Pesti Hírlap, 1843. január-június (209-260. szám)

1843-05-28 / 251. szám

smegyék közti különböztetés, meg a’ kerületi jegyzők, naplóbirálók, bizottmányok választásainál a’ kerületekrei ügyelet, ’s más illy apró jelei az eldaraboltságnak, mely­­yek hiszen idővel majd megszünendnek. — A’ kerületi el­nökségben, az ülés rende szerint bizonyos sor tartatik, mindig egy dunai ’s egy tiszai követ együtt elnököl. A’ sort Pozsony kezdi A­b­a u­j­jal, ma is tehát ezek Glankó és Bárczay­ elnököltenek. A’ dunai elnök röviden üdvözölvén a’ RRkét véleményt monda, hogy a’ RR. talán saját testületök szerkezéséről, nevezetesen a’ kerületi jegyzők iránt intézkedendnek. — És első emelt szót Szepes megyének követe; és nem az iránt, hogy kerületi ülés tartatik, mert erre a’ RR. jogát elismeri ’s abban sem akad fel, hogy az 1492. 108­­.czikk négy napot rendelvén a’ megjelenésre, a’ RR. ta­nácskoznak, mielőtt tudnák: valljon azok, kik hiányzanak ,mert például Zala, Gömör, ’s a’ részekbeli megyék székei üresek, ’s Árvának is csak egy követe van) meg nem je­lennek e­l ezen — mint mondám — föl nem akad; mert bár a’ kerületi ülések diplomatikai jelleműek, de végzé­seik csakugyan nem határozók, hanem szót emel az iránt, hogy minden megyei követ jogban, állásban, egyenlő lé­vén, és superioritással senki sem bírván, mégis azon elő­­leges barátságos tanácskozásba, melly ezen kerületi ülést tartandónak elhatározd, é ’s mások is meghíva nem va­lának, bár az elnökök, midőn ez ülést kihirdetni akarok­, a’ követi kar akaratára hivatkozzanak. — Óvásával tehát oda terjeszkedők, hogy az elnökség az olly tanácskozásokba őket is hívja meg, nehogy róluk, kik egyenlő joggal bír­nak , nélkülök valaki határozzon. Erre több megye részéről feleletül adatott, hogy miután ezen kerületi ülésnek a’ megjelenési napok foly­­tábani tartása nem valami rendkívüli, nem valami szokatlan, sőt inkább egészen szokásszerű; a’ ke­rületi elnökök tehát, midőn azt összelátták, csak kö­­telességöket teljesítették. Nem is tesz különbséget, valljon az elnökök a’ követi kar többségének, vagy csak néhányaknak kívánságára, vagy épen saját be­látásuk szerint önmaguktól hívják e össze a’ Béket tanács­kozásra; kifogás egyik ellen sem lehet, példa pedig min­denikre van. 1830-ban csak 8 követ jelenté ki óhajtását, hogy a’ megjelenési napok folytában kerületi ülés tartas­sák , és senkinek sem jutott eszébe ellene kifogást tenni, és meg is tartaték, még pedig nem illy puszta formalitási kérdések iránt, hanem azon határozatra nézve, hogy a’ királyi felséget megköszöntö szónok, beszédét a’ Bekel előlegesen közölje, nehogy ollyasmi csuszszék be a’ BR. tudta nélkül, mint az 1825-ki diaeta végével történt. A’ magányos barátságos tanácskozások pedig ép azért, mivel illyenek , mivel az országgyűlésnek nem kiegészítő részei, mivel nem hivatalos értekezések, köztanácskozás tárgyai nem is lehetnek, ’s az azokbai meghívás, vagy meg nem­­hivás, megjelenés vagy meg nem-jelenés, a’mint senki­nek jogát nem sérti, úgy senki megegyezését nem fölté­telezi. Egy követ pedig kéré Szepes követét, hagy­jon fel némi superioritások emlegetésével, mert ha volná­nak a’ követi karban gyöngék, ez által épen most, midőn egyetértésre legnagyobb szükség van, szakadást eszközöl­hetne.