Pécsi Ujság, 1894. március (13. évfolyam, 51-76. szám)

1894-03-01 / 51. szám

XII. évfolyam. Pécs, 1894. március 1. (csütörtök). 51. (1114.) szám. Szerkesztőség: Kazinczy-utcza 1. sz., I. em. (Király-utcza sarkán). Kiadóhivatal: Wolf Miksa könyv- és papk­­­­ereskedésében Király-utcza, Hattyú-épület. Nyilttérben egy sor 20 kr. Megjelenik vasárnap kivéte­­lvel minden este 5 órakor. Hirdetések fölvétetnek a kiadóhivatalban. Előfizetési árak: Pécsett, házhoz hordva : Egész évre ......................10 frt. Egy hóra ........................ 1 frt. Vidékre (Magyarországon): Egész évre ......................12 frt. Egy hóra ........................ 1.20. Egyes szám ára Pécsett 4. kr., vidéken 5 kr. Egyes számok kaphatók minden lapelárusítónál. („PÉCS“) Felhívás Pécs sz. k. város polgáraihoz! Az egyházpolitikai reformjavaslatok meg­valósítása ma nem csupán a magyar törvény­hozás túlnyomó többségének, hanem a magyar nemzet nagy egyetemének képezi nyíltan kife­jezett óhajtását, sőt követelményét. Az egész nemzet, városok, megyék, köz­ségek országszerte lelkesedéssel csatlakoznak azon mozgalomhoz, melynek célja a március 1­ 4-én Budapesten tartandó országos nagy­gyűlésen ünnepélyes kifejezést adni annak, hogy a magyar államot újjáalkotni hivatott ezen reformjavaslatokban a nemzet a vallási békének, a lelkiismereti szabadságnak és a jogegyenlőségnek biztosítékát látja. Tisztelt polgártársak ! A­hol az egész nemzet szelleme megnyi­latkozik, ott Pécs város polgárai némák nem maradhatnak. Nekünk is hazafias kötelességünk az országos mozgalomban részt venni, a­miért is fölkérjük Pécs sz. kir. város tisztelt polgá­rait, párt- és felekezeti különbség nélkül, mi­szerint az országos nagygyűlésen való rész­vétel közelebbi megbeszélése és megállapítása céljából a f. é. március hó 1-én d. u. 5 órakor a pécsi nemzeti kaszinó nyári helyiségében megtartandó értekezleten minél számosabban megjelenni szíveskedjenek. Pécsett, 1894. február 27-én. Dr. Blum Béla, Bolgár Kálmán, Drago*­nescu Döme, Disehka Győző, dr­. Flóris Endre, Forray Iván, dr. Jobszt László, Krasz­­nay Mihály, dr. Krasznay Miklós, Krausz Simon, Lenkei Lajos, Littke József, Lauber Rezső, Nagy Jenő, Salamon József, Schnei­der István, Cs. Schapringer Gusztáv, Szig­­riszt Lajos, Stern Károly, Ullmann M. Ká­roly, dr. Záray Károly. Hogyan ünnepeljük meg Pécsett a milleniumot ? — Irta : Gerecse Péter dr. — HL Az ünnep részleteihez nem szólok. Elvégzi ezt bizonyosan az a bizottság, melyet e célra a pécsi társadalom kebeléből kiküld. Még­se tartom hiábavalónak megemlíteni, hogy a­rogramm középpontja gyanánt legméltóbb volna az ünnep komolysága és nagy jelentő­ségéhez egy történelmi kék­ menetet rendezni. Külföldön nem új, de még ott sem elcsé­pelt ünnepi programmpont. A színházi élőké­pek, népviseleti csoportok rendezése .■szellem­telen és már nagyon is banális dolog. Igaz, hogy egy történelmi körmenet, a­melyet külön­ben Budapesten is helyesebb volna rendezni, mint milliókat kiadni a képtelen diadalkapura,­­ költségbe kerül , de mint legtanulságosabb és leghatásosabb látványosság, az utcákon föl­állítandó tribünök jövedelmeiből némileg fe­dezve is volna. Ez azonban, mondjuk ki előre, nemcsak pénzt, hanem huzamos tanulmányt, több művészi és tudományos erőnek közre­működését s ami fő, hosszabb időt kíván. Épen ezért nem kellene késni megbeszélésével. Mi Pécsett nem akarunk országos, hanem csak városi, legfölebb megyei ünnepet rendezni, a történelmi körmenet tárgya sem lehetne tehát Magyarország ezer­éves történetének föltünte­tése, hanem ennél kevesebb, vagy ha úgy tetszik, több, amennyiben Pécsnek és Bara­nyának