Pest Megyi Hírlap, 1970. október (14. évfolyam, 230-256. szám)
1970-10-25 / 251. szám
2 ""^Míriap VILÁGHIRADÓ 144 óra Hétfő: Hírek és Atasszi szíriai elnök cáfolatok lemondásáról. — Péter János találkozott U Thanttal és az amerikai külügyminiszterrel. Kedd: 27 európai ország kommunista és munkáspártjainak képviselői összeültek Moszkvában. — Megalakult az EAK új kormánya. Szerda: Gromiko beszéde az ENSZ-közgyűlésen. — Külügyminiszteri szinten, zárt ajtók mögött ülésezett a Biztonsági Tanács. Csütörtök: Nixon—Gromiko találkozó. — Merénylet Chilében a hadsereg főparancsnoka ellen. Péntek: Állam- és kormányfők felszólalásai az ENSZ-ben. — Brandt sajtóértekezlete egy éves kormányzásának eredményéről. Szombat: Nixon tárgyalása Szato japán miniszterelnökkel. — Döntés Chilében. így látja a hetet kommentátorunk, Pálfy József: Jubiláns hét az ENSZ-ben Az Egyesült Nemzetek Szervezetének napja zárta e hetet, az esztendőnek az a napja, amelyen a világszervezetről szokás megemlékezni. 1945. október 24-én lépett hatályba ugyanis az ENSZ alapokmánya, a San Francisco-i egyezmény. Mivel ennek most huszonöt esztendeje, érthető, hogy hosszú és látványos jubileumi ülésszakot rendeztek. Volt olyan nap, amikor tucatnyi állam- és kormányfő váltotta egymást az ENSZ közgyűlési termének szónoki emelvényén. Az újságírók, az ENSZ-ből tudósító kollégáim aligha örülhettek ennek a „nagy emberinváziónak’’, hiszen nem volt könnyű az egymás után szónokló elnökök által mondottakat röviden összefoglalni. Talán csak a tolmácsok örültek a neves nagyságok felvonulásának, mert — alig kellett fordítaniuk: a felszólalók maguk gondoskodtak arról, hogy beszédeik hiteles és pontos fordításban jusson el mindenkihez... Sok szépet és jót elmondtak az ünnepi üléssorozaton az ENSZ-ről, elhangzottak kifogások is. Észre lehetett venni, hogy a nyugati nagyhatalmak szívesen hozzányúlnának az ENSZ alapokmányához, különösen a Biztonsági Tanács jogkörének módosítása végett. Volt vita a jubiláris üléssorozatról kiadandó, 12 pontot tartalmazó különnyilatkozat megszövegezése körül is, főleg azért, mert abban név szerint megbélyegezték a fajgyűlölet politikáját alkalmazó Dél-Afrikát és az utolsó gyarmatosító hatalmat, Portugáliát. Fel-felmerült ez a fogalom: az ENSZ egyetemessége. Talán nem árt „lefordítani”: azt jelenti, hogy a világ minden országa képviseltesse magát az ENSZ-ben. Nem lehet „egyetemes”, „univerzális”, az egész emberiség nevében szólni jogosult vagy képes szervezet az ENSZ, ha nem tagja a két Németország, hiszen az NSZK és az NDK a világ első tíz ipari hatalma között szerepel, vagy ha nincs ott a Kínai Népköztársaság. (Éppen a jubiláris üléssorozat alatt került nyilvánosságra az ENSZ demográfiai évkönyve: e szerint a Kínai Népköztársaság lakossága 740 millió.) A Szovjetunió és az Egyesült Államok lélekszámát is ideiktatom: 240 millió a szovjet emberek száma, az USA területét 224 millióan lakják. Ezé a két hatalomé kétségtelenül a döntő felelősség a világ békéjének megmaradásáért. Amint mondani szokás: e két ország „szupernagyhatalom”. Nos, az elmúlt hét több alkalmat teremtett a szovjet—amerikai viszony tisztázásához, a két fél álláspontjának kölcsönös megismertetéséhez. A múlt heti Gromiko—Rogiers-találkozót a hét elején követte az , amelyet a New York-i