Pesti Hírlap, 1843. január-június (209-260. szám)

1843-01-29 / 217. szám

Megjelenik e’ lap minden héten kétszer: csütörtökön és vasárnap. Félévi előfizetés a’ két fővárosban házhozhordással 5 frt, borítékban 6 frt, postán borítékban 6 frt pengő pénzben. Előfizethetni helyben Landerer Lajos kiadó tulajdonosnál, hatvani utcza Horváth-házban 483-ik szám alatt, egyébütt minden császári királyi postahivatalnál. Az­­ ausztriai birodalomba , egyé külföldi tartományokba küldetni kivánt példányok iránt a’ megrendelés csak a’ bécsi császári főpostahivatal utján történhetik. — Mindenféle hirdetmények fölvétetnek , s egy-egy hasabsorert petit be­tűkkel 5 pengő krajczár számittatik. __________________________ TARTALOM. Nyugalmazás. Előléptetések. Vezérczikk.(Igazolás és feleletek). Pesttől Debreczenig. Már most igazán nincs illír többé. Fővár. utd. Erdélyi országgy. Megyei dolgok: Vas (A’ Zalá­ból visszaküldött rab ügye, széki dolgok, örvendetes adatok az erköl­­csiségi statisticához, szelidebb büntetések, szelidebb erkölcsök).K­o­­márom (itéletsemmisités, intézvények, a’ komáromi ref. es­perest panasza és egyházi autonómia, házalási jog a’ véghe­lyeken, az ország üres pénztára). Mozsony (a’ szatmári pon­tok többi részei, körlevelek, egy adat a’ hiteltörvények értel­mezéséhez, Mezei Naptár). Nográd (A’házi adó megbuktatá­sának leírása). Egyesületek ’s közintézetek. (Pesti szegény gyermekkórház. Nemzeti­­színházi jutalmak. Népkönyvkiadó egylet. Vaknevelő intézet). Sratf. napló. Szerbia. Nagybritania és Izland. Frank - Spanyolhon. Németföld. Poroszhon. Török birodalom. Ér­tekező: (Nemzetgazdasági szemle I.) Trefort Ág. — Biztos mód, melly a’ kereskedőkre nézve biztos adókulcsot szerezne) Paraicz Iván. Hivat. tud. Hirdetések. MAGYARORSZÁG és ERDELY. Nyugalmazás. A cs. kir. apóst, felsége Ambrosich Istvánt, baracskai kamarai számtartósági írnokot, további szolgálatrai alkalmaztathatlansága miatt nyugalmazni leg­­kegyelmesben méltóztatott. (H.k.) Kinevezés. A’ m. kir. kamarai számvevőségnél Müller József, számadási tiszt, számvevő tanácsnoknak neveztetett ki.— Horváth László nyugalmaztatása által megürült fa­­cseti kamarai kasznárságra a’ rasztovai kamarai ispánt, Berzenkovics Ferenczet, előléptetni. — Harrer Ferencz előléptetése által a’ kir. fő erdöfelügyelésnél megürült másod járulnokságra az eddigi díjas gyakornokot, Mi­­hálkovics Károlyt, — az ez által ’s Rész Ferencz előléptetése által ugyanazon főerdöfelügyelésnél meg­ürült két díjas gyakornokságra pedig a’ lintó-ujvári erdészhivatalbeli gyakornokokat, Haluska Gusztávot és Scultety Nathanaelt, alkalmazni. a Mihálik János ha­lála által megürült Arad - Ménes keleti kamarai mér­­nöksegédi hivatalra a’ Duna folyam fölvéte mellett munkálódó másodrendű mérnököt ’s a’ kebelbeli épí­tészi igazgatásnak díjtalan gyakornokát, Pottak Lajost méltóztatott alkalmazni. — A’ nagybányai főtiszti ’s be­váltói hivatalnál megürült pénztárnokságra az ottani pénz­tári ellenőr Koffler János, — a’ zalathnai tartományi bá­­nyabiróságra Erdélyben az ottani bányász-itélészéknek 1-sö ideiglenes