Pécsi Ujlap, 1915. augusztus (9. évfolyam, 175-199. szám)

1915-08-01 / 175. szám

IX Malévi — 175. »Mm Vasárnap 1 91S, Augusztus I./ , UJLAP“ melléklet A pert! „UJLAP“ és „PÉCSI URAP“ cggattcacii Negyedévre helyben . K 9*— I Negyedévre vfcMtae . K M Egy bóra , . K h— | Egy hóra , . K MQ A .PÉCS UJLAP* KOMa vidékre tdldve IhteKf- POLITIKAI NAPILAP. Felelős szerkesztő: LINDER ERNŐ. Szerkesztőség és kiadóhivatal: 222. Dunántúl Nyomda Részvénytársaság Pécs, Lycena­ cím 4. stim. Tataron 222 szám. A szfekós szerkesztő teranszima ..65. Meg kell adóztatni a háborús nagy jövedelmet. A háboru­ okozta változások elsősorban a közgazdaság széles területén éreztetik ha­tásukat néhol szellő, néhol pedig orkán alak­jában. Nagyon sok existencia veszti el a lába alól a talajt, és aki ma milliomos volt — hol­nap már koldus lehet a háborús gazdasági konjunktúra változásai miatt. Ugyanakkor akadnak olyanok, aki ma még ismeretlen kis ügynökök vagy új honpolgárok és egy észre nem vett romlott szalonnaszállítással esetleg másnap már százezrek urai. A hadseregszál­­lítók között akadnak olyanok, is, akiknek minden visszaélés nélkül is milliókra rúg a jövedelmük és a háború még inkább szapo­rítja ezt, anélkül azonban, hogy a köznek ebből egy fillér haszna is volna, mert az adóskála egy bizonyos összegnél megáll... Nem méltányos dolog, hogy ugyanakkor, amikor milliók meg milliók véreznek a csata­tereken, ugyanakkor néhány százan — ugyanazoknak a vérük hullása árán — milli­ós jövedelmekhez jussanak. Az államnak sem feladata, sem célja, hogy új és bővített kiadású Rothschildokat teremtsen és nevel­jen. Az államnak mindenekelőtt a szegénye­ket, a gyengéket, az ügyefogyottakat kell gyámolítatni, az erősek, a hatalmasok ellené­ben és mindazokkal szemben, akik a maguk apró, kicsinyes érdekeiket akarják keresztül­erőszakolni a nagy tömegek elsőrendű érde­keivel szemben. Nem osztályharcot hirdetünk, hanem igenis követeljük, hogy az állam vezetésében is érvényesüljön a krisztusi igazságosság és éreztesse hatását az a bizonyos „szociális olajcsep.“ Már­pedig hol maradunk attól az igazságtól, amikor semmiféle terhet sem rakunk a milliomos és milliárdos hadsereg­­szállítók amúgy is erős váltóira és parlagon hagyjuk heverni azt a nyereséget, amely az államot illeti. A kis emberek, a tömegek úgyis adóz­nak már eléggé mikor a főzőlisztet 74 fillér­ért, a kenyérlisztet 52 fillérért, a cukrot 1,16 koronáért, a tojást 12 fillérjével a tejet 32 fillérjével vesszük. Nekünk, hogy ezeket ki­fizethessük személyes, elsőrangú igényein­ket kell lejebb szállítanunk. A hadseregszál­­lítók százezreseinek néhány 10 ezer koronát, a milliomosoknak talán 100 ezer koronát kellene abból adniuk, amit épen úgy konjunc­­turáknak köszönhetnek ők mint mi a drága­ságot ........s amit nélkül, a többi százezer és millió birtokában még nem fognak éhenhalni. Ima. Ki tőled eddig messze jártam ! Gyönyört keresve égve lázban. Irgalmadért csengek Ég! " A föld porában térdre hallva, Vergődve kínba, fájdalomba, Szememben bánat könnye ég... I­­ Ohl mennyi bűn, oh! mennyi vétek. Ijesztő, rémes, rút lidércek Ülnek teherként szivemen, A bűn, a vád sötét keselyje A lelkem tépi, marja egyre, Elűzni nem lehet sohasem ... Amért futottam, délibáb volt, Akit szerettem, porba rántott, Kacagva mind a vesztemen. — Te hozzád térek visza Isten, Ki ellened annyit vétettem, Könyörülj meg a telkemen! Malasztot adj, malasztot nékem, Hogy lelkem újra, újra éljen. Lerázva bűnét, szégyenét. Ha hull kegyelmed égi árja, Erős lesz újra lelkem szárnya Repülni csak feléd, feléd! !».’. A.'-- ..... 3 G. ö. A központi és a szétszórt hatalmak. — A mi nagy szövetségesünk. — Mily öröm és élvezet Németország. Ausztria-Magyarország, no meg Törökor­­szág népeinek május elseje óta a napi újságot olvasni! Míg ellenségeink majd megződülnek mérgükben, mert egy álló év óta más tudó­sítást nem kaphatnak a főhadiszállásunkról, mint egy-két lövészárok elvesztését vagy megszerzését Ipernnél vagy az Argonnes-ek­­ben, újabban az Isonzónál vagy a Gallipolli­­félszigeten, addig minket május 2-a óta na­ponkint úgyszólván nyakon zúdítanak főhadi­szállásaink a káprázatosabbnál káprázato­sabb győzelmi hírekkel 50—100 kilométeres előhaladásokkal. Ezt részint központi fekvésünknek