— A’ BR. helyeselni látszanak a’kerületi elnökök el­járását; mert ezen conversatio tovább nem folytattaték; ’s csakhamar háttérbe szorult a’ közfájdalomnak manifesta­­tiója által, mellyet Deák Ferencznek a’követkarbéli hiányzata, minden pártok és pártszinezetek ajkaira idé­zett. Ezen manifestatiók azonban koránsem valának, a’ bizalom vesztett csüggetegség jajszózatai, hanem inkább orgánumai a’ közvéleménynek, melly a’ honnak Deák Ferenczet Zala lelkes Rveitől visszaköveteli, ’s melly­­ben magában elég erő van reményt gerjeszteni, hol már enyészett; hol pedig még van, teljesülésre vezérleni. Azon szónok, ki első volt Deák jelen nem-léte mi­att fájdalmat felemlíteni, hitét mondotta ki, hogy nem lesz ember, ki ne kárhoztatná azon állapotot, melly ezen veszteséget okozta. Utána egy más emlité a’ francziák példáját, hol Latour d’Auvergne Frankhon első grá­nátosának neve, az ezredben, mellynek tagja volt, még halála után is névfelolvasáskor mindenkor emlitteték; em­lité a’ német császári koronázások azon hajdani gyakorla­tát, miszerint kérdezni vala szokás, ha valljon egy Dahl­­berg nincs e jelen? ’s e’példák hasonlatán Deákot olly férfiúnak nyilatkoztaté a’ magyar törvényhozásban, miszerint szinte alkalmazhatónak hinné, hogy a’magyar országgyűlés megnyitását talán mindig azon kérdés által kellene szentesíteni, ha valljon Deák jelen van e? És emlité a’ tiszteletet, mellyel magasztos polgári jelességei iránt viseltetik, a’ barátságot, melly őt hozzá csatolja, és reményét fejezé ki, hogy Deák Zalának üres székét nem sokára elfoglalandja. Majd még más szólott ha­sonló érzelemmel.Emlité,mikint épen ő volt az, ki D­eák­kal, hol utasításánál fogva, hol politicai elvei következté­ben gyakorta ellenkezett; de sem pártérdek, sem utasí­tásban ’s nézetekbeni különbség nem tette őt soha Deák szeplőtelen tiszta jelleme, mástalan értelmi tulajdonai ’s ha­zafiéi érdemei iránt elfogulttá, ’s azért annál őszintébben osztozik az ő távolléte miatti fájdalomban, minél bizo­­nyos­, hogy az élénk szellemi mozgalom korszakában ki­engesztelésre és kiengesztelőre kétszeres szükség van; pedig nem tud férfiút, kinek tiszta lelkismeretében, ritka ismereteiben,, minden párt annyi bizodalommal megnyu­­j­godnék.— És kimondotta végül, (és a’kiket illet, em­lékezzenek, ki az a’ ki ezt kimondotta) hogy a’ nemzet ha­ragja fogja kisérni azokat, a’ kik okozák, hogy a’ tör­vényhozásnak D­eákot nélkülöznie kell. —Ezen elismerést a’ következő szónok az által viszonozd, hogy megvallaná, mikint azon kedvetlen érzést, mellyet a’ szepesi követ vá­ratlan óvásával gerjesztett, sokat enyhité az elismerés, mellyet D­eák iránt kifejezett; mert az érdemlett elisme­rés legszebb, a’ midőn ellentél jó. Törvényhozásunkat most alig érhetné nagyobb csapás, mint volna az,ha Deákot végig nélkülözni volna kénytelen; mert jelen nem-léte olly hézag, mellyet kipótolni nem lehet, 's isten adja hogy a’ törvényhozás következményeiben is ne legyen érezhető; de bízik Zala lelkes RReiben, kik az ármány okozta hibák ellenében minapi példátlan manifestatiójuk által érzelmeik­nek olly dicsőséges jelét adák, hogy e’ hézagot a’ RR. nem soká lesznek fájlalni kénytelenek. — Hasonló szel­lemben nyilatkoztának többen is; de a’ tisztelt férfiú sze­rénysége tilt, hogy e’ themánál tovább időzzünk; ’s azért berekesztésül csak azon reményt fejezzük ki, hogy az e’ mai napon is nyilatkozott országos közvélemény Deákot százkaru Bhiaraeuskint fel fogja karolni, ’s követi széké­be ültetendi. Egyébiránt ezen kerületi ülés a’ következőkről intéz­­kedik: I. A’ kerületi