Pesti Hírlap, 1844. július-december (366-417. szám)

1844-11-21 / 406. szám

Csütörtök pesti hírlap. Megjelenik e­ lap minden héten tétszer: csütörtökön és vasárnap. Félévi előfizetés a­ két fővárosban házhozhordással 5 forint, borítékban 6 ft, postán boritékban 6 ft pengő pénzben­­ Előfizethetni helyben S­a­n­d­e­rer La­jos kiadó-tulajdonosnál, hatvani-utcza Horváth-házban 483. szám alatt, egyébütt minden cs. kir. postahivatalnál. — Az ausztra. birodalomba s egyéb külföldi tartományokba küldetni kívánt példányok iránt a’ megrendelés csak a’ bécsi császári főpostahivatal utján történhetik. — Mindenféle hirdetmények fölvetetnek, s egy-egy kis hasábsorért apró betűkkel 5 pengő kr. számittatik. Novemb. 21. 1844. TARTALOM. Kinevezés. Halálozások. Tájékozás.— O­rszág­­gyű­lés. Orsz. öles a’Aenel nov. 8. (magyar nyelv, átmenet, csődtörvény­i módositások , közmunkák , városreform, kerületek­ rendezése, a' részek' ügye). Ker. ülés nov. 9. (hitelintézet, fiumei vasút, vámviszonyok, a’ részek’ ügye, bányatörvény ’stb.) Orsz. Illés a’ Renel nov. 9. (vallásügy, t.czikkelyek’ élőbeszéde, a' jövő évben tartandó országgyűlés sörgettetik, magyar nyelv, központi vasút, pénzügyi munkálat 'stb.) Országos ülés a' föKR-nél nov. 9. (vallás, pénzügyi munkálat, középponti vasut, vámviszonyok, úr­béri törvények' módosítása 'stb. közben vegyes ülések). Ülések a' RRnél nov. 10. A' concertakión keresztülment törvényczikkelyek. Felirási javaslat a’ hitelintézet' ügyében (vége). Utolsó izenete a' a’KKr. és RR-nek a’kerületek , szepesi XVI. városok és a’sz. községek' elrendezése’ tárgyában. IX. izenete a' KK-nak és RR- nek a’ sz. kir. városok’ rendezése' tárgyában. Törv.hatósági dol­gok: Bács (az utó-hangokra válasz). Debreczen (ref. főiskola, könt és vasut). Fővárosi utd. Vegyes közlemények Külföld. MAGYARORSZÁG és ERDÉLY. KINEVEZÉS. Ö cs. kir. felsége a’ temesi kam. igazga­­t­­óságnál megürült utolsó rendes ülnökségre Ungar Mi­ll 41 v oltani tollvivót, és az ideiglenes hetedik ülnöksé­gre Fiuk János ottani igazgatósági tollvivót méltóztatott ke­gyelmesen kinevezni. HALÁLOZÁS. Obrenovics Jefrem ur, a’ török csász. Nischán Iftichár rend’ lovagja, a’ szerb státustanács’ volt elnöke, ’s Milos fejedelem’jelenleg fővárosunkban lakó testvére e’hó’ 18án veszté el halai által leányát, Ilonát Had­­zsia Szilár volt szerb fejedelmi föszárnysegéd’ hitvesét­ Storbecz­ky Lajos a’ kamrai tengerparti javak’ ide­iglenes ügyésze ocz. 25-én meghatározott, TÁJÉKOZÁS- Törvényhozásunk bevégezte munkálatait, a’ pillanat eljött, hol a’ múltra visszatekintve—midőn ered­ményeit méltányoljuk, egyszersmind azon irányt jelöljük ki magunknak, mellyben ezentúl haladnunk kell. Az életben általánosan, de főkép’ a’ politics’ mezején majdnem minden ember optimismus ’s pessimismus közt in­gadozik­így van ez a’ jelen pilanatban is, 's midőn egy részről ollyasokkal is találkozánk,kik jelen törvényhozásunk’ ered­ményeit minden remélhető sükernél magasabbaknak hirdetők, — vannak nem kevesen , kik épen ellenkezőleg azt ered­­ménynélkülinek mondják. — Legyen szabad nyugodtan elmondani ebbeli meggyőződésünket is, melly ez