Pesti Hirlap, 1842. október (183-191. szám)

1842-10-09 / 185. szám

Vasárnap TARTALOM. Vezérczikk. (Egy uj lépés a’városok ügyé­ben). Válasz a' Mátyás szobrára aláíró zempléniek felszólítására. Erdélyi országgy. Megyei dolgok: Baranya (a’ rablók vak­merősége növekszik, szóváltás Verőczével a’ Drávaszabályozás iránt). Csongrád (vádak a’ szentesi tanács ellen, teher szabá­lyozás vontatóknál, népnevelés, türelmi adó, honi posztó és szinváltoztatás, vontató árszabás, házi adó). Heves (a' pártos­­kodó hév mételye most sem mutatkozik, sz bírák száma szaporit­­tatik, választás kívántatik, zsarolás élelmezésnél ’s favágásnál, gr. Buttler alapítványa,vontatók, gazdálkodás). Sáros (főispáni be­iktatás, a’pezsgő-hősök). Kir. vár. köréből: Kézsmárk (felírás ’s körlevelek a’ városok országos­ követeinek az egész polgárság általi választása, a’ polgárságnak az utasításadásba be­folyása , ’s a’ városok ügyének kir. előterjesztésbe vétele iránt). Eperjes (titok és Latium , egy kis accidentfácskák és darázsfé­szek, Szabadka körlevele­ nyugszik). Szepességi városok: Béla (Gnezda és Podolin lerontják inkább vámjaikat, hogysem azok iránt megyei törvényszék előtt álljanak, törhetlen idegen­kedés Szepes megye egyesülési (?) tervezgetéseitől, e’ várások­nak politicai és nemzetiségi fontossága). Külföldi napló. Szerbia. Éjszakamerikai egyesült statusok. Frankhon. Értekező: Kézs­­márki körlevelek. Hiv. tudósit. Hird. MACHT*noaszAG és EBDBLT. Vezerczik.­Egy uj lépés a’városok ügyé­ben.) Mai lapjaink kir. városi rovatában látandják tisztelt olvasóink , mikép sz. kir. Kézsmárk városa az ismeretes soproni törvénytelen, impoliticus és veszedelmes javaslatot nem pártolva, nemcsak Sza­badka városának országszerte méltányolt nézeteit magáéivá tette, hanem egyszersmind ő felségéhez is fölirt az iránt, hogy a’kir. városok követei már a’ jövő országgyűlésre az egész polgárság által válasz­tassanak, ’s a’polgárság befolyásával utasittassa­­nak is; ő felsége pedig a’városok ügyének elren­dezését kbr. előadásaiban első helyre tűzni méltóz­­tassék. — A’ felírás­os városokhoz és megyékhez in­tézett körlevelek az Értekező­ben olvashatók. — Különösen kiváncsiak vagyunk tudni, mit fognak a’ dologhoz a’ vármegyék mondani? mert — szóljunk őszintén — ekkorig a’ kir. városok törvényhozási ál­lásának kérdése is azok közé tartozott, mellyekben a’ liberalismuskodás olcsó dolog volt. A’ kir. váro­sok követei szavazatjogot követeltek — és méltán, mert állásuk valóságos gúny — és adaték nekik fe­leletül , hogy a’ városok követeinek, azaz a’ polgár­ság követeinek igen, de nem a’ városi tanács köve­teinek ; — és ismét méltán, magunk is azt mondók, ’s azt mondjuk ma is; — de voltak ám, kik seregen­­kint utánmondák: „igenis majd, ha az egész pol­gárság választja a’ követeket“, és ezen utánmondók között (mi tűrés tagadás) bizony sok ollyan is lehe­tett, ki csak azért szólott ekképen, mert igy a’ ne­­gatio-ra egy kis liberális színt lehetett ruházni; nem jött ki a’ tagadás olly visszataszító ridegen, mert az ok alapos, az ok helyes volt; valami közvetlen ered­ménytől pedig félni nem lehetett; mert hiszen a’kö­vetek csakugyan nem voltak az összes polgárság követei, tehát természetesen nem szavaztak; és az ember liberaliskodott, és a’ dolog szépen maradt, a’ mint volt; ha pedig itt-ott fölvillant is ember agyában a’ gondolat, hogy hátha majd igazán a’ polgárság választandja a’ városi követeket, és az embert sza­ván fogják?