Százhalombattai Hírtükör, 1999 (12. évfolyam, 1-26. szám)

1999-01-13 / 1. szám

SZÁZHALOMBATTAI HÍRTÜKÖR • XII. ÉVFOLYAM 1. SZÁM Gyerekek az erőműről Egy rajzpályázat tanulságai Majdnem ötszáz különféle tech­nikával készült kép, makett ér­kezett a Dunamenti Erőmű által október végén kiírt „A mi erő­művünk” című rajzpályázatra. Nemcsak a díjazottak, a nagy­­vállalat is sikerként könyveli el az eredményt. Képviselőjük sze­rint sokat megtudtak arról, ho­gyan látják a környezetükben élő gyerekek az iparvállalat szere­pét, hogyan képzelik az ember­barát erőművet. „Érkeztek olyan munkák is, ame­lyek negatív érzelmeket tükröznek, de ami lényeges tanulság volt szá­munkra, hogy a gyerekek, úgy tűnik, talán a felnőtteknél is jobban megértik, hogy egy villamos ener­giát termelő vállalat valamilyen for­mában szennyezi a környezetét, de célunk, törekvésünk az, hogy ez a szennyezés folyamatosan csökkenjen” - mondja Paksi Éva PR munkatárs. Százhalombattai, adonyi, ercsi, tököli és ráckeresztúri iskolások, óvodások jelentkeztek, de nem­csak egyéni, csoportos munkák is születtek. Ercsiből például két csa­lád is küldött pályaművet. A szak­emberekből álló zsűri szerint meg­lepően eredeti alkotások születtek. Az értékelés során számos kate­góriát alkottak. Külön díjazták pél­dául a „leginkább groteszk látás­módot”, a legszínesebb alkotást, a legjobb fejlesztési javaslatot, a legötletesebb munkát. Nem a pozi­tív hozzáállást, hanem a tehet­séget, az ötleteket igyekeztünk elismerni, mondja Paksi Éva. Huszonnyolcan kaptak értékes tárgyjutalmakat, kerékpárt, legót, music centert, könyveket. A cso­portos kategóriában első helyen végzett a tököli általános iskola, másodikon a százhalombattai Kö­rösi, harmadikon az Arany János. Háromszáz-, kétszáz- illetve száz­ezer forintos pénzjutalomban ré­szesültek. Hogyan látja a jövő nemzedéke a várossal „kézen fogva járó” nagy­ipart? Úgy tűnik, el tudják képzelni, és lehet, hogy nekik van igazuk. Az erőmű arra is ígéretet tett, hogy a pályaműveket lehetőség szerint fel­használják munkájuk során, meg­jelentetik kiadványaikban, a leg­szebbeket pedig kiállítják. -ck­ Krisztus születik, dicsőítsétek: Krisztus a mennyből érkezik, várjátok E szavakkal üdvözlik egyházi éneke­ink az ortodox hívőket minden Kará­csonyon, emlékeztetve valamennyi jóakaratú embert arra, hogy­­ az új­szülött Krisztus közénk jött, hogy fel­frissítse az emberiség elöregedett szervezetét, hogy erőt leheljen az emberek kimerült lelkébe, hogy örö­möt hozzon szívükbe, hogy felnyissa szemüket a mennyei horizontok ész­lelésére, és immáron kétezredik al­kalommal bizonyságot adjon a vég­telen lelki és szellemi világ létezé­séről, amely a mi igazi otthonunk. Ezen kívül Ő, az Igazság és Szeretet eljött, hogy igazsággal telítse a vilá­got és szeretettel melegítse szívün­ket. Ezt csak Ő teheti, hiszen a fizi­kailag érzékelhető világosságot, és melegséget a távoli Napból kapjuk, így a szeretet és igazság sem e boly­góból ered, hanem a mennyei ma­gasságból, Isten mennyei országá­ból. Minél sötétebb az igazságtalan­ság, elnyomás, halálfélelem és szen­vedés, hazugság és erőszak hatal­ma, annál örömtelibb a keleti Nap­kelte várakozása. Ez Krisztus szüle­tése, hiszen szent könyveinkben Őt Igazságos, Szabad, Éltető, Szeretet­­adó Napkeltének is nevezik és ezért is zengjük Egyházunk énekeiben: „Krisztus születik, dicsőítsétek...” Az idei karácsonyi örömünket saj­nos beárnyékolják sötét felhők is. A „civilizált” világ túl messzire rugasz­kodott el Teremtőjétől, lassan de biz­tos léptekkel halad katasztrófája felé, de ennek ellenére közel kétezredik alkalommal is közénk jön Ő, az Igazság, az Út és az Élet, hogy mi az Ő szeretetében és kegyelmében együtt lehessünk. Itt az alkalom, hogy megvizsgáljuk lelkiismeretünket, hogy visszatekint­sünk mi is történt eddig valójában lelkünkben, hogy nyitott szívvel és tiszta lelkiismerettel befogadhassuk Krisztus születésének örömünne­pén az Ő kegyelmét és áldását. Krisztus születik! - Valóban szüle­tik! Bozsity Jován plébános • •Ünnepek, magányos és emberek... A hírek ilyenkor az óév végén, az újév beköszöntekor mind több idős, magányos és hajléktalan honfitársunkról szólnak. Egy megdöbbentő adat: a tél beköszönte óta 75 ember fagyott meg hazánkban. A fagy­halált szenvedettek nagy része, minden bizonnyal idős, magányos vagy hajléktalan volt. Városunkban ezek a problémák az országos helyzethez viszonyítva, hál’ Istennek, sokkal kisebb mértékben van­nak jelen. De nálunk is vannak segítségre szoruló emberek. Meg­próbáltunk utánanézni, hogyan töltötték az ünnepeket. A Családsegítő Központ munka­társai december 26-án rendezték meg, immár hagyományosan a Ma­gányosok Karácsonyát. Mint Cons­tantin Judit igazgatónőtől megtud­tuk, az idén 16-an vették igénybe ezt a lehetőséget. Az érkezőket terített asztal várta. Szükség ese­tén az odaszállítást is megoldották a Családsegítő munkatársai. Kará­csonyi zene, gyertyagyújtás és meghitt hangulatban átadott szere­­tetcsomagok tették családiassá a megjelentek ünneplését. A folyamatos gondoskodás mel­lett nagy szükség van az ilyen ren­dezvényekre, hiszen egyedül élő idős embertársaink az anyagiaknál is jobban igénylik az emberi szót, a családias hangulatot. „Meggyőző­désem, hogy erre a rendezvényre a jövőben is szükség lesz. Hiszen, minden évben többen vagyunk” - hangsúlyozza az intézmény igaz­gatónője. *** Hány hajléktalan él Magyaror­szágon? Sajnos több tízezres szá­mokról hallunk. Ők átalakuló­félben lévő társadalmunk legnagyobb vesztesei. Jövőjük általában nem sok jót ígér. A hideg tél fokozza szenvedéseiket, hiszen a hajlékta­lanszállók, menhelyek megtelnek. Százhalombattán, szerencsére, a hajléktalanság nem tömegjelen­ség. A Családsegítő Központ igaz­gatója szerint városunkban öt tar­tósan hajléktalan ember él. Rajtuk kívül ne feledkezzünk meg az átlagban 2-3 átmenetileg hajlék­talanná válóról sem. Mindnyájan középkorú férfiak. Sorsuk alakulá­sában családi tragédiák, munka­­nélkülivé válás, balesetek és más negatív fordulatok játszanak szere­pet. Lényeges, hogy egy idő után egyre nehezebbé válik számukra a kitörés. Ez a nyomorúságos „sza­badság” kitermeli egy idő után a kötöttségek, bizonyos társadalmi szabályok betartásának tagadását. Az alkoholizmus egyes esetekben ok, máshol már csak következ­mény. Évek óta a Vasútállomás váró­termében töltik a hideg téli éjsza­kákat, így történt ez az idei kará­csonykor is. Itt legalább meleg van, rend és tisztaság. Megtudtuk, hogy hajléktalan ezeken az éjszakákon a rendre N.L. leszázalékolás előtt álló vasu­tas ügyelt. Mint átmenetileg nehéz helyzetbe került vasutas becsület­beli ügynek tekinti a rend és a tisz­taság megőrzését. „Jó volt