Pesti Hírlap, 1843. január-június (209-260. szám)
1843-02-26 / 225. szám
Vasárnap ' ® 15 Februar 26. 1843. pesti hírlap. iIimi w M»»*PanMg«aaMMBÉ>it*Sau~-i.^«aCOH^C5g^ggggBMgÉgrfgMlMÉgB^gBggg*MMBfi■■'inain <mwwrmiílmOaúmmmirrrwSSSSSBSSSSBSMlMIW1 Megjelenik e’ lap minden héten kétszer: csütörtökön és vasárnap. Félévi előfizetés a’ két fővárosban házhozhordással 5 frt, borítékban 6 frt, postán borítékban 6 frt pengő pénzben. — Előfizethetni helyben Landerer Lajos kiadó tulajdonosnál, hatvani utcza Horváth-házban 483-ik szám alatt, egyébütt minden császári királyi postahivatalnál. — Az ausztriai birodalomba ’s egyéb külföldi tartományokba küldetni kívánt példányok iránt a’ megrendelés csak a’ bécsi császári főpostahivatal utján történhetik. — Mindenféle hirdetmények fölvétetnek , ’s egy-egy hasábsorért petit betűkkel 5 pengő krajezár számittatik. TARTALOM: Halálozások. Vezérczikk: (Kir. városi szavazatirány). Felszólítás a’ Pesten felállítandó protestáns főiskola ügyében. Szerény óhajtás a’ fővárosbani személy és vagyonbátorság körül. Fővárosi újdonságok. Adakozás. Vaknevelő intézet. Alapítvány. Nemzeti szinház. Megyei dolgok: S a bocs, (hamis bankjegy; gyógyszertár-engedélyezési jog; nógrádi felirás, Sz. Fehérvár körlevele; tűzkármentesítés; házi adó körüli biztosság; hatalomkar). Zó- lyom, (a’ körelutasitás többi pontjai.) Ung, (birtok és hivatal képesség.) Barsból, rövid közlés. Külföldi napló. Ausztria. Szerbia. Éjszakamerikai egyesült státusok. Nagybrittania és Izland. Frank-, Spanyol- és Poroszban. Értekező: (Sz. királyi Debreczen városa véleménye a’ sz. királyi városok rendezéséről (Hivatalos tudósítások. Hirdetések. MAGYARORSZÁG és ERDÉLY. Halálozás. (Bereits, febr. 13.) Ma halt meg gróf Sztáray Albert, élte 58 évében Nagymihályban.— Római nagyságú atyjának —kihalni is úgy mint élni nagyszerűen tudott — kora vesztése után, kellő pályát nem tudva Vagy nem akarva lenni roppant tehetségeinek, egyedül álla itt, vagy olly körökben, mik az ő magasságát érzetni el nem mulaszthaták. ’S ő érzé ezt, és élete a’ viszony taján aristocratismus typusa jön, de ennek minden fényoldalaival. A’ kimondott szó embere megtörhetlenül, a’ legparányibb gazdaságbeli ügyekben is, meghajlani nem tudó senki és semmi iránt; széles olvasottsága ’s tehetségeivel korát túlszárnyalva, nevelésének szenveivel a’ porladozó múlt dicsőségeit esdve vissza, a’ jelenkorban tehát meghonosulni nem tudó lovag volt, mint Bayard vagy Berlichingen valának. — Elrettentve a’ megyei élet „ónja“ által, figyelemmel kapott meg minden habgyűrüt az összes állapotok tengerén; ’s a’ hatalomnak, mellynek neve: nyilvánosság, magasb áldozatot journalistai részvéténél nem nyujthatott. Teljesen leírva nemzetünk nyelvét, megszokás- vagy bátortalanságból, franczia vagy latinon dolgozott, mellynek classicusait utolsó betegségében is könyv nélkül szavaltatá gyermekével. Élte alkonyát hosszas gyógyithatlan sinlödés és apró gyermekei fátyolozák el,’s titkos perczekben könyökre, imára lágyiták az érczkebest. Nincs helye itt az elveket venni bonczkés alá, miknek e’ férfiú testté vált igéje volt; de azt ismétlen merjük, hogy Sztárayban a’stabilismus vagy fontolgatás elve legelső bajnokai egyikét veszté el. És Jerikó falai fölött egy sötét sors látszik fellegzeni. Egy év elött épen gr. Dessewffy Aurél, nélkülözhetlen csak azért is, mert egyetlen vagy legalább első journalistai tehetség vala köztök; most gr. Sztáray Albert .... a’ fényes triumvirátusnak egy lánczszeme csügg még az életen. — Kazinczy Gábor. Fodróczy Zsigmond, a’ zágrábi kerületi tábla ülnöke, több megyebeli t.biró ’s Buccari város patríciusa, f. h. 1- jén, — Spindler Ignácz nagyszombati harminczados f. é. jan. 15-kén, — Poor János nádszeghi