------talán egy-két ur olly formán is vi­gasztalá magát, mint ama’ zsarnok muszka kor­mányzó , ki azzal nyugtató lelkismeretét, hogy az ég magasan, a’ czármessze van;------ámde a’kir. városok ugyancsak rajta vannak , hogy szavukon fogják az embereket, a’kenyértörés ideje már-már ebben is elkövetkezik , ’s a’nyilvánosság szellemfu­­galmával éltetett ige bizony maholnap testté leszen; valljon nem járunk e ezzel is úgy, mint az adóval, ősiséggel ’stb? —talán nem; — de minden esetre tud­ni kell hányadán vagyunk; ez olly phasisa az átala­kulásnak , mellyet kikerülni lehetetlen. —­­ Igazán kiváncsiak vagyunk tudni, mit fognak mondani a’ vármegyék Kézsmárk városa körleveléhez. A’ kérdés fokonkinti fejlődése , mikint az a’ kir. városok körében mutatkozik, valóban nevezetes, ’s a’ statusférfiak figyelmét teljes mértékben megér­demli.­­ Az utóbbi két országgyűlésen a’ kir. vá­rosok követei, szavazatukért örökké megújuló kese­rű súrlódást gerjesztettének, a’ minek közvetlen eredménye természetesen nem valt, mert ők nem voltak a’ polgárság öszvegének követei, majd tehát egy kis elpártolást a’ sz. hegyre (secessio ad mon­­tem sacrum) kísértettek meg, — odahagyák a’ ke­rületi üléseket; — a’ lépés igen fonák lépés volt, mert a’ megyék követei mondák, mikint Sieyes mondá 1789. jun. 23-kan „Vagyunk a’mik tegnap valónk, tanácskozzunk“ —és tanácskozzanak, és a’ kir. városok elpártolása ollyanná lön, mint szappan­­buborék ; — majd ismét jogvédelemül a’ városi köve­tek egy hatalmas manifestumot készítettek, ’s vá­lasztmányt küldenek Bécsbe, melly követelt egyen­­kinti szavazatuk helyreállitásáért ő felségénél kö­nyörögjön , — a’ lépés ismét sükertalen és szeren­csétlen is volt; sükertelen, mert hazánk nem Hannovern, ’s felséges királyunk azt, mi a’ törvény­hozáshoz tartozik, nem szokta kormányhatalmi­­lag intéztetni ; de a’ lépés szerencsétlen is volt, mert a’közvélemény azt alkotmányosság jelé­nek épen nem véve, ’s azért rokonszenv helyett csak ellenszenvet ébreszte;—továbbá tehát egy com­pact tömegben léptek föl az országos ülésekben, ’s közös igényeiket egy közösen megbízott szónok (Sopron városának érdemes követe) adá elő; a’ do­lognak eredménye ismét nem volt, és nem is lehe­tett; mert következetlenséget foglalt magában, mi­dőn collective lépett föl azon testület, mellynek pa­nasza ép abban áll, hogy collective vétetik; más részről azonban e’ lépés ingerültséget növelt, mert a’ kerületi üzenetek elleni tiltakozásokkal, ellenmon­dásokkal levén egybekötve, a’ kerületi ülések sza­bad institutiója ellen intézettnek tekintetek. — Ellen­ben azon alkalmak, mellyek által jövendőt nyerni, rokonszenvet ébreszteni lehetett volna, boldogtalanul elszalasztattak. — A’ kir. városok magokat a’ nem­zet által visszataszítva látván, belszerkezetök hiányainak következtében is, ritkán vagy talán soha sem állottak azon oldalon, mellyet a’ nem­zet hű védjei sorának tekintett; ezen szeren­csétlen tactica mellett pedig különösen még azon hi­bát is követték el, hogy midőn a’ választási jognak a’ polgárokra kiterjesztéséről vala szó, az ellen ép a’ kir. városok követei küzdöttek legszámosabban; ’s igy magokat mintegy oppositióba tevék ép azok­kal , kiknek érdekeit képviselni mondatnak. — Az 1840-ki országgyűlésnek vége jön. Deák kimondá annyi magasztalással fogadott követi jelentésében, hogy bármint erőködjenek is a’ városok, országgyű­lési szavazatukat a’ választási jog ’s hatósági bel­­szerkezet rendezésével választhatlanul összeköté a közvélemény; egyszersmind a’ kir. városok rende­zését a’ legelső