vacsora, Waldorf Astoria Szállóban adott az amerikai külügyminiszter szovjet kollégája tiszteletére. Pusztán a jelenlevők névsorából már következtetni lehetett arra, hogy ezen a „ munkavacsorán” milyen témák jöhettek szóba, hiszen ott volt egy-egy amerikai diplomata a közelkeleti, a nyugat-berlini, az indokínai, a leszerelési ügyek felelőseként... Aztán létrejött egy Nixon—Gromiko-találkozó is. Az amerikai elnök a washingtoni Fehér Házban fogadta a szovjet külügyminisztert. A két és fél órás megbeszélésen szóba került a két nagyhatalom viszonya, az európai kérdéscsoport, a fegyverzet korlátozása, a Közel-Kelet és Vietnam problémája. Érdekes volt megfigyelni, hogy Nixon oldalán Rogers mellett ott volt Henry Kissinger, az elnök nemzetbiztonsági tanácsadója. Az amerikai—szovjet eszmecsere után washingtoni diplomáciai körökben azt mondták, hogy valamelyest javult helyzet a két ország viszonyában. (Emlékezetes, hogy a közel-keleti vádaskodások, majd a Kuba földjén levő állítólagos szovjet tengeralattjáró-támaszpontról szóló amerikai kitalálások, továbbá a Nixon-kormányzat más „kemény hangú” megnyilatkozásai megrontották a légkört.) Az ENSZ-közgyűléssel párhuzamosan egész sor olyan két- és többoldalú megbeszélésre került sor, amelynek témája a közel-keleti válság, a fegyverszünet meghosszabbítása és a Jarring-féle tárgyalások esetleges megindítása volt, így például U Thant főtitkár vacsoráján tulajdonképpen szovjet—amerikai—angol— francia külügyminiszteri megbeszélést tartottak — Gunnar Jarring, a svéd diplomata, közvetítő tárgyalások leendő a lebonyolítója és természetesen maga a vendéglátó házigazda, az ENSZ-főtitkár jelenlétében ... Az egyiptomi külügyminiszter, Riad, sorban tárgyalt a nagyhatalmak külügyminisztereivel, akik New York-ban tartózkodnak. Abbanban a hét végén indult el az ENSZ székhelyére, előreláthatólag négy hétig marad ott. Van tehát idő és alkalom a közel-keleti közvetett érintkezés felvételére. Áttérve a Közel-Keletre: két ország belső helyzetére irányul az érdeklődés az EAK-ra és reflektorfénye, Szíriára. Az Egyesült Arab Köztársaságban az új kormány megalakításával és az Arab Szocialista Unió új főtitkárának megválasztásával befejeződött Nasszer elnök halálával felvetődött utódlási kérdés megválaszolása. Az egyiptomi kormányelnök dr. Mahmud Favzi, az idős, tapasztalt diplomata és meggondolt államférfi lett. Az új kormányban egyébként csak az volt az egyetlen — bár kétségtelenül jelentős — változás, hogy Heikál, az Al Ahram főszerkesztője, átadta a tájékoztatásügyi tárcát Mohamed Fajeknak. Az Arab Szocialista Unió főtitkára Abdel Mohszen Abul Nur, aki egy éve az ASZU delegációja élén hazánkban is járt. Szíriában a hét elején olyan hírek terjedtek el, hogy Nureddin Atasszi államfő lemondott, s hogy a Baath-párt soraiban válságot okoztak a viták: Szíria csatlakozzék-e a közel -keleti fegyvernyugváshoz, és részt vegyen-e a közvetett tárgyalásokon? A helyzet áttekintéséhez valószínűleg meg kell várni a jövő hétre beharangozott rendkívüli pártkongresszust. U Thant (középen) fogadást adott az ENSZ-közgyűlésen részt vevő négy nagyhatalom külügyminisztere tiszteletére. A képen balról jobbra: Gromiko szovjet, Schuman francia külügyminiszter, a Thant ENSZ-főtitkár, Rogers amerikai és Douglas Home angol külügyminiszter. A