Pesti Hírlap, 1844. július-december (366-417. szám)
1844-11-21 / 406. szám
Csütörtök pesti hírlap. Megjelenik e lap minden héten tétszer: csütörtökön és vasárnap. Félévi előfizetés a két fővárosban házhozhordással 5 forint, borítékban 6 ft, postán boritékban 6 ft pengő pénzben Előfizethetni helyben Sanderer Lajos kiadó-tulajdonosnál, hatvani-utcza Horváth-házban 483. szám alatt, egyébütt minden cs. kir. postahivatalnál. — Az ausztra. birodalomba s egyéb külföldi tartományokba küldetni kívánt példányok iránt a’ megrendelés csak a’ bécsi császári főpostahivatal utján történhetik. — Mindenféle hirdetmények fölvetetnek, s egy-egy kis hasábsorért apró betűkkel 5 pengő kr. számittatik. Novemb. 21. 1844. TARTALOM. Kinevezés. Halálozások. Tájékozás.— Országgyűlés. Orsz. öles a’Aenel nov. 8. (magyar nyelv, átmenet, csődtörvényi módositások , közmunkák , városreform, kerületek rendezése, a' részek' ügye). Ker. ülés nov. 9. (hitelintézet, fiumei vasút, vámviszonyok, a’ részek’ ügye, bányatörvény ’stb.) Orsz. Illés a’ Renel nov. 9. (vallásügy, t.czikkelyek’ élőbeszéde, a' jövő évben tartandó országgyűlés sörgettetik, magyar nyelv, központi vasút, pénzügyi munkálat 'stb.) Országos ülés a' föKR-nél nov. 9. (vallás, pénzügyi munkálat, középponti vasut, vámviszonyok, úrbéri törvények' módosítása 'stb. közben vegyes ülések). Ülések a' RRnél nov. 10. A' concertakión keresztülment törvényczikkelyek. Felirási javaslat a’ hitelintézet' ügyében (vége). Utolsó izenete a' a’KKr. és RR-nek a’kerületek , szepesi XVI. városok és a’sz. községek' elrendezése’ tárgyában. IX. izenete a' KK-nak és RR- nek a’ sz. kir. városok’ rendezése' tárgyában. Törv.hatósági dolgok: Bács (az utó-hangokra válasz). Debreczen (ref. főiskola, könt és vasut). Fővárosi utd. Vegyes közlemények Külföld. MAGYARORSZÁG és ERDÉLY. KINEVEZÉS. Ö cs. kir. felsége a’ temesi kam. igazgatóságnál megürült utolsó rendes ülnökségre Ungar Mill 41 v oltani tollvivót, és az ideiglenes hetedik ülnökségre Fiuk János ottani igazgatósági tollvivót méltóztatott kegyelmesen kinevezni. HALÁLOZÁS. Obrenovics Jefrem ur, a’ török csász. Nischán Iftichár rend’ lovagja, a’ szerb státustanács’ volt elnöke, ’s Milos fejedelem’jelenleg fővárosunkban lakó testvére e’hó’ 18án veszté el halai által leányát, Ilonát Hadzsia Szilár volt szerb fejedelmi föszárnysegéd’ hitvesét Storbeczky Lajos a’ kamrai tengerparti javak’ ideiglenes ügyésze ocz. 25-én meghatározott, TÁJÉKOZÁS- Törvényhozásunk bevégezte munkálatait, a’ pillanat eljött, hol a’ múltra visszatekintve—midőn eredményeit méltányoljuk, egyszersmind azon irányt jelöljük ki magunknak, mellyben ezentúl haladnunk kell. Az életben általánosan, de főkép’ a’ politics’ mezején majdnem minden ember optimismus ’s pessimismus közt ingadozikígy van ez a’ jelen pilanatban is, 's midőn egy részről ollyasokkal is találkozánk,kik jelen törvényhozásunk’ eredményeit minden remélhető sükernél magasabbaknak hirdetők, — vannak nem kevesen , kik épen ellenkezőleg azt eredménynélkülinek mondják. — Legyen szabad nyugodtan elmondani ebbeli meggyőződésünket is, melly ez esetben sem a’ túlzókat remélők’, sem a’ kétségbeesettek’ nézeteit nem osztja, ’s melly habár nem pártnélküli — mert mi sem olly magasan, sem olly alantállóknak nem tarjuk magunkat, hogy egy párthoz sem számitalhatnánk, ’s mindig azon szempontból fogunk ítélni minden felett, a mennyiben az, eszméjükkel megegyezik vagy ellentétben áll — legalább ollyanok’ véleménye, kik a’ sympathiákat, mellyekkel bizonyos elvek iránt viseltetnek , azoknak, mellyeket bizonyos egyediségek iránt éreznek , föláldozni nem szokták. — Midőn a’ felsőtáblánál a’ közteherviselés’ elve forgott kérdésbe , ha nem csalódunk, gr. Sz. I. ez elvnek bármi kis mértékbeni alkalmazását makkhoz hasonlitá, melly magában kiesi ’s becsnelküli, de egy erős tölgynek, talán egy erdőnek csiráit hordja