Pesti Hírlap, 1844. január-június (314-365. szám)
1844-02-25 / 329. szám
Vasárnap 5109. Februar. 25.1944, PESTI HÍRLAP. . . I . Megjelenik e’ lap minden héten kétszer : csütörtökön és vasárnap. Félévi előfizetés a’ két fővárosban házhozhordással 5 forint, borítékban 6 forint, postán borítékban 6 forint pengő pénzben — ^Előfizethetni helyben Landerer Lajos kiadó-tulajdonosnál, hatvani utczai Horváth-házban 483-dik szám alatt, egyébütt minden császári királyi postahivatalnál. Az ausztriai birodalombat egyéb külföldi tartományokba küldetni kívánt példányok iránt a’ megrendelés csak a’ bécsi császári főpostahivatal utján történhetik.— Mindenféle hirdetmények fölvétetnek,’s egy-egy kis hasábsorért apró betűkkel 5 pengő krajczár számittatik.____________________________________________________________________ TARTALOM. Névmagyaritás. Halálozás. Vezérczikk. (Jutalmazások ’s gazdaképző intézet.) Országgyűlés. A’ városi munkálat feletti tanácskozások részletesben febr. 12., 13. ’s 14-dikéről. Febr. 15. a’kir. ruhához polgárk is alkalmaztassanak .ápihái adó. Rövid közlés febr. 21. 22-ikéről Megyei dolgok. Bács (utasítások a’ bűnt. eljárás iránt, a’ hivatalképesség pergamenes privilégiuma szent legyen és séretlen, minden éves országgyűlés nem kell, 25 esztendős rövid folyamu per, kérdés Eszékhez). Barspaeparandiák’s népiskolákállás szerint ne kűlönöztessenek el, hanem csak a’ vallás taníttassák bennök minden felekezetnek külön , lét vagy kettős szavazat, Garam szabályozása). Rövid közlés Bars, Fehér’s Hevesből Különféle. Arad (rettenő vizár). Honi gyapjuszereleket viselő Fehér megyei társaság közgyűlése. Külföldi napló. Nagybritannia ’s Izland. Spanyolhon. Hivat. tudós. Hirdetések. MAGYARORSZÁG és ERDÉLY. Névmagyaritás. Ő cs. ’s apost. kir. felsége Tomácsek Lajos nádorhuszár ezredbeli kapitánynak vezetékneve „Tamásfy“-ra változtatását legkegy. megengedni méltóztatott. Halálozás. Gróf Esterházy Francisca, gróf Károlyi István hitvese, febr. 15-kén Fotonaszkórbani sinlódés után meghalt. Vezérczikk. (Jutalmazások’s gazdaképzőintézet.) Múlt számunk vezérczikkének berekesztéséből helyhiány miatt kiszorultunk volt. Mondánk ugyan is, hogy a’ gazdasági egyesület munkálódása három főágának kijelölésével megmutatandjuk, mikép a’ mezei gazdaság okszerű kifejlesztésének van olly köre, mellyet csak az egyesületi eszmének országos segítség általi megtestesítése képes betölteni, és más semmi. Egyik ágnak mondok az eszmecserét ’s a’ józanabb és okszerű gazdálkodásnak jó tanács, ’s példák általi terjesztését; — ’s ennek szükségét, módját ’s eredményeit honunk sajátlagos körülményeiből gyakorlatilag magyarázgatók. — Hátra van még az egyesületi munkálódásnak második ’s harmadik ága; ’s ez az, miről ez alkalommal szólani fogunk. Második főág: a’ szorgalomnak és tehetségnek jutalmak ’s kitüntetések általi serkentése. A’jutalomosztás sikerét csaknem mindenben, de különösen a’ keresetnek nagyon elterjedt, ’s azért igen széles körbeni versenyzést engedő ágainál, koránsem azon pénzbeli haszon szűk szempontjából kell mérni, melly egy vagy más jutalmazottra hárul, hanem azon javítás szempontjából , mellyet a’ jutalom végetti verseny előidéz. Olvasóink közül bizonyosan sokan ismerik Eugene Sue »Les Mystéres de Paris“ (Paris rejtelmei) czimű munkáját, melly a’ Journal des Debats végtelen hasábjain olly kimondhatlan érdekkel fogadtatott. Ezen munkával a’ hires regényíró, a’ nép különféle osztályainak rejtett erényeiről, s bűneiről rántotta le a’ titok fátyolát, ’s feltárta a’ társaság erkölcsi betegségét, mikint az a’ politicai institutiók fonák philosophiájából csergedezik. A’ szerző csaknem mindenben vezérelvül vélte e’ munkában annak kimutatását, hogy a’státus, fonák institutióival tömérdek veiket ’s nyomort