majdnem 2000 éves múltja vonulhatna el a nézők ezrei előtt élő, jellemző alakokban, eredeti szabás szerint készült ruhák és fegy­verekben lóháton, kocsikon, művészi csopor­tok és sorokban, a­mint pl. nemrég bemutatta a kis Heidelberg 500 éves egyetemének törté­netét. Egy ilyen menetben részt vehetne a megye összes fiatalsága, képviselhetné magát benne a női osztály rend- és rangkülönbség nélkül, s bizonyosan igen számosan az öltö­zetek és fegyverek beszerzésének költségeit is szívesen viselnék a maguk személyére nézve. Hogy e terv méltó arányokban legyen kivihető, elismerem igen sok és nehéz föltéte­lektől függ, de lehetetlennek nem tartom. Ha­tásában pedig, értve ezalatt a nagy nemzeti múltra való visszapillantás elevenségét, a múlt megragadó képeinek közvetlenségét, a népre, ifjúságra, a művelt és műveletlen világra egy­aránt páratlannak mondható. Kevés város és megye van Magyarorszá­gon, mely olyan messze múltba fölvihetné történelmi emlékeit, mint Baranya és Pécs. A kelta őslakóktól kezdve, kiknek ruházata, fegyverzetére nézve a Traján-oszlop reliefjei kész minták gyanánt állnak előttünk, a római légiók, népvándorlás, az ős­kereszténység, szt.­­István, Mór püspök, László és Salamon koro­názási jelenete, Nagy­ Lajos egyeteme, Cezinge püspök, Ulászló farsangi ünnepe, Szulejmán bevonulása Pécsre, Zrínyi téli hadjáratának pécsi epizódja, a siklósi diadalmenet, Makár ezrede és huszárjai, a kuruc csapatok, Pécs fölszabadulása stb. mind nagyon méltó jele­netek arra, hogy mikor a nemzet ezeréves ittlétének évfordulóját ünnepli, megelevenülve vonuljanak el az ünneplő generáció szeme előtt s fölgyujtsák lelkében bár rövid időre a múlt iránti tiszteletet s figyelmeztessék, hogy a múlt nagy erénye és nagy bűnei a jövőben sem maradnak következmények nélkül. A történelmi körmenetet ábrázoló rajzok fényképek lehetnének aztán legméltóbb és legdíszesebb illusztrációi azoknak a népszerű történeti művecskéknek, elbeszéléseknek és rajzoknak, melyek a millenium idején bizo­nyosan nagyobb tömegben fognak a nép és ifjúság kezébe kerülni nálunk is, másutt is, sőt a milyenekről iskoláink számára már most kellene gondoskodni, s az iskolákban az ifjú­ságot már most a nagy ünnep jelentőségéről felvilágosítani, arra előkészíteni, s mindent el­követni arra, hogy a millenium ünnepe ne zsugorodjék össze egy-két kaszinói banketté, hanem járja át a nép és ifjúság lelkét minden izében, s hagyjon ott olyan nyomokat, melyek­ből tettek is fognak egykor fakadni, ha arra kerül a sor, hogy a nemzet, mint ilyen, mint egy ember álljon ismét talpra, a­melynek szüksége tán nem is fog a második ezer év­ben olyan sokára magára váratni. Ám a­ki a milleniumi ünnepeknek méltóbb középpontot tud ajánlani, mint egy erőnkhöz mérten lehe­tőleg impozáns történelmi körmenetet, mara­dandó művek gyanánt pedig a népiskolák és tanítóképző ügyének lelkes felkarolása, a megye és város monográfiájának megh­atása, egy megyei múzeum alapítása, a megye és város nevezetesebb pontjainak feliratos megjelölése, a műemlékek nyilvántartása és az ezekkel összefüggő teendők végrehajtásánál fontosabb teendőket hajlandó a milleniumra kitűzni: álljon elő vele, s győzzön a jobb! Közegészségi jelentés Baranya vár­megyéből az 1893. évről. Ma terjesztette be dr. Mendl Lajos, Ba­­ranyamegye tiszti főorvosa a múlt évről szóló jelentését, melyből nagy fontosságánál fogva közöljük a főbb részleteket. I. Közegészségi állapot. A közegészségi állapot kedvezőtlen, mégis jelenté­kenyen jobb volt, mint a múlt évben. II. Születések kimutatása. Ezen fejezet­ a nagymélt. belügyminisztériumnak 1879. évi 9326. és 1893. évi 