Pesti Hírlap, 1843. január-június (209-260. szám)
1843-01-29 / 217. szám
Megjelenik e’ lap minden héten kétszer: csütörtökön és vasárnap. Félévi előfizetés a’ két fővárosban házhozhordással 5 frt, borítékban 6 frt, postán borítékban 6 frt pengő pénzben. Előfizethetni helyben Landerer Lajos kiadó tulajdonosnál, hatvani utcza Horváth-házban 483-ik szám alatt, egyébütt minden császári királyi postahivatalnál. Az ausztriai birodalomba , egyé külföldi tartományokba küldetni kivánt példányok iránt a’ megrendelés csak a’ bécsi császári főpostahivatal utján történhetik. — Mindenféle hirdetmények fölvétetnek , s egy-egy hasabsorert petit betűkkel 5 pengő krajczár számittatik. __________________________ TARTALOM. Nyugalmazás. Előléptetések. Vezérczikk.(Igazolás és feleletek). Pesttől Debreczenig. Már most igazán nincs illír többé. Fővár. utd. Erdélyi országgy. Megyei dolgok: Vas (A’ Zalából visszaküldött rab ügye, széki dolgok, örvendetes adatok az erkölcsiségi statisticához, szelidebb büntetések, szelidebb erkölcsök).Komárom (itéletsemmisités, intézvények, a’ komáromi ref. esperest panasza és egyházi autonómia, házalási jog a’ véghelyeken, az ország üres pénztára). Mozsony (a’ szatmári pontok többi részei, körlevelek, egy adat a’ hiteltörvények értelmezéséhez, Mezei Naptár). Nográd (A’házi adó megbuktatásának leírása). Egyesületek ’s közintézetek. (Pesti szegény gyermekkórház. Nemzetiszínházi jutalmak. Népkönyvkiadó egylet. Vaknevelő intézet). Sratf. napló. Szerbia. Nagybritania és Izland. Frank - Spanyolhon. Németföld. Poroszhon. Török birodalom. Értekező: (Nemzetgazdasági szemle I.) Trefort Ág. — Biztos mód, melly a’ kereskedőkre nézve biztos adókulcsot szerezne) Paraicz Iván. Hivat. tud. Hirdetések. MAGYARORSZÁG és ERDELY. Nyugalmazás. A cs. kir. apóst, felsége Ambrosich Istvánt, baracskai kamarai számtartósági írnokot, további szolgálatrai alkalmaztathatlansága miatt nyugalmazni legkegyelmesben méltóztatott. (H.k.) Kinevezés. A’ m. kir. kamarai számvevőségnél Müller József, számadási tiszt, számvevő tanácsnoknak neveztetett ki.— Horváth László nyugalmaztatása által megürült facseti kamarai kasznárságra a’ rasztovai kamarai ispánt, Berzenkovics Ferenczet, előléptetni. — Harrer Ferencz előléptetése által a’ kir. fő erdöfelügyelésnél megürült másod járulnokságra az eddigi díjas gyakornokot, Mihálkovics Károlyt, — az ez által ’s Rész Ferencz előléptetése által ugyanazon főerdöfelügyelésnél megürült két díjas gyakornokságra pedig a’ lintó-ujvári erdészhivatalbeli gyakornokokat, Haluska Gusztávot és Scultety Nathanaelt, alkalmazni. a Mihálik János halála által megürült Arad - Ménes keleti kamarai mérnöksegédi hivatalra a’ Duna folyam fölvéte mellett munkálódó másodrendű mérnököt ’s a’ kebelbeli építészi igazgatásnak díjtalan gyakornokát, Pottak Lajost méltóztatott alkalmazni. — A’ nagybányai főtiszti ’s beváltói hivatalnál megürült pénztárnokságra az ottani pénztári ellenőr Koffler János, — a’ zalathnai tartományi bányabiróságra Erdélyben az ottani bányász-itélészéknek 1-sö ideiglenes ülnöke Fritsch János legkegyelmesben alkalmaztatott. (Htk.) VezérCZikk. (Igazolás és feleletek.) Azon kérdést hagyom föl e’ lapok mai számára taglalatul: valljon nem mondom jogszerüleg, de csak illedelmileg is tartoztam volna e én, vagy tartozott volna akárki m. gr. Széchenyi István úr academiai beszédéről semmit sem szólni, vagy meggyőződése szerint nem szólni, mielőtt az nyomtatásban is megjelent ? — Ám itt következik feleletem : Közhelyen, nyilvánosan mondott beszéd, azon pillanattól, mellyben kimondatott, a’ közönség tulajdona; — meg fog e az vagy nem — nyomtatásban is jelenni? ez olly mellékes körülmény, minélfogva senkit sem lehet hibáztatni , ha saját hallomását ’s emlékezetét meg nem tagadja , ’s véleményét arra építi, a’ mit ’s a’ mikint