Pesti Hírlap, 1843. január-június (209-260. szám)

1843-02-26 / 225. szám

Vasárnap ' ® 15 Februar 26. 1843. pesti hírlap. iIimi w M»»*PanMg«aaMMBÉ>it*Sau~-i.^«aCOH^C5g^ggggBMgÉgrfgMlMÉgB^gBggg*MMBfi■■'inain <mwwrmiílmOaúmmmirrrwSSSSSBSSSSBSMlMIW1 Megjelenik e’ lap minden héten kétszer: csütörtökön és vasárnap. Félévi előfizetés a’ két fővárosban házhozhordással 5 frt, borítékban 6 frt, postán borítékban 6 frt pengő pénzben. — Előfizethetni helyben Landerer Lajos kiadó tulajdonosnál, hatvani utcza Horváth-házban 483-ik szám alatt, egyébütt minden császári királyi postahivatalnál. — Az ausztriai birodalomba ’s egyéb külföldi tartományokba küldetni kívánt példányok iránt a’ megrendelés csak a’ bécsi császári főpostahivatal utján történhetik. — Mindenféle hirdetmények fölvétetnek , ’s egy-egy hasábsorért petit be­tűkkel 5 pengő krajezár számittatik. TARTALOM: Halálozások. Vezérczikk: (Kir. városi sza­vazatirány). Felszólítás a’ Pesten felállítandó protestáns főiskola ügyében. Szerény óhajtás a’ fővárosbani személy és vagyonbátorság körül. Fővárosi újdonságok. Adakozás. Vak­­nevelő intézet. Alapítvány. Nemzeti szinház. Megyei dol­gok: S a b­o­­­c­s, (hamis bankjegy; gyógyszertár-engedé­lyezési jog; nógrádi felirás, Sz. Fehérvár körlevele; tűz­kármentesítés; házi adó körüli biztosság; hatalomkar). Z­ó- l­y­o­m, (a’ körelutasitás többi pontjai.) U­n­g, (birtok és hivatal képesség.) B­a­r­s­b­ó­l, rövid közlés. Külföldi napló. Ausztria. Szerbia. Éjszakamerikai egyesült státusok. Nagy­­brittania és Izland. Frank-, Spanyol- és Poroszban. Értekező: (Sz. királyi Debreczen városa véleménye a’ sz. királyi váro­sok rendezéséről (Hivatalos tudósítások. Hirdetések. MAGYARORSZÁG és ERDÉLY. Halálozás. (Bereits, febr. 13­.) Ma halt meg gróf Sztáray Albert, élte 58 évében Nagymihályban.— Római nagyságú atyjának —ki­halni is úgy mint élni nagy­szerűen tudott — kora vesztése után, kellő pályát nem tudva Vagy nem akarva lenni roppant tehetségeinek, egye­dül álla itt, vagy olly körökben, mik az ő magasságát ér­zetni el nem mulaszthaták. ’S ő érzé ezt, és élete a’ vi­szony taján aristocratismus typusa jön, de ennek minden fényoldalaival. A’ kimondott szó embere megtörhetlenül, a’ legparányibb gazdaságbeli ügyekben is, meghajlani nem tudó s­e­n­k­i és semmi iránt; széles olvasottsága­ ’s te­hetségeivel korát túlszárnyalva, nevelésének szenveivel a’ porladozó múlt dicsőségeit esdve vissza, a’ jelenkorban tehát meghonosulni nem tudó lovag volt, mint Bayard vagy Berlichingen valának. — Elrettentve a’ megyei élet „­­ónja“ által, figyelemmel kapott meg minden habgyű­­rüt az összes állapotok tengerén; ’s a’ hatalomnak, melly­­nek neve: nyilvánosság, magasb áldozatot journalistai részvéténél nem nyujthatott. Teljesen leírva nemze­tünk nyelvét, megszokás- vagy bátortalanságból, fran­­czia vagy latinon dolgozott, mellynek classicusait utol­só betegségében is könyv nélkül szavaltatá gyermeké­vel. Élte alkonyát hosszas gyógyithatlan sinlödés és apró gyermekei fátyolozák el,’s titkos perczekben könyök­re, imára lágyiták az érczkebest. Nincs helye itt az elve­ket venni bonczkés alá, miknek e’ férfiú testté vált igéje volt; de azt ismétlen merjük, hogy Sztárayban a’stabi­­lismus vagy fontolgatás elve legelső bajnokai egyikét vesz­té el. És Jerikó falai fölött egy sötét sors látszik fellegze­­ni. Egy év elött épen gr. Dessewffy Aurél, nélkülözhet­­len csak azért is, mert egyetlen vagy legalább első jour­nalistai tehetség vala köztök; most gr. Sztáray Albert .... a’ fényes triumvirátusnak egy lánczszeme csügg még az életen. — Kazinczy Gábor. Fodróczy Zsigmond, a’ zágrábi kerületi tábla ülnöke, több megyebeli t.biró ’s Buccari város patríciusa, f. h. 1- jén, — Spindler Ignácz nagyszombati harminczados f. é. jan. 15-kén, — Poor