sómázsamester febr. 2-kán, — Csermák Antal ungvári kam. beszedőtiszti írnok f. é. jan. 15-kén meghaláloztak. (H .k.) Vezérczikk. (Kir. városi szavazatarány.) Mai ’s mult számunkban közlök Debreczen városa határozatit ; a’ jövőben Kassa városáét közlendjük. — Amannak alapelveit ollyanoknak hiszszük, mellyek egyedül képesek a’ bonyolult kérdés szerencsés megoldásához vezetni; ’s az osztályérdekében felülemelkedett valódi alkotmányos szellemet, a’ nemzeti érdekegyesítésre vonatkozó assimilationalis irányt, a’ képviseleti rendszer elemeihez közelítést, lehetetlen szives rokonszenvvel nem üdvözlenünk, bárha a’ berendezés némelly részleteire nézve igénytelen véleményünkben eltérünk is, a’ mint ezt közel alkalommal őszintén előadandjuk. — Kassa városa (kivonatban közlendő) határozata ellenben tele van harczias szellemmel. Nem idegen ugyan a’ beligazgatási reformoktól , de kemény tiltakozással kimondja, hogy ezt koránsem azért teszi, mivel a’ nemesi rend azt a’ városok országgyűlési szavazata föltételének állítja, sőt inkább ezen igényt zsarnokságnak bélyegzi, és kijelenti, hogy magát a’ nemesi rend kegyelmére, discretiójára nem bízza, hanem először minden kir. városnak teljes mértékű individuális szavazatot követel, (vagyis: azt akarja, hogy az 547 ezer lakost számláló 47 kir. városnak tanácsa szabjon törvényt az országnak) ’s ha először az individuális szavazat megadatik, majd azután belé ereszkedik a’ városi szerkezet javításába; ha pedig meg nem adatik, el akarja hagyni az országgyűlést, és felszólítja a’ városokat, hogy egyet értsenek, ’s meggyőződésüket subordinálják. — így sz. kir. Kassa városa; — megköszönhetik neki a’ testvérvárosok, mert már említők, hogy ha e’ kérdés a’ corpus juris tömkelegébe visszavezéreltetnék, legelső eredménye az volna,hogy 23 kir. város az országgyűlésről kirekesztetnék. — Mi egészen más alkotmányos szellem szól Debreczen és Szatmár-Németi végzéseiből, mellyek férfiasan kimondják (mit mindenki hiszen az egész országban), hogy a’ kir. városok országgy.űllását változtatni, mig belszerkezetök ’s követválasztási módjuk igy marad, épen nem tanácsos, azaz: hazánkra nézve (’s mi bátran merjük mondani, magokra a’ kir. városok polgáraira nézve is) veszedelmes cselekvény volna. Erősen meg vagyunk győződve, hogy ha sz. kir. Kassa városa nemes tanácsa ’s választópolgárközönsége, azt akarná (mit teljeséggel nem hiszünk), hogy az egész dologból semmi se legyen, hanem maradjon minden a’ mint volt, erre ugyan említett végzésénél sikeresebb eszközt nem választhatna; — mert mi volna szerinte a’dolog kimenetele? — — lárma, czivódás, hatalmas dictiók, súrlódások, idővesztegetés , tiltakozások, és végső végül — — semmi. Sem voks, sem coordinatio. Azokhoz tartozunk, kik a’ kir. városok ügyével az olcsó liberalismus meddő dissertationalis játékát űzni nem akarják, hanem szívből lélekböl óhajtják, hogy a’dologból valami legyen, azok után tehát, mik a’városok rendezéséről ’s országgyűlési állásuk emelésének föltételeiről lapjainkban immár mondva voltak, kötelességünknek ismerjük a’ kérdés legnehezebb részéről, a’ városok országgy. szavazata arányosításáról is megkezdeni a’ fejtegetést, annyival inkább, mivel keringnek a’ kir. városok köréből gyönyörű körlevelek, és sok megye által meleg rokonszenvvel fogadtatnak, és több megye kimondá, hogy a’ városok szavazatainak kellő előzmények után arányos nyomatékot adni kíván; de minő legyen ezen arány ? azaz : hány szavazat adassék törvény által a’ kir. városoknak? ’s mikép osztassák az fel közöttük? erről, mind városok, mind vármegyék mélyen hallgatnak; úgy látszik, a’kérdést mindenki kerüli; pedig egyszer csak belé kell az almába harapni, ha még olly savanyú legyen is. —Azonban