Pedagógiai Szemle, 1964. január-június (14. évfolyam, 1-6. szám)

1964 / 1. szám

2 szernek a kibontakozása, s ennek eredményeként a munkával kapcsolatos szemléletváltozás. Nincs persze minden rendben a gimnáziumi szakmai előképzéssel. Először is szervezési tekintetben vannak fogyatékosságok (ezért merültek fel más megoldási változatok azokon a helyeken, ahol az 5+2 -es rendszerű oktatásnak a feltételei nincsenek adva). A feltételeket tehát sokkal gondo­sabban kell megtervezni és előkészíteni! Súlyos probléma, hogy a tanulók ma már nagy számban ismerkednek ugyan a munkával és szereznek vala­melyik ágában szakmai előismereteket, de sajnos, ehhez a számhoz képest viszonylag kevesen választják azt élethivatásul. Világos, hogy — többek között — hosszan tartó, s az eddigieknél intenzívebb nevelőmunkával lehet ezen segíteni. Ebbe a problémakörbe tartozik a szakközépiskolák fejlesz­tése. Ebben a tanévben biztató számszerű fejlődésnek vagyunk tanúi. A szakközépiskolák — oktatásügyünknek ezek a kedvelt, ma még zsenge, de egyre erősödő hajtásai — a vezetés figyelmének és gondoskodásának előterében állanak. Az érdeklődés irántuk rendkívül nagy. A fiatalok (és szüleik) megértik, hogy „két diplomát” kapni — egyszerre érettségizni és szakmunkás-képesítést nyerni — nem kis dolog, s ezért érdemes fáradni, többletterheket is vállalni. A szakközépiskolák döntő éve volt az elmúlt tanév. A negyedik osz­tályok először bocsátottak ki végzett tanulókat. S a vizsga, illetve a szak­mai képesítő eredményei azt mutatják, hogy ezek a tanulók általában megállták a helyüket — mint tanulók. Hátra van még az élet, a termelés nagy vizsgája, felkészültségük azonban azt mutatja, hogy bátran nézhet­nek e nagy vizsga elé. A szakközépiskola — korunknak és társadalmunk­nak ez az újszerű és korszerű középiskola típusa — egyre meggyőzőbben fogja bizonyítani, hogy be tudja váltani a hozzá fűzött reményeket. S ezeket az eredményeket olyan időszakban értük el, amikor a feltételek nem voltak kedvezőek. A szervezési és anyagi problémák sokaságáról most nem beszélve, nagy munka áll előttünk: végleges óratervek alapján stabil tanterveket kell alkotni , tartalmi szempontból biztosítani kell az egységes törzs­műveltséget és a megfelelő szakmai műveltséget. A feladat bonyolultsá­gát az okozza, hogy a szakközépiskola elvileg nem mondhat le a sokoldalú képzés igényéről, ugyanakkor a gyakorlati megvalósítás súlyos óratervi akadályokba ütközik. Megoldást csak az hozhat, hogyha következetesen kitartunk az alapkoncepció mellett, a szakközépiskola meghatározott profilú szakmunkásokat képez (akik általános műveltségben és szakmai el­méletben általában meghaladják a hagyományos szakmunkás színvonalat, de manuális képességeikben esetleg elmaradnak attól). A modern ter­melés és a technika fejlődése azonban általában az előbbi ismeret­cso­port fejlesztését igényli, s ezért korszerű az a képzés, amit a szakközép­­iskola kíván nyújtani. A reform másik célkitűzése az volt, hogy emeljük az általános és szakmai műveltség színvonalát. Ezt két úton tehetjük: a beiskolázás mér­tékének emelésével, a tartalmi és módszertani munka megjavításával. Az általános iskolai beiskolázás biztató eredményeket mutat: a tan­köteles tanulók talán 2% kivételével beiratkoznak az általános iskolába.

Next