okoz, ’s hogy a’ büntetésekkel ezélt soha nem ér, ha ép olly gonddal nem ösztönöz erényre ’s becsületes szorgalomra, mint a’ minő kérlelhetlen szigorún akar rettenteni a’ bűnöktől. Ezen munkában van a’ lobbi közt egy példány majorság leírva , hol a’ munkások hasonlithatlanul jobban tápláltatvák, ’s fizetvék mint egyebütt,’s a’ gazdaság jövedelmének egy részében is osztoznak; hová azonban, a’ vidéknek csak legjobb, legszorgalmasb, legbecsületesb munkásai juthatnak be , ’s csak két évig maradhatnak , miszerint itj meg újaknak adhassanak helyt; szerző igen érdekesen írja le, minő hatással lehet az oda bejuthalás ösztöne a’ vidék minden munkásainak erköltsiségére, szorgalmára. —Illy szempontból kell a’jutalmazások eszméjét felfogni,’s igy fel fogva ezen szándékosan választott példa nyomán — igen könnyű lesz átlátni a’felszámithatlan jótékonyságú hatást, melly a’ jól rendezett jutalmazások által eszközölhető. — És pedig különös tekintetet érdeses, hogy épen a’mezei gazdaság köre az, hol a’jutalmazások elve, a’legtöbb hasznot eszközli; mert például ha bizonyos találmányra, vagy egy tárgyról a legjobb könyvre tétetik jutalom, néhány főnek ugyan ösztönt ad a’gondolkodásra, de meglehet, hogy a’versenyzők legnagyobb része olly munkát iand , mellyböl sem a’közönségre, sem magukra legkisebb nyereség sem hárulend; ellenben midőn a’ mezei gazdaság körében például a’ legjobb marha-tenyésztésre, gyümölcs-termesztésre, faültetésre , legtöbb nyers selyem productiójára ’stb létetik jutalom, és pedig megyénkint vagy vidékenkint; a’ jutalomérti versenyzésből még arra is a’ legközvetlenebb anyagi nyereség hárul, ki a’ jutalomtól legtávolab esett; mert marhája minden esetre jobb lesz, mint különben volt volna, hahogy a’jutalom reménye jobb gondviselésre nem ösztönzi; legalább egy fácskát minden esetre ültetett, egy gyümölcsfát nemesített, egy kis selymet tenyésztett, ’s ez mind, már magában haszon és nyereség az országnak , nyereség magának a’ versenyzőnek; úgy hogy ha valami, bizonyosan ez olly neme az igyekezetnek, minőről a’német mondani szokta: hier ist das Streben schon ein Zweck. Vegyük ehhez hozzá a’példa erejét, mint a’leghatályosb oktatót; vegyük végre hozzá, hogy hazánkban az okszerű földművelés nemcsak már üzletes ágak javítását, hanem egészen újak megindítását is igényli; itt például faültetést, gyümölcstenyésztést kell teremteni olly vidékeken, mellyeknek aszott végtelen tévéin órányi távolságokban nincs egy zöldellő lomb, melylyen a’ fáradt szem megpihenhetne; iparnövényeket kell meghonositni, mikről a’ földművelőnek fogalma sincs, selyem-tenyésztést kell behozni, hol a’ selyembogarakkali pepecselés ekkorig csak szánakozó mosolylyal emlittetik; iparkodnunk kell 4—5 millió ftnyi czukorszükségünket honi répából fedezni, miről annyira nincs ideánk, hogy igen sok müvelt ember van hazánkban , ki a’ finomított répaczukrot olly végből kóstolja meg, hogy vallyon van e édessége?’s elhiteti magával, hogy a’raffinadon is megérzi a’ répaízt, a’ mi merő képtelenség ’stb. Hja uraim! ha illy országban, illy teendőkkel szemeink előtt jutalmazásokhoz nem nyúlunk; ugyan mikint remélhetünk az ujságtóli szokásos idegenkedés ’s a’ magyaros indolentia jégtábláján keresztül, illyes valaminek utat törni ? Azt, úgy véljük, nem kell mutogatnunk, hogy a’ mezőgazdaság körébeni jutalmazásokat, kitüntetéseket annyi hatással ’s az ország minden vidékeire ügyelettel a’ világon senki sem kezelheti, mint a’ gazdasági egyesület; de nem úgy, mikint az most van, hanem a’ mivé leend, ha országos megalapítás által az egész országra szétterjesztetik; és reméljük, azt sem kell hoszasan fejtegetnünk, hogy a’ 10 frtos önkénytes részvényekből, a’ gazdasági egyesület a’ jutalmazás rugóját az országra szerte nem