Pécsi Ujlap, 1915. augusztus (9. évfolyam, 175-199. szám)
1915-08-01 / 175. szám
IX Malévi — 175. »Mm Vasárnap 1 91S, Augusztus I./ , UJLAP“ melléklet A pert! „UJLAP“ és „PÉCSI URAP“ cggattcacii Negyedévre helyben . K 9*— I Negyedévre vfcMtae . K M Egy bóra , . K h— | Egy hóra , . K MQ A .PÉCS UJLAP* KOMa vidékre tdldve IhteKf- POLITIKAI NAPILAP. Felelős szerkesztő: LINDER ERNŐ. Szerkesztőség és kiadóhivatal: 222. Dunántúl Nyomda Részvénytársaság Pécs, Lycena cím 4. stim. Tataron 222 szám. A szfekós szerkesztő teranszima ..65. Meg kell adóztatni a háborús nagy jövedelmet. A háboru okozta változások elsősorban a közgazdaság széles területén éreztetik hatásukat néhol szellő, néhol pedig orkán alakjában. Nagyon sok existencia veszti el a lába alól a talajt, és aki ma milliomos volt — holnap már koldus lehet a háborús gazdasági konjunktúra változásai miatt. Ugyanakkor akadnak olyanok, aki ma még ismeretlen kis ügynökök vagy új honpolgárok és egy észre nem vett romlott szalonnaszállítással esetleg másnap már százezrek urai. A hadseregszállítók között akadnak olyanok, is, akiknek minden visszaélés nélkül is milliókra rúg a jövedelmük és a háború még inkább szaporítja ezt, anélkül azonban, hogy a köznek ebből egy fillér haszna is volna, mert az adóskála egy bizonyos összegnél megáll... Nem méltányos dolog, hogy ugyanakkor, amikor milliók meg milliók véreznek a csatatereken, ugyanakkor néhány százan — ugyanazoknak a vérük hullása árán — milliós jövedelmekhez jussanak. Az államnak sem feladata, sem célja, hogy új és bővített kiadású Rothschildokat teremtsen és neveljen. Az államnak mindenekelőtt a szegényeket, a gyengéket, az ügyefogyottakat kell gyámolítatni, az erősek, a hatalmasok ellenében és mindazokkal szemben, akik a maguk apró, kicsinyes érdekeiket akarják keresztülerőszakolni a nagy tömegek elsőrendű érdekeivel szemben. Nem osztályharcot hirdetünk, hanem igenis követeljük, hogy az állam vezetésében is érvényesüljön a krisztusi igazságosság és éreztesse hatását az a bizonyos „szociális olajcsep.“ Márpedig hol maradunk attól az igazságtól, amikor semmiféle terhet sem rakunk a milliomos és milliárdos hadseregszállítók amúgy is erős váltóira és parlagon hagyjuk heverni azt a nyereséget, amely az államot illeti. A kis emberek, a tömegek úgyis adóznak már eléggé mikor a főzőlisztet 74 fillérért, a kenyérlisztet 52 fillérért, a cukrot 1,16 koronáért, a tojást 12 fillérjével a tejet 32 fillérjével vesszük. Nekünk, hogy ezeket kifizethessük személyes, elsőrangú igényeinket kell lejebb szállítanunk. A hadseregszállítók százezreseinek néhány 10 ezer koronát, a milliomosoknak talán 100 ezer koronát kellene abból adniuk, amit épen úgy konjuncturáknak köszönhetnek ők mint mi a drágaságot ........s amit nélkül, a többi százezer és millió birtokában még nem fognak éhenhalni. Ima. Ki tőled eddig messze jártam ! Gyönyört keresve égve lázban. Irgalmadért csengek Ég! " A föld porában térdre hallva, Vergődve kínba, fájdalomba, Szememben bánat könnye ég... I Ohl mennyi bűn, oh! mennyi vétek. Ijesztő, rémes, rút lidércek Ülnek teherként szivemen, A bűn, a vád sötét keselyje A lelkem tépi, marja egyre, Elűzni nem lehet sohasem ... Amért futottam, délibáb volt, Akit szerettem, porba rántott, Kacagva mind a vesztemen. — Te hozzád térek visza Isten, Ki ellened annyit vétettem, Könyörülj meg a telkemen! Malasztot adj, malasztot nékem, Hogy lelkem újra, újra éljen. Lerázva bűnét, szégyenét. Ha hull kegyelmed égi árja, Erős lesz újra lelkem szárnya Repülni csak feléd, feléd! !».’. A.'-- ..... 3 G. ö. A központi és a szétszórt hatalmak. — A mi nagy szövetségesünk. — Mily öröm és élvezet Németország. Ausztria-Magyarország, no meg Törökország népeinek május elseje óta a napi újságot olvasni! Míg ellenségeink majd megződülnek mérgükben, mert egy álló év óta más tudósítást nem kaphatnak a főhadiszállásunkról, mint egy-két lövészárok elvesztését vagy megszerzését Ipernnél vagy az Argonnes-ekben, újabban az Isonzónál vagy a Gallipollifélszigeten, addig minket május 2-a óta naponkint úgyszólván nyakon zúdítanak főhadiszállásaink a káprázatosabbnál káprázatosabb győzelmi hírekkel 50—100 kilométeres előhaladásokkal. Ezt részint