Pesti Hírlap, 1843. július-december (261-313. szám)

1843-08-13 / 273. szám

en­t U051 Teljes számú példányokkal még szolgálhatunk. TARTALOM. Nemesítés. Vezérczikk. (Adalék a’ vá­rosi kérdéshez. II. Nemzeti egység). Szegény magam ’s nemzetiségünk. Országgyűlés. Losonczi lyceum. Nyilatkozás. Megyei dolgok: Békés (királyi elő­adások, körlevelek, magyar nyelv, V. F. vádjait vissza­vonja, ’s alaptalanoknak nyilatkoztatja , e’ tárgybani határzat). Pest (a’ megyei törvényszék javaslata a’ nagykőrösi kültanács rendezése iránt). Egyes, ’s közintézetek. M. gazd. egyesület. Ta­karékpénztár. Pesti műegyesület. A’ budapest közti vizveszély ellen mentesítő intézet. Énekiskola. Külföldi napló. Szerbia. Nagybritannia ’s Izland. Spanyolhon. Hiv. tud. Hirdetések. MAC­­ARORSZÁGZ és ERBÉL­Y. Mentesítés. Ö cs. ’s apost. kir. felsége Bosics Mik­lós nádor-h­uszárezredi őrnagyot magyar nemességgel díjmen­tesen fölruházni legkegyelm. méltóztatott. Vezér CZikk. (Adalék a’ városig kérdéshez. II. Nemzeti egység.) Német viszonyokról,­’s tudo­mányos vitáról szólt az előbbi számban megjelent czikk, a’ hasonlatosság azonban a’ fejtegetett viszonyok, ’s a’ mi állapotunk közt szembetűnő; a’ törvénykönyvek [különb­sége nálunk is gátolja a’ nemzeti egységet, úgy, mint a’ németeknél , mert a’ nemzetnek négy különböző osztálya­­ szerint négyféle magánjog létez Magyarországban] ,négy­­féle[a’ személy- és birtokjog, a’ végrendeleti képesség, az öröködési rend, a’ polgári és büntető törvénykezés. Illy állásban nem is lehet csudálkozni, ha a’ külföldi nem­zetiségünket nem akarja elismerni, hiszen ő e’ hazában csak négy különvált osztályt talál, mellyek soha érdekei­ben össze nem forrhatnak, soha egy nemzetté össze nem olvadhatnak, mert azon négyféle törvény, melly magán­­viszonyaikat elrendeli, az uj­ római egyházi canon, a’ magyar nemesi törvény, a’ németszellemű városi rend, ’s a’feudális urbér, választó falként áll közöttök, erejöket eloszlatva, ’s mindegyiket közülök a’ többi háromtól el­szigetelve. Ha kezünkbe valamelly hindu lépne, hazája alapinstitutiójára a’ várnarendszerre (Castensystem) mind­járt ráismerne, melly nálunk magára a’ holt földre is ki­terjed , mert ez minden várna számára külön törvények alatt álló, más várna kezébe csak kivételképen látható ré­szekre oszlott, papi jószágokra, nemesi birtokra, polgári földekre, jobbágyi telkekre. — A’ magánjogot megala­pító törvények ezen különfélesége pedig nemcsak fo­gyasztja a’ nemzet erejét, hanem károsan is hat az egyé­nek jellemére, mert a’ szőrszálhasogató ősiség után ez leg­főbb oka azon prókátori szellemnek, melly közéletben a’ magyarnak olly sokszor kárára vált, ’s magánéletét olly gyakran elkeserítette. Mindenki érezi ezen magánjogi kü­­lönféleség súlyát, ’s alig lesz ember, a’ ki tagadná, hogy ez nem kisebb gátja a’ nemzeti egységnek Magyarország­ban, mint Németországban a’ politicai eldarabolás. A’ ha­sonlatosság magyar és német viszonyok közt ezen kérdés­nél azonban még tovább is terjed: érezték a’ magya­rok a’ magánjogot szabályozó törvények hiját, mert e’ részben az 1715, 1723 és 1729-iki törvényczikkek óta mi sem történt, kiküldettek tehát az országos választmányok, mellyeknek javaslata azonban mindad­dig fel nem vétetett, mig a’ munka egészen el nem avult. Hasonló sors fenyegeti az 1827-iki választmányo­kat is, 's ha ezen elmaradás okait vizsgáljuk, azt fogjuk találni, hogy nálunk ugyanazon tusa fordult elő a’ tör­vényhozó testületnél, melly Németországban a’ törvény­­tudományi irodalmat élénkítette. Mert nálunk is volt egy párt, melly mindig az avitae constitutionis compagest em­legetve, korunkat ollyannyira alkalmatlannak tartotta a’ törvényhozásra, ’s