Pesti Hírlap, 1843. január-június (209-260. szám)

1843-02-23 / 224. szám

Csütörtök »34. Februar. 23 1843. PESTI HIRLAP. Megjelenik e’ lap minden héten kétszer: csütörtökön és vasárnap. Félévi előfizetés a’ két fővárosban házhozhordással 5 frt, borítékban 6 frt, postán borítékban 6 frt pengő pénzben. — Előfizethetni helyben Landerer Lajos kiadó tulajdonosnál, hatvani utcza Horváth-házban 483-ik szám alatt, egyébütt minden császári királyi postahivatalnál. — Az ausztriai birodalomba ’s egyéb külföldi tartományokba küldetni kívánt példányok iránt a’ megrendelés csak a’ bécsi császári főpostahivatal utján történhetik. — Mindenféle hirdetmények fölvétetnek , ’s egy-egy hasábsorért petit be­tűkkel 5 pengő krajczár számittatik. TARTALOM. Kinevezések. Halálozások. Vezérczikk. (A’ szepes­­s­é­g­i XVI város életkérdése körül). Ludvigh Já­nos: Egy két speciálitás. Tudnivalók és föltételek a’ jövő augus­tusi magyar iparműkiállitás iránt. Bartay Endre ’s Vieuxtemps urak. Főv. utd. Testgyakorló­ iskola. Tudomásul. Megyei dol­gok: Somogy (tisztválasztás mart. 30-kára, megyei levele­zések, tűzkár elleni kölcsönös biztosítás terve.) Arad (nógrádi felírás, Vásárhelyi-alapítvány, árvízkár, söréteresztő-monopolium súrlódás az aradi várparancsnoksággal, szeder-egylet, Dankó-ha­­gyomány, vontatók). Városok: Debreczen (igen fontos és ne­vez­etes nyilatkozat és végzések a’ város ügyében). Czáfolat Zem­plénből a’Világnak. — Külf. nap. Szerbia. Nagybritannia 's Izland. Frank­ ’s Spanyolhon. Értekező. Sz. Kir. Debre­czen városa véleménye a’ sz. k. városok rendezéséről. Hiv. tudó­sítások Hirdetések.­ ­ MAGYARORSZÁG és ERDÉLY. H­inevezések­. A’ rm. magy. ki. udvari kamara a’ megürült oláhláposi k. bányászkamarai tiszttartóságra Stand Bálint ottani ellenőrködő ispánt, a’ felsőbányai he­lyettes bányásztörvényszéki tollvivőségre pedig Zankó Ká­roly maluzsinai helyettes bányásztörvényszéki tollvivőt, — a’ nádszeghi kir. sóhivatalnál megürült beszedő-tisztségre Hauk Alajos ottani ellenőrködő só-mázsamestert alkalmaz­ni méltóztatott. — Otto Károly szeverényi harminczados és segédvámszedő Sz. Cosmá­ra h­arminczadosnak átté­tetett. — A’ királyfalvi (Königsfeld) erdészeti segéddíjas gyakornokság megürült. — Loidl Mihály bányász-gya­kornok Moldaván ideiglenes bánya leereszkedővé (Einfah­­rer) nevezetett. (Hök). Italálodások. A’ honi nevelés körül annyi ér­demekkel dús kegyes iskolai rend e’ hónapban két veszte­séget szenvedett, méltót a’ közrészvétre, közsajnálatra: nr. Horváth Ignácz kormánynoki segéd,veszprémi szer­zetes-ház- és tanodalmi igazgató, a’ nevelés terhes pályáján igazán buzgókodott istenfélő, erényteljes férfiú, f. hó 2-kán munkás élete 63-ik évében meghalálozott. Hege­dűs Aloiz pesti nyugalmazott segédkormányzó pedig, az érdemes rend egyik Nestora, élte 82-ik évében, mi­után 52 évet részint a’ haza reményeit oktatva, részint a’ tanító rend terhei körül fáradozva töltött, folyó hó 13-kán végezte nehéz, de dicső pályáját. Vezérczikk. (A’ szepességi XVI város életkér­­dése körül.) Szepes vármegyének a’XVI város elle­nében