Pécsi Ujság, 1894. május (13. évfolyam, 103-127. szám)

1894-05-01 / 103. szám

Május elseje. Május elseje eddig a virágok vagy elvontan a leányok napja volt, ma a munkásoké. Internacionális ünneppé tette a munkás­osztály számára a szocializmus. Megi­lik általános munka­szünettel, népgyűléses összejövetelek­kel, kirándulásokkal és a társadalmi felfogás és rend elleni ünnepélyes tiltakozásokkal. Ez a békés programra, de sok helyütt az izgatás és ámítás harcias jelleget is kölcsönöz a ter­mészet e szép, kedves napjához fűzött lelkesedésnek s nem egy helyütt sztrájkká, zendüléssé, erőszakosko­dássá, — sőt merényletekké fajult úgyannyira, hogy a vén Európának alig van félelmetesebb napja, mint a reményeket hirdető, üde május elseje. Múlt évben a hangulat elég békés volt, sőt nálunk Magyarországban, hol a gyáripar­i" Acr »­rw 20­0»l­égyrá trifoj­d cave és a munkások külföldi része nem tudta az édes haza földjéhez még mindig híven ragaszkodó hon­belieket eléggé céljaiknak, tanaiknak és törekvéseiknek megnyerni, még nem is volt általános munkaszünetes ünnep e nap. De milyen lesz május elseje most? Ez a kérdés lebeg ma minden ajkon és az államok, kicsiny és nagy, sorra e problematikus kérdéssel foglalkoz­nak, mert ennek az ünnepnek nincs vallási, erkölcsi vagy nemzeti jellege, ez tisztán a munkásosztálynak tünte­tése a mai jogállapotok és társadalmi rend ellen. Ha a május elsejének a mun­kások általi ünneplése csupán tilta­kozásban állana, ha egyedül a szocializ­mus tanaihoz való hű ragaszkodást s ekként a misszionális törekvést jelen­tené csak, vagy mi több, a kereset­hiányból avagy keresetelégtelenség­ből származó kenyérkérdés jogosságát akarná hirdetni, úgy kevés kifogás lenne emelhető az ellen, de midőn az izgatás és bujtogatás által a vagyon­­bátorság van veszélyeztetve és a fel­zaklatott szenvedély a féktelen bosszú érzetében az államtársadalom és nem­zetiség ellen nyílt zendülésbe törhet ki, akkor jogosult az államoknak elő­­vig­yázata s egyik állam sem térhet ki a legmesszebb menő óvintézkedések s esetlegesen szigorúan megtorló lé­pések alkalmazása és megtétele elől, mert az állam csak akkor felelhet meg rendeltetésének s a személy és vagyonbátorságot csak akkor szerez­heti meg polgárainak, ha az állam­­hatalom kellő működésében és békés törekvéseiben nincsen gátolva, azaz , ha a közbátorlét fenntartatik, vagyis a közrend és csend, a hatóságok te­kintélye és a törvények uralma fenn­tartatik. A munkásnépnek kétségtelen joga van szellemi és anyagi érdekeit elő­mozdítani, a munka viszonyait javára és előnyére erejéhez és tevékenysé­géhez mérten szabályoztatni és bizto­sítani, joga van az államhatalom és törvényhozás segélyét, támogatását, sőt hozzájárulását törvényes eszközök, kitartás és összműködés által meg­szerezni, de semmiesetre sincs joga zenebona, zendülés, csoportosulás és erőszakoskodás útján a társadalmat megfélemlíteni, az államhatalmat pedig durván megsérteni. Nincs joga és célhoz sem vele, nem annál kevésbbé, mert alkotmányát és a nemzeti esz­méhez való ragaszkodását világpol­gári utópiák iránti vaksággal egyik állam sem fogja védekezés nélkül megzavartatni, egyik nemzet sem fog­ja létét és törvényes alapjait egyes osztályok felforgató vágyaitól füg­gővé tenni. A munkás is hazafi és polgár egyszersmind. Az édes haza gyermeke. Miért tagadja meg a természet e szent törvényét, miért szakítná meg erő­szakkal