Pesti Hírlap, 1844. január-június (314-365. szám)

1844-02-25 / 329. szám

Vasárnap 5109. Februar. 25.1944, PESTI HÍRLAP. . . I . Megjelenik e’ lap minden héten kétszer : csütörtökön és vasárnap. Félévi előfizetés a’ két fővárosban házhozhordással 5 forint, borítékban 6 forint, postán borítékban 6 forint pengő pénzben — ^Előfizethetni helyben Landerer Lajos kiadó-tulajdonosnál, hatvani utczai Horváth-házban 483-dik szám alatt, egyébütt minden császári királyi postahivatalnál.­­ Az ausztriai birodalomba­­t egyéb külföldi tartományokba küldetni kívánt példányok iránt a’ megrendelés csak a’ bécsi császári főpostahivatal utján történhetik.— Mindenféle hirdetmények fölvétetnek,’s egy-egy kis hasábsorért­­ apró betűkkel 5 pengő krajczár számittatik.____________________________________________________________________ TARTALOM. Névmagyaritás. Halálozás. Vezérczikk­. (Jutal­mazások ’s gazdaképző intézet.) Országgyűlés. A’ városi munkálat feletti tanácskozások részletesben febr. 12., 13. ’s 14-dikéről. Febr. 15. a’kir. ru­hához polgá­rk is alkalmaztas­sanak .­­áp­i­há­i adó. Rövid közlés febr. 21. 22-ikéről M­e­­gyei dolgok. B­ács (utasítások a’ bűnt. eljárás iránt, a’ hivatalképesség pergamenes privilégiuma szent legyen és sér­et­­len, minden éves országgyűlés nem­ kell, 25 esztendős rövid folyamu per, kérdés Eszékhez). B­a­r­s­­paeparandiák’s nép­iskolák­­állás szerint ne kűlönöztessenek el, hanem cs­ak a’ vallás taníttassák bennök minden felekezetnek külön , lét vagy kettős szavazat, Garam szabályozása). Rövid közlés Bars­, Fehér­­’s Hevesből Kü­lön­féle. Arad (rettenő vizár). Honi gyapju­­szereleket viselő Fehér megyei társaság közgyűlése. Külföldi napló. Nagybritannia ’s Izland. Spanyolhon. Hivat. tudós. Hirdetések. MAGYARORSZÁG és ERDÉLY. Névmagyaritás. Ő cs. ’s apost. kir. felsége Tomácsek Lajos nádorhuszár ezredbeli kapitánynak ve­zetékneve „T­a­m­á­s­f­y“-ra változtatását legkegy. meg­engedni méltóztatott. Halálozás. Gróf Esterházy Francisca, gróf Ká­rolyi István hitvese, febr. 15-kén Foton­aszkórbani sin­­lódés után meghalt. Vezérczikk. (Jutalmazások’s gazdaképző­­intézet.) Múlt számunk vezérczikkének berekesztésé­ből helyhiány miatt kiszorultunk volt. Mondánk ugyan is, hogy a’ gazdasági egyesület munkálódása három főágának kijelölésével megmutatandjuk, mikép a’ mezei gazdaság okszerű kifejlesztésének van olly köre, mellyet csak az egyesületi eszmének országos segítség általi megtestesí­tése képes betölteni, és más semmi. Egyik ágnak mondok az eszmecserét ’s a’ józanabb és okszerű gazdálkodásnak jó tanács, ’s példák általi terjesz­tését; — ’s ennek szükségét, módját ’s eredményeit hon­unk sajátlagos körülményeiből gyakorlatilag magyarázga­­tók. — Hátra van még az egyesületi munkálódásnak má­sodik ’s harmadik ága; ’s ez az, miről ez alkalommal szó­lani fogunk. Második főág: a’ szorgalomnak és tehetség­nek jutalmak ’s kitüntetések általi serken­tése. A’jutalomosztás sikerét csaknem mindenben, de különösen a’ keresetnek nagyon elterjedt, ’s azért igen széles körbeni versenyzést engedő ágainál, koránsem azon pénzbeli haszon szűk szempontjából kell mérni, melly egy vagy más jutalmazottra hárul, hanem azon javítás szempontjából , mellyet a’ jutalom végetti verseny előidéz. Olvasóink közül bizonyosan sokan ismerik Eugene Sue »Les Mystéres de Paris“ (Paris rejtelmei) czimű munkáját, melly a’ Journal des Debats végtelen hasábjain olly kimondhatlan ér­dekkel fogadtatott. Ezen munkával a’ hires regény­író, a’ nép különféle osztályainak rejtett erényeiről, s bűneiről rántotta le a’ titok fátyolát, ’s feltárta a’ tár­saság erkölcsi betegségét, mikint az a’ politicai institu­­tiók fonák philosophiájából csergedezik. A’ szerző csak­nem mindenben vezérelvül vélte e’ munkában annak ki­mutatását, hogy a’státus, fonák institutióival