Pesti Hírlap, 1845. január-június (418-494. szám)

1845-02-23 / 433. szám

ezen megyéknek és községeknek semmi közkormányi ön­állóságuk és hatóságuk sem volna. Illy értelemben tehát nem vagyunk idegenek a’ sza­­bályhozási jogtól, de mikép’ jelenleg van, miután illy me­gyéket nem akarunk , természetesen illy szabályhozási jo­got sem akarunk, mikép’ jelenleg van. És ekkép’ megmutatván, hogy a megyerendszeri tu­lajdonoknak egyike sincs helyén, mikép’ előzetesen is mondtuk, kétségtelennek tartjuk, hogy ez nem egyéb mint rész­organismus. Mellesleg legyen megjegyezve, úgy hisszük, senki sem fogja vélni, miszerint a’ megyerendszer ellen szólani an­nyit tesz , mint egyszersmind a’ szabadsajtó , egyesülési, gyülekezési, és folyamodási jog (meeting) ellen is szó­lani. — A’ megyék’ politikai jelleme, mint maga a’ jó alkotmá­nyos élet, iratolt le némellyek által. Mi azt hisszük, hogy ez alkotmányos életnek szűk is, alacsony is, tökéletlen is , ’s az egész nem egyéb mint pótlék, ’s azt nem tagadjuk, hogy mint pótléknak, vannak érdemei. De végtére is az egész nem egyéb mint pótlék, mellyel nem lehet megelégedni. Mi tehát még csak azt sem mondjuk a’ megyékről fel­tétlenül, hogy a’ múlt időben, midőn az alkotmánynak csu­pán fentartásáról volt szó, jók voltak volna , és egyedül a’ jövőben nem lesznek eléggé czélirányosak. Igen is, jobb intézmény’hiányában jók voltak, és pedig nem csak a’ múlt­ban, hanem a’jelenben és jövőben is jók volnának e’ tekin­tetben. De mindig csupán mint pótlék, ’s nem mint absolut becsű jó. Igaznak tartjuk tehát, hogy jobb intézvény’ hiányában a’ megyék jók voltak, és ezek tárták fen a’ magyarban bi­zonyos szikráját az alkotmánynak; óh de,bár sohase ismertük volna a’ megyéket ! Bár volt volna mindig, megyék helyett, saját öszpontositott kormányunk, mert úgy most hasonlít­­hatlanul erősebbek és civilizáltabbak volnánk mind az al­kotmány’ mind a’nemzetiség’mezején ! Örülök én , hogy legalább megyéink voltak múlt időkben, de vérző szívvel fájlalom, hogy csupán megyéink voltak, ’s ezek megtarták ugyan a’ magyart, de megtarták tengődésben és nyomorúságban! És ez volna eddig az előadandóknak egy oldala,első ré­sze, ’s e’ helyen, mielőtt annak előadásába bocsátkoznánk, hogy mit óhajtunk tehát mi a’ mostani rész Organismus’ he­lyébe tenni, lássuk még a’ dolognak más oldalát is. Azt mondják sokan, hogy a’ megyerendszert nem úgy kell felvenni, miképp az most van, hanem mind azon javítá­sokat hozzá kell gondolni, mellyeknek felvételére alkalmas. Azaz, mikép’ mondani szeretik „megtisztítva“ kell a’ megyerendszert felvenni. A’ megtisztítás alatt értetik, hogy kilegyen terjesztve a* nemtolend­ro *, hogy­ miután a’ nemtelenekkel meg­szaporított megyei polgárok roppant számuknál fogva alkal­matlanok volnának a’ tanácskozásra , képviseleti rendszer legyen behozva a’ megyékbe. Ezzel azonban egyáltalában nincsen megvédve, kimentve a’ megyerendszer. Ezen „megtisztítás“ felebbi ellenveté­seink’ megczáfolására legkisebb erőt sem rejt magában. A’ dolog igen egyszerű, nem érdemel sok szót, és azért csak röviden e’ következő két ponttal felelek. Ha ezen „megtisztítás“ megtörténik is , fenmarad a’ megyerendszer’ azon tulajdona , miszerint a’ parlamentaris kormánynyal összeférhetlen. Már pedig, akárki mit beszél, az alkotmányos szabadságnak mind alakja, mind biztosítéka, mind , in ultima analysi, még lényege is a’ parlamentaris