azt a köteléket, mely őt ha­zájához, nemzetéhez köti ? Melyik nagyobb, biztosabb, kielégítőbb, a társadalmi rend felforgatásába vetett remény és az e módon elérhetni vélt előny, vagy a saját hazájának támo­gatása és bölcs intézkedései által ál­landósított javulás ? Nálunk még nem késő a haza iránti kötelességekre inteni a mun­kásokat és valóban marad-e egyéb hátra, mint a virágfakadás e szép napján figyelmeztetni őket, hogy ők magyar munkások! Ha csak egy percig, egy pillanatig rá gondolnak erre, úgy nem tartunk, nem félünk attól, hogy a rend és közbátorlét megzavarva lesz,­­ viszont cserébe adjuk érte rokonszenvünket s azt a biztosítást, hogy szellemi és anyagi érdekeik előmozdítását, elismerését az ország kötelességének róvjuk fel. Múljék el csendben, békében május elseje ! Tizenharmadik évfolyam. („PÉCS“) POLITIKAI NAPILAP Előfizetési árak: Helyben: Egész évre. 10.— Egy hóra . . x.— Vidékre: Egész évre. 12.— Egy hóra . .­­.20 Egyes szám ára Pécsett 4 kr., vi­déken 5 kr. Egyes számok kaphatók minden lapelárusitónál. Szerkesztőség : Kazinczy­ utcza x. sz. I. em. (Király­­utcza sarkán). K­ioldóhivatal: Wolf M. könyv- és papirker­eskedésé­­ben, Király-utcza, Hattyú-épület. Megjelenik vasár­nap kivételével mindennap este 5 órakor. Pécs, 1894. Kedd, május 1. 103. (1166.) szám. A király köpenyege. Budapest, április 30. Az egyházpolitikai ellenzék, ez a tarka tömeg, melyben a politikai és társadalmi reakció képviselői oly nagy tarkaságban egyesülnek, két­ségbe van esve, mert reménységének utolsó szikrája is kialvó félben van. Immár a főrendiház akadékoskodá­sára sem számíthat, mert a polgári házasságról szóló törvényjavaslat még a tavaszi lóverseny napok dacára is, midőn a sok mágnás együtt van, a főrendiházban is többségre számíthat. Ugyanis a kormány javaslata mellett 160 főrendiházi tag biztosítva van. Arra pedig nem volt eset, még akkor sem, midőn a főrendiházban a cen­zus nem volt behozva, hogy három­százan leszavaztak volna, így tehát a kormány javaslata mindenesetre ke­ves­­re fog menni. Az egyházpolitikai ellenzék tag­jai, élükön Zichy Nándor gróffal már­­ abba a desperátus helyzetbe jivot- t­tak, midőn már céljaik kivitele te-­­­kintetében az eszközökben sem válo­gatnak. Íme már a „finis sanctificat media“ elvet elkövetik, vagyis készek az ördögöt felidézni a poklából, hogy csak minoritásban ne maradjanak. A mágnásokat bizalmas körlevélben az­zal hitegetik, hogy a király nem akarja a kötelező polgári házasságot és csak Wekerle preszsziójának en­gedett. Azért tehát minden mágnás­nak szent kötelessége, hogy ő csá­szári és apostoli királyi felsége leg­szentebb személyét a saját testével védje és mentse meg ettől a rettene­tes kasznár fiútól, Wekerle Sándor szorongatásától. A király egyedül bí­zik a főrendiházban, mert az alsóház forradalmár Kossuthista. Ezt a kör­levelet elküldték az oláh és szerb püspököknek is, de eh­ez még azt a „codicillust“ csatolták, hogy állandó szent szövetséget akarnak a nemzeti­ségi orthodoxokkal, a mindent felfor­gató liberalizmus ellen. Éljen Jellasics és a kamarilla! Ez a tartalma annak a körlevélnek, íme ismét a király köpönyegébe bújnak a reakcionáriusok, holott nem tudják, hogy alkotmányos monarchiá­ban a király akaratát a kormány képviseli. Ha a két alkotmányos fak­tor között differencia van, a kormány megbukott. Igen ám, de ők azt mond­ják, hogyha a főrendiház leszavazza

Next