tömérdek veiket ’s nyomort okoz, ’s hogy a’ büntetésekkel ezélt soha nem ér, ha ép olly gonddal nem ösztönöz erényre ’s becsületes szorgalomra, mint a’ minő kérlelhetlen szigo­rún akar rettenteni a’ bűnöktől. Ezen munkában van a’ lobbi közt egy példány majorság leírva , hol a’ munkások hasonlithatlanul jobban tápláltatvák, ’s fizetvék mint egye­bütt,’s a’ gazdaság jövedelmének egy részében is osztoz­nak; hová azonban, a’ vidéknek csak legjobb, legszorgal­­masb, legbecsületesb munkásai juthatnak be , ’s csak két évig maradhatnak , miszerint itj meg újaknak adhassanak helyt; szerző igen érdekesen írja le, minő hatással lehet az oda bejuthalás ösztöne a’ vidék minden munkásainak erköl­­tsiségére, szorgalmára. —Illy szempontból kell a’jutalma­zások eszméjét felfogni,’s igy fel fogva­­ ezen szándékosan választott példa nyomán — igen könnyű lesz átlátni a’fel­­számithatlan jótékonyságú hatást, melly a’ jól rendezett jutalmazások által eszközölhető. — És pedig különös te­kintetet érdeses, hogy épen a’mezei gazdaság köre az, hol a’jutalmazások elve, a’legtöbb hasznot eszközli; mert például ha bizonyos találmányra, vagy egy tárgyról a leg­jobb könyvre tétetik jutalom, néhány főnek ugyan ösztönt ad a’gondolkodásra, de meglehet, hogy a’versenyzők legnagyobb része olly munkát i­and , mellyböl sem a’kö­zönségre, sem magukra legkisebb nyereség sem hárulend; ellenben midőn a’ mezei gazdaság körében például a’ leg­jobb marha-tenyésztésre, gyümölcs-termesztésre, faülte­tésre , legtöbb nyers selyem productiójára ’stb létetik jutalom, és pedig megyénkint vagy vidékenkint; a’ ju­­talomérti versenyzésből még arra is a’ legközvetlenebb anyagi nyereség hárul, ki a’ jutalomtól legtávolab esett; mert marhája minden esetre jobb lesz, mint különben volt volna, hahogy a’jutalom reménye jobb gondviselésre nem ösztönzi; legalább egy fácskát minden esetre ültetett, egy gyümölcsfát nemesített, egy kis selymet tenyésztett, ’s ez mind, már magában haszon és nyereség az ország­nak , nyereség magának a’ versenyzőnek; úgy hogy ha valami, bizonyosan ez olly neme az igyekezetnek, minő­ről a’német mondani szokta: hier ist das Streben schon ein Zweck. Vegyük ehhez hozzá a’példa ere­jét, mint a’leghatályosb oktatót; vegyük végre hozzá, hogy hazánkban az okszerű földművelés nemcsak már üz­­letes ágak javítását, hanem egészen újak megindítását is igényli; itt például faültetést, gyümölcstenyésztést kell teremteni olly vidékeken, mellyeknek aszott végtelen té­véin órányi távolságokban nincs egy zöldellő lomb, mely­­lyen a’ fáradt szem megpihenhetne; iparnövényeket kell meghonositni, mikről a’ földművelőnek fogalma sincs, selyem-tenyésztést kell behozni, hol a’ selyembogarakkali pepecselés ekkorig csak szánakozó mosolylyal emlittetik; iparkodnunk kell 4—5 millió ftnyi czukorszükségünket honi répából fedezni, miről annyira nincs ideánk, hogy igen sok müvelt ember van hazánkban , ki a’ finomított répaczukrot olly végből kóstolja meg, hogy vall­yo­n van e édessége?’s elhiteti magával, hogy a’raffinadon is megérzi a’ répaízt, a’ mi merő képtelenség ’stb. Hja uraim! ha illy országban, illy teendőkkel szemeink előtt jutalmazásokhoz nem nyúlunk; ugyan mikint remélhetünk az ujságtóli szokásos idegenkedés ’s a’ magyaros indolen­­tia jégtábláj­án keresztül, illyes valaminek utat törni ? Azt, úgy véljük, nem kell mutogatnunk, hogy a’ mező­­gazdaság körébeni jutalmazásokat, kitüntetéseket annyi ha­tással ’s az ország minden vidékeire ügyelettel a’ világon senki sem kezelheti, mint a’ gazdasági egyesület; de nem úgy, mikint az most van, hanem a’ mivé leend, ha orszá­gos megalapítás által az egész országra szétterjesztetik; és reméljük, azt sem kell hoszasan fejtegetnünk, hogy a’ 10 frtos önkénytes részvényekből, a’ gazdasági egyesület a’ jutalmazás rugóját az országra szerte