hallott, ’s a’ mit és a’ mikint több mások is hallottak; nem lehet pedig hibáztatni annyival inkább, mivel a’ szónok, kinek beszédét egy vagy más tudósító netalán roszul fogta föl, minden balvéleménynek egy rövidke nyilatkozattal véget vethet, csak jelentse ki, hogy a’ neki tulajdonított szavakat vagy értelmet magáéinak el nem ismeri. — Áll mindez általában is , de áll különösen a’ jelen esetben; minthogy itt nem olly beszéd forog kérdésben, mellyröl nyomban, a’mint elszavaltatott, jelentést tenni vagy nem tenni a’ hírlapírók szeszélyétől függhetett, hanem olly beszédről, mellyet mind az alkalom, mind a’ szónok, mind a’ tartalom tekintetéből ignorálni lehetetlen volt. És valóban szólott is minden helybeli politicai lap, a’ hány csak van; szólott egyik magasztalólag, a’ másik szappanbuborékos örömmel kiáltva, hogy azon hatalmas beszéd a’ Pesti Hírlapot ’s annak egész pártját egyenesen megölte, meggyilkolta, és mit én tudom, mivé nem tette; ’s a’ nemes grófnak mindezek ellen legkisebb ellenvetése sem volt; — kérdem hát: lehetséges volt e csap épen a’ P. Hírlapnak nem szólani? vagy ha szólnia kellett, másképen szólni, mint a’mikép tudósítója, dolgozótársai, szerkesztője,’s mind azok, kikkel ez a’ dologról értekezett, láttak, hallottak ’s meggyőződve valának? Bizonyosan nem. Megjelent tehát dec. 1-se napján a’ P. H. 200-ik számában a’ Hírlap egyik tudósítójának jelentése , mellyre báró Wesselényi Miklós nyilatkozata alapítva van, melly jelentés eszméről eszmére olly értelmet tulajdonít a’ nemes gróf beszédének, mint én magam dec. 18-kán tulajdoniték; — és a’ nemes gróf, ki ha balul fogtuk volna föl nemzeti nyelvünk ügyébeni véleményét, minden kárnak ’s bajoknak, miket a’ gróf véleménye okozott ’s folyvást okoz, nyomban véget vethetett volna, ha t. i. két sorral kinyilatkoztatja, hogy a’Pesti Hírlap tudósítója által beszédének tulajdonított értelmet magáénak el nem ismeri; a’nemes gróf — mondom — mélyen hallgatott. — De tovább megyek, ’s kérdem: valljon a’ nemes gróf beszédének hatása várakozott e a’ nyomtatásra? ’s nem azon perez jöl kezdődött e, mellyben elmondd? vélte emberi erő, melly azon érzelmek keletkezését, miket a’ gróf beszéde a’ magyarság ellen dühösen harczoló szlaviánok keblében gerjesztett, a’beszéd kinyomtatásáig várakoztatni képes volt volna ? és ha a’ grófnak nem volt hatalmában akadályozni, hogy az ajkairól nyilvánosan ellebbent szó természetes hatását nyomban megkezdje; én pedig azon hatást károsnak, sőt veszélyesnek nemcsak hittem, hanem folyvást látom ’s tapasztalom is, ha lehetlen vala előre nem sejdítni azon diadalt is, mellyet a’ gróf beszédének bizonyos helyeken minden bizonynyal okoznia kellett, ’s mit azóta nem egy köszönőlevél, nem egy tót ’s német hirlapi felőrjöngés juttatott a’ nemes grófnak kétségtelenül nem örvendetes tudomására; kérdem: nem volt volna e tőlem valóságos kábaság, sőt hazafiságtalanság, hatni hagynom a’ szót, mellynek kártékonyságáról akkint vagyok e’pillanatban is meggyőződve, mikint erősebben semmiről sem, — hatni hagynom a’ nélkül, hogy a’ káros hatásnak lapjaim tehetsége ’s dolgozótársaim ereje szerint ellene dolgozni késném, csak azért, mivel a’ százak meg százak által hallott beszéd még nyomtatásban meg nem jelent? Ezt tehetné egy gyáva gép, de ember, kinek meggyőződése van, illy hanyagság bűnét magára nem vállalhatja. —így gondolkozott, igy érzett Wesselényi, ’s bánatos kebellel küzbeveté véleményének ellensúlyát; ámde természet szerint föltételesen, a’ miből reám nézve csak egy alternativa támadhatott, t. i. vagy visszautasítani a’ nyilatkozatot, melly a’ gróf alaptalan kikeléseinek káros hatását paralyzálhatá ; vagy pedig kimondani, hogy a’ föltétel áll, mellyhez báró Wesselényi nyilatkozatát csatold, t. i. hogy a’ P. Hírlap dec. 1-e napjáról számában közlött tudósítás