Pedagógiai Szemle, 1964. január-június (14. évfolyam, 1-6. szám)
1964 / 1. szám
Az iskolareform megvalósításának útján két esztendeje múlt annak, hogy az Országgyűlés elfogadta az 1961. évi III. törvényt , az iskolareform törvényét. Az azóta eltelt időben sok minden történt az iskolareform megvalósítása érdekében. Ezeket a kezdeti eredményeket azért lehet különösen is értékelni, mert az iskolareform perspektivikus program, megvalósítása csak hosszú évek erőfeszítése során képzelhető el. Ezt így is gondoltuk, így is terveztük. Ha az elért eredményeket a reform alapelveivel szembesítjük, az alábbiakat lehet megállapítani. Iskoláink kapcsolata az élettel, a gyakorlattal, a termeléssel tovább erősödött. Ez tükröződik azokban a tantervi változásokban, amelyek nemcsak a természettudományos tárgyakat, hanem a társadalomtudományi tárgyakat is törekedtek gyakorlatiasabbá, életszerűbbé formálni. Az alsó tagozaton a gyakorlati foglalkozások mellett közvetlenül ezt a célt szolgálja a környezetismeret bevezetése. Csaknem valamennyi osztott általános iskolában vannak gyakorlati foglalkozások, ily módon az általános iskolák tanulóinak többsége részesül gyakorlati foglalkozásokban. Szélesedett azoknak a gimnáziumi tanulóknak a köre, akiket bevontak a szakmai előképzésbe. Az első osztályokba beiratkozott tanulók már szinte teljes egészükben részesülnek szakmai előképzésben. A tanulók jelentős hányada végez közhasznú társadalmi munkát, s ennek — a kívánatos feltételek biztosítása mellett — nagy a pedagógiai értéke. Nem szabad azonban abba a hibába esnünk, hogy kizárólag a számszerű adatokon keresztül értékeljük eredményeinket. Ismeretes, hogy bizonyos nehézségek mutatkoznak a gimnáziumi szakmai előképzés körül. Ha ezeknek a nehézségeknek a forrását keressük, többek között rábukkanunk arra, nem tartották be minden helyen azt az instrukciót, hogy ott kell áttérni az 5+1-es rendszerre, ahol annak a személyi és tárgyi feltételei, vagy legalábbis ezeknek a feltételeknek a minimuma adva van. Igazságtalanság lenne azonban a rossz szervezésért csak a helyi szerveket, különösen az egyes iskolákat hibáztatni. Jóllehet a felső vezetés instrukciói világosak és helyesek voltak, a végrehajtás során akadtak, akik az erőltetett ütemű fejlesztést sugalmazták. Nagy eredmény, hogy a munka bevonult az iskolába. A tanulók többsége találkozik vele az általános iskolában, és abban az iskolatípusban is, tudniillik a gimnáziumban, amelytől korábban mi sem volt távolabb, mint a fizikai munka, a termelés, annak értékelése, megbecsülése. Pedagógusok, tanulók és szülők ma már természetesnek veszik, hogy a gimnázium tantárgyai között ott van a termelőmunkára való előkészítés. S jóllehet az 5+1-es rendszerű oktatás kísérleti keretek között már az iskolareformot megelőzően elkezdődött, egészében a reform egyik alappillére és alaptendenciája lett: a reform sikerei közé tartozik e rend.