terjesztheti; — tehát, ha akarja az ország, hogy földmivelés emelésére jutalmazások rugója használtassák, adjon rá pénzt; különben természetes, hogy a’ dologból semmi sem lesz. Másutt az illy dolgok mutogatásán régen túl vannak az emberek. A’ kis Würtemberga , melly alig teszi Magyarországnak Vi4 részét, évenkint 60,000 frtot fordít földmivelési jutalmazásokra ; pedig neki nem kell ám a’ szélhordta homok megkötésére jutalmakkal serkengetnie ! — a’ magyar gazdasági egyesület csak 6000 frtot teszen ki előleges költségvetésében az országnak; bizony, bizony szerény kis kivánatka; talán szerfelett is szerényke; ’ s vonakodhatnánk e ezt megadni? — Végre Harmadik főág: egy gazdaképző intézet példánygazdasággal összekötve. Nem akarunk itt a’ szorosan vett népnevelés kellékeiről szólani, mellyről a gondoskodás egyenesen a’ status feladatai közé tartozik; minek például: törvény által gondoskodni, miszerint minden helységnek népiskolája , úgy tanító, mind tér ’s mód tekintetében, a’ falusi nép jövő hivatásának (melly nem más, mind a’ földmivelés) megfeleljen; mi végett ismét a’ néptanítókat képző intézeteknek egy-egy kisebbszerű példány-gazdasággal kell összekapcsoltatniok; ’s vagy magának a’ tanítóképzésnek gazdaképezési irányban is történnie, vagy pedig a’ népiskolatanitókat képző intézetekhez, példánygazdasággal összekapcsolt gazdaképző iskolának is önállólag csatoltatnia, melly utóbbi azért látszik tanácsosabbnak , hogy egyszersmind alkalmuk legyen azoknak magokat kiképezniük , kik alárendelt kisebb tisztek, majoros gazdák, vagy bérlők lennni kívánnak, vagy kikre egy saját parányi kis birtok vár. —Németországnak igen számos illy földmives iskolái lévén , azoknak köszönheti az okszerű gazdálkodásnak a’ legalsóbb néposztályban is elterjedését. Ezekről nem szólva, csak azon középponti gazdaképző intézet eszméje áll elöttünk, melly nagyszerű példánygazdasággal összekötve, ’s ettől külön a’ kísérletekre szükséges földdel, ’s erővel ellátva, az országos gazdasági egyesületnek nemcsak nélkülözhetlen kiegészítő részét teszi, hanem egyszersmind legtermészetesebben ’s legczélszerűbben csak annak vezérlete alatt hozhatja meg a’ czélzott hatást, ’s teremtheti meg a’ várt gyümölcsöket. Sérteni vélnek olvasóink öntudatát, ha egy illy intézet országos szükségének bizonyitgatásával bíbelődnénk. Olvasóink tudják , hogy erre szükségük van nagybirtokosainknak , kiknél a’ birtokkezelés akár sajátlag, akár mások által történjék, nagyobb tudományos miveltséget kíván; de szüksége van a’ középbirtoki osztálynak is, melly jövedelmeinek lehető legmagasb fokra emelése nélkül, az elharapózó fényűzés költségeit nem bizondván, menthetetlenül elvérzenék; — és tudjuk azt is, hogy találmányoknak, szerszámoknak, uj iparnövények termesztésének, általában a’ theoria alkalmazásának megkisértgetése, középszerű ’s kisebb birtokosoktól nem is telik, de telnék bár, nem is kívánatos, mert egy roszul sikerült kísérlet őt magát a’jótól is elrettenti; a’ vidéknek pedig az ősök őseiről öröklött routine mellett maradásra, rettentő például szolgál. Tudjuk ellenben, hogy igen sok ember van, ki, mivel birtoka van, affectálni szereti, hogy 5 kiképzett gazda, ’s igen rész néven veszi, ha őt valaki tanítani akarná; ellenben a’ gazdaképző intézet példánygazdasága, ’s kísérleteinek szemlélete, reá a’ legnagyobb hatással lehet, mivel az ezek szemlélete általi tanulás hiúságát nem sérti. Mindezek szerint a’ gazdaképző intézet, ’s ahhoz kapcsolt példánygazdaság szükségének érzetét általánosnak tevén föl , csak azok ellenvetésének megelőzésére szorítkozunk, kik a’nemfizetésre ürügyet keresve, azt mondanák talán, hogy a’ keszthelyi ’s magyar-óvári magány intézetek, a’ gazdasági egyesület által tervezett országost szükségtelenné teszik. — Az