esetben sem a’ túlzókat remélők’, sem a’ kétségbeesettek’ nézeteit nem osztja, ’s melly habár nem pártnélküli — mert mi sem olly magasan, sem olly alantállóknak nem tarjuk magunkat, hogy egy párthoz sem számitalhatnánk, ’s mindig azon szempontból fogunk ítélni minden felett, a­ mennyiben az, eszméjükkel megegyezik vagy ellentétben áll — legalább ollyanok’ véleménye, kik a’ sympathiákat, mellyekkel bizo­nyos elvek iránt viseltetnek , azoknak, mellyeket bizonyos egyediségek iránt éreznek , föláldozni nem szokták. — Midőn a’ felsőtáblánál a’ közteherviselés’ elve forgott kér­dés­b­e , ha nem csalódunk, gr. Sz. I. ez elvnek bármi kis mértékbeni alkalmazását makkhoz hasonlitá, melly magában kiesi ’s becsnelküli, de egy erős tölgynek, talán egy erdő­nek csiráit hordja magában. E' példabeszéd tisztán fejezi ki nézetünket jelen országgyűlésünk’ gyümölcseiről is , mel­lyeket méltányolni csak az fog, ki gondolatait a’ pillanatnál távolabbra , a’ jövőre terjeszti, melly szempontból bármi csekélyeknek látszassanak is az anyagi eredmények, senki sem fogja tagadni, hogy a’ jelen orsz­ágyűlés magokat ve­tett el, mellyek, mennyivel inkább eltakarvák most, annyi­val nagyobb termést adandnak. Ha azon tárgyak’ hosszú során végigtekintünk, mellyek a’ múlt országgyűlésre kitűzve voltak, tagadhatlan tény, hogy e’ tárgyaknak csak i­gn csekély része végeztetett be. A’ büntető törvénykönyv, noha annak szüksége általánosan ismertetett el, életbe nem lépett; a’ megyei kicsapongások újabb törvény által korlátolva nincsenek ; a’ városi kérdés döntetlenül maradt; hitelintézetünkből csak tervet bírunk ; a’ közös teherviselésben az elvnek kimondásánál marad­tunk; főközlekedési eszközeink egyes vállalkozók’jóaka­ratára bizalvák; tengerpartunk ott marad régi elhagyott­­ságában; szóval, mi iránt legtöbb szó emelkedett e’ hazá­ban , az egy jövő törvényhozásnak gondoskodására bíza­tott. — De valljon ha tisztán érezzük is, hogy a’jelen tör­vényhozás óhajtásainkat teljes mértékben nem valósí­totta, feledhetjük e mindazon jót, mi munkálkodásaiból reánk háramlóit? Nem akarjuk itt enditeni azt, mi eddig törvénybe nem ment, de mit szinte a’jelen törvényho­zás’ eredményei közé számíthatunk — hogy a’ katonatar­tás’ terhének megváltására nézve bizonyos summa ala­­pittatván meg, ezen, adózóinkat olly egyenetlenül, ’s már bizonytalansága által is súlyosabban terhelő tartozás kiszá­mítható, egyenlően kivethető adóvá változtatott át. De ha csak az országgyűlésnek törvénynyé vált eredményeit te­kintjük is, maga a’ birtok- ’s hivatalképesség nem mara­­dand e fen azon törvényhozás’ örök emlékéül, melly ezen elveket kivívá ? Való, az ősiség’ bilincseivel lekötött bir­tokunk mellett a’ nemnem­eseknek adott birhatási képesség nem fogja megteremni azon gyümölcsöket, mellyeket tőle várunk; de nem szükséges megelőzése e ezen törvény épen az ősiség’ megszüntetésének? Mig a’ birhatási jog tisztán nemesekre szorittatott, az ősiség’ megszüntetése nem vala veszély nélkül. Ki birtokát eladni kénytelenittetett, ’s ve­vőt keresve, csak nemesek’concurrentiájára számithatott, joggal aggódott, hogy birtokáért nem fog