nem terjesztheti; — tehát, ha akarja az ország, hogy földmivelés emelésére jutalmazások rugója használtassák, adjon rá pénzt; külön­ben természetes, hogy a’ dologból semmi sem lesz. Másutt az illy dolgok mutogatásán régen túl vannak az emberek. A’ kis Würtemberga , melly alig teszi Magyarországnak Vi4 részét, évenkint 60,000 frtot fordít földmivelési ju­talmazásokra ; pedig neki nem kell ám a’ szélhordta ho­mok megkötésére jutalmakkal serkengetnie ! — a’ magyar gazdasági egyesület csak 6000 frtot teszen ki előleges költségvetésében az országnak; bizony, bizony szerény kis kivánatka; talán szerfelett is szerényke; ’ s vonakod­hatnánk e ezt megadni? — Végre Harmadik főág: egy gazdaképző intézet példány­gazdasággal összekötve. Nem akarunk itt a’ szorosan vett népnevelés kellékeiről szólani, mellyről a gondoskodás egyenesen a’ status feladatai közé tartozik; minek például: törvény által gondoskodni, miszerint minden helységnek népiskolája , úgy tanító, mind tér ’s mód tekintetében, a’ falusi nép jövő hivatásának (melly nem más, mind a’ föld­­mivelés) megfeleljen; mi végett ismét a’ néptanítókat képző intézeteknek egy-egy kisebbszerű példány-gazda­sággal kell összekapcsoltatniok; ’s vagy magának a’ taní­tóképzésnek gazdaképezési irányban is történnie, vagy pedig a’ népiskolatanitókat képző intézetekhez, példány­gazdasággal összekapcsolt gazdaképző iskolának is önálló­­lag csatoltatnia, melly utóbbi azért látszik tanácsosabb­nak , hogy egyszersmind alkalmuk legyen azoknak mago­kat kiképezniük , kik alárendelt kisebb tisztek, majoros gazdák, vagy bérlők lennni kívánnak, vagy kikre egy sa­ját parányi kis birtok vár. —Németországnak igen számos illy földmives iskolái lévén , azoknak köszönheti az ok­szerű gazdálkodásnak a’ legalsóbb néposztályban is elter­jedését. Ezekről nem szólva, csak azon középponti gazdaképző intézet eszméje áll elöttünk, melly nagyszerű példánygazdasággal összekötve, ’s ettől külön a’ kísérletekre szükséges földdel, ’s erővel ellátva, az or­szágos gazdasági egyesületnek nemcsak nélkülözhetlen kiegészítő részét teszi, hanem egyszersmind legtermé­szetesebben ’s legczélszerűbben csak annak vezérlete alatt hozhatja meg a’ czélzott hatást, ’s teremtheti meg a’ várt gyümölcsöket. Sérteni vélnek olvasóink öntudatát, ha egy illy inté­zet országos szükségének bizonyitgatásával bíbelődnénk. Olvasóink tudják , hogy erre szükségük van nagybirtoko­sainknak , kiknél a’ birtokkezelés akár sajátlag, akár má­sok által történjék, nagyobb tudományos miveltséget kí­ván; de szüksége van a’ középbirtoki osztálynak is, melly jövedelmeinek lehető legmagasb fokra emelése nél­kül, az elharapózó fényűzés költségeit nem bizondván, menthetetlenül elvérzenék; — és tudjuk azt is, hogy ta­lálmányoknak, szerszámoknak, uj iparnövények termesz­tésének, általában a’ theoria alkalmazásának megkisértge­tése, középszerű ’s kisebb birtokosoktól nem is telik, de telnék bár, nem is kívánatos, mert egy roszul sikerült kísérlet őt magát a’jótól is elrettenti; a’ vidéknek pedig az ősök őseiről öröklött routine mellett maradásra, rettentő például szolgál. Tudjuk ellenben, hogy igen sok ember van, ki, mivel birtoka van, affectálni szereti, hogy 5 kiképzett gazda, ’s igen rész néven veszi, ha őt valaki tanítani akarná; ellenben a’ gazdaképző intézet példány­gazdasága, ’s kísérleteinek szemlélete, reá a’ legnagyobb hatással lehet, mivel az ezek szemlélete általi tanulás hiú­ságát nem sérti. Mindezek szerint a’ gazdaképző intézet, ’s ahhoz kap­csolt példánygazdaság szükségének érzetét általánosnak tevén föl , csak azok ellenvetésének megelőzésére szorítkozunk, kik a’nemfizetésre ürügyet keresve, azt mondanák talán, hogy a’ keszthelyi ’s magyar-óvári ma­gán­y intézetek, a’ gazdasági egyesület által tervezett or­szágost szükségtelenné teszik. — Az