ülnöke Fritsch János legkegyelmesben al­kalmaztatott. (Htk.) VezérCZikk. (Igazolás és feleletek.) Azon kér­dést hagyom föl e’ lapok mai számára taglalatul: valljon nem mondom jogszerüleg, de csak illedelmileg is tartoz­tam volna e én, vagy tartozott volna akárki m. gr. Szé­chenyi István úr academiai beszédéről semmit sem szólni, vagy meggyőződése szerint nem szólni, mielőtt az nyom­tatásban is megjelent ? — Ám itt következik feleletem : Közhelyen, nyilvánosan mondott beszéd, azon pilla­nattól, mellyben kimondatott, a’ közönség tulajdona; — meg fog e az vagy nem — nyomtatásban is jelenni? ez olly mellékes körülmény, minélfogva senkit sem lehet hibáz­tatni , ha saját hallomását ’s emlékezetét meg nem tagad­ja , ’s véleményét arra építi, a’ mit ’s a’ mikint hal­lott, ’s a’ mit és a’ mikint több mások is hal­lottak; nem lehet pedig hibáztatni annyival inkább, mivel a’ szónok, kinek beszédét egy vagy más tu­dósító netalán roszul fogta föl, minden balvéleménynek egy rövidke nyilatkozattal véget vethet, csak jelentse ki, hogy a’ neki tulajdonított szavakat vagy értelmet magáéi­nak el nem ismeri. — Áll mindez általában is , de áll kü­lönösen a’ jelen esetben; minthogy itt nem olly beszéd fo­rog kérdésben, mellyröl nyomban, a’mint elszavaltatott, jelentést tenni vagy nem tenni a’ hírlapírók szeszélyétől függhetett, hanem olly beszédről, mellyet mind az alka­lom, mind a’ szónok, mind a’ tartalom tekintetéből igno­­rálni lehetetlen volt. És valóban szólott is minden helybeli politicai lap, a’ hány csak van; szólott egyik magasztalólag, a’ másik szappanbuborékos örömmel kiáltva, hogy azon hatalmas beszéd a’ Pesti Hírlapot ’s annak egész pártját egyenesen megölte, meggyilkolta, és mit én tudom, mi­vé nem­ tette; ’s a’ nemes grófnak mindezek ellen legki­sebb ellenvetése sem volt; — kérdem hát: lehetséges volt e csap épen a’ P. Hírlapnak nem szólani? vagy ha szólnia kellett, másképen szólni, mint a’mikép tudósítója, dol­gozótársai, szerkesztője,’s mind azok, kikkel ez a’ do­logról értekezett, láttak, hallottak ’s meggyőződve valá­­nak? Bizonyosan nem. Megjelent tehát dec. 1-se napján a’ P. H. 200-ik számában a’ Hírlap egyik tudósítójának je­lentése , mellyre báró Wesselényi Miklós nyilatkozata alapítva van, melly jelentés eszméről eszmére olly értel­met tulajdonít a’ nemes gróf beszédének, min­t én magam dec. 18-kán tulajdoniték; — és a’ nemes gróf, ki ha ba­lul fogtuk volna föl nemzeti nyelvünk ü­gyébeni véleményét, minden kárnak ’s bajoknak, miket a’ gróf véleménye okozott ’s folyvást okoz, nyomban véget vethetett volna, ha t. i. két sorral kinyilatkoztatja, hogy a’Pesti Hírlap tudósítója ál­tal beszédének tulajdonított értelmet magáénak el nem is­meri; a’nemes gróf — mondom — mélyen hallgatott. — De tovább megyek, ’s kérdem: valljon a’ nemes gróf be­szédének hatása várakozott e a’ nyomtatásra? ’s nem azon perez jöl kezdődött e, mellyben elmondd? vélte emberi erő, melly azon érzelmek keletkezését, miket a’ gróf be­széde a’ magyarság ellen dühösen harczoló szlaviánok keb­lében gerjesztett, a’beszéd kinyomtatásáig várakoztatni