illőért nyerni, s küzködött azon jog’ fentartása mellett, melly által utódá­nak legalább a’ visszaválth­atás’ lehetősége tartatott fen- A' jelen törvényhozás’ határozata által ez indok elvesztő ere­jét, ’s mi erősen hisszük, hogy az általános birhatási ké­pesség valamint szükséges előkészület, úgy egyszersmind azon lépés vala, melly az ősiségnek minden érdekekben fekvő k­ttöröltetését szükségkép’ maga után vonandja. Való , hogy a’ hivatalképesség’ kimondása nagyszerű anyagi eredményeket szülni nem fog, hogy ez főkép’ azon hivatalokra nézve, mellyeknek választása nemesektől függ, honunk­ nem privilegialt lakóinak inkább csak remény. De valljon hát ki nem érezi, hogy e’törvénynek szavai­ban a’ legnagyobb elv vívatott ki ? hogy azon válasz­fal, melly eddig magyart magyartól elkülönözött, le­róhatott; — hogy, ha e’ törvénynek azon következése nem leend is, hogy szolgabiráink ’s alispánaink között sok nemnemeseket találhatunk, azon következése az egész nem nemesi osztályra nézve meglesz, hogy tőle mindazon jo­gok, mellyeknek elérésére képes, többé nem fognak meg­­tagadtatni; mi legalább nem hisszük, hogy azon követke­zetlenség, miképp nem nemes hontársainknak minden hiva­talok éi képessége kimondatván, azoknak választói jogaik­ról nem gondoskodtunk, soká fennmaradhatna; sőt nem hisszük, hogy már a’ jövő törvényhozásnál is csak egy em­ber akadna, ki állítani merné, hogy azon polgárok, kiket a’ törvény képeseknek nyilvánít, ho­gy Magyarország’ dignita­­riusai legyenek, arra, hogy választói jogokkal bírjanak, azaz azon hivatalra alkalmaztassanak, melly minden alkotmányos országban első lépcsője minden hivataloknak, nem alkal­matosok. A’ vallási törvényt mi illeti: van ok, azt ki nem elégítő­­nek tartani; mi nem titkolhatjuk el sajnálkozásunkat, hogy a’ vegyes házasságok’ tárgyában uj, kimerítő rendelkezé­sek nem történtek, ’s hogy ez által az annyi ingerültséget szült tárgy nem fejeztetett be végképen . De hogy az át­menet’ ügyében hozott törvény által a’ kérdésnek legnehe­zebb része csakugyan megoldatott, hogy a’vallások’egyen­lősége ezen törvény után puszta elvből valósággá vált, már azt nem fogja tagadni senki; ’s már közel van az idő,mikor azon keserűség, melly a’ keresztyén felek között talán lé­tezik, ’s mellynek léteznie kell, midőn egy rész magát sért­ve érezheti, végkép’megszűnjék. Végre valljon nemzetiségünk nem vírta e ki ez ország­­gyűlés alatt győzelmét? Eddig küzködni kell e nemzetisé­günk mellett; mi természetesebb, minthogy ez, melly a’ műveltségként csak nyugalomban terjedhet, nem haladha­tott e’ viszonyok alatt olly sebesen, mint kivánataink, — küzködés helyett most csak várnunk kell. Midőn a’törvény­hozás kimondá, hogy családok’ belső körébe ereszkedni nem kíván, hogy semmi népfaj’ nyelvét erőszakosan el­nyomni nem akarja, ’s csak a’ köznevelés’, csak a’törvény­­hozás’, törvénykezés’ ’s közigazgatás’ körében követeli a’ magyar nyelve­k használatát, csak azt, hogy a’ diák he­lyett a’ magyar legyen azon kötelék, melly e’ hazának po­ll­­ttk­ai nemzetiségét összetartja, a’ törvényhozás egyrész­ről felszólitá e’ hazának minden jobb polgárait, hogy