jegyzők választása. Miután Paló­­czy érdemei kellő méltánylattal kiemeltettek, indítvány létetett, hogy a’ RR. Palóczyt egyik jegyzőjük­ké közakarattal kiáltsák ki, a’ többieket szokottan titkos szavazattal válaszszák. — És úgy jön. Palóczy közakarattal kikiáltatott, ki is a’ Bének negyedízben ta­núsított bizodalmukat férfias önérzettel köszöné meg, ’s a’ multakrai visszapillantásában kiemelő, mikint a’ történe­tek fejleménye, neki fáradalmaiért egy jutalmat adott, mellyel Europa minden rendezsmerei sem érnek föl, ’s ez abban áll, hogy ő volt első (mert a’ hajdankort homály födi) ki a’ magyarnak, magyar törvényeket irt. — A’ többi kerületi jegyzők választására nézve egy megye részéről indítvány létetik,hogy mivel múlt országgyűléseken is ta­pasztalak a’ RR, mikint időközben a’ munka annyira meg­szaporodott, hogy a’ kezdetben választott jegyzőket újak­kal valának kénytelenek­ tolni, most pedig előre látható, hogy az országgyűlésnek fontos feladata többfelé elágazó munkát kivánand; választassanak tehát B­o­rs­o­d érdemes követén kívül még négy kerületi jegyzők, akár kerüle­­tenkint, akár pedig kerületekrei tekintet nélkül. A’ RR. ezen indítvány nyomán minden kerületből még egy, és így négy jegyzőnek elválasztásában megnyugottak. Vitatás közben indítvány létetett, hogy a’ kerületi jegyzők közé egyet, magok köréből, a’ kir. városok kö­vetei is válaszszanak; mi két városi jegyző választására módosíttatott; és ezen indítvány szinte szavazat nélkül elfogadtaték, miután csupán három vármegye nyilatkozott oda, hogy a’ városok rendezéséig őket mindenben az ed­digi lábon hagyatni kívánják, ámbár ezek közt is egyik kijelenté, hogy ha rendezésökre kerül a’ sor, küldőinél nagyobb loyalitást egy megyétől sem tapasztalandnak. Általában egymást érék a’ megyék részéröli nyug­tató nyilatkozatok, a’ városi követeket arról bizto­síták, mikint a’ megyék elérkezettnek vélik az időt, hogy a’ kir. városok szerkezete kijavíttatván, mostani méltatlan állásukból kiemeltessenek; ’s a’ köztük ’s a’ megyék közti súrlódás a’ haza közjavára kiegyenlit­­tessék, és biztositák a’ városokat, hogy e’ részbeni buzgóságban a’ megyék magokat senki más által felül­múlatni nem engedendik. — Más részről lehetetlen öröm ’s teljes méltánylat nélkül említeni azon hazafiui csillapult­­ságot, miszerint a’ városi követek ezen biztosításokba ve­tett hazafiui birodalomtól lelkesítve, a’ hajdani ingerült ’s annyi kellemetlenségekre vezetett követelési harczot ez alkalommal meg nem uyiták; — minden a’ mit kívánlak az vala, hogy a’ megyei követek által is czélba vett összesi­­mulás ’s egybeforrás tekintetéből, úgy a’ megyei mint a’ városi jegyzők választása közösen együtt, mindnyájok ál­tal történjék, ’s hogy a’ városi követek, mint a’ képviselő tábla kiegészítő részei, a’ kerületi elnökségben is részesit­­tessenek. Ez vala néhány városnak indítványa. — — A’ megyék részéről ellenvettetek­, hogy ezen in­dítvány a’ mint egy részről olly intézkedéseket kíván, mellyek a’ coordinatiót feltételezik, úgy más részről ép olly taglalatokba vezetné a’ Biket, miket a’ kölcsönös egyetértés tekintetéből mellőzni mindannyian óhajtanak; nevezetesen előkerülne azon kérdés, hogy a’ jegyzők kö­zös választásában a’ városok voksai, a’ megyeiek irányá­ban mikint számíttassanak ?Hahogy a’ városok eléglik azt, hogy összes voksaik az eddigi szokás szerint egynek vé­tessenek, úgy nem lehet ellene