y Lajos uradalmi felügyelő kí­séretében. A zarándokok reggel fél ötkor indultak a belvárosi templomból lelki vezetőjük Ko­m­­ó­c­s­y István vezetése mellett a vasúti fő­állomásra, ahol a Máv­ által rendelkezésükre bocsátott külön kocsikban helyezkedtek el. Vókánytól az erdei és hegyi uton vonultak Mária Gyűdre, melynek határában a megyés püspök és kísérete fogadta a zarándokokat. A kegyoltárhoz érve a püspök beszédet in­tézett hozzájuk a háborús nagy idők jelentő­ségéről, a hősök érdemeiről, az itthonmara­­dottak kötelességeiről. Sok hallgató szemében könny­ült, midőn a zsúfolásig megtelt temp­lomban a főpásztor beszédét befejezte, hogy a zarándokok szándékára miséjét elmondja. Déltájban a vezető lelkész tartotta meg be­szédét. Ebéd­ után pedig közös megbeszélé­seket folytattak a zarándokok. Amint a dél­előtti vallási elmélyedések az egyesek meg­szentelését célozták, úgy a délutáni megbe­szélések hozzá fognak segíteni Pécs város közélete keresztény organizálásához. Négy óra után nyári zivatar paskolta vé­ges végig a határt s tette csúszóssá, síkossá a hazatérők hegyi útjait. A vonatra is sokáig kel­lett várnunk, úgy hogy mikor 10 órakor eze­­ren és ezeren várakoztak rájuk fölvonulásuk útján, ők a Vókány-állomáson vesztegeltek. Fél tizenkettő volt, mikor végre megérkeztek­. A rokonok és legközelebbi ismerősök néhány száz főnyi sokasága ekkor is várta őket. Csendes imával vonultak fel a várostemplom­ba. Kezükben a sok imbolygó gyertyafénnyel. A templomban a lelki vezető mutatott rá még egyszer a nap jelentőségére, Gala­­n­to é­s Kálmán segédlelkész áldást tartott. Éj­fél után fél egyre járt az idő, midőn felhang­zott az „Isten áldd meg“ hatalmas dallama s övéikkel együtt nyugovóra tértek a zarán­dokok. HÍREK. A pécsi Oltáregylet összes tagjait felkérem, hogy június 3-án, Úrnapján a legméltóságosabb Oltári­­szentség körmenetén égő lámpákkal minél nagyobb számban résztvenni szíveskedjenek. Zichy Lujza gr. elnöknő. — Jézus szent Szive ájtatossága a szé­kesegyházban. Megemlitettük már, hogy P. B­a n­g­h­a Béla jezsuita atya érkezik Pécsre, hogy kilencnapi ájtatosságot tartson a szé­kesegyházban Jézus Szive tiszteletére. A kilenced­ szerdán, június 2-á­n d. u. 6 óra­kor kezdődik és 10-én Jézus szent Szive ünnepén fejeződik be. Naponkint a követke­zőleg folyik le az ájtatosság. Délután 6 órakor szent beszéd, tartja P. Bangha Béla s. t. atya. Utána szentségkitételllel Jézus Szive li­tánia, mellyet a megyéspüspök gróf Zichy Gyula fog tartani. Különben a sorrend­ a vár­templom ajtajára ki lesz függesztve. — Az olasz háború első pécsi sebe­sültje. Vasárnap érkezett Pécsre Crettier Károly 69. gyalogezredbeli százados, akit a 69. gyalogezred egy zászlóaljával az olasz harctérre rendeltek. Az olaszok, mint a fő­hadiszállás jelentéséből tudjuk, május 26-áig bombázták a partvidéket. Idle volt rendelve Crettier százados is, akinek a könyökét érte egy gránátszilánk. Crettier Károly százados tehát az olasz háború első ismert sebesültje Fivérének, Crettier Ferenc 69. gyalog­ezredben századosnak a katonai érdem­kereszt 3. osztályával való kitüntetését a hi­vatalos lap vasárnapi száma közli.

Next