a’ múltnak törvényeit olly tökéletesek­nek találta, hogy minden változtatásban mindjárt szabad­ságunk végromlását sejditette, ’s a’ mélyebben bevágó törvényeket még akkor sem akarta javítani, midőn világo­san átlátta azoknak alkalmazhatlanságát a’ mostani vi­szonyokra, ’s azokat inkább valamelly decisio curia­­lis által egyes esetekben vélte módositandóknak, mert attól is félt ezen párt, hogy, ha egyszer a’ régi tör­vények elégtelenségét megvallja, ’s a’ javítás munkája valósággal megkezdődik, akkor tovább fog sodortatni, mint a’ mennyire kezdetben menni akart. Ezen párt tehát az országos munkálatok felvételét vagy halaszt- j gáttá, vagy csak összefüggésben egymással egyszer­­­ re akarta azokat felvétetni, mert tudta, hogy így ha­lasztja legtovább a’ reformot. Ezeknek ellenében más párt emelkedett; ez az országos munkálatokat, mellyekben­­ nézete szerint csak a’ régi roskadó választó falak kijavi­­­­tása vagy legalább a’ hasadékoknak betapasztása ’s kime­szelése szándékoltatott, elégteleneknek, ’s a’ mostani kor kivánatainak meg nem felelőknek tartotta, ’s azért a’ leg­­kiáltóbb szükségek pótlását, ’s a’személyjogokra nézve legsértőbb kiváltságok megszüntetését nem akarta a’ rendszeres munkálatok felvételéig elhalasztani, hanem azt­­ a’ mit múlhatatlanul szükségesnek tartótt szemelvénykint ’ is igyekezett létesíteni, így jött létre az 1836: XI., XIII., XVII. és az 1840 : XIV., XXIII. és némi tekintetben a’ XXIX. t.czikk; sőt midőn később a’ valtótörvénykönyv vétetett tanácskozás alá, akkor a’ nemzeti egység’s a’ törvény általánosságának eszméje győzött, ’s az uj tör­vényben csaknem egészen megszűnt a’ tekintet a’ külön­böző néposztályokra. A’ váltótörvénykönyv azonban kivé­teli törvény , mellynek hatása bizonyos körökön túl nem terjed, ’s ugyanazért a’ nemzet egységének előmozditá­­s­­ára befolyással alig lehet, de még a’ jelen országgyűlés f­elébe kerülend egy más törvénykönyv, melly az ország­­ minden lakóját egyiránt érdekli, mellynek czélja a’ sze­­­­mély- és vagyonbiztosság eszközlése, ’s mellynek hatása­­ a’ nép jólétére és erkölcsiségére kiszámíthatatlan, — a’ büntető törvénykönyv. Az eddigi büntetőrendszer, mely­­lyet inkább rendhiánynak lehetne nevezni, még a’ bünte­tések nemeire és a’ büntető törvénykezésre nézve is fen­­tartotta azon elvet, hogy a’ különböző osztályok, külön­­­­böző törvények alá tartozzanak, ’s következetlenséget nem látott abban, hogy, midőn a’ nemzetnek nehány osztálya, habár az ezen osztályokba tartozó egyének tetemes része a’ művelődésnek legalantabb fokán áll, polgári jogainak tekintetéből a’ gyalázó testi büntetésektől ment, a’ nélkül, hogy ez által a’ közbátorság szenvedne, addig a’ legné­pesebb osztály, mellynek művelődése semmi esetre nem csekélyebb, bot ’s veszsző által büntetessék, — nem lá­tott igazságtalanságot abban, hogy a’vádlottnak szabad lábom­ védelme, sőt még az is, valljon a’ gyanús egyén­nek vád alá tétele minden megelőző bírói eljárás, vagy csak határozat és illetőleg ítélet után történjék meg, csak a’ születés és a’ polgári osztályzat határozza el — sőt az igazságkiszolgáltatás mindennapos akadályoztatása mellett is fentartotta azon elvet, hogy minden osztálynak van kü­lön büntető bírósága, miáltal, különösen városokban, a’ jó rendnek ’s biztosságnak fentartása lehetetlenné lett. A’­­ büntető törvénykönyvjavaslat kidolgozásával megbízott választmány, ezen különbségek megszüntetését hozta ja­vaslatba, mellyek a’ szabadalmakkal nem bíró lakosok­­ jobb érzését sértik, a’ bizodalmatlanságot keblükben meg-­­­örökítik, ’s az előjogot nemcsak mint az érdemnek jutás-­­ mát, hanem még mint a’ bűntettnek kegyelőjét ’s a’ köz­bátorság akadályát is