magában. E' példabeszéd tisztán fejezi ki nézetünket jelen országgyűlésünk’ gyümölcseiről is , mellyeket méltányolni csak az fog, ki gondolatait a’ pillanatnál távolabbra , a’ jövőre terjeszti, melly szempontból bármi csekélyeknek látszassanak is az anyagi eredmények, senki sem fogja tagadni, hogy a’ jelen országyűlés magokat vetett el, mellyek, mennyivel inkább eltakarvák most, annyival nagyobb termést adandnak. Ha azon tárgyak’ hosszú során végigtekintünk, mellyek a’ múlt országgyűlésre kitűzve voltak, tagadhatlan tény, hogy e’ tárgyaknak csak ign csekély része végeztetett be. A’ büntető törvénykönyv, noha annak szüksége általánosan ismertetett el, életbe nem lépett; a’ megyei kicsapongások újabb törvény által korlátolva nincsenek ; a’ városi kérdés döntetlenül maradt; hitelintézetünkből csak tervet bírunk ; a’ közös teherviselésben az elvnek kimondásánál maradtunk; főközlekedési eszközeink egyes vállalkozók’jóakaratára bizalvák; tengerpartunk ott marad régi elhagyottságában; szóval, mi iránt legtöbb szó emelkedett e’ hazában , az egy jövő törvényhozásnak gondoskodására bízatott. — De valljon ha tisztán érezzük is, hogy a’jelen törvényhozás óhajtásainkat teljes mértékben nem valósította, feledhetjük e mindazon jót, mi munkálkodásaiból reánk háramlóit? Nem akarjuk itt enditeni azt, mi eddig törvénybe nem ment, de mit szinte a’jelen törvényhozás’ eredményei közé számíthatunk — hogy a’ katonatartás’ terhének megváltására nézve bizonyos summa alapittatván meg, ezen, adózóinkat olly egyenetlenül, ’s már bizonytalansága által is súlyosabban terhelő tartozás kiszámítható, egyenlően kivethető adóvá változtatott át. De ha csak az országgyűlésnek törvénynyé vált eredményeit tekintjük is, maga a’ birtok- ’s hivatalképesség nem maradand e fen azon törvényhozás’ örök emlékéül, melly ezen elveket kivívá ? Való, az ősiség’ bilincseivel lekötött birtokunk mellett a’ nemnemeseknek adott birhatási képesség nem fogja megteremni azon gyümölcsöket, mellyeket tőle várunk; de nem szükséges megelőzése e ezen törvény épen az ősiség’ megszüntetésének? Mig a’ birhatási jog tisztán nemesekre szorittatott, az ősiség’ megszüntetése nem vala veszély nélkül. Ki birtokát eladni kénytelenittetett, ’s vevőt keresve, csak nemesek’concurrentiájára számithatott, joggal aggódott, hogy birtokáért nem fog illőért nyerni, s küzködött azon jog’ fentartása mellett, melly által utódának legalább a’ visszaválthatás’ lehetősége tartatott fen- A' jelen törvényhozás’ határozata által ez indok elvesztő erejét, ’s mi erősen hisszük, hogy az általános birhatási képesség valamint szükséges előkészület, úgy egyszersmind azon lépés vala, melly az ősiségnek minden érdekekben fekvő kttöröltetését szükségkép’ maga után vonandja. Való , hogy a’ hivatalképesség’ kimondása nagyszerű anyagi eredményeket szülni nem fog, hogy ez főkép’ azon hivatalokra nézve, mellyeknek választása nemesektől függ, honunk nem privilegialt lakóinak inkább csak remény. De valljon hát ki nem érezi, hogy e’törvénynek szavaiban a’ legnagyobb elv vívatott ki ? hogy azon válaszfal, melly eddig magyart magyartól elkülönözött, leróhatott; — hogy, ha e’ törvénynek azon következése nem leend is, hogy szolgabiráink ’s alispánaink között sok nemnemeseket találhatunk, azon következése az egész nem nemesi osztályra nézve meglesz, hogy tőle mindazon jogok, mellyeknek elérésére képes, többé nem fognak megtagadtatni; mi legalább nem hisszük, hogy azon következetlenség, miképp nem nemes hontársainknak minden hivatalok éi képessége kimondatván, azoknak választói jogaikról nem gondoskodtunk, soká fennmaradhatna; sőt nem hisszük, hogy már a’ jövő törvényhozásnál is csak egy ember akadna, ki állítani merné, hogy azon polgárok, kiket a’ törvény képeseknek nyilvánít, hogy Magyarország’ dignitariusai legyenek, arra, hogy választói jogokkal bírjanak, azaz azon hivatalra