Pécsi Ujlap, 1916. január (10. évfolyam, 1-24. szám)

1916-01-01 / 1. szám

X. évfolyam — I. jul. Szombat, 1916« Január I „AZ UJ­ LAP“ melléklete. fl pesti „UJLflP“ és „PÉCSI UJLAP“ együttesen Negyedévre helyben . K. 3'— II! Negyedévre vidékre K. 4'80 Egyrhóra „ . K. 1-— ||| Egy hóra „ K. 1-60 A »PÉCSI UJLAP“ külön vidékre küldve 1 hóra K. 1-— POLITIKAI NAPILAP. Felelős szerkesztő: LINDER ERNŐ. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Dunántúl Nyomda Részvénytársaság Pécs, Lyceum­ utca 4. szám. : Telefon 222. szám. A felelős szerkesztő telefonszáma 650. Rovás A Rovások kétféle tálalásban szolgál­ják céljukat. Találhatók frissen, melegen, így égeti a szájat. Kapkodnak tőle az emberek. De tálalhatók elkésve, hidegen is. Szinte hű­vösen. Például az érdektelen harmadik hű­vösségével. Ilyenkor józanul szürcsöltetnek, akár csak a fagylalt melegben-A minapi városi bizottsági tagválasztá­sokat is terítékre kell hoznunk. Elkésve, te­hát hidegen. Szinte hűvösen. Nem azért mint­ha a kimaradtakat meleg barátsággal nem szeretnők vagy pedig mintha a megválasztott négy városatya nekünk nem volna melegen jó. Sőt. Ha a városi pártnak jók és a függet­lenségi pártnak jók nekünk, akik csak kezdő keresztényszocialisták vagyunk, szintén jók. Az pedig bizonyos, hogy mind a két pártnak jók. A városinak is, a függetlenséginek is. Nem hibáztuk el. Ennek is, a függetlenséginek. Mert vagy van Pécsett függetlenségi párt, vagy nincs. Ha van, akkor az elnöke nem kaphat 51 szavazatot, egyik törzsökös tagja pedig 60-t- Ha mégis ennyit kap az elnök és a vezető férfi, akkor, ha van is párt még sincs. Vagyis olyan van is nincs is ma a füg­getlenségi párt. Vagy mondjuk, hogy van, de nem lépett a porondra. Hát hiszen éppen ez a mai gyá­moltalanságának bizonysága — hogy nem lép ki és mégis úgy tesz mintha kilépne. De nem lép ki, mert a zöme már belépett — a városi pártba. Ezért mondjuk, hogy a függetlenségi párt — ha van ma ilyen Pécsett — nem akarta igaz akarással megválasztani a jelölt­jeit. Az más blattra­ tartozik, hogy városi politikánknak tényleg nem szabad közjogi, országos szempontok szerint igazodnia. Ha mégis megtörténik erőtlen erőlködés, lesz belőle s­­zükségtelen lekoptatása azoknak a színeknek, amik nem azért nem olyan kirí­vók közöttünk, mert nincsenek, hanem az­ért mert mindannyian — 67-ek és 48-ak — egyaránt viseljük: nemzeti eszményeink és államiságunk kiépítését. Hát így néz ki a városatya választás és a pécsi 48-as párt mai állapota, ha hűvö­sen tálaljuk. Apuka nem jő........ Apuka elment... Apuka nem jő ... S te nem szólsz róla Jó anyám? .............. Apuka harcol... Tán meg is halt. — Ne féld, megmondta Nagymamám! " Ölébe vett majd megcsókolt S olyan szépet mesélt nekem. Azóta én nem is sírok. T­e is légy vig! ? Jer a templomba. Imádkozzunk!? Mert azt mondta Nagyanyuka, ífogy ottan az apukával Mindig ... mindig ■ ■. Találkozunk. Kis sigér. Érdekes dolgok. Közli: Frater Emericus. Állatok mint repülőgép-kémek. A modern háborúban, mint ez most már minden kétséget kizáróan bebizonyult, így szerepet játszanak a légi járművek, a­ghajók és repülőgépek, a­melyek nemcsak a felderítő szolgálat ellátására, de támadá­sokra is kiválóan alkalmas fegyvernemnek bizonyultak- A légi járművekkel tehát a hadi­eszközök és fegyverek száma megszaporo­dott. Csak magától értetődő és természetes, emellett végtelen fontos dolog is tehát, hogy minél hamarabb tudomást szerezhessünk ar­ról, ha az ellenséges légi jármű közeledik, hogy idejében felkészülhessünk ellene és el­űzhessük a kéretlen és veszedelmes kémet. E tekintetben újabba­n az az idea merült föl, várjon a közeledő légi járművek s főként a repülőgépek kikémlelésére­­és azok jelzésére nem volna-e lehetséges egyes állatokat fel­használni. Közismert dolog ugyanis, hogy a madaraknak rendkívül jó, szinte csodálatos éleslátásuk van. A kotlóstyuk például már akkor védelmezi csirkéit, mikor mi még ab­szolúte semmit, ragadozó madarat meg ép­penséggel nem látunk. Hasonló éleslátásunk és kitűnő megfigyelők a galambok is, a­me­lyek állhatatosan és állandóan figyelik a lég­­űrt és különösen élesen néznek arrafelé, a­honnan ragadozó madár közeledik, a­melyet oly nagy távolságból észrevesznek, a­milyen­ről mi még távcsővel sem látnuk meg azt. A hozzáértő szakemberek a madárféléknek ezt a kiváló éleslátó és megfigyelő képessé­gét vélik a repülőgépek elleni harc eszközeivé fejleszthetni és felhasználhatóvá