emberek ezen osztálya , melly jó akaratot színlelve, illy ürügyek mögé sánczolja ellenkezését, mindenek között a’ legveszedelmesebb ; — inkább szeretjük a’ kerek férfias megtagadást, mint az ilyen ármányos köpönyegesdit. Miután egy gazdaképző intézet sokkal költségesebb vállalat, mintsem hogy azt valaki magános, speculativus szempontból alapíthatná, miután tehát minden illyes magányintézeteknek alapja, nálunk legalább, egyedül kegyelem,’s nagylelkűség lehet, melly a’ nyilvánosság vizsga szemének bírálatát ’s a’ közvélemény ellenőrségét respectálni nem köteles; axiomakint lehet felállítani, hogy a’ közjólét illy fontos tényezője iránt a’ status sem biztosság ’s állandóság, sem czélszerűség tekintetében magányosak kegyelmére nem támaszkodhatik. — Avvagy ki állhat jót azért, hogy az alapítónak nagylelkűsége utódaira is örökségül fog szállani? vagy ha nagylelkűséget öröklendeztek is, hogy egyszersmind annyi belátást, buzgóságot, értelmet és lelkességet is öröklendnek, mennyi kell, hogy intézetök necsak tengve lengve fenálljon, hanem egyszersmind a’ korral, ’s az ismeretek fejleményével előre is haladjon, ’s a’ nemzeti igényeknek megfeleljen? mikint tehetné halhatatlan nemzet, hogy állandó szükségének fedezését halandó egyéniségre alapítsa? — Staél asszony monda egykoron Sándor czárnak: „Felséged a’ legjobb constitutio* Sándor czár valami illyest felelt: „szomorú constitutio az, mellynek egy hideglelés véget vethet.“ És valamint az illy individuális constitutiót semmi sem képes avagy csak arról is garantirozni, hogy rendeletei végrehajtatnak, parancsolatjai megtartatnak, mert „az ég magasan, a’ czár messze van“, úgy ki biztosítja a’nemzetet, hogy a’kérdéses magány intézetek hiányai nagylelkű alapítóiknak még csak tudomásukra is jőnek? ’s szándékuk a' milly nemes vala, olly nemesen is teljesittetik? Nem, nem, uraim ! országos szükség fedezésére irányzott intézetektől csak úgy* remélhetni némi biztossággal minden jót, ha felettök nem egyes alapítóknak, hanem az egyetemes nemzetnek figyelme ’s akarata őrködik. Nincs e’ honban senki, kinek keblében hőbb tisztelet ’s melegebb hálaérzet lakoznék két gazdasági magányintézeteink halhatatlan érdemű alapitói’s fentartói iránt, mint minőt mi érezünk; de a’minő igaz, hogy ezen nagylelkűeknek alapítványaikban más czéljok nem lehetett, mint a’ nemzetet boldogítani, olly kétségtelennek vélhetjük azt is, hogy ép ezen nemes czélokkal öszhangzólag cselekszünk, ha szerényen kimondjuk, miképpen emlitett általános thesiseinket a’ honunkbani magány gazdaképzőintézetek históriája is tökéletetesen támogatja. Először is elegendőség tekintetében a’ rohonczi intézet keletkezése mutatja, hogy a’ fenálló két intézet nem volt elegendő; de ép azon rohonczi intézet hirtelen enyészete mutatja azt is, hogy magányintézetek állandósága sokkal bizonytalanabb, mintsem hogy egy nemzetnek , mellynél a’földművelés okszerű kifejlesztése annyira életkérdés, mint minálunk, egészen magányintézetekre támaszkodnia szabad volna. — Kérdjük továbbá: nem szűkebb mind a’ két fenálló intézet, mint egy országosnak lennie kellene? haladt e a’ keszthelyinek szerkezete a’ haladott kor igényeivel? Ollyan e az a’ mai kornak, mint volt akkor, midőn alapittatott az akkorinak? — A’ magyar-óvárit illetőleg pedig, tudva van, mikint annak kegyelmes alapítója a nemzeti irányt nagylelkű gondjai közé számitotta, ’s többek közt már 1832 körül a’ magyar nyelv tanítását is megparancsolá, ámde az mégis maiglan sem tanittatik , nemhogy a’ tudományok azon taníttatnának; ’s nincs az intézetnek egyetlen tanítója ki magyarul tudna, nincs egy, ki a’ m. gazdasági egyesületnek tagja volna; nem tanittatik benne az ország statistikája, nem az urbér, nem a’ mezei rendőrség, ’s egyéb, egy magyar gazdának ! 31