képes volt volna ? és ha a’ grófnak nem volt hatalmában akadályozni, hogy az ajkairól nyilvánosan ellebbent szó ter­mészetes hatását nyomban megkezdje; én pedig azon ha­tást károsnak, sőt veszélyesnek nemcsak hittem, hanem foly­vást látom ’s tapasztalom is, ha lehetlen vala előre nem sej­­dítni azon diadalt is, mellyet a’ gróf beszédének bizonyos helyeken minden bizonynyal okoznia kellett, ’s mit azóta nem egy köszönőlevél, nem egy tót ’s német hirlapi fel­­őrjöngés juttatott a’ nemes grófnak kétségtelenül nem ör­vendetes tudomására; kérdem: nem volt volna e tőlem valóságos kábaság, sőt hazafiságtalanság, hatni hagynom a’ szót, mellynek kártékonyságáról akkint vagyok e’pilla­natban is meggyőződve, mikint erősebben semmiről sem, — hatni hagynom a’ nélkül, hogy a’ káros hatásnak lap­jaim tehetsége ’s dolgozótársaim ereje szerint ellene dol­gozni késném, csak azért, mivel a’ százak meg százak által hallott beszéd még nyomtatásban meg nem jelent? Ezt tehet­né egy gyáva gép, de ember, kinek meggyőződése van, illy hanyagság bű­nét magára nem vállalhatja. —így gondol­kozott, igy érzett Wesselényi, ’s bánatos kebellel küzbeveté véleményének ellensúlyát; ámde természet sze­rint föltételesen, a’ miből reám nézve csak egy alternativa támadhatott, t. i. vagy visszautasítani a’ nyilatkozatot, melly a’ gróf alaptalan kikeléseinek káros hatását paralyzálhatá ; vagy pedig kimondani, hogy a’ föltétel áll, mellyhez báró Wesselényi nyilatkozatát csato­ld, t. i. hogy a’ P. Hírlap dec. 1-e napjáról­ számában közlött tudósítás való. — Én ez utóbbit tevém, lelkem is­merete szerint, ’s tevém annyival inkább, mert a’ nemes gróf azon tudósítás valósága ellen 18 napon át (melly idő­közbe tartozik a’ Jelenkornak k­ét levele is) egy szót sem emelt, ámbár abban egy betűvel sincs kevesebb, mint a’ b. Wesselényi nyilatkozásához ragasztott soraimban, mely­­lyek miatt most a’ nemes gróf azzal vádol, hogy 3­1 esz­tendős érdemekkel fénylő homlokára ocsmány hazafiságta­lanság bélyegét sírtém. — Már most ítéljen az olvasó kö­zönség. — Még egy szót: a’ nemes gróf azt állítja, hogy olvassa bárki a’kérdéses beszédet hideg vérrel, ’s nem fogja reá illőnek találni, a’ mit felőle b. Wesselényi és én mondottunk. — Örülök a’ nemes gróf e’ nyilatkozatá­nak , mert annak bizonyságául veszem, hogy nem kívánja beszédét olly értelemben vétetni, mint a’ hogy sokan vet­tük (’s ezt jó lesz Pesten a’ Pék-utczában, és Bácsban, és Bécsben Csevics urnál, ’s Gömörben, Zágrábban’stb. megjegyezni); de ezen esetben azt kell mondanom, hogy a’ nemes gróf kifejezéseit ’s beszéde logicájának egész szöveteket kimondhatlanul szerencsétlenül választó; — mert ámbár nagyobb gyönyört alig ismerek, mint a’ mely­­lyet éreztem volna, ha olvasván a’ nemes gróf beszédét, kijelenthetém vala, hogy csalódtam, hogy értelmét részúl fogtam fel, ’s hogy pánszláv uraknak nincs okuk diadalt ülni, fájdalommal kell mégis megvallanom, hogy e’gyö­nyör tőlem meg van tagadva, mert a’ nemes gróf nyom­tatott beszédében egészen azon értelmet találtam fel, mellyet szavalt beszédében hallani úgy nekem mint