János nádszeghi sómázsamester febr. 2-kán, — Csermák Antal ungvári kam. beszedő­­tiszti írnok f. é. jan. 15-kén meghaláloztak. (H .k.) Vezérczikk. (Kir. városi szavazatarány.) Mai ’s mult számunkban közlök Debreczen városa hatá­rozatit ; a’ jövőben Kassa városáét közlendjü­k. — Aman­nak alapelveit ollyanoknak hiszszü­k, mellyek egyedül ké­pesek a’ bonyolult kérdés szerencsés megoldásához ve­zetni; ’s az osztályérdekében felülemelkedett valódi al­kotmányos szellemet, a’ nemzeti érdekegyesítésre vonat­kozó assim­ilationalis irányt, a’ képviseleti rendszer ele­meihez közelítést, lehetetlen szives rokonszenvvel nem üdvözlenünk, bárha a’ be­rendezés némelly részleteire nézve igénytelen véleményünkben eltérünk is, a’ mint ezt közel alkalommal őszintén előadandjuk. — Kassa városa (kivonatban közlendő) határozata ellenben tele van har­­czias szellemmel. Nem idegen ugyan a’ beligazgatási re­formoktól , de kemény tiltakozással kimondja, hogy ezt koránsem azért teszi, mivel a’ nemesi rend azt a’ váro­sok országgyűlési szavazata föltételének állítja, sőt in­kább ezen igényt zsarnokságnak bélyegzi, és kijelenti, hogy magát a’ nemesi rend kegyelmére, discretiójára nem bízza, hanem először minden kir. városnak tel­jes mértékű individuális szavazatot követel, (vagyis: azt akarja, hogy az 547 ezer lakost számláló 47 kir. vá­rosnak tanácsa szabjon törvényt az országnak) ’s ha először az individuális szavazat megadatik, majd azután belé ereszkedik a’ városi szerkezet javításába; ha pedig meg nem adatik, el akarja hagyni az országgyűlést, és felszólítja a’ városokat, hogy egyet értsenek, ’s meggyő­ződésüket subordinálják. — így sz. kir. Kassa városa; — megköszönhetik neki a’ testvérvárosok, mert már em­lítők, hogy ha e’ kérdés a’ corpus juris tömkelegébe­­ visszavezéreltetnék, legelső eredménye az volna,­hogy 23 kir. város az országgyűlésről kirekesztetnék. — Mi egé­szen más alkotmányos szellem szól Debreczen és Szatmár-Németi végzéseiből, mellyek férfiasan ki­mondják (mit mindenki hiszen az egész országban), hogy a’ kir. városok országgy.­űllását változtatni, m­ig belszer­­kezetök ’s követválasztási módjuk igy marad, épen nem tanácsos, azaz: hazánkra nézve (’s mi bátran merjük mondani, magokra a’ kir. városok polgáraira nézve is) ve­szedelmes cselekvény volna. Erősen meg vagyunk győződve, hogy ha sz. kir. Kassa városa nemes tanácsa ’s választópolgárközönsége, azt akarná (mit teljeséggel nem hiszünk), hogy az egész do­logból semmi se legyen, hanem maradjon minden a’ mint volt, erre ugyan említett végzésénél sikeresebb eszközt nem választhatna; — mert mi volna szerinte a’dolog ki­menetele? — — lárma, czivódás, hatalmas dictiók, súr­lódások, idővesztegetés , tiltakozások, és végső végül — — semmi. Sem voks, sem coordinatio. Azokhoz tartozunk, kik a’ kir. városok ügyével az ol­csó liberalismus meddő dissertationalis játékát űzni nem akarják, hanem szívből lélekböl óhajtják, hogy a’dolog­ból valami legyen, azok után tehát, mik a’városok ren­dezéséről ’s országgyűlési állásuk emelésének föltételei­ről lapjainkban immár mondva voltak, kötelességünknek ismerjük a’ kérdés legnehezebb részéről, a’ városok or­szággy. szavazata arányosításáról is megkezdeni a’ fejte­getést, annyival inkább, mivel keringnek a’ kir. városok köréből gyönyörű körlevelek, és sok megye által meleg rokonszenvvel fogadtatnak, és több megye kimondá, hogy a’ városok szavazatainak kellő előzmények után arányos nyomatékot adni kíván; de minő legyen ezen arány ? az­az : hány szavazat adassék törvény által a’ kir. városok­nak? ’s mikép osztassák az fel közöttük? erről, mind városok, mind vármegyék mélyen hallgatnak; úgy látszik, a’kérdést mindenki kerüli; pedig egyszer csak belé kell az almába harapni, ha még olly savanyú legyen is. —Azon­ban