észrevétel, ámde ebben ők természetesen meg nem nyugszanak; a’ megyék pedig coordinatio, ’s törvényes intézkedés előtt többre teljesség­gel nem állhatnak, miért is kérék a’ városi követeket, hogy a’ különben mellőzhetlen kellemetlenségek kikerülése vé­gett nyugodjanak meg ezúttal a’ külön választásban, ’s a’ kerületi elnökséget se sürgessék, miután ezt épen irántuk a gyöngédségből is ellenezni kell; mert lehetetlen volna hogy kellemetlenségnek ne vegyék, ha saját körükbéli el­nök kénytelenittetnék, az összes királyi városok szavaza­tát egynek számítani. — És csakugyan abban jön a’ meg­állapodás , hogy a’ megyék a’ magok négy jegyzőjét kü­lön, a’városok ismét kettőt külön válaszszanak, mind­annyiakat összes kerületi jegyzőknek tekintendőket. Ennek folytában a’ káptalanok részéről is jegyzővá­lasztás sí­rgettetett, okul adatván, hogy azok szintolly kiegészítő részei az országgyűlésnek mint a’ kir. városok­ — és kivánatukat, egy megye követe pártoló, ellen­ben egy más kijelentette, hogy az egyházi rendnek javait népnevelésre kívánja fordittatni, ’s igy a’ káp­talanok országgyűlési jogait nem hogy a’ fenálló szo­káson túl terjeszteni kivánhatná, de még azon alapnak is, mellyre jelenlétük épül, t. i. birtokosságuknak el­vételét inditványozandja. Erre egy káptalan követe feleletül adá, mikint nem akarja ugyan taglalni, min épül a' káptalanok országgyűlési joga, azt mindazál­­tal állitni meri, hogy nem egyedül birtokaikon épül, a’ minthogy Europa legújabb (német) alkotványai még azon országokban is adtak az egyházi rendnek országgyűlési jogot, hol az, fekvő javaknak birtokában nincs. — Mit rejt a’ jövendő Borsod indítványa iránt az örök végzet könyvében, abba nem akar ereszkedni; hanem csak arra emlékezteti a’ RRket, hogy a’ jószágvesztés szerencsét­len percze még meg nem érkezett; ellenben a’ törvény él, melly a’ derűst az ország rendei közé sorozá; minélfogva az összesimúlásnak, egybeforrásnak tekintete, melly a’ RRket arra vezérli, hogy két kerületi jegyzőnek a’ kir. városok általi választásában megegyeznének, a’ káptala­nok mellett is hasonló erővel harczol. — Mire azonban megjegyezteték, hogy a’ dologban némi különbség mégis csak van, az t. i. hogy a’ városok a’ megyék­től különvált törvényhatóságot képeznek; a’ káptalanok ellenben a’ megyék RRei közt állanak, ’s a’ megyei köve­tek megbízó-levelei csakugyan az egyházi ’s világi RR. nevében adatvák ki; minélfogva minden törvényes érde­keikre nézve a’ megyék követei által képviseltetnek. — A’ káptalanok kivonata tehát el nem fogadtatott; még kevesb­­bé a’ jelen nem lévők követeinek soraiból tett hasonló kí­vánat , melly minden észrevétel nélkül pusztán elhangzott. N­yik főtárgy volt azon indítvány, hogy a’ követi kar saját testületének tagjai felöl, önállásához ’s nagy­korúságához illöleg saját választmánya által szerez­zen magának hivatalos tudomást; neveztessenek tehát kerületileg nehány tagok, kiknek a’ követek megbízó leveleiket bemutassák, ’s kik azokat elfogadván a’ képvi­selő testület tagjairól a’ kerületi­eBnek tegyenek jelen­tést. Indítványakor világosan kimondó ugyan, hogy ez ál­tal a’ megyék hatóságát ’s a’ követek ’s küldőik közti vi­szonyt legkevesbbé sem akarja megilletni, sem ezen veri­­ficationalis bizottmánynak, a’ credentionalisok érvényes­ségének vizsgálatára legkisebb jogot tulajdonitni, általá­ban semmi új jogot a’ követi testületnek nem kíván, nem követel, hanem