első tudósítómnak valóban keservesen fájt. — Mire nézve én is a’ hideg vérrel olvasók ítéletére hivatkozom. — És most közelítsünk a’ nemes gróf famosus kérdései­hez,miket a’közvélemény iránt föltennie tetszett, — kö­zelítsünk annyival inkább, mert e’ kérdések előpostái azon fergetegnek, mellyet a’ nemes gróf szegény fejünk fölé kerekíteni törekszik , midőn megfenyegete, hogy f­e­­leletre vonand, mikép mertük, mikép bátor­kodtunk olly felette kevés mélységgel, olly igen silány körülményismerettel’stb.hazánk legszentebb érdekeit olly könnyelműleg com­pr­omitá­l­ni ?!!! —A’ nemes gróf, ki a’ közvélemény lé­tezését tagadja, ki az időszaki sajtó orgánumait vagyis in­kább csak egyik orgánumának szerkesztőségét, senki meg­bízottjának , és saját egyéni véleményén kivil senkit nem képviselő súlytalan, felületes, éretlen, tapintatlan silány lénynek rajzolni szereti, nem igen nagy következetessé­get mutat, midőn illy súlytalan individualitás által a’hon legszentebb érdekeit nem mondom compromittáltaknak, de csak compromittálhatóknak is hiszi; azonban a’ nemes gróf következetességét férczelgetni reánk ép úgy nem tartozik, mint magunkhoz illőnek nem tartanok, e méltó­sága ellenében a’ satyra fegyverét használni, mellyre a’ nemes gróf journalisticai két első czikke olly halom alkal­mat nyújt, hogy valóban elmondhatnók: difficile est satyram non ser­bere. Az említett kérdések megközelítése hozza magával a’ helyt ’s időt haszontalanul rabló kénytelenséget, hogy a’ nemes gróf önvédelméből, mellyel a’ német szinházi bot­rány iránti föl nem szólalását menté, némelly ellenünk emelt gúnyra, ’s gyanúsításra egy-két tájékozó szót emel­jünk száraz-röviden. — Abba, valljon a’ nemes gróf ama’ kellemetlen tárgy körüli hallgatását elegendőleg motiválta e? örömest nem bocsátkozunk, — mert a’ minő kellemet­len volt a’ kötelesség ama’ dologról nem hallgathatni, olly igen óhajtjuk azt többé föl nem melegitni, ’s legtávolabbról sem telik kedvünk megrendíteni a’ nemes gróf azon nyug­tató öntudatát, hogy hallgatása őt önmagával következet­lenségbe nem hozá;— tehetjük pedig ezt annyival inkább mert a’ grófi önvédelem azon ügyesnek lenni akaró fordulatára nézve , miszerint a’ dolgot olly színbe állítja, hogy azért nem szól, mert a’ német szinház érdekével gondolni magában ösztönt nem érez, félreértéstől épen nem tartunk; mivel erről ’s általában felszólalásunk in­­ditóokairól sokkal világosabban szólottunk, mintsem gon­dolhatnék , hogy felszólalásunk fenekéről a’ német szin­ház érdekeivel gondolást, bár a’ legn­gyesb „roturi­­d­e­s“ is kirabulázhatná. — De a’ nemes gróf gúnyosan hányja föl hivatásunkat, ’s magas fórumnak nevez , ’s felhányja olly értelemben, mintha nekünk isten tudja minő örömünk telnék benne, ha az aristocratiát gyalázhatjuk. — A’ mi a’ gúnyolt hiva­tást illeti: legyen a’ gróf szívesen megkérve, emelked­jék ki lelkének szokott magas röptével a’ személyekkeli bibelödés alacsony régióiból; vagy ha magát jogosítottnak érzi is minden eszméjét saját egyéniségének tengelye kö­rül forgatni, legyen szives elhinni, hogy minálunk min­dennapi