eddig követett politicája „egyik félnek sem“ vala hasznára: a’ vármegyének nem, mert eredménytelen súr­lódásokban pazarlá el erejét, ’s miután egészen ellensé­ges állást vett, minden itt-ott még talán föl-fölpislogó bi­­zalommécsecskét is eloltott, ’s még a’ városokban lakó nemesekben is a’rokonszenv érzéseit eltompította, ezen­felül pedig olly véleményt gerjesztett maga iránt, mellyet a’ kerületi ’s városi hatóságok sem képesek egyhamar el­­távolitni; — a’ városoknak eme’ politica hasznukra szinte nem vált, mert kérelmüknek határozottan ellensze­gült, ’s azon törvényhatósági súrlódásokat, mellyek ragasz­kodás helyett csak bizalmatlanságokat szülhettek, czél nél­kül ápolta; — de végre a’ hazának sem vala hasznára, mert keble szerelmét egy hű magzatja iránt elhidegítette,’s hogy az anyai hidegség annál tartósabb legyen, adatokat idézett, mellyeknek históriai alapja ’s hitele nincs. A’ városok elleni egész eljárásból nemcsak semmi áldás, semmi haszon nem hárult az országra, hanem annak igazán kárára is vált. Nem említvén a’ morális hatást, mellyet a’ városok törvénybe iktatott visszafogadása magokra azon városokra gyakorolt volna , mellyek t. i. már akkor, midőn Len­gyelhon jövendőjéről a’ fátyolt még senki föl nem lebbent­­heté, hazafias elszánással a’ magyar királynétól, kinek véd­­óralma alá a’ lengyel viszonyok akkori borús helyzetében magokat ajánlották, a’magyar hazáhozi visszakapcsoltatásu­­kat kérték, ’s a’ perczet, mellynek méhében tán Galliczia visszaszerzésének magköve is rejlett, de elhanyaglásá­­ban az éjszak uralmának a’ Kárpát aljában is alap­ja vettethetett, gyáván el nem szalasztották. — Pedig ta­lán az sem olly csekélyes dolog egy nemzet életében, ha mások rokonszenvére számíthat, mert a’ nemzetek véle­ménye sympathiája zivataros időkben hatalmas frigyes és erős támasz. Vessünk csak­ egy pillanatot az aldunai tar­tományokra , mellyek sokkal későbben szakadtak el az or­szágtól , mint a’ szepességi városok, ’s képzeljük, hogy ottan a’ kétes jövendőnek elhatározó perczében az egyko­ri hon iránti vonzalom tüze föllobbanna, vallyon nem fog­nának e azon karok, mellyek az egykori hon felé nyílná­nak, épen olly hamar elfordulni? ha az, kinek erdejében fekszik, megsúgná: „látjátok e amott az ős Kárpát tövében ama’ magyarhoni magzatot, mellyet szorgalom, megelé­­gültség, honszeretet ’s hűség jellemez ? Közel egy száza­da már, hogy az anyának keble után vágy; de bármeny­nyit kopogtat is, mégsem nyílik reá az alkotmány ajtaja, mellyet mostohája sem zárt el előle. Kárára vált az országnak a’ városok elleni szünetlen gyürközés, mert miután a’ városokat sem jure postliminii be nem czikkelyezte, sem másképen felölök nem rendel­kezett, csak az lehetett a’kérdés: mikint alkalmaztassák a’varsói kötés status quo-ja? vagy más szóval: miként használja a’ fejedelem felségi jogát ? Hogy a’ városok úgy elzálogosítás előtti, mint lengyel kormány alatti ki­váltságos állása ’s e’ szerint a’ varsói szerződésben em­lített status quoja megismertessék, a’ felség a’ városok el­len pert indíttatott, ’s