tenni, a­mit annál könnyebb lesz megvalósítani, mert a madárvilág birodalmában elég nagy a válasz­ték. Természetesen az apróbb madarakra e tekintetűe nem lehet gondolni, m­ert ezek már az ész kicsiny — majdnem ártatlan — ragadozóktól is félnek, holott köztudomás szerint az ilyen állatoknak rengeteg a száma. Alkalmasnál­ vélték azonban a kísérletezésre a tyúkokat és a galambokat, melyek a célnak megfelelőnek látszottak s a­melyekből elég kísérleti példányt is lehet beszerezni, bárha ezek, mint puhább és kevésbbé ellentálló ter­mészetű háziállatok, az időjárás mostohasá­­gával és viszontagságaival szemben nem eléggé edzettek. A re­mlőgép kémlésére és jelzésére ki­szemelt madárféléket természetesen idomí­tani kell, vagyis formálisan meg kell taní­­tani őket arra, hogy féljenek a légi járműt, és ha egy-egy repülőgép közeledését ész­­lik, az ösztönszerüleg jelentkező félelmet fut­tassák s ezzel a repülőgép közeledését lez­­zék is. Ez a dresszúra és szoktatás, a mie / természetesen végtelen türelmet és 1S. igényel, a következő módon törd11*- A dresszura alá fogott kísérleti madrlíjat e£y magasan fekvő helyre viszik föl, *10[ aztán naponta, sőt napjában többször ,szaj', va­­laki repülőgéppel és lassan azor^'V­ie^ kö­zeledik, ahol a madarak vanna is odaérve, akár a pilóta, akár más vala'-. aki szintén repülődresszben van. megi”2*1 a madara­kat, például olyformán. hr/ a mellettük le­vő kisegitő személyt vak'11 könnyű vessző­vel látszólag megveri- F/ket a kísérleteket mindaddig folytatják, z.ill!í csak az állatokba tényleg beleszug­ger a’, a repülőgépektől val­ó félelem, ugy ha észreveszik egy- Ugry repü­lőgépr­e éledtét, nyomban erőt vesz rajtuk , menekülnek. A Jobb Jövendőjén Prohászka Ottokár cikke. A magyar keresztény apostoli ihletésű püspökénél senki sem foglalkozik többet a háború problémájával. Nem is mutat rá senki bátrabban, okosabban és keresztényiebben Prohászka­ Ottokárnál. Nem adhatunk mél­tóbb olvasmányt új esztendőnkre, mint a nagy püspök karácsonyi cikkét. Nehéz a mostani világháború kalendá­riumába beleállítanunk karácsony gyermek­­mosolygása s mézédes ünnepét, — amily nehéz hófergeteges s szélvészdülta vidéken tulipános s szegfű­virágos kertekről álmodoz­nunk! Nehéz az gyermek Jézus jászolát ágyu­­csövekre fektetni s a betlehemi barlangot szalma helyett bombákkal és gránátokkal al­jazni. Úgy érzem, hogy­ soha sem állt a ka­rácsonyi béke oly ellentétben a­ kegyetlen valósággal s sohasem éreztük az idén, hogy a világbéke még csak szó, nagy szó bár,­­ de meg nem tett, nem tény. Igen még nagyon messze tartunk a karácsonyi evangélium megvalósulásától, de azért ez a világháború nem oltja ki a kará­csonyi hitet, s a háborús évben is kell ka­rácsonyt ülnünk s ágyudörgéstől is kihallat­­szik a szivek vágyának örök motívuma, az a nagy hit, nagy remény és vágy, hogy „bé­kesség legyen a földön a jóakaratu emberek­nek“. S ugyan miért? Először azért, mert az egész evangélium s a rajta épülő keresztény kultúra az erőszak irracionalitásának kikü­szöbölését kívánja. Az erőszak nem jog, akár egyes ember, akár nemzet kövesse el s az emberélet s emberértékek irtása nem lehet ésszerű, akár zsiványhordák, akár hadsere­gek végezzék azt, ha pedig az erőszak vala­hol­ még ül s a kultúra kiirtása valahol még törvényes eljárás, akkor azon az uton még alacsonyfokú kultúra jár s azt az eljárást még nagyon fejletlen társadalom követi. Ez idő szerint még ezúton járunk s más utunk nincs s nemzetközi viszonyaink inté­zetében még ezt az eljárást követjük s másra szert nem tehetünk. De azért azt érezzük, hogy ezúton csak kényszerülve járunk,­­ sőt azt is, hogy sokáig ezt az eljárást el nem viselhetjük s hogy a fejlődés okvetlenül siet­tetni fogja, hogy az evangéliumi béke szóból világáldás s világbéke legyen. • Én e hitben élek s meg vagyok győződ­ve, hogy a világ e nagy háború által is na­gyot lépett előre az ideál mevalósításának útján! Meg vagyok győződve, hogy folya­matban van a lelki világban a háborúnak ki­küszöbölése s készülőben van a háborúnak társadalmi, jogi s teológiai bűnné való prokla­­málása! Az emberi gondolkozás jelenleg oly folyamaton megy keresztül, melyben az a nemesebb fölfogás alakul ki, hogy a háború csak kényszerhelyzete egy alacsony kultúr­­foknak s hogy csak régi barbárságunk egyik tradíciója az, melyet magunkkal hordozunk, de a­melyet oly biztosan le fogunk vetni, amily mértékben haladunk­ ,_________

Next