kormányban állván, a’ kettő közül inkább ezen utóbbit kell kívánnunk. Továbbá: Ezen „megtisztítás,a‘ mennyiben a’ képviseleti rend­szerre vonatkozik , valóságos petitio principii, ’s ez maga a’ legnagyobb megtámadása a’ megyerendszernek. Hiszen a’ megyerendszer azon alapon nyugszik, ’s ez mellette a’ legplausibilisebb ok, hogy minden polgárnak személyenkint egyenes befolyást enged a’ közügyekbe. És hova fog lenni ezen közvetlen egyéni befolyás, ha a’ megyékbe is képvi­seleti rendszer hozatik be? Igen is szükséges dolog a’ képviseleti rendszer, mert ha csak nem St. Marino az ország, nem vehet minden polgár köz­vetlenül részt a’ törvényhozásban. Képviselőket kell tehát e’ végre megbízni. De ezen képviseleti rendszernek , kép­viselő testületnek , csak egyneműnek lehet lenni az egész országban — az országgyűlésnek. Avagy mi egyéb az or­szággyűlés mint képviseleti rendszer ? De minek a’ dolgot complicálni, képviseleti rendszert képviseleti rendszer mellé tenni. Legyen a’ képviseleti rendszer csupán egy, a’ többire nincs szükség, sőt csupán útban állanának. Ha azon képvi­seleti rendszer , t. i. az országgyűlés , nem volna elég hű gyámola és erje a’ szabadságnak, bizonyosan nem volnának a’ megyei külön képviselő testületek sem, ha pedig az ele­gendő, akkor ezekre nincs szükség. Legyen tehát függet­len országgyűlés , és ezenkívül semmi politikai önállóságú testületek azaz megyék, mert ezekre nincs szükség. Az eddig mondottak , mellyekben mostani organismu­­sunknak rész volt a előadatott, a’ negativ oldal. Menjünk most egy lépéssel tovább, ’s lássuk tehát, hogy mi volna kívánatos „átalakulásunk“ elérése végett. Ne mondjátok nekünk, hogy mi nagyon is messze megyünk, távol keres­sük átalakulásunkat. Mi azt feleljük, ti mentek messzebb, mert csupa igazság az, mit Robespierre mondott: az ember soha sem megy messzebb , mint midőn nem tudja , hova megy. Ti pedig még eddig soha sem mondtatok meg , mit értetek az „átalakulás“ alatt. Jövő számunkban lássuk a’ positiv oldalt. I. J. 124 Törvényhatósági dolgok. VAS. (január’ 27- és 28-dikán tartott közgyűlés. Vége.) Másnap januarius’ 28-án többi köztt a’ nagymélt. helytartótanácsnak az egyesületeket illető intézvénye fel­olvastatván , gr. Széchenyi János kiemelvén az ügy’ fon­tosságát , ’s előrebocsátván , hogy nálunk a’ haladási párt, mert nemcsak egy két osztály’ hanem az ország’ boldogsá­gát akarja eszközleni, anarch­áról vádoltatik, megjegyzé, hogy a’ törvényhozás egy mód által kívánt rajtunk segíteni, hogy azon vámok, mellyek az ipart igen terhelik, leszállít­­tassanak, kívántunk védvonalt állítani, de ez nem sikerül­vén , keletkezett ekkor egy uj eszme, a’ védegylet, melly­­nek czélja a’ nemzeti iparnak elősegítése. A ’ szóló gróf elősorolván a’ védegylet’ többnemű ellenségeit, szól neve­zetesen azokról, kik a’ sok jövedelmet kiviszik az ország­ból , de a’ haza’ oltárára nem készek valamit áldozni­­stb. ezek, úgymond, annyira mennek, hogy inkább zselléres­­kednek az örökös tartományokban, kitéve magokat minden rendőrségi kutatásoknak, mintsem, hogy idehaza kötelessé­­göket teljesítenék. Ezek illetik rágalommal azokat, kik a’ védegylet’ tagjai, ezek szórnak el álhíreket, hogy a’ véd­egylet nem egyéb mint repeal ’stb Ez más szavakkal hit­­telenségi vád , ’s ezt eltűrni gyávaság lenne. A’ szóló ’s elvbarátai készek utolsó cseppvéreket önteni alkotmányos királyunkért,’s