Szovjet Kultúra Napjai FILMBEMUTATÓK: Felszabadítás I—II. rész Október 29-től november 1-ig Nagykőrösön, november 2-től 4-ig Cegléden, a Szabadság moziban. Szerelmi álmok (Liszt) I—II. rész Október 29-től november 1-ig Gödöllőn, november 2-től 4-ig Szentendrén, november 5-től 8-ig Nagykőrösön. Nagykorúság Október 31-től november 1-ig Diósdon, november 6-tól 8-ig Gödöllőn, november 6-tól 8-ig Érdligeten. Bűn és bűnhődés I—II. rész November 7-től 8-ig Diósdon, Pest megyében 1970. OKTOBER 25., VASÄRNAP Ausztria — 15 év után Nyugati szomszédunk, Ausztria, egyik legnagyobb történelmi sorsfordulójának másfél évtizedes jubileumát ünnepli. Az 1955. májusában kötött osztrák államszerződést új alkotmánytörvény megalkotása követte, amelyet október 26-án fogadott el az osztrák törvényhozás. Az államszerződés nyomán Ausztria örökös semlegességet vállalt, s hivatalosan törvénybe iktatták: „Ausztria minden rendelkezésére álló eszközzel” megtartja és megvédi függetlenségét. Mindenekelőtt arra kell emlékeztetni, hogy az államszerződés —amelynek az iránytörvény természetes alkutkövetkezménye és gyümölcse volt — hosszú évek nehéz tárgyalásai után jöhetett csak létre. Az államszerződésig (különösen a NATO 1949-ben történt megalakulása után) az amerikai politika egész sor kísérletet tett arra, hogy Ausztria nyugati részét — a három nyugati nagyhatalom megszállási övezeteit — valamilyen formában egy előretolt stratégiai bázissá szervezze. A hitleri „alpesi erőd”-gondolatnak ez az új körülmények között történt felélesztése készséges partnerre talált az akkori idők bonni kormányaiban. Az államszerződés létrejötte ennek az irányzatnak a folytatását természetesen lehetetlenné tette. Az utóbbi másfél évtized tapasztalatai azt mutatják: helyes volt a Szovjetunió és az európai szocialista országok értékelése, amikor az államszerződést az európai biztonság létrehozására irányuló politika jelentős győzelmének tekintették. A tizenötödik évfordulón meg lehet állapítani, hogy a változó osztrák kormányok a semlegesség alapvető katonai és politikai elemeit tiszteletben tartották. Természetesen 1970 májusában, amikor — Ausztria történetében először — szociáldemokrata kormány lépett hivatalba, ismét politikai mérlegre került az osztrák semlegesség. Megállapítható, hogy a Kreisky-kormány, elődeihez hasonlóan, tiszteletben kívánja tartani, sőt meg akarja szilárdítani Ausztria semlegességét. Ami Kreisky személyét illeti, ő már 1964-ben egy éppen Budapesten tartott előadásában kifejtette meggyőződését: „minél inkább alapelvünk a semlegesség, annál erősebb lesz Ausztria helyzete Európában”. Bemutatkozó beszédében nemcsak megismételte ezt az álláspontot, hanem messzemenő következtetéseket von le arra vonatkozóan: semlegességénél fogva milyen szerepet játszhat Ausztria az európai kollektív biztonság megszilárdításában. Hasonló hangot ütött meg Kirchschläger külügyminiszter, amikor a semlegesség megszilárdítását és az osztrák semlegesség folytonosságát hangsúlyozta. Összefoglalva: az alkotmánytörvény 15. évfordulóján a helyzetet az jellemzi, hogy Ausztria általános külpolitikai vonala nem változott, s az osztrák semlegesség csorbítatlan. Ez természetesen lehetőséget adott és ad arra, hogy a szocialista országok szorosabbá tegyék Ausztriához fűződő kapcsolataikat. A