kö­szönhetjük. Nem hiába viseljük a „központi hatalmak“ nevét, de tapasztaljuk is központi fekvésünk és egymásmellettiségünk nagy­ előnyeit. Még csak Törökországgal, termé­szetes harmadig szövetségesünkkel hiányzik a kellő kontaktus; lehet, hogy a világháborús további fejleményei meghozzák azt is. Már a háború első hónapjaiban megtaláltuk a csat­lakozást­­ a német hadsereggel, s azóta vállvetve küzdenek szövetséges csapataink nemcsak Lengyelországban és a Kárpátok­ban, hanem délen és a francia fronton is. Egé­szen elvegyültek katonáink a német kato­nákkal, magyar ezredek küzdenek német ge­nerálisok alatt és megfordítva, minek nagy stratégiai előnye, hogy a közös haderőt s an­nak minden branche-át mindig azon a ponto­kon lehet koncentrálni, ahol ép szükséges volt. Így vált feleslegessé, hogy míg mi tar­tottuk a hátunkat Galíciában, addig Hinden­­burg verte az oroszokat Mazurinál és Lodz­­nál, viszont míg Hindenburg „töprengett“ három hónapig a lengyel fronton, addig mi kiszorítottuk az oroszt Galíciából. Míg mi központi fekvésünk előnyeit ugyancsak kihasználtuk, addig a négyes en­tente nyögi szétszórt helyzetének összes át­kát és kudarcát. „Az önmagában meghason­­lott, sokfelé húzó ház összeomlik!“ Egész évi hadjáratuk a kapkodás jellegét viseli ma­gán. Óriási túlerejükkel kierőszakolt egyet­len vívmányuk, Galícia is kihullott kezükből, vizsgálásra, osztottak ki egy-egy szakaszt, de egyikük sem gondolt arra, hogy a sziru­pot megizlelje. Kitalálni igyekeztek a saját szakaszuknak a legkevésbbé beragasztott ré­szét és ott megálltak. Erre a generális szem­­lekörútra indult és ő maga is megvizsgálta a legkevésbbé beragasztott helyeket. Erre a mozdulatlanul álló legénység hosszú oszlopá­hoz fordult és bár észrevétlenül, de a han­gyák előtt bizonyára megérthető módon pa­rancsokat osztott ki az enyvgyűrű áthidalá­sára. Az egész oszlop nyomban megmozdult, ép olly szabályos rendben, mint a­hogyan jött. A vezérkar 14 tagja megint elfoglalta a helyét és az egész csapat a falnak egy olyan helyére vonult, a­hol valamikor szög volt be­verve és ennek következtében a mész letöre­dezett. Itt rajvonalakra oszlottak; minden hangya a szög helyéhez sietett és egy darab­kát vett magához a törékeny mészből. Ezt azután az enyvgyűrű azon helyére hordták, a­melyet a tábornok a legkeskenyebbnek nyilvánított és rárakták a ragadós anyagra. E mellett az először lerakott morzsák hídként szolgáltak a következő teherhordóknak. Föl­másztak rá és a hídról úgy vetették le a terhü­ket, hogy végre az enyvgyűrűnek a legkeske­nyebb részét egészen­ beborították. Most újra a menetoszlopba sorakoztak és megállás nél­kül vonultak keresztül az akadályon. Négy órába került a nehéz munka. De a szorgal­mas munkások meg is kapták a bérüket. Meg­rohanták a pástétomot és kedvükre teltették magukat. A szakács, a­ki feszült figyelemmel nézte az apró állatkák szorgalmas munkáját Érdekes dolgok. Közli: Fráter Emericus. A hangyák stratégiája. Tudjuk, hogy micsoda csodálatraméltó szervezete van a hangyák apró népének. Na­gyon érdekes adatot tudott megszerezni egy német nagyvendéglő szakácsa a hangyák tár­sadalmát illetőleg. Gyakran tapasztalta, hogy az éléskamrában elhelyezett pástétomai hí­vatlan vendégek áldozatául estek. Végre rá­jött, hogy a hangyák voltak, a­melyek na­ponta kétszer, reggel 7 órakor és dé­ltán 4 órakor indultak a rablásra. Mindig hosszú, zárt sorokban jöttek, de csak a pástétomot dézsmálták meg, ami kitűnő inyencfalat volt a számukra. A szakács, a­kit érdekelni kezdett a dolog, enyvből gyűrűt vont a pásté­tom­os tál köré. Az enyvet híg sziruppal vonta be. Az­után egy függöny mögé rejtőzött és várta a hangyák legközelebbi rablótámadását. Tíz perced négy óra előtt az éléskamra egyik sarkából fölvonult a jól rendezett me­netoszlop. Egy nagyobb hangya ment a me­net élén, akár egy generális. A váratlan aka­dály előtt megálltak és szemmel láthatólag haditanács-félét tartottak. A­z oszlop külön­böző részéből 14 hangya vált ki és a vezér köré gyülekezett; úgy látszik, ez a 15 hangya vollt a vezérkar. Rövid tanácskozás után mindegyikük az enyves mező egy bizonyos részéhez masírozott, a­melyet nyilvánvalóan ugyanannyi szakaszra osztottak be. A 14 hangya mindegyikének, közelebbi meg-

Next