való. — Én ez utóbbit tevém, lelkem ismerete szerint, ’s tevém annyival inkább, mert a’ nemes gróf azon tudósítás valósága ellen 18 napon át (melly időközbe tartozik a’ Jelenkornak két levele is) egy szót sem emelt, ámbár abban egy betűvel sincs kevesebb, mint a’ b. Wesselényi nyilatkozásához ragasztott soraimban, melylyek miatt most a’ nemes gróf azzal vádol, hogy 31 esztendős érdemekkel fénylő homlokára ocsmány hazafiságtalanság bélyegét sírtém. — Már most ítéljen az olvasó közönség. — Még egy szót: a’ nemes gróf azt állítja, hogy olvassa bárki a’kérdéses beszédet hideg vérrel, ’s nem fogja reá illőnek találni, a’ mit felőle b. Wesselényi és én mondottunk. — Örülök a’ nemes gróf e’ nyilatkozatának , mert annak bizonyságául veszem, hogy nem kívánja beszédét olly értelemben vétetni, mint a’ hogy sokan vettük (’s ezt jó lesz Pesten a’ Pék-utczában, és Bácsban, és Bécsben Csevics urnál, ’s Gömörben, Zágrábban’stb. megjegyezni); de ezen esetben azt kell mondanom, hogy a’ nemes gróf kifejezéseit ’s beszéde logicájának egész szöveteket kimondhatlanul szerencsétlenül választó; — mert ámbár nagyobb gyönyört alig ismerek, mint a’ melylyet éreztem volna, ha olvasván a’ nemes gróf beszédét, kijelenthetém vala, hogy csalódtam, hogy értelmét részúl fogtam fel, ’s hogy pánszláv uraknak nincs okuk diadalt ülni, fájdalommal kell mégis megvallanom, hogy e’gyönyör tőlem meg van tagadva, mert a’ nemes gróf nyomtatott beszédében egészen azon értelmet találtam fel, mellyet szavalt beszédében hallani úgy nekem mint első tudósítómnak valóban keservesen fájt. — Mire nézve én is a’ hideg vérrel olvasók ítéletére hivatkozom. — És most közelítsünk a’ nemes gróf famosus kérdéseihez,miket a’közvélemény iránt föltennie tetszett, — közelítsünk annyival inkább, mert e’ kérdések előpostái azon fergetegnek, mellyet a’ nemes gróf szegény fejünk fölé kerekíteni törekszik , midőn megfenyegete, hogy feleletre vonand, mikép mertük, mikép bátorkodtunk olly felette kevés mélységgel, olly igen silány körülményismerettel’stb.hazánk legszentebb érdekeit olly könnyelműleg compromitálni ?!!! —A’ nemes gróf, ki a’ közvélemény létezését tagadja, ki az időszaki sajtó orgánumait vagyis inkább csak egyik orgánumának szerkesztőségét, senki megbízottjának , és saját egyéni véleményén kivil senkit nem képviselő súlytalan, felületes, éretlen, tapintatlan silány lénynek rajzolni szereti, nem igen nagy következetességet mutat, midőn illy súlytalan individualitás által a’hon legszentebb érdekeit nem mondom compromittáltaknak, de csak compromittálhatóknak is hiszi; azonban a’ nemes gróf következetességét férczelgetni reánk ép úgy nem tartozik, mint magunkhoz illőnek nem tartanok, e méltósága ellenében a’ satyra fegyverét használni, mellyre a’ nemes gróf journalisticai két első czikke olly halom alkalmat nyújt, hogy valóban elmondhatnók: difficile est satyram non serbere. Az említett kérdések megközelítése hozza magával a’ helyt ’s időt haszontalanul rabló kénytelenséget, hogy a’ nemes gróf önvédelméből, mellyel a’ német szinházi botrány iránti föl nem szólalását menté, némelly ellenünk emelt gúnyra, ’s gyanúsításra egy-két tájékozó szót emeljünk száraz-röviden. — Abba, valljon a’ nemes gróf ama’ kellemetlen tárgy körüli hallgatását elegendőleg motiválta e? örömest nem bocsátkozunk, — mert a’ minő kellemetlen volt a’ kötelesség ama’ dologról nem hallgathatni, olly igen óhajtjuk azt többé föl nem melegitni, ’s legtávolabbról sem telik kedvünk megrendíteni a’ nemes gróf azon nyugtató öntudatát, hogy hallgatása őt önmagával következetlenségbe nem hozá;— tehetjük pedig ezt annyival inkább mert a’ grófi önvédelem azon ügyesnek lenni akaró fordulatára nézve , miszerint a’ dolgot olly színbe állítja, hogy azért nem szól, mert a’ német szinház érdekével gondolni magában ösztönt nem