mi szempontunkból különösen jelentős az osztrák semlegesség, hiszen országaink törekvése a jószomszédi viszony ápolása, örömmel regisztrálhatjuk tehát a magyar —osztrák kapcsolatok sokoldalú fejlődését, amely kifejezésre jutott vezető államférfiaink kölcsönös látogatásaiban is. Ezek előrebocsátásával meg kell jegyezni, hogy az osztrák semlegesség égboltja azért távolról sem nevezhető felhőtlennek. Az osztrák semlegességet fenyegető veszélyek ma gazdasági formában jelentkeznek. A dolog lényege a következő : az államszerződés kimondja, hogy Ausztria nem válhat olyan zárt államcsoportosulás tagjává, amelynek Németország (az adott esetben az NSZK) is tagja. A Közös Piac ilyen csoportosulás, különös tekintettel arra, hogy a gazdasági kapcsolatokon túlmenően bevallott célja tagországainak politikai integrációja. A Szovjetunió és a szocialista országok több ízben felhívták Ausztria figyelmét arra, hogy a Közös Piachoz való csatlakozás ellentétes lenne az állami szerződés szellemével, veszélyeztetné Ausztria örökös semlegességét és ezzel azt a stabilizáló szerepet is, amelyet az európai helyzet alakításában betölthet. Ausztria második világháború utáni gazdasági srint oda vezetett, fejlődése vihogy külkereskedelmének legnagyobb hányadát a Közös Piac államaival bonyolítja le. nyiben Nagy-Britannia, Ameny- Dánia és Norvégia csatlakoznának Közös Piachoz, ez azt jelentenné, hogy megszűnik az Európai Szabadkereskedelmi Társulás (EFTA), amelynek Ausztria jelenleg tagja, így Ausztria számára politikailag igen veszélyes kényszerhelyzet alakulhat ki. Az osztrák politika e pillanatban még fenntartja azt az elképzelését, hogy lehetséges olyan csatlakozási, vagy tágulási forma, amely kielégíti az ország gazdasági igényeit, s ugyanakkor nem veszélyezteti a semlegességet. A szocialista országok, így hazánk álláspontja természetszerűen az, hogy minden erővel meg kell őrizni azokat az értékeket, amelyeket az osztrák örökös semlegesség legszigorúbb megtartása az európai béke számára jelent. Öt perc az egy szó Az ötös gyilkossággal vádolt John Linley Fraziert pénteken rövid kihallgatásra vezették elő. Az alacsony, szőke, már börtönruhát viselő és bokájánál megbilincselt, 24 éves vádlott összesen egy szót mondott az ötperces kihallgatás alatt: igennel válaszolt arra a kérdésre, hogy tisztában van-e törvény adta jogaival. Arra a kérdésre, hogy bűnösnek érzi-e magát, James Jackson kirendelt védő mondott nemet. Ezután Fraziert visszavezették cellájába. A fiatal hippit péntek hajnalban tartóztatták le, amikor aludt deszkabódéjában, alig 900 méternyire a 250 ezer dollárt érő Ohta-villától. Ziernél nem volt fegyver.Fra- A rendőrség feltevése az, hogy a fiatalember először 43 éves asszonyt gyilkolhatta a meg, aztán az iskolából különkülön hazatérő kisfiúkat lőtte tarkón, s csak ezután végzett — mint a seriff irodájában állítják — Ohtával és titkárnőjével. Fraziert a környékbeli hippik árulták be, akik nem szerették. Egyelőre a legfőbb bizonyíték az, hogy egyszer kijelentette: a „gazdag materialistákat ki kell nyírni”. Ohtáékat pénteken temették. Elfogták a Santa Cruz-i ötös gyilkossággal gyanúsított John Binley Fraziert. Képünkön a gyilkossággal gyanúsított Frazier az őt elfogó seriffhelyettesek között a Santa Cruz-i megyei börtön épületében.