alkalmaztassanak, melly minden alkotmányos országban első lépcsője minden hivataloknak, nem alkalmatosok. A’ vallási törvényt mi illeti: van ok, azt ki nem elégítőnek tartani; mi nem titkolhatjuk el sajnálkozásunkat, hogy a’ vegyes házasságok’ tárgyában uj, kimerítő rendelkezések nem történtek, ’s hogy ez által az annyi ingerültséget szült tárgy nem fejeztetett be végképen . De hogy az átmenet’ ügyében hozott törvény által a’ kérdésnek legnehezebb része csakugyan megoldatott, hogy a’vallások’egyenlősége ezen törvény után puszta elvből valósággá vált, már azt nem fogja tagadni senki; ’s már közel van az idő,mikor azon keserűség, melly a’ keresztyén felek között talán létezik, ’s mellynek léteznie kell, midőn egy rész magát sértve érezheti, végkép’megszűnjék. Végre valljon nemzetiségünk nem vírta e ki ez országgyűlés alatt győzelmét? Eddig küzködni kell e nemzetiségünk mellett; mi természetesebb, minthogy ez, melly a’ műveltségként csak nyugalomban terjedhet, nem haladhatott e’ viszonyok alatt olly sebesen, mint kivánataink, — küzködés helyett most csak várnunk kell. Midőn a’törvényhozás kimondá, hogy családok’ belső körébe ereszkedni nem kíván, hogy semmi népfaj’ nyelvét erőszakosan elnyomni nem akarja, ’s csak a’ köznevelés’, csak a’törvényhozás’, törvénykezés’ ’s közigazgatás’ körében követeli a’ magyar nyelvek használatát, csak azt, hogy a’ diák helyett a’ magyar legyen azon kötelék, melly e’ hazának pollttkai nemzetiségét összetartja, a’ törvényhozás egyrészről felszólitá e’ hazának minden jobb polgárait, hogy példáját követve, ne nyúljanak eszközökhöz, mellyek csak ellenszegülést támaszthatnak ott, hol süker egyedül kiengesztelés ’s egyetértés által várható, — más részről nemzetiségünk’ terjedésének a’ lehető legbiztosabb alapját rakta le. Azon nyelv, melly mindeneinek, ki magasabb művelődés után vágyódik, mindenkinek, ki a’ közügyekben részt venni kivan , elkerülhetlenné tétetett, mellynek kiterjedése alkotmányos jogaink kiterjedésével azonositatott, fon- || dorkadásnak ’s rágalomnak nyugodtan nézhet már elébe. ’S habár nem találkozhatik senki, ki azon számos ügyeket, mellyek a’jelen törvényhozás alatt fölvetettek, inkább szivén hordozta volna, mint mi; ’s habár senki sincs, ki a’ városi kérdés’, a’ büntetőtörvénykönyv’s azon számos nagyszerű javításoknak elmaradását inkább fájlalhatná: sértenék kötelességünket, mellyel az igazságnak tartozunk, ha az épen említett tárgyakat is tekintve, nem mondanék ki azon meggyőződésünket, hogy a’ jelen törvényhozás nemzetünk’ életében valóságos haladásnak volt eszközlője. — De az nem ítéli meg helyesen a’ nemzetek’ életét, ki kifejlődésök’ egyes stádiumaiban mindig csak a’ valóságos eredményt tekinti, ki csak a’ már hozott törvényeket számítja fel, ’s elfeledi, hogy valamint az egyes embernél, úgy nemzeteknél is a’ külső tettek’ egymást követő során kivül az eszmék’kifejlődése igényli figyelmünket, melly valamint a’ tett nagy részint a’ múltnak eredménye, úgy a’ jövőnek minden csiráit hordja magában; ’s épen ezen szempont az, melly a’ lefolyt országgyűlést nevezetessé teendi. Alkotmányos országunkban az eszmék’ kifejlődése, melly más nemzeteknél a’ szabadsajtó útján szokott történni , a’ tanácskozások’ körébe szorittatik; ’s mig a’ sajtó hazánkban kevesebb indítványozó hatalommal bír, kétségen kívül nincs nemzet, mellynek köztanácskozásaiban olly élénk eszmecsere történik mint nálunk, hol főkép’ a’ törvényhozás — mint nálunk — a’ közvéleménynek irányt inkább ad mintsem vesz tőle. Helyzetünknek egyik abnormitása ez, melly tanácskozásaink hosszúságát, eredménytelenségét magyarázza,mellyel szabad sajtó által megszüntetni bizonyára kívánatos , de mellyet ignorálni semmiesetre nem szabad. Törvényhozásunk nemcsak törvényeket alkot, de a’ közvéleménynek bizonyos irányt adva, egyszersmind elő is készít, ’s csak ki e’ kettős munkásságát veszi