melegben lenni kará­csonykor” - mondja M.L., aki már évek óta hajléktalan. „Elbeszélget­tünk és elfogyasztottuk a Család­­segítő szeretetcsomagját. Köszön­jük!” Reménykedik, hogy az új év­ben valamilyen önkormányzati se­gítséggel sorsa jobbra fordul. Bizakodóan nyilatkozott az új év kilátásairól A.J., aki a Dunamenti Erőmű Rt. elbocsátott dolgozója. Ő csak átmenetileg hajléktalan, hi­szen január közepén munkahelye (egy építkezési vállalat) jóvoltából munkásszállásra költözhet. Elgondolkoztató, hogy a Magá­nyosok Karácsonyának rendezvé­nyén a hajléktalanok közül csak ketten (ők is késve) jelentek meg. *** Talán lesz megoldás. Lapozgat­va városunk képviselő-testületének I. félévi munkatervében, egy napi­rendi pont keltette fel figyelmünket. Önkormányzatunk eltökélt a hajlék­talanok problémájának megoldá­sában. A napirendi pont előadója, Constantin Judit arról biztosított, hogy a kialakítandó hajléktalan­­szálló működtetésében természe­tesen a Családsegítő Központ fon­tos szerepet vállalna. Deák János /----------------------------------------------­Vízkereszt Január 6-a vízkereszt vagy a há­romkirályok napja, amely a kará­csonyi ünnepkör záró és a farsang kezdő napja. A vízkereszt össze­tett keresztény ünnep, amelyen három eseményre emlékeznek: a napkeleti bölcsek („három kirá­lyok”: Gáspár, Menyhért, Boldi­zsár) betlehemi látogatására, Jé­zus Jordán folyóban való megke­­resztelkedésére, valamint a kánai mennyegző csodájára, a víz borrá változtatására. A Máté-evangélium szerint Jézus születése után nap­keleti bölcsek érkeztek Jeruzsá­lembe, keresvén a zsidók újszülött királyát, akiről csillag adott hírt szá­mukra. Heródes király ettől meg­riadt, összehívta a főpapokat és az írástudókat, és megtudta tőlük, hogy a Messiásnak Betlehemben kell születnie. Ekkor elküldte a bölcseket Betlehembe azzal, hogy ha megtalálták a gyermeket, adja­nak neki hírt róla. A bölcseket csil­lag vezette Betlehemig, ahol meg­találták Jézust anyjával, Máriával. Hódoltak neki, és ajándékokat ad­tak át: aranyat, tömjént és mirhát. Majd álmukban intést kaptak, ezért más úton tértek vissza hazájukba és elkerülték Heródest. A három­­királyok ünnepe főként a katolikus liturgiához kapcsolódik, a görög­keleti egyházakban ma is Jézus megkeresztelkedését ünnepük ilyenkor. Sok helyen tartották vízkereszt napján a csillagozást vagy a háromkirályok járását, mint nép­szokást. Ez hasonló a betleheme­­zéshez, de kevesebb benne a pár­beszédes forma. Legfontosabb kelléke a csillag, mely a három királynak mutatta az utat Betle­hembe. A csillagot egy rúdon vitte a fehérbe öltözött három király egyike. A királyok közül Boldizsár arcát bekormozták, hogy szere­­csen voltát jelezzék. Sorba vették a falusi házakat, verset mondtak, amelyért élelmet és pénzt kaptak a házigazdától. A vízkereszti szoká­sok közül már a XV. században feljegyezték a papság vízkereszt­­napi alamizsnagyűjtését. Ezen a napon volt a házszentelés, és ilyenkor írták fel a három napkeleti király nevének kezdőbetűjét az ajtóra (G+M+B). A vízkereszt vigí­liáján megszentelt vizet a katolikus falvakban háromkirályok vízének nevezték és sokféle hiedelem fű­ződött hozzá: meghintették a ház ajtaja előtt a földet, hogy a gonosz elkerülje a házat, gyógyítottak vele, s a kútba is öntöttek e vízből. A farsang vízkereszttől hamva­zószerdáig (1999-ben február 