kijelentjük, mikint nem csak magunknak nem tulajdonítunk annyi tehetséget, hogy a’ szerfelett nehéz kérdést helyesen megoldani képesek volnánk; de sőt azt olly nehéz feladatnak hiszszük, melly részleteiben, sajátlagos körülményeink között, a’ legerösb egyénnek magánytehetségét is alkalmasint meghaladja, minthogy arányosításnál, hacsak parancsoló önkény szerint nem akarjuk a’ csomót ketté vágni, a’ politicai számtan alkalmazása kikerülhetlen; mi magyarok pedig biztos statisticai adatokkal a’ számvitelnél alapul szolgálandókkal elannyira nem bírunk, hogy mig például derék szorgalmas barátunk Fényes Elek ur Pest népességét 64,371-re, Budáét 31,245-re, Pozsonyét 30,364-re, Szabadkáét 31,720-ra teszi, Bárándy ur Pestet 86,800-ra, Budát 40,400-ra, Pozsonyt 38,000-re, Szabadkát 45,600-ra számítja, mi egy bizonyos számú voksoknak Fényes szerint 547,338, Bárándy szerint pedig 629,770 főnyi népességű 47 kir. város közti felosztásánál igen nagy különbséget teszen. Véleményünknek tehát nemcsak semmi apodieticai értéket nem tulajdonítunk, sőt azt igen sok nyomós ellenvetést szenvedhetőnek előre is elismerjük, ’s azokat, kiknek nézeteink előadása a’ nehéz kérdés körüli jószándéku eszmecserére talán ösztönül szolgáland, tisztelettel csak arra kérjük: méltóztassanak ne csak nehézségekre ’s ellenvetésekre szorítkozni, mert ez ollyan kérdés, hogy nem lehet irántai vélemény, melly igen nyomós ellenvetéseket ne szenvedhetne; hanem, ha velünk egyet nem értenek, más positiv tervet is előadni, melly ha úgy elv és alap mint practicabilitás tekintetében a’ bírálatot jobban kiállja, mint a’ miénk, nem késendünk annak elfogadására nyilatkozni. — Practicabilitást nem ok nélkül említőnk, mert különös figyelembe vétetni kérjük, hogy nem tabula rasa van előttünk, mellyre az elmélet bár legjózanabb dictatumait tetszésünk szerint felirogathatnak , hanem vannak létező viszonyok és létező körülmények, mellyeket a’ mint elvitatni, úgy tekintetlenül hagyni lehetetlen; föltéve mindig, hogy valósággal’s komolyan akarjuk, miszerint a’ dologból valami legyen, ’s liberalismusunkkal sem gúnyt, sem ámítást űzni nem szándékunk. Mindenek előtt szükség tehát, némi általános elveket előrebocsátanunk, mellyek eszmélkedésünk induló pontját meghatározzák. 1-ső elv az, hogy a’ kir. városok országgyűlési állásának rendezését az egész országgyűlés coordinatiojával összekötni, vagyis amazt ettől felfüggeszteni, az országnak nincs szándékában; hanem ezúttal a’ kir. városokon kívül legfölebb még (a’ mint mi óhajtanék) a’ kerületek (’s köztük a’ szepességi XVI város kerülete) országgyűlési állásának meghatározásába bocsátkozandik. — Mi egy pillanatig sem kétségeskedünk oda nyilatkozni, hogy az alkotmányos Magyarországot, most a’ reformok kezdetén egy-egy nagyobb szerencsétlenség alig érhetné, mint minő volna az országgyűlési coordinatióba ereszkedés , mellynek tömkelegéből a’ szabadulásnak legkevesbbé (de mégis igen) káros módja csak az lehetne, ha tömérdek időpazarlás, ingerültség és sok utófájdalmat nemzendő boszús súrlódások után az egész dologból semmi sem lenne. Ismerjük ugyan az ellenvetést, hogy nincs nagyobb anomália, mint rendezetlen testülettel rendezni, ámde ez sokkal kisebb baj, mint minő volna a’ jogveszély, ’s a’ szabályok mechanismusa közti megkövesedés, melly okvetlenül következnék, ha országgyűlésünk általános rendezéséhez látnánk, mielőtt átalakulásunk processusában, a’ még hiányzó elemek kifejlettek ’s a’ szükséges előzmények foganatba mentek volna; különben is alig van a’ reform mezején a’ törvényhozó testület szabályozásánál nagyobb feladat, ha tehát ezt rendezetlen országgyűlés által eszközölni nem anomalia, egyéb még kevesbbé anomalia. — És igy 2- ik fő elv, hogy a’kir. városok