kijelentjük, mikint nem csak magunknak nem tulaj­donítunk annyi tehetséget, hogy a’ szerfelett nehéz kér­dést helyesen megoldani képesek volnánk; de sőt azt olly nehéz feladatnak hiszszü­k, melly részleteiben, sajátlagos körülményeink között, a’ legerösb egyénnek magánytehet­ségét is alkalmasint meghaladja, minthogy arányosításnál, hacsak parancsoló önkény szerint nem akarjuk a’ csomót ketté vágni, a’ politicai számtan alkalmazása kikerülhet­­len; mi magyarok pedig biztos statisticai adatokkal a’ számvitelnél alapul szolgálandókkal elannyira nem bírunk, hogy mig például derék szorgalmas barátunk Fényes E­lek ur Pest népességét 64,371-re, Budáét 31,245-re, Pozsonyét 30,364-re, Szabadkáét 31,720-ra teszi, Bá­rán­d­y ur Pestet 86,800-ra, Budát 40,400-ra, Pozsonyt 38,000-re, Szabadkát 45,600-ra számítja, mi egy bizo­nyos számú voksoknak Fényes szerint 547,338, Bá­rán­d­y szerint pedig 629,770 főnyi népességű 47 kir. város közti felosztásánál igen nagy különbséget teszen. Véleményünknek tehát nemcsak semmi apodieticai ér­téket nem tulajdonítunk, sőt azt igen sok nyomós ellenve­tést szenvedhetőnek előre is elismerjük, ’s azokat, kiknek nézeteink előadása a’ nehéz kérdés körüli jószándéku esz­mecserére talán ösztönül szolgáland, tisztelettel csak arra kérjük: méltóztassanak ne csak nehézségekre ’s ellenve­tésekre szorítkozni, mert ez ollyan kérdés, hogy nem le­het irántai vélemény, melly igen nyomós ellenvetéseket ne szenvedhetne; hanem, ha velünk egyet nem értenek, más positiv tervet is előadni, melly ha úgy elv és alap mint practicabilitás tekintetében a’ bírálatot jobban kiállja, mint a’ miénk, nem késendünk annak elfogadására nyilatkozni. — Practicabilitást nem ok nélkül említőnk, mert különös figyelembe vétetni kérjük, hogy nem tabula rasa van előttünk, mellyre az elmélet bár legjózanabb dictatumait tetszésünk szerint felirogathatnak , hanem vannak létező viszonyok és létező körülmények, mellyeket a’ mint el­vitatni, úgy tekintetlenül hagyni lehetetlen; föltéve min­dig, hogy valósággal’s komolyan akarjuk, miszerint a’ dologból valami legyen, ’s liberalismusunkkal sem gúnyt, sem ámítást űzni nem szándékunk. Mindenek előtt szükség tehát, némi általános elveket előrebocsátanunk, mellyek eszmélkedésünk induló pont­ját meghatározzák. 1-ső elv az, hogy a’ kir. városok országgyűlési állá­sának rendezését az egész országgyűlés coordinatiojá­­val összekötni, vagyis amazt ettől felfüggeszteni, az or­szágnak nincs szándékában; hanem ezúttal a’ kir. váro­sokon kívül legfölebb még (a’ mint mi óhajtanék) a’ kerü­letek (’s köztük a’ szepességi XVI város kerülete) ország­gyűlési állásának meghatározásába bocsátkozandik. — Mi egy pillanatig sem kétségeskedünk oda nyilatkozni, hogy az alkotmányos Magyarországot, most a’ reformok kezdetén egy-egy nagyobb szerencsétlenség alig érhetné, mint minő volna az országgyűlési coordinatióba ereszke­dés , mellynek tömkelegéből a’ szabadulásnak legkevesbbé (de mégis igen) káros módja csak az lehetne, ha tömér­dek időpazarlás, ingerültség és sok utófájdalmat nemzen­­dő boszús súrlódások után az egész dologból semmi sem lenne.­­ Ismerjük ugyan az ellenvetést, hogy nincs na­gyobb anomália, mint rendezetlen testülettel rendezni, ám­de ez sokkal kisebb baj, mint minő volna a’ jogveszély, ’s a’ szabályok mechanismusa közti megkövesedés, m­elly okvetlenül következnék, ha országgyűlésünk általános rendezéséhez látnánk, mielőtt átalakulásunk processusá­­ban, a’ még hiányzó elemek kifejlettek ’s a’ szükséges előzmények foganatba mentek volna; különben is alig van a’ reform mezején a’ törvényhozó testület szabályozásá­nál nagyobb feladat, ha tehát ezt rendezetlen országgyű­lés által eszközölni nem anomalia, egyéb még kevesbbé anomalia. — És igy 2- ik fő elv, hogy a’kir. városok országgyűlési