A Gödöllői Premontrei Öregdiákok Egyesületének Körlevele, 2005
2005 / 1. szám
Gyorgyevics Sándor unokájának köszönő levele Tisztelt Választmány, kedves Öregdiákok! Engedjék meg, hogy mint tiszteletbeli tag, és mint „nevezett utód” köszönetemet fejezzem ki az Önök számára! Nagypapám, Gyorgyevics Sándor, az 1931-es, elsőként érettségizett évfolyam felelőse, nem sokkal az idei gödöllői Szent Norbert-napi ünnepség után hunyt el. 92 éves volt. Az egyik legöregebb öregdiák! Az a szeretet és odaadás, amivel a közös ügyet - talán fogalmazhatok így, mindannyiunk közös ügyét - szolgálta, a premontrei szellemiség visszacsempészését egy olyan társadalomba, melynek az igazi keresztény értékek iránti fogékonysága jócskán megkopott e fájdalmas évtizedek alatt, valamennyiünk számára példa értékű lehet! Mindazok, akik ma itt ülnek, és azok is, akik nem lehetnek már velünk, hatalmas dologra vállalkoztak! Újrateremteni mindent, ami Önök számára az alapokat, a gyökereket jelentették. A munkájukkal és áldozatkészségükkel elért sikert pedig mi sem mutatja jobban, mint azon öregdiáktársak lelkesítő jelenléte és tevékeny szerepvállalása az egyesület munkájában, akik immáron az újra épült Gödöllői Premontrei Gimnázium falai között tették le érettségi vizsgájukat. Én azonban most mégis valami másért szeretnék köszönetet mondani. Olyasvalamiért, amire talán nagyon kevesen gondoltak akkor, amikor az újjáépítés szándékával, a rendszerváltás után. Fényi Ottó vezetésével megkezdték fáradságos munkájukat. Az Egyesület, a Premontrei Öregdiák Egyesület, mely eszköznek tűnt a feladatok ellátásához, céllá is változott! Egy idős ember céljává, mely nagyon sokat jelentett neki! Hitet adott. Hitet abban, hogy van miért felkelni, tenni, fáradozni és bizony van még egy hely, ahol igazán számítanak rá! Az utolsó napokban is terveket szőtt! Szeretett volna ellátogatni Geras-ba, Közép-Európa egyik legszebb premontrei rendházába. Katalógusokat, prospektusokat nézegetett. Kérte, egyeztessek időpontot az ottani Perjel úrral, mert okvetlen beszélni szeretne vele! A gondolat, hogy újabb helyre juttathatja el ezen kicsiny közösség nagyszerű tettének hírét, már boldoggá tette. Ezt a boldogságot szeretném megköszönni Önöknek! Köszönöm, hogy bearanyozták drága nagypapám, Sándor bácsi elmúlt éveit, és egyben további sok sikert kívánok az Egyesület munkájához! Őszinte tisztelettel: Dr. Gyorgyevics Benedek 1931-es évfolyam tiszteletbeli tagja Budapest, 2004. november 23. (az őszi választmányi ülésen unokatestvére olvasta föl e levelet) Búcsú Windisch-Graetz Vincétől Fél évvel az évfolyamfelelős Gyorgyevics Sándor elhunyta után érkezett Bécsből évfolyamtársának halálhíre. Dr. Windisch-Graetz Vince ez év január 19-én, szentségekkel megerősítve halt meg Bécsben. Február 2-án helyezték el hamvait a családi sírboltban, a Lajta-menti Trautmannsdorfban. Körlevelünkben nemrég közöltük életútját, melyben többek közt azt írja, hogy „a Teremtő saját életemben is elhalmozott meg nem érdemelt ajándékokkal”. „Szellemi téren jóindulatú, kedvező sorsom kétségtelenül felsőbb irányításra - két nagyon értékes adománnyal ajándékozott meg: egy vallásos, illetve hittörténeti olvasmánnyal, és egyházunk egy ismert misztikus előadó-írójával létrejött találkozással.” „Az isteni gondviselés kegyelme, hogy sorsom időben idehozott (Bécsbe), és sok évig lehetővé tette, hogy családtagjaimat életük végéig elkísérhettem! Az isteni gondviselés sokszor megmentett veszélyes helyzetekben vagy rossz döntések választásától! Ezt most, öregségemben láttam csak be! Alázattal mondok köszönetet ezért a meg nem érdemelt jóságért, és kérem a Mindenhatót, hogy csak addig maradhassak e földön, míg képes vagyok céljait szolgálni." Az előbb említett életrajzi írását 2002. július 29-én fejezte be. Az Úr még két és fél évet adott neki, hogy céljait szolgálja! Szeretettel és köszönettel veszünk búcsút tőle, aki Egyesületünk jótevőjeként sokszor támogatta céljainkat. Hisszük, hogy az Úr kegyesen befogadja őt országába! (a Gödöllői Premontrei Öregdiák Egyesület nevében Mayer László)