érez, félreértéstől épen nem tartunk; mivel erről ’s általában felszólalásunk inditóokairól sokkal világosabban szólottunk, mintsem gondolhatnék , hogy felszólalásunk fenekéről a’ német szinház érdekeivel gondolást, bár a’ legngyesb „roturides“ is kirabulázhatná. — De a’ nemes gróf gúnyosan hányja föl hivatásunkat, ’s magas fórumnak nevez , ’s felhányja olly értelemben, mintha nekünk isten tudja minő örömünk telnék benne, ha az aristocratiát gyalázhatjuk. — A’ mi a’ gúnyolt hivatást illeti: legyen a’ gróf szívesen megkérve, emelkedjék ki lelkének szokott magas röptével a’ személyekkeli bibelödés alacsony régióiból; vagy ha magát jogosítottnak érzi is minden eszméjét saját egyéniségének tengelye körül forgatni, legyen szives elhinni, hogy minálunk mindennapi embereknél ez másképen van; ’s minálunk nem saját személyünk az eszmék indulópontja, nem e’ körül röpködnek gondolatink, mint a’ tollasodott madárkák röpködnek anyjok fészke körül. — Emliténk mi a’ kérdéses alkalommal is hivatást, emliténk többször, ’s még említendünk igen sokszor ; de ne gúnyolja azt a’ nemes gróf; nem szólunk mi személyünk hivatásáról — mit ha tennénk, a’ gúnyt megérdemelnők — hanem szólunk helyzetünk hivatásáról, az időszaki sajtó kötelességéről, mellynek bizonyosan meg van saját rendeltetése, saját hivatása , ’s a’ ki azt gúnyolná, csak magát tenné nevetségessé; mert az nem valamelly nemtelen hivatás; különben nem volna szerencsénk méltóságodat is journalistának látni, és más több históriai nagy neveket azon pályán szemlélni, mellyet még csak kevés rövid év előtt is lenézve fitymált az üres gőg, most pedig a’ legnemesebb erőkhöz is méltó nemes küzdhomoknak ismer mindenki.— Ez, nemes gróf! ama’ közvéleménynek egyik diadala, mellyröl egykor maga méltóságod vallá, hogy annak tanácsosa engedelmeskedni , mint parancsolni akarni; mellynek azonban létét épen most veszi kétségbe, midőn az által, hogy journalistává lenni hazafius kötelességének ismeré, épen csak a’ közvélemény hatalma iránti tiszteletét (respectusát, szeretnék mondani) tanúsította. — És e’szóval tagadott, de tettben elismert közvélemény tette az időszaki sajtót, de nem egy vagy más gyarló egyént, habár olly magasztos individualitással birna is, mint maga a’ nemes gróf, — ez tette— mondánk— az időszaki sajtót fórummá, ez tette a’nyilvánosság tribunáljává, mellynek nyomatékét cavalierement elgúnyolni senki sem fogja, — és ez jelölte ki az időszaki sajtó hivatásait, ’s illyen gyanánt azt is, hogy szavát emelje, valahányszor azt a’ bárhol, bárki által compromittált közérdekek kívánják. — A’ kik lapjainkat olvassák, ’s olvassák a’ nélkül, hogy —mint a’ nemes grófnál történik—egy ellenséges rögeszme epeszinü szemüvegén néznék minden sorainkat, tudják, mikint az időszaki sajtó ezen hivatását soha sem veszitök szemeink elöl, soha teljesítetlen nem hagyok, ’s igy valóban közmegvetést érdemelnénk, ha mindig teljesítve, csak akkor némulnánk el, midőn magasabb körökbeli személyt kell érintenünk; mert valóban nyomorult alávaló ember volna az, ki más politicai morált vallana Péter mint Pál ellenében. Ha a’ kérdéses alkalommal a’ „lángkeblü nemzedék“ tört volna keresztül a’ korlátokon, 's mi azt amúgy emberségesen megmossuk, a’ nemes gróf nagy kegyesen mosolygott volna le sorainkra; de mivel a’ kellemetlen kötelesség úgy akará, hogy főrangú férfiak ellenében emeljünk szót, előáll gúnyosan gyanúsítani, hogy mi az aristocratiát gyalázzuk. — Az érdeklettek , kik e’ dologba keveredésüket magok bizonyosan leginkább restellik, e’ részben, tudjuk, sokkal igazságosabban gondolkoznak; mert a’legaristocratább aristocraták közt is nagyon kevesen vannak hazánkban , kik magokat a’ közélet minden szabályain anynyira felülemelkedetteknek ’s a’ nemzet nem első rendű tagjainak, hanem urainak higyyék, hogy revolutionalis