meglehet, úgymond,zivatar lepheti meg békes­­égünk’határát, majd akkor fogja a’ magyar kitüntetni hűsé­gét. A’ szóló a’ védegyletre nézve úgy nyilatkozik , hogy tudtára senkinek sincs szándékában egyéb, mint az anyagi jólétet előmozdítani, hogy az ügy nem vitetett, ’s nem vi­tethetik a’ politicai térre. Indítványa: irjanak a’ RR. a’ m. k. h.tanácsnak ,’ hogy ámbár elismerik a’ kormánynak fel­­ügyelési jogát, mégis ezen nem titkos egylet’ szabályainak felküldésére a’ RR-et a’törvény nem kötelezi. S­zél Jó­zsef elmondá, hogy hazánk a védegyletnél bölcsebb és szükségesebb lépést századok óta nem tett. Erre a’ nemzet kénszerűtve volt, hacsak a’ nemzetet készakarva, elbukási örvénybe taszítani nem akarta. Ezt köteles minden igaz ha­zafi pártolni, sőt azt merem mondani, igy szóla, hogy a’ ki ellene szól, vagy azt közönösséggel veszi, az a’ nemzet­nek érdekét nem ismeri. Kívánja a’ sz.bírákat felszólítani a’ létezhető titkos egyesületeknek, mellyekröl semmit sem tudunk , kutatására. Szerinte eddig ezen védegyletet tár­gyalni nem lehetett, de az intézmény után törvényhatósági­­lag is kell azt pártolni. — Erre a’ m. helyettes úr meg­jegyzé , hogy a véleménykülönbséget tisztelni kell, ’s ha valaki a’dolgot közönbösséggel veszi,arról nem lehet monda­ni, hogy a’sátus’ czélját fel nem fogja. — Klauzál Imre azon véleményben volt, hogy a’ nm. helyt, tanács nem szól elhatározólag, és azon reménynyel kecsegtette magát, hogy a’ dolognak végmegvitatását még továbbra lehet halasztani; de miután hallotta , hogy a’ helyt. tanács egyenesen eltiltja az egyesületeket, azt tartja, hogy a’ dolog’ végeldöntését tovább nem halaszthatni. Törvény és szokás az egyesületi jog mellett áll. Véleménye szerint nem kell a’ szabályokat felterjeszteni ,mert ha mi felterjesztjük az egyletnek sza­bályait , mellyek a’ törvény’ körében és korlátai közt mo­zognak , nem ismerjük e el akkor a’ kormánynak jogát tő­lünk ezt követelhetni? A’ felterjesztésből az is következ­nék, hogy mindenféle egyletek, akármiilyenek azok, el fog­nak töröltetni; felterjesztenünk tehát egyáltalában semmit sem kell. Ha a’ kormány szigorúan a’ törvény’ korlátai közt működik, akkor neki semmi társulatoktól, mellyek a’ törvénynyel össze nem ütköznek­, félni nem kell. Ha az angol kormány megállhat számos egyletek mellett, mik soha sem terjesztették fel szabályaikat, miért nem állhatna meg a’ mi kormányunk is ? Szabó Miklós kinyilatkoztatá , hogy a’ kormány’ eljárásában az egységen kívül a’ határozottság is hi­ányzik , mert ezen intézmények’ tartalma csakugyan a’ védegyletet látszik tárgyalni, minthogy a’ mig más egyesüle­tekről olvastunk, illyesmi nem érkezett, ’s mégis amaz benne világosan megérintve nincs. A’ szóló egy alkotmá­nyos elvet is lát megtámadva , az eddig gyakorlatilag fennállott társulati szabadságot. A’ kormány a’ védegylet­re nézve, melly nemzetünk’ anyagi kifejlődésének eszköz­lésére alakult, eltévesztő az irányt, mellyet követnie kellett volna , neki a’ létező erőket és elemeket nem kellene igno­­rálnia , neki a’ kormányzási kellékeket tudni, ’s a’ körül­ményeknek nem ellenszegülni, hanem magát a’ létező ele­mekkel ugyanazonositva , azokon felül uralkodni kellene Ezt a’ kormány eltévesztő azáltal, hogy hivatalnokainak ha nem tiltotta is meg, de nyíltan nem is engedte meg, hogy az egyesületben részt vegyenek. Ezáltal a’kormány magát min­den törvényes befolyástól