országgyűlési állásának szabályozásánál a’ megyék szavazatait adott számnak kell tekinteni, melly arányosító mértékül szolgál, de maga jelenleg arányosítás alá nem jő. — Ez igen fontos körülmény a’ városi szavazatok meghatározására nézve, ’s iránta csak annyit kívánunk megjegyezni, hogy ha valaki érezvén, mikint például Ruszt városának lehetetlen olly mértékű szavazatot adni, mint Bihar vármegyének, a’ töredékes (fractionális) szavazat eszméjével pedig megbarátkozni nem tudván, egyenlítés végett azt javaslaná, hogy Ruszt ugyan kapjon egy szavazatot, de Bihar megye kapjon 30-at, ezzel tulajdonképen a’ fractionalis eszmén semmit sem változtatott; mert a’ dolog épen oda megy ki, mintha mondaná: Bihar megye egyet számit, tehát számítson Ruszt 'ávad részt; azt nem is említve, hogy egy megyének több szavazatot adni, ’s azt vagy egy, vagy külön szavazattal csak egymás ellenében biró két követ által képviseltetni,a’ votum curiatum vészmezejére vezető szerencsétlen gondolat; külön szavazatokkal biró több követekre bízni pedig, az utasitványozás eszméjével össze nem egyeztethető. 3- ik a 1apev , hogy a’ melly kir. város, már az országgyűlésen van, attól az országrendi jog el ne vétessék; a’ szavazatreform tehát, ezen részlegi stádiumában ne úgy történjék, mint Angliában történt, hol egy korhadt helység a’ parliamentből kirekeszteték, ’s elvett szavazata egy annakelőtte nem képviselt községnek adaték, hanem történjék bizonyos számú szavazatnak a’ királyi városokra ruházása ’s annak minden már országgyűlésen lévő kir. városok közti aránylagos felosztásával. Ezt természetesen következőnek hiszszük azon 4- ik alapelvből, miszerint úgy vélekedünk, hogy ezen részlegi parliament-reform az országrendi fogalom köréből jelenleg ki nem vehető, ennek körében pedig a’ törvényhatósági eszmétől el nem választható. És tulajdonképen ez az, mi a’ kérdés megoldását olly mondhatlanul nehézzé teszi; mit azonban nem mellőzhetünk , nem is ignorálhatunk, ha tudnillik gyakorlati eredményt óhajtunk , nem puszta szóvirág játékot, vagy ürügyet szép módjával semmit sem tenni, ’s a’ dolgot mostani több mint gúnyos állásban hagyni.—Tökéletesen megvagyunk ugyan győződve, hogy a’ mikint jognak birtokosa csak személy lehet, úgy a’ képviseleti rendszernek is, más okszerű alapja, más mérője nem lehet, mint a’személyszám.— Éjszakamerikának alkotmányában azon szabály van felállítva , hogy a’ tartományok minden 40 ezer lélek után egy követet küldjenek a’ congressusba; — minden 10—ik évben népszámitás történik , ’s a’ mondott arány kiegyenlittetik. Hol a’ szavazat-arányosítás nem ezen elvre épül, hanem bizonyos helyhez köttetik, ott a’ népképviselet eszméje össze van zavarva a’ helyképviselet eszméjével. — Ezhogy példát említsünk) az angol reformbill főhibája; ez az oka, miérthogy az nem termé meg azon gyümölcsöket, azon megnyugvást ’s megelégedést, melylyel alkotóinak optimismusa magát ketsegteté. — Azonban bármiként legyen is ez , tagadhatlannak véljük, hogy mig alkotmányunkba a’ nép be nem vétetik, következőleg törvényhozásunk a’ népképviselet elvére nem építtetik (mikor aztán követküldés tekintetében a’ megyék ’s kir. városok közti határfal természetesen magában elenyészik, mert nem Szabadka és Bács vármegye, hanem például 50—60 ezer ember küldene egy követet) —mindaddig — mondom — az országrendiség eszméjére, következőleg a’ törvényhatósági fogalomra is kell számvetésünket építenünk. Mindazáltal habár az országrendiség eszméjétől menekedni nem lehet, ’s és azért nincs ideje az országgyűlés általános rendezésének, mégis 5- ik alapelvnek veszszük,hogy a’ személyszámot úgy a’ polgári és nemesi rend közti szavazatarány egyik tényezőjének föl kell venni, mint különösen a’ most ren-33