legsürgetőbb törvényhozási tárgyak közé sorozván. — Az időszaki sajtó folyvást ez irányban működék, és mondá és mutogatá, hogy az avas obscuritások fejtegetése, a’ derűre is borúra is fejthető históriai aknák homálya, csomót a’ mint ed­dig nem oldott, úgy oldani ezután sem fog, ’s hogy a’ városok országgyűlési szavazatának jövendője egyedül azokban van, miket a’ közvélemény azzal választhatlanul összekötött; egyszersmind mondaték és ismételve mondaték, hogy a’kir. városoknak uj­jászületésöket főképen önmaguknak kell kö­szönniük,­­ nekik kell a’ kérdés megfejtését előké­szitliök, ’s elhalaszthatlanná teniök. — És föllépett Sopron városa, és az avas obscuritásokból, a’ hi­stóriai aknák homályos köréből nem menekülhetve, mondá: „valamit tenni kell, a’ dolog tovább igy nem maradhat, hagyjuk el tömegestül az országgyűlést.“ Sopron városa köszönetet érdemel, mert életet ébreszte a’ városok körében, mellynek a’ sajtó igen csekély sükerrel ismételgeté, hogy az isten azt szokta megsegíteni, a’ ki maga igyekszik magán se­­gitni. ” Azonban Sopron városának javaslata minden kigondolható javaslatok közt a’ legboldogta­lanabb eszme volt, mert minél valószinűbbé lön, hogy a’ kir. városok szavazatának ’s belszerkeze­­tének elrendezése a’ jövő országgyűlésen fölvétetik, annál impoliticusabb lépés volna a’kir. városoktól, és akkor hagyni el az országgyűlést, ép akkor fosz­tani meg magukat minden befolyástól, midőn jövendő­jükről tán századokra határozand a’ törvényhozás.— Szabadka városa ezt jól átlátta: kitörést javasolt tehát azon csatatéren, mellyen egyedül lehetséges a’ győzelem, t. i. a’ követi kar teremében ; egyszer­smind bölcs tapintattal lemondván a’ közvélemény igazságos kivánatinak ellenében a’ gyermeki dacz­­ról, melly czélra még soha nem vezetett ’s vezetni soha nem fog, a’ városi szerkezet hiányait önkényt elismeré, ’s a’ magyar nemzetiséghezi tettleges ra­gaszkodást , nyilvánosságot, a’ választási jog ki­­terjesztését ’s a’ nm. m. udv. kamaratéli függetleni­­tést inditványoza. Ez indítvány hangos tetszéssel fo­gadtatott az egész honban; — de mit mondunk­­ az egész honban? — nem, mert ép azok, kiket a’ do­log leginkább é­rdekel—a’ kir. városok igen nagy ré­sze , ’s különösen az illy csekélységekre reá nem érő főváros is, mélyen hallgatnak.—De ime fölszólal Ké­z­smárk városa, ellöki magától a’rég lehunyt múltak csontváz-rendszerét, az élettel ’s annak igé­nyeivel köt szövetséget, ’s nyíltan, határozottan, himezés nélkül elismeri, hogy a’ ,,p­o­l­g­á­r­o­k ö­s­z­­szesége az, melly, mint a’ törvényhozás kiegé­szitő része, az alkotmány sánczai­­ba befogadtatott, tehát csak az összes polgárság által választott ’s megbízott képviselőknek engedtetett ülés és sza­vazat az országgyűlésen.“­­ Az emberi lé­lek sok magasztaltságra képes, de mi előttünk ak­kor áll legnagyobb fényben, midőn önmagát legyő­zi , hogy igazságos legyen mások iránt. Kézsmárk városának tanácsa ’s választott községe ezt tévé a’ városi polgárság irányában, és mondani merjük , ezernyi ezerek osztozandnak a’ tisztelet-adóban , mellyet ezennel kifejezni örömmel teljesített köte­lességnek ismerünk. Azonban midőn Kézs­mark városa ezen jog­szerű vallomást teszi, egyszermind annak gyümölcsét is aratni vágyik; ’s azért Szabadka városa bölcs elveinek elméleti pártolását nem elégli; mert e’mel­lett a’ kir. városi követek a’jövő országgyűlésen még más állásba egyáltalában nem jöhetnek, mint a’ mi­nőben ekkorig voltak; pedig a’jövő országgyűlésen a’ kir. városok ügye