miután e’per valamennyi kiváltsá­gokkal a’ legfelsőbb vizsgálaton is átment, a’ városokat országszerte kihirdetett kiváltság által úgy összesen ke­rületi , mint egyenkint városi hatóságaiban elrendezte, mint kerületet egészen azon hatósággal ruházván föl, mellyel már az elzálogosítás előtt birtak, ’s millyennel a’ jász-kun ’s hajdúvárosok kerületei bírnak; mint városokat egyenkint pedig épen azon városhatósági szerkezettel lát­ván el, melly a’ szabad kir. városok coordinatiójával tö­kéletesen megegyezik. Sem Szepes vármegyének, sem az országnak ez iránt észrevétele nem volt, később azon­ban támadt kifogás, ’s végre engedett az ország a’ sok lamentatiónak, ’s 1807-ben magát a’ kormány­nyal e’ részben egy eredménytelen, ’s ha sikerülendelt, még ká­rosabb oppositióba helyezte, mellynek tömkelegéből többé ki nem gázolhatott,’s az olly szépen kínálkozó alkalmat egy viszszakerü­lt koronatagnak dolgait úgy intézhetni,miszerint egy különvált néposztály egybeforrasztásának egy jobb kor hálával áldozandott volna, elszalasztotta. Ha most a’ városok visszakapcsolásáról volna szó, nehezen akadna ember széles e’ hazában, ki municipalis jogai megsemmi­sítésére szavazna, ’s nemde inkább egy szívvel lélekkel felkiáltanánk: „igaz jogok azok, mikkel a’ városok bír­nak , idegen hatalom sem nyúlt megcsonkításukhoz, erő­­sittessenek meg; de minthogy már Hunyady János alatt 1446-ban a’ városok visszaváltásáról hozott 14­­.czikkbe záradékul tétetett, hogy a’ haza javára jövedelmezzenek, és Széchenyi György kalocsai érsek is a’ honért kívánta visszaszerezni, ’s még Csebrovszky is illyféle ajánlattal kínálta meg az országot: kérjük tán inkább a’ felséget, kinek a’ városok visszaszerzését eléggé meg sem hálálhat­juk , hogy ezen nem reménylett uj jövedelmet országos hasznos intézetekre áldozza föl.“ ’S ha gravaminalis föld irás helyett, mellynek kivonata ha teljesül, az nemcsak a’ városok végromlására válnék, hanem közvetlen magát az országot is megsebzené; a’ városok folyamodása pár­­toltatik, az ország oppositionalis tömkelegéből egyszerre kibontakozik.—De hallom már ellenvetni, hogy a’ törvény­­hozás osztályosai követelhetnek; igen, ha alapja van a’ kö­vetelésnek. Itt az alkalom’s jog, lamentatio közben elszalasz­­tatott. — Magának Szepes vármegyének is a’ városok el­leni balfogás szülte pánczélozkodása ártalmára volt, ’s bal tacticája által magát az egyesülés lehetőségét is elzárta. A’ kérdés utolsó stádiumán az ország előtt minden ki­­csinyded bármelly forrásból költött érdeknek el kell né­­mulni, ’s a’ vitatkozás csak a’ körül foroghat, mit kíván a’városok, mit az ország java? Bár miként fogják is föl a’ városok saját ügyeiket, annyit mindenesetre föltehe­tünk , hogy ollyasmit sürgetni alig fognak, mi saját jólé­tükkel ellenkeznék. A’ véleményinitialásnak e’ szerint nem másutt, mint a’városok saját kérelmén kell sarkalni, a’ törvényhozás feladásához tartozván, azt az ország kitűzött rendszerével ’s törvényeivel egyeztetni, kiváltképen pedig ez alkalmat arra használni, hogy ,,a’ nemzetiség legyen az örökös alap“, a’conditio