tekintetbe, képes minden egyes országgyűlésünknek valóságos eredményéről ítélni,’s kivált e’ tekintetben jelen törvényhozóinknak érdemeiket nem tagadhatni ; a’ haladás , mellyet bizonyos eszmék közöttünk tettek , ’s mellyet csak e’ törvényhozás’ munkálkodásainak köszönhetünk, nevét köszönettel fenntartandja. Nem fogunk az indítványok’ hosszú sorába ereszkedni, nem fogjuk a’ majdnem elvégzett tárgyak’ lajstromát elmondani, de ki fogja tagadni, hogy soha magyar törvényhozási új tárgyra nem terjeszté ki figyelmét, hogy egy sem volt méhetélénkebb mozgásba hozta.’S habár a’tárgyak’sokasága is egyes kérdések’ föloldását lehetetlenné tette, legalább a’ jövő törvényhozás előkészítve találja majdnem mindazon kérdéseket, mellyeknek eldöntése korunkban immár szükséggé vált. — Egyet nem hallgathatunk el, ’s ez két táblánk’ azon határozata , melly szerint a’ közteherviselés’ elve elfogadtatott. Azok közé tartozánk, kik a’múlt orsz. gyűlés előtt a’ közteherviselés’ elvét általánosan vagy ha az nem lehetne, legalább a’ házi adóra nézve alkalmazni kívántuk;— miután azonban ez nem sükerült, miután végzésünk nem engedé , hogy a’ magyar békés után egyszerre kivitja azt, mit az örök igazság követel, de mi Europa’ majdnem minden népeinél csak hosszú küzdelmek után vivatott ki, örömmel üdvözöltük azok’ törekvéseit kik e’ szent elvet legalább bizonyos pontig életbeléptetni iparkodtak. A’ remény, mellyel törvényhozásunk’ tanácskozásait főkép’ az utólsó hetekben, midőn a’ közös teherviselés’ elve mind a’ két tábla által elfogadtatott, kisértük, nem teljesült, nem érhettük el, hogy a’ közös teherviselés’ elve bármi csekély mértékben is már most életbelépjen; de maga az, hogy az elv kimondatott, hogy a’ kezelésre nézve az öszves törvényhozás által olly intézkedések kivántattak , mellyeket mi egyedül alkotmányosoknak gondolunk, nem olly nagy lépése, mellynél nagyobbat magyar törvényhozás eddig nem tett még? Bizodalomnak hiánya , félreértés , talán némi fondorkodás is azok’ résziről, kik belsőkép’ minden teherviseléstől egyiránt irtóznak — megakadályoztathatták ez ügynek tettleges kivivatását most, de ne ámítsa magát senki azon reménynyel, hogy az ügy megbukott, hogy az öszves nemzet törvényhozóinak e’ részben adott szavát el fogja feledni, hogy az engedmény, melly az igazságnak létetett, visszavehető. A’ közös teherviselés’alkalmazását akadályoztattátok most, akadályoztattátok 3 évre, — adott szavatok fönmarad , ’s ti le fogjátok váltani azt habár vérző kebellel, habár önkivánatotok ellen, ’s a’ kezelésnek egyedüli alkotmányos módja előbb utóbb életbe fok lépni. Az igazságot e lehet takarni, el lehet titkolni századokon keresztül; de ha az egyszer kimondatott, a’ világ’ minden hatalma el nem némithatja szavát. Ez azon eredmény, mellyet mi a’ lefolyt törvényhozás’ legnagyobbikának tartunk, melly által mindazok, kik nem gyöngülve, munkálataiban végső napig rész vettek, a’ nemzet’ köszönetét érdemelték. Olvasóink láthatják, hogy egy előbbi számunkban kimondott meggyőződésünk , melly szerint hazánk kifejlődését csak törvényhozásától , várhatja, nem változott, bármilly csekélyeknek hirdettessenek némellyek által azon eredmények, mellyeket jelen országgyűlésünk szült. Figyelemmel követni a’ most hozott törvények’ eredményét, hogy a’ mennyiben azokban hiány tapasztaltainál az a’jövő törvényhozás által pótoltathassék; beereszkedni azon tárgyakba, mellyek a’ törvényhozás által tanácskozásba vétettek, de ez alkalommal törvénynyé nem lehettek elmondani igénytelen nézeteinket azokról, miket a’ jelen törvényhozás a jövőnek mintegy megfejtésre kitűzött, ez most a’ főfeladat, mellyet követve, egyszersmind soha szemeink elől nem veszi rendjük azon akadályokat, mellyek mint már annyiszor úgy a’jelen törvényhozás alatt sem engedék, hogy a’ nemzet’ reményei egész kiterjedésökben teljesüljenek. Ha a’ jelen törvényhozás nem 186