valószínűleg tárgyalásba jö; ’s épen ez azon időpont, mire nézve Kézsmárk a’ városoknak hatályos­ befolyást akarna biztosítani, ’s azért Szabadka elveit az életbe kivánja átvin­ni, ’s a’városi követeknek már most az egész pol­gárság általi választását ’s az országgyűlési utasí­tásoknak polgársági választmány által nyilvános ülé­sekben kidolgoztatását indítványozza, ’s ez iránt ő felségéhez is fölir. — Ezzel a’ kérdés fejleménye egy újabb fokra lépett, —azon fokra , melly iránt mi már lapjaink 86. számában tettünk említést, ’s melly­­nek következtében azon másik kérdés támad , mind befolyás engedtetendik a’ jövő országgyűlésen a’ városoknak, hogyha mindazon ellenvetéseket tényle­gesen eloszlatják, mellyek ekkorig ellenük fegyverül használtattak? — Nekünk megvan e’ dolog iránt saját véleményünk, mellyet kimondani nem késendü­nk, mihelyt a’ körülmények kimondani tanácsolandják. Most azon kérdés adja elő magát mindenek előtt, valljon nem fogják e a’ kenyértörés halogatásának barátai Kézsmárk városa lépésének erejét az által akarni paralyzálni, hogy a’ választási kérdést szo­rosan országgyűlésre tartozandónak, ’s kormány­rendeletek által ideiglenesen sem szabályozhatónak állitandják ? — Hahogy a’ kibúvásra holmi hátu’só ajtócskát keresgetve, a’ kézsmárki felírásnak olly értelmet tulajdonítanánk, hogy ő felsége a’javaslott módoni követválasztást a’ városoknak— vagy akar­ják vagy nem — megparancsolja, ekkor a’ dolgot alkotmányos úton lévőnek mi sem nevezhetnők; de a’ tény egészen másképen álland, ha úgy veszszük fel, hogy a’kir. városok ezt magok határozzák, ’s ő felségénél határozatuk megerősitéseért esedeznek, így véve, a’dolog a’ statutarius jog mezején forog, ’s egészen törvényes alakot ölt, miután Werbőczy 111. r. 2-ik czíme szerint (7. §.) a’ sz. városok statútumai­nak érvényességére a’ fejedelem megegyezése ok­vetlenül szükséges. — Csak az tehát a’ kérdés: vall­jon a’dolog általában statútum tárgya lehet e? Mi azt hiszszük lehet 1) azért, mivel törvénynyel nem­­ csak nem ellenkezik,sőt természetes postulatuma azon­­ sarkalatos törvényeknek , mellyek — a’ mint Kézs­márk városa igen helyesen megjegyzi—a’polgárok öszvegét vették föl az alkotmány sánczaiba, ’s így csak a’ polgárság követeit tették a’ törvényhozás ré­szeseivé; 2) azért, mivel a’folyvásti ’s legköze-­í lebbi gyakorlat is mellettünk szól, mert miután a’ követválasztási mód a’ városokban nem egyenlő, ’s­­ nem is állott mindig változatlanul mostani alakjá­ban, igen természetes, hogy ezen változatosság csak­­ statútumok utján támadhatott. — És hivatkozunk is­­ a’legújabb időkből Székesfejérvár, Szeged, Zom­­bor ’stb. városokra: nem úgy van e,hogy mig néhány év előtt itt csak a’ tanács maga, a’ választott község kirekesztésével, amott a’ választott község befolyá­­­­­sával ugyan, de csak tanácsi kijelölés mellett tör- 161 185 October 9.1842 Pesti Hírlap. Megjelenik e’ hírlap minden héten kétszer: csütörtökön és vasárnap. Félévi előfizetés a’két fővárosban házhozhordással 5 frt, borítékban 6 ft, postán borítékban 6 ft pengő pénzben. — Előfizet­hetni helyben Landerer Lajos kiadó tulajdonosnál, hatvani utcza Horváth-házban 483-ik szám alatt, egyebütt minden császári királyi postahivatalnál.­Az ausztriai birodalomba ’s egyéb külföldi tartományokba küldetni kívánt példányok iránt a’megrendelés csak a’bécsi császári főpostahivatal utján történhetik.­­ Mindenféle hirdetmények fölvétetnek, ’s egy-egy hasábsorért pétit­betűkkel 5 pengő krajczár számittatik.

Next