sine qua non, melly nélkül törvényhatósági ’s honpolgári jogot sem birni, sem gyakorolni ne lehessen, ez legyen az „a­l­a p s z i n e z e t“, mellyre a’ többi árnyéklatok festessenek, nehogy későb­ben itt is nemzetiségi botránykőbe ütközzünk. A’ nyelv köteléke a’ legerősb ’s legtartósb, melly az embereket egyesítheti, ’s illy egyesithetést ’s nemzetegységet csak a’ törvény magasabb álláspontja, támaszkodva a’ népszel­lem és szokások éltető elemeire fog eredményeztetni. Min­­dőn 1834-ben apr. 3-kán a’ békéltetőkről készített tör­vényjavaslat tárgyaltatott az országgyűlésen,­ az akkori elölülő a’ XVI városokra nézve olly elvet nyilvánított, mellyet egyedüli talpkőnek nevezhetni, ’s melly nélkül sikeresen az országgyűlés sem haladhat. Kimondá­t. i., hogy ha az ország őrei a’ városokat a’ vármegyével egyesíteni kí­vánják, ez csak úgy történhetik, mikint az 1802: 10 tör­­vényezikk útmutatása szerint a’ lanceatusokkal történt, kik az úgynevezett kis vármegyét tevék; hogy pedig ez megtörténhessék, szerződés kívántatik, ’s szerződést a’ városok meghallgatása ’s megegyezése nélkül nem is gon­dolhatni. Jelenleg tehát ott állunk, hogy egyesülést egy könnyen nem is képzelhetünk, ’s csak az a’ kérdés: mily­­lyen legyen ezután a’ szepességi XYI városok hatósági szerkezetének alakképlete? Ha az ország, hazánk megyei rendszeréhez, a’ kerületeket is ugyanazon hatósági kap­csolattal hozzáforrasztotta, ’s ugyanazon éltető alkotmá­nyos elemet beléjök is önteni kívánja, az ország érdeké­ben fekszik, hogy e’ kapcsolatokhoz a’XVI szepességi város végkerülete is főzessék, ’s a’ nemzeti alkotmá­nyos életerő az ország éjszaki végpontjában se hiányoz­zék. A’ kerületben öszpontosuló városok pedig egyenkint a’szerint rendeztessenek el, miképen az ország a’szab. kir. városokat elrendezni kívánja. A’ szepességi XVI vá­rosok elrendezési elvében még azon magkő is rejlik , mellyből idővel a’ sz. kir. városoknak kerületekrei elosz­tása is kisarjazhatik. Ez elvet nemcsak a’ szepességi XVI városok kerületi szerkezetében látjuk kifejtve, de némileg Fiume ’s Buccari kerületeiben és példa gyanánt a’ hét bányavárosokban is föltaláljuk. A’ megyehatósági rendszert alkotmányos tételünk palládiumának nevezget­­jük, ’s ha hinni szeretjük, ’s tapasztalásnál fogva hinnünk kell, hogy ebben sem ámitgatás, sem önmystificatio, sem Optimismus nincs, akkor e’ rendszernek a’ városokra le­hető kiterjesztése a’ középrendnek egy hatalmas rokono­­dási ’s nemzetisedési forrásává válhatik. Igaz ugyan, hogy az 1832/6 évi országgyűlésen a’ törvényszékek javaslatt elrendezésekor a’ két bányavárosok itélőszéke a’ városi szerkezet egyenlősége kedvéért el vala törlendő, ’s Besz­­tercze városa követének az itélőszék megtartása végett tett minden eröködései sem eszközölhettek elvváltoztatást, de ha a’ törvénykezésre nézve a’ tárnokszéki központosí­tás megállapittatik is­­), a’ politicai igazgatás rendszere még korán sincs eldöntve, ’s a’ kir. városoknak kerüle­­tekről osztályozása nemcsak a’ megyei rendszer színét vi­selhetné , hanem az országgyűlési