csak azt akarja, hogy a’ melly gya­korlatának ekkorig csak maga a’ kir. személynök volt or­gánuma, annak jövendőben magok a’ Bt. is saját választ­mányukat tegyék orgánumává; — mind e’ mellett azonban ’s ámbár ez újabban, ismét újabban világosan meg­­magyaráztatók, voltak mégis, kik az indítványt nem csak szükségtelennek vélték, mivel az eddigi szokás ellen 300 esztendő alatt panasz teljességgel elő nem fordult; de sőt a’ megyék jogainak csorbítását is mon­dák az indítvány alatt lappangani; nem kis emphasis­­sal emlegetvén, hogy mig verificationalis törvények nem alkottatnak,addig a’ választások birálgatásába az ország­gyűlés teljeséggel nem ereszkedhetik, ’s ha kit egy me­gye megbízó-levéllel látott el, azt székének elfoglalásától az egész követi kar sem tilthatja el. — Nem hiányzott az ismétt felvilágosítás, hogy t.i. itt birálgatásról szó teljesség­gel nincs, hanem egyedül csak arról van, hogy ha a’ kir. személynöknek érdekében áll tudni, kik legyenek a’kép­viselő testület tagjai, még inkább érdekükben áll az ma­goknak a B RRnek, miután ha nem tudják kik jelentek meg, azt sem lehet tudniok kik nem jelentek meg, következő­leg a’ jelen nem­ lévők ellen a’ törvényes lépések sem té­tethetnek meg, mert ez a’ RR. határozata nélkül meg nem eshetik , határozat végett pedig a’ RRnek magukat hiva­talosan ismerniök kell, a’ minthogy 1839-ben is, magok késziték a’ BR. a’ követek névjegyzékét; csak hogy egy kissé későn , mi ha hamarább történik vala, talán egy kel­lemetlenség elhárítását képes volt volna előmozdítni. — Nem is lehet a’ magában igen természetes indítványnak ellenzését máshonnan magyarázni, mint onnan talán, hogy a’ követeknek önmagok általi lajstromozása, vitatás közben verificationak nevezteték, ’s e’ szónak olly értelem tulaj­­donittaték, mellyel más alkotványos országokban bir, minő azonban itt teljességgel fel nem forog, miután az indítványozott választmány a’ credentionalisok birálgatásá­­ra utasittatni egyáltalában nem czéloztatik. — Az ellenzés azonban bár kevesek részéről mindaddig megujittatott; mig végre egy vármegye azon utasításának előterjesztése folytában, hogy a’ credentionalisok országos ülésben mu­tattassanak be a’követek által, miszerint a’választottak, helyeik elfoglalásától senki által se tiltathassanak el; — az indítvány értelme még egyszer megmagyaráztatván, any­­nyiban módosíttatott, hogy a’ kerületi Rt. határozzák el, az említett értelembeni verificationalis bizottmánynak tit­kos szavazat útjáni választását, aztán mind ezt országos ülésbe vigyék, következőleg a’ credentionalisak kerületi­leg választandó, ’s országos ülésből utasítandó választ­mánynak mutattassanak be, ez pedig azokból a’ kö­vetek névjegyzékét elkészítse. E’ szerint a’ dolog szavaz??ra került ’s ez indítvány a’ régi szokáshoz ragaszkodó 7 megye, H.-ország ’s Jász-Kun kerület­­ ellenében; 37 megye, több kir. városok’s káptalanok,­­ a’ turopolyai gróf ’s a’ hajdú- ’s fiumei kerület szavazatá­val elfogadtatott, 2 megye nem szavazván, mivelhogy minden új indítványhoz utasítás nélküli szólástól el van tiltva, 6 pedig (úgymint: Zala, Gömör, Torna, Közép­­szolnok, Kraszna, Zaránd) jelen nem lévén. — Aztán végzéssé jön, hogy a’ megyei követek ezen verificationa­lis választmányhoz, magok közül 8 tagot, a’ városok ket­tőt, káptalanok kettőt, kerületek’s jelen nem­ lévők kö­vetei szintúgy egyet-egyet válaszszanak. — Említést érdé­ 354

Next