önként elzárta,pedig az egyesület annyira a’törvényes szabályok közt marad,hogy nincs semmi alkotmányos mód, melly annak akár létét, akár végczél­­ját fenyegethetné. Ez nem üdvös politica. Ha a’ hivatalno­kok benne részt vennének, ezeknek részint intelligen­­tiája, részint tekintélye eszközölhette volna annak megaka­dályozását, mitől a’ kormány most fél, hogy t. i. alapul kitűzött határain túl ne csapongjon. Ha a’ létező elemeknek csak ellene állunk,’s nem akarunk azok’ felébe helyezve ma­gunkat, működéseiknek irányt ’s cselekvéseiknek szabályt ad­ni, akkor elveszünk, ’s pedig annyival inkább, ha azoknak alap­ja igazságra van helyezve. A’ szóló fel nem foghatja, hogy most, midőn a’ melly nemzet az anyagi érdeket fenn­állásának egyik alapjául n­em veszi, az téren kívül marad, — fel nem foghatja , hogy ekkor olly politica követtetik, mellynél fogva, a’ monarchia Németországban elveszti az­­ egykori primátust, hogy a’ fekete tenger felé nem tekin­tünk ’stb. minek következése az, hogy az ausztriai műipar, úgy­­szólván , minden külföldi vásároktól elzárva egyedül belföldi vásárra volt szorítva , ’s mellyel a’ többi iparű szék nem versenyezhetve, a’ monopólium mindenütt megölte az élesztő ’s buzdító erőt, melly által a’ tökéletesedés elérhető. Itt, — abban, hogy biztosítva lévén a’monopolium, nem tö­kélesedtek a’ gyárosok sükerrel, ’s hogy csak kevés czik­­keik lévén,mellyek a’ versenyt a’ külfölddel kiállhatják, ki­­rekesztőleg a’ belföldre szorultak , — itt rejlik a’ főbaj, honnét kigázolhatni egykönnyen nem fognak, hacsak az igazsággal tiszta szándék és szilárd jellem nem párosul: az egymásra növő eseményeket a’ magok rendes és az egész monarchia’ hasznát eszközlő folyamukba visszahozni. — Szóló az intézményre visszatérőleg, Klauzál Imrével egyetért, kinyilatkoztatván azonfelül, miszerint megi­athat-­­ék, hogy a’ BR. követeik’ jelentéséből, ’s or.gyűlési ha­tározatból értették a’ védegylet’ alakítását, de mivel ennek középpontja Pesten van,a’h.tanács közelebb fogja találni ott; megérinthető még röviden az is,hogy a’társaságokbani beavat­­­kozást,mig a’törvény által nem tiltott czélt tűznek ki magoknak, csak azon esetben látjuk helyén, ha azok pénzbeli vállala­tokat tárgyazván az 1840: 18. tcz. 3-dik fejezetében kö­rülírt szabásokat meg nem tartanák—’s tán úgy is az érte­tik az intézvény’ azon szavaiban, mellyek némellyek’ tönk­­rejutásának eszközléséről szólanak , — vagy ha valamelly létező társulatban a’rendőri szabályok meg nem tartatnának, ha illyenek történnének,a’RR a’ szükségeseket megteendik. — Vidos Józsi az intézményt circumspectusnak találván, óhajtá, hogy a’ RR. is a’ circumspectus’ terén megmaradja­nak. A’ helyt, tanács nem érthet más társulatokat, mint mellyek az 1597: 46. t.czikkben vannak,’s miután más törvény nincs, mig ez áll, ennek nyomán kívánunk maradni. Hogy itt a’megyében létesültek egyletek: szederegylet ’stb. azt senki sem tagadhatja , de ezen régiebb egyesületekre, helytet. intézvények nem jöttek , ’s ez győzi meg szólót arról, hogy ilyeket az intézmény nem akar érteni, ha­nem csak titkos szövetségeket. Az intézmény nem értheti a’ védegyletet, mert hogy lehet feltenni, hogy a’ kormány a’ nemzet’ képviselői által is pártolt védegyletet ignorálná. Szóló ezeknélfogva azt kívánná, hogy a’t. RB. ezen intéz­­ményt alkotmányos szempontból tekintve, kijelentenék, hogy miután semmi titkos