szavazatjogra is, melly a’ kir. városokat leginkább aggódtatja, arányosabb mér­téket adhatna *1). A’ szepességi XVI városok administra­­tiójának egyes ágairól más alkalommal. — Ludvigh János. Egy-két specialitás. Épen midőn e’ lapok múlt számában arról szólanék, mikint igyekszik gróf Széchenyi István ur meghittebb barátim körét is el­lenem feluszítani, a’ nemes gróf „Wesselényi és Kossuth“ czim­ü czikkeinek X­ikét iktatta a’ Jelenkor­ba, ’s balcsillagzata úgy akará, hogy azon czikkével egy újabb kedélyháboritó bizonyságlevelet adna a’ közönség kezébe, mikint ő valóban feladatul tűzte ki magának kon­kolyt hinteni közém ’s barátim közé, ’s a’ barátságbontók díszes szerepét tehetsége szerint végigjátszani; mert egész czikke nem egyéb, mint törekvés: báró Wesselé­nyit ellenem fölingerelni. Vannak tények, mellyek vi­lágosabban szólanak, mint egész szóözön tehetné. Illyen ez is, ’s én sérteni vélném Wesselényi óriás jellemét, sérteni barátságát, mellyet életem dicsőségének ismerek, ha gr. Széchenyi István ur szívtelen tacticájára egye­bet felelnék, mint azt, hogy a’gróf báró Wesselé­nyi Miklóst teljességgel nem ismeri, vagy ismeretét el­felejtette, különben sem ezen czikket, sem általában azt, mit Wesselényiről irt, nem irta volna. — És valóban, hogy az ezúttal szögrül végről megilletni kívánt specialitásokra térjek: 1) lehetetlen volt mindnyá­junknak, kik báró Wesselényi Miklóst — kinek tiszta keble nyílt és átlátszó mint egy üvegház — polgári pályáján tisztelő figyelemmel kisértük, — lehetetlen volt két-összecsapva nem csudálkoznunk azon csalkép fölött, mellyet gróf Széchenyi István ur Wesselényiről adott­ — egy terroristának festi őt, ki örömét lelte, a’ kor­mánynyal szemközt örökös tusát keresni, ki rettegtetéssel akart a’ kormánytól egyet mást kicsikarni ’stb. — Boldog isten! éveket élni együtt, mikint a’ gróf élt Wesselényivel, a’ legmeghittebb, legtestvériebb barátság lábán, ’s ennyire fel nem fogni, ennyire meg nem érteni azon férfiú irányát, jellemét, lelkületét, ki mellén—mondhatnék — ablakot hor­dott , mellyen át szive szivébe mindenki betekinthetett. — Maroknyi napjaink gyorsan letűnnek, ’s eljö a’ kor, midőn a’ história hozand ítéletet mindkettejök fölött; de a’ voná­sokat , miket gr. Széchenyi journalistai harczában föl— jegyze Wesselényiről, a’ história el fogja vetni kér­­lelhetlenül. — És mit mondjak arról, hogy a’ gróf azon szellemi torzképet, mellyet Wesselényiről adott, is­kolájára is kiterjeszti? — Szabad legyen erre az Erdélyi Híradó 12-ik számából néhány sort idéznem, mert annak minden betűje igaz. — „Hol létezik párt, hol az ember Ma­gyarhonban , ki a’ kormánynyal szemben tusát keres, ki a’ feszültségnek örülne, ki nem kívánná minden józan áron az együtthatást megvásárolni ?------Hol a’ tér, mellyen e’ vak ellenzék kormányelleni síkra talál ? tán a’ P. Hírlap ? *) Most már a’ kir. városok közül is többen a’ kir. curiában kíván­ják birói hatalmukat öszpontosítani. — S­z­e­r­k' **) Ez igen nehéz kérdésről igénytelen véleményünket a’jövőszám­­ban mondandjuk meg. - S­z­e­r­k. 31

Next