tüntetik szembe. — Mert bármeny­nyire ágazzanak is el az európai büntető törvénykönyvek és törvénytudók, ez egyben mindnyájan megegyeznek, hogy azon elvnek felállítása nélkül, miszerint a’ büntető ítélőszékek illetőségét a’ bűntett elkövetésének helye,­­ vagy bűntettesnek lakhelye határozza el, és nem a’ bűn-­­ tettesnek polgári állapotja, jólrendezett büntető törvény-­­ kezés nem is lehetséges. Azt fogja talán mondani valaki,­­ hogy a’ magyar nemes annyira megszokta a’ hasonlók­­ bíráskodását (judicium parium) hogy még azon me­gyék közül is, mellyek a’ nem-nemeseknek a’ hivatalvi­­selhetési képességet megakarják adni, némellyek a’ bírói hivatalokat kirekesztőleg nemesekre akarják bízni. De ha a’ hasonlók bíráskodása, azon értelemben, hogy az ugyan­azon polgári osztályhoz tartozók hasonlóknak tekintetnek, azon időben , midőn minden polgári osztály még élet­módjára , gondolkozására és művelődésére nézve a’ töb­biektől különbözött, a’ szabadságnak némi garantiáúl szol­gált, ’s a’ bűntettesben bírál ’s a’ törvény alkalmazása iránt bizodalmat szült, ezen gyenge ok is megszűnt a’ mostani időben, mert mióta a’ művelődés nincsen többé osztályokhoz kötve , mióta sok előjognélküli egyén élet­módjára ’s művelődésére sokkal inkább hasonlója az előjogosak azon részének,mellyre jelenleg a’ bíráskodás bíz­va van, mint az előjogosak azon műveletlen többsége, melly fölött a’ biró olly sokszor mondja ki elmarasztó ítéletét, azóta abban, hogy büntető keresetben nemes fölött csak nemes, városi polgár fölött csak városi polgár ítélhet, csak álokoskodás lelheti fel a’ hasonlók bíráskodását, csak álokoskodás láthat abban garantiát.­­ A’ szabadságnak valódi garantiája ’s a’ birodalom eszközlője csak a’ szabad választásban található, ezt tartották már őseink a’ szabad­ság paizsának, ez azon veres fonal, melly polgári insti­­tutióinkon keresztül szövődik, ez azon éltető szellem, melly megakadályozta, hogy büntető és rendőri törvény­kezésünk annyira el ne aljasodjék, mint Németországban, hol a’ művelődés és humanitás hangos kürtölésének da­czára, a’ gyanúsnak sokszor 3—6 évig börtönben kell bevárni az elővizsgálat végét. Igaz ugyan, hogy a’ sza­bad biróválasztást most csak a’ nemesség gyakorolja szé­les kiterjedésben, a’ városi választások elvesztették ere­deti typusokat, de a’ választottak sem bírják azon kel­léket, melly büntető és rendőri törvénykezésben a’ territoriális hatóság elvének győzelmet vívhatott volna ki, ezen nehézséget azonban a’ városok elrendezése el fogja oszlatni, melly a’ teendők sorában legelöl áll, ’s a’ rend­szeres büntető törvénykönyvnek is múlhatatlan megelőző­je. De midőn a’városok elrendezését említjük, tagadni nem lehet, hogy a’ nemesség és polgárság közt olly ide­­genség uralkodik az országban, mellynek okait vizsgálni különösen akkor méltó, midőn törvényhatóságoknál és országgyűlésen van arról szó, hogy a’ városi polgárok ál­lása újra szabályoztassék­ A’ városi polgárság állapotja Magyarországban valóban egyetlen a’ maga nemében, mert mig a’ polgárság az egész civilizált Európában a’ szabadság legfőbb támasza, a’ haladás leghatékonyabb eszközlője, mig ezen osztály An­golországban a’reform óta, csaknem minden parliamentben, még akkor is, midőn képviselői kisebbségben maradnak, ’s midőn a’ ministerium elleneiktől alakittatik össze, győ­zelmesen viszi előre a’ haladás zászlóját *), addig a’ ha­ladás baráti Magyarországban, nem minden aggódás nél­kül néznek azon időnek elébe, mellyben a’ városi elem orsággyűlésen nagyobb befolyással birand; a’ maradás hősei pedig nem kevésbbé félnek azon lépéstől, melly a’ politi­cai súlypontot egyszerre megváltoztatandja, ’s a’ hatalmat olly kezekbe is