emberek ezen osz­tálya , melly jó akaratot színlelve, illy ürügyek mögé sán­­czolja ellenkezését, mindenek között a’ legveszedelme­sebb ; — inkább szeretjük a’ kerek férfias megtagadást, mint az i­lyen ármányos köpönyegesdit. Miután egy gazdaképző intézet sokkal költségesebb vállalat, mintsem hogy azt valaki magános, speculativus szempontból alapíthatná, miután tehát minden illyes ma­gányintézeteknek alapja, nálunk legalább, egyedül kegyelem,’s nagylelkűség lehet, melly a’ nyilvánosság vizsga szemének bírálatát ’s a’ közvélemény ellenőrségét respectálni nem köteles; axiomakint lehet felállítani, hogy a’ közjólét illy fontos tényezője iránt a’ status sem biztos­ság ’s állandóság, sem czélszerűség tekintetében magá­nyosak kegyelmére nem támaszkodhatik. — Avvagy ki állhat jót azért, hogy az alapítónak nagylelkűsége utódaira is örökségül fog szállani? vagy ha nagylelkűséget örök­­lendeztek is, hogy egyszersmind annyi belátást, buzgó­­ságot, értelmet és lelkességet is öröklendnek, mennyi kell, hogy intézetök necsak tengve lengve fenálljon, ha­nem egyszersmind a’ korral, ’s az ismeretek fejleményé­vel előre is haladjon, ’s a’ nemzeti igényeknek megfelel­jen? mikint tehetné halhatatlan nemzet, hogy állandó szükségének fedezését halandó egyéniségre alapítsa? — Staél asszony monda egykoron Sándor czárnak: „Fel­séged a’ legjobb constitutio* Sándor czár valami illyest felelt: „szomorú constitutio az, mellynek egy hideglelés véget vethet.“ És valamint az illy individuális constitutiót semmi sem képes avagy csak arról is garantirozni, hogy rendeletei végrehajtatnak, parancsolatjai megtartatnak, mert „az ég magasan, a’ czár messze van“, úgy ki biz­tosítja a’nemzetet, hogy a’kérdéses magány intézetek hiányai nagylelkű alapítóiknak még csak tudomásukra is jőnek? ’s szándékuk a' milly nemes vala, olly nemesen is teljesittetik? Nem, nem, uraim ! országos szükség fe­dez­ésére irányzott intézetektől csak úgy* remélhetni némi biztossággal minden jót, ha felettök nem egyes alapítóknak, hanem az egyetemes nemzetnek figyelme ’s akarata őrködik. Nincs e’ honban senki, kinek keblében hőbb tisztelet ’s melegebb hálaérzet lakoznék két gazdasági magányin­tézeteink halhatatlan érdemű alapitói’s fentartói iránt, mint minőt mi érezünk; de a’minő igaz, hogy ezen nagylel­­kűeknek alapítványaikban más czéljok nem lehetett, mint a’ nemzetet boldogítani, olly kétségtelennek vélhetjük azt is, hogy ép ezen nemes czélokkal öszhangzólag cselek­szünk, ha szerényen kimondjuk, mikép­pen emlitett általános thesiseinket a’ honunkbani magány gazdaképző­­intézetek históriája is tökéletetesen támogatja. Először is elegendőség tekintetében a’ rohonczi intézet keletkezése mutatja, hogy a’ fenálló két intézet nem volt elegendő; de ép azon rohonczi intézet hirtelen enyészete mutatja azt is, hogy magányintézetek állandósága sokkal bizonytala­nabb, mintsem hogy egy nemzetnek , mellynél a’föld­művelés okszerű kifejlesztése annyira életkérdés, mint mi­­nálunk, egé­szen magányintézetekre támaszkodnia sza­bad volna. — Kérdjük továbbá: nem szűkebb­­ mind a’ két fenálló intézet, mint egy országosnak lennie kellene? haladt e a’ keszthelyinek szerkezete a’ haladott kor igé­nyeivel? Ollyan e az a’ mai kornak, mint volt akkor, mi­dőn alapittatott az akkorinak? — A’ magyar-óvárit ille­tőleg pedig, tudva van, mikint annak kegyelmes alapító­ja a nemzeti irányt nagylelkű gondjai közé számitotta, ’s többek közt már 1832 körül a’ magyar nyelv tanítását is megparancsolá, ámde az mégis maiglan sem tanittatik , nemhogy a’ tudományok azon taníttatnának; ’s nincs az in­tézetnek egyetlen tanítója ki magyarul tudna, nincs egy, ki a’ m. gazdasági egyesületnek tagja volna; nem tanitta­­tik benne az ország statistikája, nem az urbér, nem a’ mezei rendőrség, ’s egyéb, egy magyar gazdának ! 31

Next