szövetségeket, mellyek egyesek’ ká­rosításával volnának összekötve, létezni nem tudnak,ám­bár mindig figyelemmel vannak, azért most semmi ada­tokkal e’ részben nem szolgálhatnak. Határoztatott: A’ t. RR. ezen intézvény’ tartalmát azon törvényes szempontból vévén fel, miszerint általa csak azon szövetségek értetnek , mellyek mint közrendelleniek és veszélyesek az 1597: 46. sz. által is tiltva vannak, miután illyesekre törvényes kötelességüknél fogva folytonosan fi­­gyelmezve hasonnemü szövetségeket kebelükben létezni nem tudnak , azért e’ részben semmi adatokkal nem szol­gálhatnak. Egyébiránt a’ t. RR. a’ kir. intézvény’ azon kife­jezésére nézve, mint ha a’ polgárok’ magános társulata csak azon után alakulhatna, ha a’ rendszabályok legfensőbb helybenhagyást nyertek, és hogy a’ megerősítés nélkül fenállók megszüntethetnének, ünnepélyes óvásukat illő tisz­telettel kijelenteni kívánták. TEMESBŐL. F. 2. Sokáig hallgattam,kellemetlen esemé­nyekről vajmi kedvetlenül teszünk tudósítást,míg az örömittas kebel szavakban keres kitörést, és ázsiai bőséggel szereti mindenkinek elbeszéleni boldogságát. Megyénk­ gyűlési eseményeiről pedig jelen viszonyok közt keveset mondhatni el, mi magyar honfinak örvendetes hírként tűnne fel, a pártviszály, a’ győztes félnek legszentebb és legközönyösb tárgyakra egyenlőn kiterjesztett uralkodási vágya, finom­­macchiavellismus, és durva kitörések űzik játékukat szo­­morkodó Themisünk’ csarnokában. Ezen bajok azonban bármilly érezhetők is Temes’ határain belül, vesztik fontos­ságukat , sőt érdekességüket is, mihelyt Marosontul be­széltetnek el, mert jelenleg nincs e’ honban érdekegység, nincs egy közös szent czél, mifelé , mint középkorban az üdvözitő’ sírjához, rokon érzelemmel vonzódnék minden szív.— Elég legyen tehát az elmúlt évi October’ 7. és december’ 16-án tartatott közgyűléseinkről megemlíteni azt, hogy amabban a’ győztes fél mind azokat, kik zászlója alatt nem küzdenek, mindenféle ürügy alatt a’ szavazók’sorából ki­­rekeszteni igyekezvén, eltörlé a’ megbízó levelekkeli sza­­vazhatás’ jogát, ’s ezzel árvát, özvegyet, morális testü­letet , hivatalánál, vagy más megyében is levő birtokánál fogva meg nem jelenhetőt egyaránt megfoszta egy kétség­telen jog’ gyakorlatától, mit csak törvény által lehetne kü­lönben megszüntetni. Azután a’ megye vagy Temesvár kir. város’kerületében polgári vagyont biró nemesektől is, ha ál­landóan nem laknak itt, — a’ szavazati jogot élvéve, — az egyes eseteknél azonban saját szabályait kénye kedve sze­rint értelmezgeté. És igy azon édes reményben élnek ugyan a* triumph­ato­­rok, hogy e’ megye egészen igájuk alá görbéd, de oh milly nevetséges csalódásnak áldozatai ők! Bár mennyiszer viszonozzák is az ellenzék’ ellenvetéseire döntő okul, hogy a’ többség részükön van, a’ többség Temes’ haladási kér­dése felett igaz, hogy a’ gyűlési teremben már megtöré a’ palozát; de a’ többség a’teremen kívül uraim, biztosítja azon ügynek fenmaradandó mozgékony életét és közel diadalát. Hogy az előrebocsátott körülmények közt dec. 16-án közgyűlésen felolvasott végső követjelentés hideg közöm­bösséggel fogadtatott, noha ott, hol a’ kölcsönös conces­­siók szárnyát nem szegék, jobb sorsot érdemlett volna, csudálatot senkiben nem gerjeszthet, nem azon körülmény sem, hogy ezen gyűlésben a’ pártok egymás’ ellenében úgy ál lottak, mint a’ múltakban, és hogy az országgyűlés* !

Next