juttatja, mellyekröl még senki sem tudhatja, vallyon fognak e avval élni tudni; a’ catholicusok félnek hogy számos városokban vallási tekintetben el fognak nyo­matni , ha az elrendezés hasisa szűk, — a’ protestánsok pedig ugyanattól tartanak, ha ezen hasis igen tág leend, a’ nemzetiség baráti végre megvallják, pártkülönbség nélkül, hogy nemzetiség tekintetében a’ városok nagyobb befo­lyását nem minden veszedelem nélkülinek találják, szóval nincs ember ki Magyarországban a’ városok elrendezését párttekintetekből kívánná; — a’ polgárság nem bírja a’ pártok rokonszenvét, ’s a’ városi kérdés igazsá­gosságán kívül, semmi egyéb tekintet nem érlelte meg­­ ezen ügyet, mellyet a’ megyék kitűnő nagy többsége olly hőn pártol, a’ nélkül, hogy akár felülről akár alulról kényszeritetnék, a’ nélkül hogy meg volna győződve, mi­szerint a’ polgárság törvényhozási befolyását nem fogja e egészen más irányban gyakorolni, mint azt eddig a’ ne­messég gyakorolta. Mielőtt azonban ezen látszólagos ab­­normitás okait fejtegetnénk, szükséges, hogy a’ városok eredetéről és különböző állásáról egyéb nemzeteknél úgy mint hazánkban némellyeket előre bocsássunk. — Pulszky Ferenc­z. Szegény magam, ’s nemzetiségünk. Egy idő óta nagyon is­­gyakran van azon kellemetlenség­­ben részem, hogy külföldi hírlapok levelezői, ’s külföldi röpiratok szerzői csekély személyemet elmélkedéseik tár­gyául veszik. Kellemetlenségnek nevezem, nem azért, mivel jellemrajzaik dicsér­jenek bár avagy gyalázzanak, a’ félreismerés, balitélet, ’s elferdítés vonásaival mindig egy torzképet állitnak elé. Ez kikerülhetlen mint a’ fatum; mert a’ nyilvános élet hasonlít a’ csalánhoz, melly megé­geti a’ ki hozzá nyúl. Hanem kellemetlenségnek neve­zem azért, mivel teremtőm akkint alkotott, hogy ha sza­bad volna Isten kegyelmétől adományt kérnem, mindenek felett azt választanám, engedjen valamit tennem hazám ja­vára , úgy, hogy a’ süker meglegyen a’ nélkül, hogy sze­mélyem csak észre is vétetett volna. Ámde miután az észrevétlenség boldogságában csak az részesülhet, ki a’ henyeség zugában ül cselekvéstelenül, a’ ki ellenien nyil­vános téren dolgozik, azt barát ’s ellenség egyaránt ész­re veszi, arra itt szeretet , amott gyűlölet mereszti sze­mét , annak a­ rokonszenv nem érdemlett virágokat, az el­lenszenv nem érdemlett töviseket szór útjába; e’ szentség­­telen kénytelenségnek magamat teljes resignatioval meg­adva , soha sem voltam, ’s nem is leszek olly nevetsége­sen hiú, hogy minden fonák ítélet ellenében, melly cse­kély személyemről iratik, csörömpölve lépjek a’ küzdho­­mokra, mint egy pánczélos vitéz. De történik még is, hogy a’személyemröl irottak közügyekkel hozatnak viszony­ba , ’s ekkor már állásomnál fogva kötelességemnek kell éreznem, az ügyet nem mellőzni hallgatással, bár ha sze­mélyemmel­ kapcsolatban jött is szőnyegre. *) Gróf Széchenyi azt mondaná: da­nd­árát, dandár azonban magyarul nem jelent annyit mint francziául az étendard szó, mellytől ez hihetőleg származott, hanem zás­z­­­óa­l­j­­. 131 Vasárnap PESTI 133. Augustus 13, 1843. IBL­P. Megjelenik a­ lap minden­­héten kétszer: csütörtökön és vasárnap. Félévi előfizetés a’ két fővárosban házhozhordással 5 frt, borítékban 6 frt, postán borítékban 6 frt pengő péinzben. — Előfizethetni helyben Landerer Lajos kiadó tulajdonosnál, Hatvani utcza Horváth-házban 483-ik szám alatt, egyebütt minden császári királyi postahivatalnál. — Az ausztriai birodalomba ’s egyéb k­ülföldi tartományokba küldetni kívánt példányok iránt a’ megrendelés csak a’ bécsi császári főpostahivatal utján történhetik. — Mindenféle hirdetmények fölvétetnek , ’s egy-egy h­asábsorért petit he­tükkel 5 pengő krajczár számittatik.

Next