pél­dáját követve, ne nyúljanak eszközökhöz, mellyek csak el­lenszegülést támaszthatnak ott, hol süker egyedül kien­gesztelés ’s egyetértés által várható, — más részről nem­zetiségünk’ terjedésének a’ lehető legbiztosabb alapját rakta le. Azon nyelv, melly mindeneinek, ki magasabb műve­lődés után vágyódik, mindenkinek, ki a’ közügyekben részt venni kivan , elkerülhetlenné tétetett, mellynek kiterjedé­se alkotmányos jogaink­ kiterjedésével azonosit­atott, fon- || dorkadásnak ’s rágalomnak nyugodtan nézhet már elébe. ’S habár nem találkozhatik senki, ki azon számos ügye­ket, mellyek a’jelen törvényhozás alatt fölvetettek, in­kább szivén hordozta volna, mint mi; ’s habár senki sincs, ki a’ városi kérdés’, a’ büntetőtörvénykönyv’­­s azon szá­mos nagyszerű javításoknak elmaradását inkább fájlalhatná: sértenék kötelességünket, mellyel az igazságnak tartozunk, ha az épen említett tárgyakat is tekintve, nem mondanék ki azon meggyőződésünket, hogy a’ jelen törvényhozás nemzetünk’ életében valóságos haladásnak volt eszközlője. — De az nem ítéli meg helyesen a’ nemzetek’ életét, ki kifejlődésök’ egyes stádiumaiban mindig csak a’ valóságos eredményt tekinti, ki csak a’ már hozott törvényeket szá­mítja fel, ’s elfeledi, hogy valamint az egyes embernél, úgy nemzeteknél is a’ külső tettek’ egymást követő során kivül az eszmék’kifejlődése igényli figyelmünket, melly valamint a’ tett nagy részint a’ múltnak eredménye, úgy a’ jövőnek minden csiráit hordja magában; ’s épen ezen szempont az, melly a’ lefolyt országgyűlést nevezetessé teendi. Alkotmányos országunkban az eszmék’ kifejlődése, melly más nemzeteknél a’ szabadsajtó útján szokott tör­ténni , a’ tanácskozások’ körébe szorittatik; ’s mig a’ sajtó hazánkban kevesebb indítványozó hatalommal bír, kétségen kívül nincs nemzet, mellynek köztanácskozá­saiban olly élénk eszmecsere történik mint nálunk, hol főkép’ a’ törvényhozás — mint nálunk — a’ köz­véleménynek irányt inkább ad mintsem vesz tőle. Helyzetünknek egyik abnormitása ez, melly tanácskozása­ink­ hosszúságát, eredménytelenségét magyarázza,mellyel szabad sajtó által megszüntetni bizonyára kívánatos , de mellyet ignorálni semmiesetre nem szabad. Törvényhozá­sunk nemcsak törvényeket alkot, de a’ közvéleménynek bizonyos irányt adva, egyszersmind elő is készít, ’s csak ki e’ kettős munkásságát veszi tekintetbe, képes minden egyes országgyűlésünknek valóságos eredményéről ítélni,’s kivált e’ tekintetben jelen törvényhozóinknak érdemeiket nem ta­gadhatni ; a’ haladás , mellyet bizonyos eszmék közöttünk tettek , ’s mellyet csak e’ törvényhozás’ munkálkodásainak köszönhetünk, nevét köszönettel fenntartandja. Nem fogunk az indítványok’ hosszú sorába ereszkedni, nem fogjuk a’ majdnem elvégzett tárgyak’ lajstromát elmondani, de ki fogja tagadni, hogy soha magyar törvényhozási új tárgyra nem terjeszté ki figyelmét, hogy egy sem volt méhetélénkebb mozgásba hozta.’S habár a’tárgyak’sokasága is egyes kérdések’ föloldását lehetetlenné tette, legalább a’ jövő törvényhozás előkészítve találja majdnem mindazon kérdéseket, mellyeknek eldöntése korunkban immár szük­séggé vált. — Egyet