17- ig) tartó időszak, a bálok, mulat­ságok ideje. Különösen ünnepé­lyes a hamvazószerda előtti vasár­naptól kedd estig (húshagyó kedd) tartó három nap, az úgynevezett „farsangfarka” (1999-ben február 14-15-16.) régen csak ekkor tartot­ták a farsangi bálokat. és farsang Honnan ered a farsang szoká­sa? Igazi hazája Itália, ahol a ró­mai kori szaturnáliák emlékét őrzi, s innen terjedt el egész Európá­ban, majd máshol is (pl. riói karne­vál). A farsangi ünnepkör legfeltű­nőbb mozzanata a jelmezes-álar­cos alakoskodás. A XV. század óta szólnak az adatok a férfi-női ruha­cseréről, álarcviselésről, az állat­alakoskodások különböző formái­ról. A királyi udvartól a kis falvakig mindenütt farsangoltak Magyar­­országon is. Már Mátyás király ide­jében a királyné itáliai rokonsága művészi álarcokat küldött aján­dékba a magyar rokonoknak. A far­sang valójában a közelgő tavasz örömünnepe, egyúttal a tél és a tavasz küzdelmének szimbolikus megjelenítése. Az emberek a telet, a hideget, a sötétséget legyőző tavasz közeledtére várva vidáman, játékosan ünnepelnek. Számtalan gonoszűző, tavaszváró és termé­kenységvarázsoló álarcos, alakos­­kodó szokás fűződik hozzá. A valódi farsang, amikor a leg­többet szórakoznak, mulatoznak, az a farsangfarka három napja: va­sárnap, hétfő és kedd. Sok helyen vasárnap délután kezdődött a mulatozás és három napig tartott. Farsang keddjén - húshagyóked­­den - az Alföldön, a Dunántúlon és a Felföldön egyaránt szokás volt, hogy a legények és lányok külön­böző maskarába öltöztek, álarcot tettek az arcukra, vagy bekormoz­ták azt. Szamár-, kecske- vagy medvebőrbe bújtak, a legények asszonyoknak, a lányok legények­nek öltöztek, így járták végig a falut, táncolva és ijesztgetve az embereket, míg végül a tréfás menet a farsangi bál színhelyére érkezett, ahol hajnalig tartott a bál. Napjaink leglátványosabb far­sangi alakoskodása Magyarorszá­gon a Mohácson lakó délszlávok csoportos, úgynevezett busójárá­sa fából faragott álarcokban. Fel­vonulásuk és ünnepi táncuk tél­temető rituálé. Egyes vidékeken rönkhúzással egybekötött mókaházasságot tar­tottak. A rönkhúzást (tuskóhúzást) olyankor rendezték, amikor a falu­ban abban az évben még nem volt esküvő. Máshol húshagyókedden a pártában maradt lányokkal hú­­zattak tüsköt. Szokás volt a far­sang idején a lányok, asszonyok külön farsangolása is. Maskarába öltözött nők járták be a falut, kö­szönteni, és a férfiakat jégcsappal „megborotválták”. Este „macska­bált” tartottak, ahova férfit nem en­gedtek be. Más vidéken kongóz­tak, azaz farsang végén a pártá­ban maradt lányokat kicsúfolták. Se szeri, se száma tehát a far­sangi szokásoknak. Most van a farsang kezdete - e szokásokból sokat fel lehet eleveníteni, mert a hagyományok ápolása, a közös ünneplés közelebb viszi egymás­hoz az embereket! Mitták Ferenc V__________________________________________________________/ 3. oldal Városi program a magyar kultúra napján Január 22. 18 órakor kiállítás a Sérültekért Alapítvány népművészeti és iparművészeti anyagából a BMK előcsarnokában 18. 30-tól ünnepi műsora BMK színháztermében Köszöntőt mond Vezér Mihály polgármester A Közművelődésért, Kultúráért, Gyermekekért díjak vala­mint a Pedagógiai díj átadása Közreműködik a Liszt Ferenc vegyeskar, a Városi Művészeti Iskola fuvolásai, a Bodzavirág kórus és József Rozsnyai Júlia

Next