állá­sának szabályozásánál a’ megyék szavazatait adott szám­nak kell tekinteni, melly arányosító mértékül szolgál, de maga jelenleg arányosítás alá nem jő. — Ez igen fontos körülmény a’ városi szavazatok meghatározására nézve, ’s iránta csak annyit kívánunk megjegyezni, hogy ha valaki érezvén, mikint például Ruszt városának lehetetlen olly mértékű szavazatot adni, mint Bihar vármegyének, a’ tö­redékes (fractionális) szavazat eszméjével pedig megba­rátkozni nem tudván, egyenlítés végett azt javaslaná, hogy Ruszt ugyan kapjon egy szavazatot, de Bihar megye kap­jon 30-at, ezzel tulajdonképen a’ fractionalis eszmén sem­mit sem változtatott; mert a’ dolog épen oda megy ki, mintha mondaná: Bihar megye egyet számit, tehát számít­son Ruszt '­áv­ad részt; azt nem is említve, hogy egy megyének több szavazatot adni, ’s azt vagy egy, vagy kü­lön szavazattal csak egymás ellenében biró két követ által képviseltetni,a’ votum curiatum vészmezejére ve­zető szerencsétlen gondolat; külön szavazatokkal biró több követekre bízni pedig, az utasitványozás eszméjével össze nem egyeztethető. 3- ik a 1­a­p­e­­­v , hogy a’ melly kir. város, már az or­szággyűlésen van, attól az országrendi jog el ne vétessék; a’ szavazatreform tehát, ezen részlegi stádiumában ne úgy történjék, mint Angliában történt, hol egy korhadt helység a’ parliamentből kirekeszteték, ’s elvett szavazata egy an­­nakelőtte nem képviselt községnek adaték, hanem történ­jék bizonyos számú szavazatnak a’ királyi városokra ru­­házása­ ’s annak minden már országgyűlésen lévő kir. városok közti aránylagos felosztásával.­­ Ezt természete­sen következőnek hiszszük azon 4- ik alap­elv­ből, miszerint úgy vélekedünk, hogy ezen részlegi parliament-reform az országrendi fogalom köréből jelenleg ki nem vehető, ennek körében pedig a’ törvényhatósági eszmétől el nem választható.­­ És tulaj­donképen ez az, mi a’ kérdés megoldását olly mondhat­­lanul nehézzé teszi; mit azonban nem mellőzhetünk , nem is ignorálhatunk, ha tudnillik gyakorlati eredményt óhaj­tunk , nem puszta szóvirág játékot, vagy ürügyet szép módjával semmit sem tenni, ’s a’ dolgot mostani több mint gúnyos állásban hagyni.—Tökéletesen megvagyunk ugyan győződve, hogy a’ mikint jognak birtokosa csak személy lehet, úgy a’ képviseleti rendszernek is, más okszerű alapja, más mérője nem lehet, mint a’személyszám.— Éjszakamerikának alkotmányában azon szabály van felál­lítva , hogy a’ tartományok minden 40 ezer lélek után egy követet küldjenek a’ congressusba; — minden 10—ik évben népszámitás történik , ’s a’ mondott arány kiegyen­­littetik. Hol a’ szavazat-arányosítás nem ezen elvre épül, hanem bizonyos helyhez köttetik, ott a’ népképviselet eszméje össze van zavarva a’ helyképviselet eszméjével. — Ez­­hogy példát említsünk) az angol reformbill fő­hibája; ez az oka, miérthogy az nem termé meg azon gyümölcsöket, azon megnyugvást ’s megelégedést, mely­­lyel alkotóinak optimismusa magát ketsegteté. — Azonban bármiként legyen is ez , tagadhatlannak véljük, hogy mig alkotmányunkba a’ nép be nem vétetik, következőleg tör­vényhozásunk a’ népképviselet elvére nem építtetik (mi­kor aztán követküldés tekintetében a’ megyék ’s kir. vá­rosok közti határfal természetesen magában elenyészik, mert nem S­zab­a­dka és B­ács vármegye, hanem pél­dául 50—60 ezer ember küldene egy követet) —mindaddig — mondom — az országrendiség eszméjére, következő­leg a’ törvényhatósági fogalomra is kell számvetésünket építenünk. Mindazáltal habár az országrendiség eszmé­jétől menekedni nem lehet, ’s és azért nincs ideje az or­szággyűlés általános rendezésének, mégis 5- ik alapelvnek veszszük,hogy a’ személy­számot úgy a’ polgári és nemesi rend közti szavazatarány egyik tényezőjének föl kell venni, mint különösen a’ most ren-33

Next