nem hallgathatunk el, ’s ez két táb­lánk’ azon határozata , melly szerint a’ közteherviselés’ elve elfogadtatott. Azok közé tartozánk, kik a’múlt orsz. gyűlés előtt a’ közteherviselés’ elvét általánosan vagy ha az nem lehetne, legalább a’ házi adóra nézve alkalmazni kíván­tuk;— miután azonban ez nem sükerült, miután végzésünk nem engedé , hogy a’ magyar békés után egyszerre kivitja azt, mit az örök igazság követel, de mi Europa’ majdnem minden népeinél csak hosszú küzdelmek után vivatott ki, örömmel üdvözöltük azok’ törekvéseit kik e’ szent elvet legalább bizonyos pontig életbeléptetni iparkodtak. A’ re­mény, mellyel törvényhozásunk’ tanácskozásait főkép’ az utólsó hetekben, midőn a’ közös teherviselés’ elve mind a’ két tábla által elfogadtatott, kisértük, nem teljesült, nem érhettük el, hogy a’ közös teherviselés’ elve bármi csekély mértékben is már most életbelépjen; de maga az, hogy az elv kimon­datott, hogy a’ kezelésre nézve az öszves törvényhozás ál­tal olly intézkedések kivántattak , mellyeket mi egyedül alkotmányosoknak gondolunk, nem olly nagy lépés­e, melly­­nél nagyobbat magyar törvényhozás eddig nem tett még? Bizodalomnak hiánya , félreértés , talán némi fondorkodás is azok’ résziről, kik belsőkép’ minden teherviseléstől egy­­iránt irtóznak — megakadályoztathatták ez ügynek tettle­ges kivivatását most, de ne ámítsa magát senki azon remény­­nyel, hogy az ügy megbukott, hogy az öszves nemzet tör­vényhozóinak e’ részben adott szavát el fogja feledni, hogy az engedmény, melly az igazságnak létetett, visszavehető. A’ közös teherviselés’alkalmazását akadályoztattátok most, akadályoztattátok 3 évre, — adott szavatok fönmarad , ’s ti le fogjátok váltani azt habár vérző kebellel, habár önkivá­­natotok ellen, ’s a’ kezelésnek egyedüli alkotmányos módja előbb utóbb életbe fok lépni. Az igazságot e lehet takarni, el lehet titkolni századokon keresztül; de ha az egyszer ki­mondatott, a’ világ’ minden hatalma el nem némithatja sza­vát. Ez azon eredmény, mellyet mi a’ lefolyt törvényhozás’ legnagyobbikának tartunk, melly által mindazok, kik nem gyöngülve, munkálataiban végső napig rész vettek, a’ nem­zet’ köszönetét érdemelték. Olvasóink láthatják, hogy egy előbbi számunkban kimondott meggyőződésünk , melly sze­rint hazánk kifejlődését csak törvényhozásától , várhatja, nem változott, b­ármilly csekélyeknek hirdettessenek né­­mellyek által azon eredmények, mellyeket jelen országgyű­lésünk szült. Figyelemmel követni a’ most hozott törvé­nyek’ eredményét, hogy a’ mennyiben azokban hiány ta­pasztaltainál az a’jövő törvényhozás által pótoltathassék; beereszkedni azon tárgyakba, mellyek a’ törvényhozás ál­tal tanácskozásba vétettek, de ez alkalommal törvénynyé nem lehettek­ elmondani igénytelen nézeteinket azokról, miket a’ jelen törvényhozás a jövőnek mintegy megfejtésre kitűzött, ez most a’ főfeladat, mellyet követve, egyszers­mind soha szemeink elől nem veszi rendjük azon akadályo­kat, mellyek mint már annyiszor úgy a’jelen törvényhozás alatt sem engedék, hogy a’ nemzet’ reményei egész kiter­­jedésökben teljesüljenek. Ha a’ jelen törvényhozás nem 186

Next