embereknél ez másképen van; ’s minálunk nem saját személyünk az eszmék indulópontja, nem e’ körül röpködnek gondolatink, mint a’ tollasodott madárkák röp­ködnek anyjok fészke körül. — Emliténk mi a’ kérdéses alkalommal is hivatást, emliténk többször, ’s még emlí­­tendünk igen sokszor ; de ne gúnyolja azt a’ nemes gróf; nem szólunk mi s­z­e­m­é­l­y­ü­n­k hivatásáról — mit ha ten­nénk, a’ gúnyt megérdemelnők — hanem szólunk helyze­tünk hivatásáról, az időszaki sajtó kötelességéről, melly­nek bizonyosan meg van saját rendeltetése, saját hivatá­sa , ’s a’ ki azt gúnyolná, csak magát tenné nevetségessé; mert az nem valamelly nemtelen hivatás; különben nem volna szerencsénk méltóságodat is journalistának látni, és más több históriai nagy neveket azon pályán szemlélni, mellyet még csak kevés rövid év előtt is lenézve fitymált az üres gőg, most pedig a’ legnemesebb erőkhöz is méltó nemes küzdhomoknak ismer mindenki.— Ez, nemes gróf! ama’ közvéleménynek egyik diadala, mellyröl egykor ma­ga méltóságod vallá, hogy annak tanácsosa engedelmes­kedni , mint parancsolni akarni; mellynek azonban létét épen most veszi kétségbe, midőn az által, hogy journa­­listává lenni hazafius kötelességének ismeré, épen csak a’ közvélemény hatalma iránti tiszteletét (respectusát, szeret­­nék mondani) tanúsította. — És e’szóval tagadott, de tettben elismert közvélemény tette az időszaki sajtót, de nem egy vagy más gyarló egyént, habár olly magasztos individualitással birna is, mint maga a’ nemes gróf, — ez tette— mondánk— az időszaki sajtót fórummá, ez tet­te a’nyilvánosság tribunáljává, mellynek nyomatékét ca­­valierement elgúnyolni senki sem fogja, — és ez jelölte ki az időszaki sajtó hivatásait, ’s illyen gyanánt azt is, hogy szavát emelje, valahányszor azt a’ bárhol, bárki ál­tal compromittált közérdekek kívánják. — A’ kik lapjain­kat olvassák, ’s olvassák a’ nélkül, hogy —mint a’ nemes grófnál történik—egy ellenséges rögeszme epeszinü szem­üvegén néznék minden sorainkat, tudják, mikint az idő­szaki sajtó ezen hivatását soha sem veszitök szemeink elöl, soha teljesítetlen nem hagyok, ’s igy valóban köz­megvetést érdemelnénk, ha mindig teljesítve, csak akkor némulnánk el, midőn magasabb körökbeli személyt kell érintenünk; mert valóban nyomorult alávaló ember volna az, ki más politicai morált vallana Péter mint Pál ellenében. Ha a’ kérdéses alkalommal a’ „lángkeblü nemzedék“ tört volna keresztül a’ korlátokon, 's mi azt amúgy embersé­gesen megmossuk, a’ nemes gróf nagy kegyesen mosoly­gott volna le sorainkra; de mivel a’ kellemetlen kötelesség úgy akará, hogy főrangú férfiak ellenében emeljünk szót, előáll gúnyosan gyanúsítani, hogy mi az aristocratiát gya­­lázzuk. — Az érdeklettek , kik e’ dologba keveredésüket magok bizonyosan leginkább restellik, e’ részben, tudjuk, sokkal igazságosabban gondolkoznak; mert a’legaristo­­cratább aristocraták közt is nagyon kevesen vannak ha­zánkban , kik magokat a’ közélet minden szabályain any­­nyira felülemelkedetteknek ’s a’ nemzet nem első rendű tagjainak, hanem urainak higyyék, hogy revolutionalis

Next