központi fekvésünknek köszönhetjük. Nem hiába viseljük a „központi hatalmak“ nevét, de tapasztaljuk is központi fekvésünk és egymásmellettiségünk nagy előnyeit. Még csak Törökországgal, természetes harmadig szövetségesünkkel hiányzik a kellő kontaktus; lehet, hogy a világháborús további fejleményei meghozzák azt is. Már a háború első hónapjaiban megtaláltuk a csatlakozást a német hadsereggel, s azóta vállvetve küzdenek szövetséges csapataink nemcsak Lengyelországban és a Kárpátokban, hanem délen és a francia fronton is. Egészen elvegyültek katonáink a német katonákkal, magyar ezredek küzdenek német generálisok alatt és megfordítva, minek nagy stratégiai előnye, hogy a közös haderőt s annak minden branche-át mindig azon a pontokon lehet koncentrálni, ahol ép szükséges volt. Így vált feleslegessé, hogy míg mi tartottuk a hátunkat Galíciában, addig Hindenburg verte az oroszokat Mazurinál és Lodznál, viszont míg Hindenburg „töprengett“ három hónapig a lengyel fronton, addig mi kiszorítottuk az oroszt Galíciából. Míg mi központi fekvésünk előnyeit ugyancsak kihasználtuk, addig a négyes entente nyögi szétszórt helyzetének összes átkát és kudarcát. „Az önmagában meghasonlott, sokfelé húzó ház összeomlik!“ Egész évi hadjáratuk a kapkodás jellegét viseli magán. Óriási túlerejükkel kierőszakolt egyetlen vívmányuk, Galícia is kihullott kezükből, vizsgálásra, osztottak ki egy-egy szakaszt, de egyikük sem gondolt arra, hogy a szirupot megizlelje. Kitalálni igyekeztek a saját szakaszuknak a legkevésbbé beragasztott részét és ott megálltak. Erre a generális szemlekörútra indult és ő maga is megvizsgálta a legkevésbbé beragasztott helyeket. Erre a mozdulatlanul álló legénység hosszú oszlopához fordult és bár észrevétlenül, de a hangyák előtt bizonyára megérthető módon parancsokat osztott ki az enyvgyűrű áthidalására. Az egész oszlop nyomban megmozdult, ép olly szabályos rendben, mint ahogyan jött. A vezérkar 14 tagja megint elfoglalta a helyét és az egész csapat a falnak egy olyan helyére vonult, ahol valamikor szög volt beverve és ennek következtében a mész letöredezett. Itt rajvonalakra oszlottak; minden hangya a szög helyéhez sietett és egy darabkát vett magához a törékeny mészből. Ezt azután az enyvgyűrű azon helyére hordták, amelyet a tábornok a legkeskenyebbnek nyilvánított és rárakták a ragadós anyagra. E mellett az először lerakott morzsák hídként szolgáltak a következő teherhordóknak. Fölmásztak rá és a hídról úgy vetették le a terhüket, hogy végre az enyvgyűrűnek a legkeskenyebb részét egészen beborították. Most újra a menetoszlopba sorakoztak és megállás nélkül vonultak keresztül az akadályon. Négy órába került a nehéz munka. De a szorgalmas munkások meg is kapták a bérüket. Megrohanták a pástétomot és kedvükre teltették magukat. A szakács, aki feszült figyelemmel nézte az apró állatkák szorgalmas munkáját Érdekes dolgok. Közli: Fráter Emericus. A hangyák stratégiája. Tudjuk, hogy micsoda csodálatraméltó szervezete van a hangyák apró népének. Nagyon érdekes adatot tudott megszerezni egy német nagyvendéglő szakácsa a hangyák társadalmát illetőleg. Gyakran tapasztalta, hogy az éléskamrában elhelyezett pástétomai hívatlan vendégek áldozatául estek. Végre rájött, hogy a hangyák voltak, amelyek naponta kétszer, reggel 7 órakor és déltán 4 órakor indultak a rablásra. Mindig hosszú, zárt sorokban jöttek, de csak a pástétomot dézsmálták meg, ami kitűnő inyencfalat volt a számukra. A szakács, akit érdekelni kezdett a dolog, enyvből gyűrűt vont a pástétomos tál köré. Az enyvet híg sziruppal vonta be. Azután egy függöny mögé rejtőzött és várta a hangyák legközelebbi rablótámadását. Tíz perced négy óra előtt az éléskamra egyik sarkából fölvonult a jól rendezett menetoszlop. Egy nagyobb hangya ment a menet élén, akár egy generális. A váratlan akadály előtt megálltak és szemmel láthatólag haditanács-félét tartottak. Az oszlop különböző részéből 14 hangya vált ki és a vezér köré gyülekezett; úgy látszik, ez a 15 hangya vollt a vezérkar. Rövid tanácskozás után mindegyikük az enyves mező egy bizonyos részéhez masírozott, amelyet nyilvánvalóan ugyanannyi szakaszra osztottak be. A 14 hangya mindegyikének, közelebbi meg-