112121. számú rendeletei szerint elhagyatott. III. Kórállapot. A mohácsi kórháznak kimutatása szerint, az 1893. évben a betegforgalom ott a következő volt: 1892. évről maradt 0 férfi, 2 nő; 1893. évben fölvétetett 20 férfi, 9 nő, összesen ápoltatott 20 férfi, 11 nő. Ezek közül gyógyult 9 férfi, 7 nő, javult 3 férfi, 1 nő, gyógyulatlan maradt 1 férfi, meghalt 3 férfi, 2 nő, az év végével kezelésben maradt 3 férfi, 2 nő. — A kórház csak 9 ágygyal bir. IV. Halálozás. Baranyavármegye területén meghalt . Az 1893. évben 4628 finemü, 4662 nőnemű; az 1892. évben 5432 főnemű, 5309 nőnemű, a halálozás tehát 1451 -el volt kisebb mint a múlt évben. Az utolsó népszámlálás szerint 287.665 főnyi lakosságnak minden 1000 lelkére esik tehát: az 1893. évben 32*3, az 1892. évben 37*1 haláleset. Ezek közül a 7-ik életév végéig meghaltak száma : az 1893. évben 4925 — 53*0 százalék, az 1892. évben 5488 — 51­0 százalék. Nem orvosoltatok pedig (a halottkémek kevéssé megbízható számadatai szerint) az elhaltak közül az 1893. évben 3952 — 45­9%, az elhaltak közül az 1892. évben 1901 - 17'7°/o A meghalt 7 éven aluli gyermekek közül pedig orvosolva nem lett: az 1893. évben 727, azaz 15­0%, az 1892. évben 1835, azaz 17­0%. Járások szerint tekintve meghalt 1893. évben. A pécsi járásban 37.493 lakosból 1218 = 30,3%, 1892-ben 1418 = 380% ; a baranyavári járásban 51.681 lakosból 1618 = 31­ 5%, 1892-ben 1829­­. 37­4%; a siklósi járásban 35.614 lakosból 976 — 30­3%, 1892 ben 1108 — 31­2% ; a hegyháti járásban 44.492 lakosból 1343 = 300%, 1892-ben 1985 = 41­6%; a mohácsi járásban 46.822 lakosból 1911 — 404%, 1892-ben 1687 = 360%; a pécsváradi járásban 34.975­ lakosból 1257 = 357%, 1892-ben 1269 = 364%, a szt.-lőrinci járásban 36668 lakosból 967 = 270, 1892-ben 1135 = 300%. A halandóság legnagyobb volt a mohácsi és a pécsváradi járásban, legkisebb a szent-lőrinciben. A halottkémlés mindannyi esetben teljesítetett. Felemlítendőnek tartjuk ebből itt is, miszerint 1893. évben roncsoló toroklob folytán elhalt 1455, 1892-ben 1781 ; kanyaróban elhalt 197, 1892-ben 248 ; hagymázban elhalt 116, 1892-ben 225; ázsiai kolerá­ban elhalt 16, 1892-ben 22; tüdőlobban elhalt 528, 1892-ben 597; tüdő­gümőkorban elhalt 885, 1892-ben 997; gyermekágyi lázban elhalt 68, 1892-ben 85; erő­szakos hallásai 27, 1892-ben 48; öngyilkosság által 21, 1892-ben 18. A kéznemek megállapítása 27 községben orvosok által, a többi 329 községben képesített (többnyire pa­raszt) halottkémek által történt, mely utóbbiaktól nyert adatok természetesen nagyon megbízhatatlanok, sőt hiányosak is. V. Védhimlőoltás. Az 1893. évben a kimutatás szerint 31 oltó­kerületben 29 oltóorvos által beoltatott összesen 13746 gyermek, tehát 159-el kevesebb mint a múlt évben, többnyire jó sikerrel. Ismét oltva volt ezek közül 5690. A hivataltól eszközlött mindannyi védhimlőoltá­­soknál kizárólag állati himlőnyirk lett ez évben is hasz­nálva. VI. Boncolatok. A megyei járásorvosok által a lefolyt évben 65 rendőri boncolás teljesittetett. VII. Gyógyszertárak. Baranyavármegyében az 1893. év elején volt ösz­­szesen 18 nyilvános gyógyszertár, ugyanis 2 reáljogú és 16 személyes jogú. Az év folyamán 2 új személyes jogú gyógyszer­­tár lett fölállítva és megnyitva, ugyanis Vörösmarton és Harkányban, melyek közül az elsőre nézve Thury Dénes a nagy belügyminisztériumnak 25840/1893. sz.,­­ a másodikra pedig Ormi Miksa a nagy belügymi­­­­niszteriumnak 69984/1892. számú rendelete által nyerte az engedélyt. Reáljogú gyógyszertár el nem adatott, úgyszintén az idáig személyes jogúnak nyilvántartott gyógyszer­­t­­árak közül reáljogúnak egy sem ismertetett fel.

Next